Vörös ​Mars I-II. (Mars-trilógia 1.) 30 csillagozás

Kim Stanley Robinson: Vörös Mars I-II. Kim Stanley Robinson: Vörös Mars I-II.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

2020-ban megérkeznek az első földi űrhajósok a Marsra. Csakhogy ez nem villámlátogatás, mint annak idején a Holdon, hanem egy aprólékosan kidolgozott terv kezdete. A cél a vörös bolygó földiesítése, lakhatóvá tétele az emberiség számára. A lelkes, idealista tudósok között azonban ott vannak a multinacionális óriáscégek ügynökei is, akik készek egymásnak ugrasztani a kis csapat tagjait, ha érdekeik úgy kívánják. Miközben a rőt homokban gyökeret vernek az első zöld növények, világosság válik, hogy a marsi események az egész emberi faj sorsát dönthetik el.

Eredeti mű: Kim Stanley Robinson: Red Mars

Eredeti megjelenés éve: 1992

>!
N&N, Budapest, 2001
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639229091 · Fordította: Danka Sándor · Illusztrálta: Nagy Zoltán, Gőgös Károly
>!
N&N, Budapest, 2001
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639229105 · Fordította: Danka Sándor · Illusztrálta: Gőgös Károly, Nagy Zoltán
>!
N&N, Budapest, 2001
958 oldal · ISBN: 9639229083 · Fordította: Danka Sándor · Illusztrálta: Gőgös Károly, Nagy Zoltán

Kedvencelte 3

Most olvassa 5

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 26


Kiemelt értékelések

>!
Oriente P
Kim Stanley Robinson: Vörös Mars I-II.

Tisztán látom magam előtt Kim Stanley Robinsont, ahogy szinte kéjes örömmel tűzi ki íróasztala fölé az óriásméretűre nagyított Mars-térképet, aztán beállítja üzenetrögzítőit illetve az automata-választ postafiókjában, hogy az elkövetkező hónapokban semmi mással ne kelljen foglalkoznia, mint a kolonizációs helyszínek benépesítésével, az építkezések, expedíciós útvonalak részletes megtervezésével, vagyis hogy időt és leütést nem kímélve egyszemélyben terraformálja kietlen bolygószomszédunkat. Robinson azt is nyilvánvalóan a fejébe vette, hogy addig írja a regényét, amíg a térkép minden egyes földrajzi nevét bele nem fogalmazza legalább egy jelenetbe.*
Valahogy így születhetett ez a könyvmonstrum. :)

Kérdés, hogy e lélegzetelállítóan izgalmas koncepcióhoz fel tudott-e érni maga az irodalmi vállalkozás. Mert van itt egy gigantikus terv, terv egy történetre, ami majd egyszerre lesz globális és részletekbe menő; mindent, de mindent el fog mesélni, amin valaha ember elgondolkodhatott a Mars földiesitéséről. A szerző mindenhez szakértően akar nyúlni, mindent el akar magyarázni, a mikrobáktól kezdve a közgazdasági jóslatokon és demográfiai hatásokon át a lehetséges politikai és társadalmi folyamatokig. Mindezeken felül és belül pedig érteni és ábrázolni akarja az embert, vagyis az egyes embereket, azokat is akik környezetüket aktívan manipulálják és azokat is akik csak sodródnak az árral. Csakhogy ez a robinsoni monstrum szétesik, valahogy olyan élettelen marad, mint a Mars rideg sziklái, hiába pumpálják a légkörébe a gázokat, a talajába a baktériumokat. A történet íve rendre megtörik, inkább csak zakatol előre, komótosan, mint egy transzszibériai tehervonat, amin befagyott az összes vészkijárat, és amiből nem lehet kiszállni.
Imádtam tehát a tervet, a koncepciót, a szerző felkészültségét, és mégis azt kell mondanom: a regény sok helyütt súrolja az olvashatatlanság határát.

Világos, hogy a fordító sem állt a helyzet magaslatán. Ugyan Robinson sem a gördülékeny stílusáról híres, de gyanúsan sok a nehézkes fogalmazás, vagy határozottan rosszul megválasztott jelző. A leírások rendkívül részletesek, mégis gyakran elégtelenek. Egyes bekezdéseken többször is átrágtam magam, mégsem bírtam elképzelni, hogy az adott tárgy, épület, geológiai képződmény pontosan hogyan is festhet. Ha utóbbiban nem a fordító a ludas, hanem maga a szerző, akkor meg kell hagyni, sokat fejlődött két évtized alatt, mert az Aurora vizualizálhatóságára nincs panaszom.
Kétségtelenül Robinson számlájára kell írni azonban a számtalan ritmustörést, a felesleges párbeszédeket, az erőltetett és gyenge karakterrajzokat. Régen olvastam olyan könyvet, ahol ennyire szerette volna a szerző hosszan és mélyen feltárni előttem a szereplők természetét és ennyire kevéssé sikerült volna neki. Különösen igaz ez a három kulcsfigura, Frank Chalmers, John Boone és Maja Tojtovna esetében. Minél többet foglalkozik velük a regény, annál érthetetlenebbek és ellentmondásosabbak. Szabályosan elkoptatják őket a sorok, szétforgácsolódnak a könyv lapjain. Nem értem őket, na! Se az észjárásukat, se a motivációikat, és ezért a folyamatokat se értem, amiket elindítanak, vagy megakasztanak. Kicsit úgy éreztem egyébként, Robinson maga is elfáradt az erőlködésben: a nézőpont-karakterváltások például eleinte egy átgondolt struktúrát követnek, míg később kaotikusan összekeverednek.

Hogy valami jót is kiemeljek, a túlgondolt szereplőgárdában üdítő kivételt képez az introvertált mérnök, Nágya Csernyisevszkij alakja. Szerettem továbbá mindent, ami a technikai fejlesztésekkel és találékonysággal volt kapcsolatos, például az űrlift építését, működését spoiler bemutató fejezeteket spoiler. Így utólag visszagondolva, azért örülök, hogy Robinson munkásságát nem ezzel a klasszikussal kezdtem, mert most csak a téma és a vállalkozás iránti mélységes tiszteletem miatt tűzök rá három csillagot. Egyébként pedig gyors, ámde alapos megfontolást követően visszatérek a 2000 utáni írásaihoz.

*A térképet a könyv elejére is bepasszintották, ez ihlette a fenti víziómat, de mivel ez itt nem Középfölde, hanem konkrétan egy egész bolygó, ebben a felbontásban nagyítóval is nehéz lenne kiigazodni rajta.

11 hozzászólás
>!
pat
Kim Stanley Robinson: Vörös Mars I-II.

Elolvastam, éljen. Nem kell már soha többé! (Micsoda szerencse, hogy a folytatások nem jelentek meg magyarul.)

Ezután mondja nekem valaki, hogy KimStanleyRobinson nem fejlődőképes író. Van itt ugye ez az 1992-es regény. Meg van mondjuk az Aurora, vagy a 2312. Hát tessék összehasonlítani, honnan indult és hová jutott, ami a karakterábrázolást és a cselekményszövést illeti! (A hangos kuncogást kérem mellőzni. Tényleg fejlődött. Sokat.) Ráadásul megfogadta azt a jó tanácsot, hogy ne ezeket erőltesse, hanem a leírásokat és a technológiai eszmefuttatásokat. És azokban is fejlődött, rengeteget!
Amúgy nem lenne olyan rettenetes ez a könyv, ha a rémes fordítás nem adta volna meg neki a kegyelemdöfést – csak a kis hangomon merem mondani, de én ezt nem láttam jönni. Minden képzeletet alulmúlóan rémes. A három csillag igazából az angol eredetinek szól, ez a ferdített és szerkesztetlen, korrektúrázatlan verzió tetszőlegesen kevesebb csillagot is nyugodtan kaphatna.
De, kapok az olvasásért plecsnit. És be tudtam jelölni az olvasást hat (!) listán is.
Szóval nem bánom, hogy elolvastam.
Na jó, igazából azért sem, mert pár érdekes dolog volt benne. Meg hát a Mars, és Mark Whatney kis elődjei! (Jaj nem, az elképzelt kontraszt is fáj. :) És én azért szeretem KimStanleyRobinsont.

Ugyanitt érdeklődnék, kinek a fejéből és mikor pattant ki először az „égig érő paszuly” koncepciójú űrlift/űrállomás ötlete? :)
És kiemelném még, hogy KSR-nek már 1992-ben eszébe jutott a Föld „földiesítése” gondolat, mert hogy már akkor eléggé gáznak látta ezt a globális felmelegedés dolgot. (Tudom, Dick meg már a ’60-as években is, na. :)

16 hozzászólás
>!
Noro 
Kim Stanley Robinson: Vörös Mars I-II.

Ebben a regényben minden olvasó találkozhat olyan témával, ami érdekli, és olyannal is, ami viszont halálra fogja untatni. Robinson ugyanis szó szerint mindenről ír benne, ami egy bolygó életét befolyásolhatja. Épp csak nem mindig azt veszi elő, amit kellene. Képes olyan építészeti és földrajzi leírásokkal telezsúfolni közel száz oldalt, hogy a türelmes olvasó akár le is rajzolhatná – szerintem viszont ezeket rövidebbre fogva messzebb juthattunk volna az igazán elgondolkodtató kérdésekben. A Marson töltött első év „története” (bár itt igazából nincs is történet) alighanem a könyv mélypontja.
A Vörös Mars a legrealistább sci-fi könyvek közé tartozik: mérnöki és tudományos eszköztára szinte nem is lépi túl azt, ami elvben ma is megvalósítható lenne. Hősei elsősorban abban különböznek tőlünk, hogy rendkívüli távlatokban gondolkodnak, és ezeket a terveket meg is próbálják valósítani.
A történet mintegy harminc (földi) évet fog át, ennek megfelelően gyakran ugrik egy vagy több évet, ami elkerülhetetlenül inkább a kolóniát helyezi a közzépontba, mint lakóit. Ennek ellenére érdekes karaktereket mutat be (ha észrevesszük őket a nagy tudományuk mögött, ami egy-két esetben nem könnyű) – mind a kilenc részben egy újat, akik mindnyájan az első űrhajó tudósai közül kerülnek ki. Ők építik fel az első mars-bázist, tervezik meg a földiesítési folyamatot, majd – vagy kényszerből, vagy elhivatottságból – a marsiak vezetőivé lépnek elő. Néhányan nyíltan szembefordulnak egymással, így az egyes fejezetekben nagyon eltérő nézőpontokkal találkozhatunk.
A könyv erőssége a társadalmi átalakulások ábrázolása. Vannak, akik a Marson valóban új világot akarnak létrehozni, elszakadva azoktól a konvencióktól, amelyeket a földi kultúrák rákényszerítenek az emberre. A Föld azonban nincs olyan messze, hogy ne tudna bármibe beleavatkozni, és végül a fegyverek is előkerülnek. Ezzel párhuzamosan a földiesítés problémái is mindvégig jelen vannak, és a meteorológiától a biokémiáig számos tudományterületről kapunk több, mint alapos beszámolókat. Az összkép mégis sokkal kedvezőbb lenne, ha mindez valóban a történet előrehaladását szolgálná

5 hozzászólás
>!
Sai_home P
Kim Stanley Robinson: Vörös Mars I-II.

Ez is egy olyan könyv, ahol 60-100 oldalon keresztül olvashatunk egy-egy dologról anélkül, hogy a cselekmény továbbhaladna, viszont mindent olyan alapossággal és átgondoltan ír le, hogy akár kétszer ennyit is szívesen láttam volna :)
Nehéz nagyon elspoilerezni a könyvet, hiszen főként arról szól, hogy hogyan lehetne „földiesíteni” a Marsot, illetve az odautazás nehézségeiről, politikai kérdésekről, finanszírozásról, miegymásról. Az egyébként meglepően kevés (és így hosszú) fejezetekben mindig egy olyan ember szemszögéből követhetjük az eseményeket, aki talán a legjobb rálátást adja az adott fázisban a legjelentősebb problémákra, megoldásukra. Így minden fejezet más-más tudományágat képvisel, több szemszögből bemutatva a Marsot és az elvégzendő feladatokat.
Némiképpen elrontja az összképet a történet, amiből véleményem szerint túl sok lett, az én ízlésemnek jobban megfelelne a több leírás, kevesebb akció, ahogy az Aurorá-nál és a 2312-nél éreztem. Időrendben fordítva olvasom a könyveit, így „visszafelé” élem meg az író fejlődését, dehát ez van :)
A fordítást se mondanám sajnos tökéletesnek, sok helyen magyartalan mondatokkal találkoztam, sokszor újra kellett olvasnom a sorokat, magamnak kellett egyeztetnem az alanyt az állítmánnyal. Kicsi elszomorított, amikor „visszajelzést” olvastam egy olyan helyen, ahol egyértelműen „visszacsatolásnak” kellett volna szerepelnie.
Kár, hogy nem jelent meg a folytatása magyarul, szívesen olvasnék még pár ezer oldalt a témáról :)

>!
Bla IP
Kim Stanley Robinson: Vörös Mars I-II.

Nagyon valóságosan prognosztizált jövőt bemutató sci-fi a Vörös Mars a Mars „földiesítéséről”, azaz terraformálásáról. Nagyon realisztikus és gazdagon részletezett írásmű, de ezen átgondoltsága és gazdagsága időnként olyan szakmai mélységekbe hatol, amelyek a cselekményhez tán feleslegesnek tűnnek és a regényt kissé gyengítik. Jó a történet, de nekem helyenként túlzottnak tűnt benne az a bizonyos hard elem, ugyanakkor egyedülálló módon reálisan végiggondolt! – Nem véletlenül érdemelte ki a Nebula-díjat. Jó karaktereket érzékeltem. A könyv egyik erénye a társadalmi átalakulások ábrázolása. Vannak, akik a Marson valóban új társadalmat kívánnak létrehozni, elszakadva azoktól a konvencióktól, amelyeket a földi civilizáció-fejlődés kényszerít az emberre. Ajánlom a fantasztikus fanoknak.

>!
Joshua182
Kim Stanley Robinson: Vörös Mars I-II.

Összességében roppant érdekes volt, még akkor is ha helyenként túl nagy szerep jutott a a marsi tájleírásoknak, az író rácáfolt arra a feltételezésemre, hogy egy sivár, kietlen vidéket nem lehet izgalmasan lefesteni. A vége felé persze, ahogy nőtt a mennyiség, kicsit megcsömörlöttem már tőle, mert sokszor háttérbe szorítja magukat a történéseket, de azért kijelenthető, hogy kihozta a maximumot a témából ebben a tekintetben.
Ami már az elején szembetűnő volt, az Kim Stanley Robinson elképesztő felkészültsége. Nem csak a könyv témájában, hanem rengeteg különálló tudományágban, és ezt elég gyakran „csillogtatja” is a regényben. Mesterien vegyíti a különböző tudományokat, pszichológiát, filozófiát, néprajzi-, közgazdaságtani- és vallási kérdéseket a sci-fivel, számtalan tudományos utalással, időnként ábrákkal is megspékelve, szóval tényleg egy szava sem lehet az olvasónak.
Roppant érdekes mixtúra, mely magában foglal egy jó sci-fit, az igényesebb ponyva bizonyos elkerülhetetlen elemeit, illetve jó néhány tudomány alapszintű ismereteit, emiatt engem roppantul szórakoztatott.
Szintén tetszett, hogy folyamatosan váltogatta a karakterek nézőpontjait, így nincs a regényben egy kimondott főszereplő, még ha nem is egyforma terjedelmet kaptak mindannyian.
Az egyetlen negatívum, ami miatt nem adtam maximális pontszámot, az néhány túlzottan optimista technikai vívmány (űrlift, hold-hajtóművek, 7000 km megtétele egy Mars-járóval egyhuzamban, stb.) jelenléte, tekintettel arra, hogy, mennyire a közeli jövőben játszódik a cselekmény (2027-2062). Persze Robinson több mint 20 éve írta a regényt, akkor még nem láthatta előre, hogy bizony eléggé le fog lassulni a tudomány fejlődése ezen a téren, illetve a marsi kőzetekre, atmoszférára, vízkészletek mennyiségére és minden egyébre vonatkozó spekulációit a tudomány akkori állásának figyelembe vételével kell értékelni (azóta már gazdagabb az emberiség néhány Mars-járóval és jó adag új ismerettel). Ennek ellenére nem tudtam eléggé elvonatkoztatni ettől, és kicsit zavart a tudat, hogy a könyvben vázolt víziók megvalósításához milyen töménytelen mennyiségű pénzre és tudományos fejlődésre lenne szükség – hangsúlyozom – egy ennyire közeli jövőben. Sőt, még a magyar kiadás végén szereplő tudományos összegzés is tartalmaz 1-2 mai szemmel nézve már megmosolyogtató kijelentést.
Eleinte kicsit zavart a Föld korlátozott befolyása az eseményekre, de a regény második felére ez fokozatosan megszűnt, sőt, az író meglepően komplex Föld-képet vázol mind politikailag, mind a társadalmi változásokat, éhínségeket, háborúkat, és ezek hatásait tekintve.
Ami még zavaró volt, hogy a második kötetben eléggé megszaporodtak az elgépelések, a végén már 2-3 oldalanként találkoztam velük.
Mindent egybevetve nagyon tetszett, tényleg az egyik legjobban megírt Mars-regény, ahogy a fülszöveg is hirdeti. Külön plusz pont az írónak, amiért a helységneveiben emléket állít a korábban ebben a témában alkotó sci-fi íróknak is!

>!
Csiga28
Kim Stanley Robinson: Vörös Mars I-II.

Rémisztően valóságos jövőkép a globalizálódó Föld jövőjéről és a Mars terraformálásáról. Nem könnyű olvasmány, de nagyon átgondolt és nagyon komoly szociológiai és pszichológiai mélységekbe hatol. Persze a szociokritikai vonal mellett egy elég izgalams történet is kibontakozik. Számomra az egyik legmeghatározóbb sci-fi élmény volt.

>!
Dyta_Kostova I
Kim Stanley Robinson: Vörös Mars I-II.

Azon túl, hogy egyre aktuálisabb a Mars-kérdés, ez a könyv nagyon vegyes érzéseket hagy bennem. A technikai megoldások igazi „robinsonosak”, azaz végiggondoltak, és akár megvalósíthatóak is. De épp ebbe beleragadva néha túl sok annak leírása, hogy mi hogyan működik. Ennyire nem érdekel, oldalakon keresztül. A másik gondom vele a karakterek követése. Egyik pillanatban még az egyik karakteren keresztül látjuk, mi történik, aztán a másikra ugrunk. Én nehezen tudtam nyomon követni a szereplők történeteit, nincsenek olyan jól elhatárolva. Ez lehetséges, hogy nem a szerző hibája, hanem a könyvre ráférne egy alapos lektorlását, javítás, újraszerkesztés, és azt sem bánnám, ha egy darab, vastag, esetleg keményfedeles kötetben jönne ki. Jelenlegi formájában összecsapott. Mindig is állítottam, hogy nem elég csak a könyv tartalmára összpontosítani, sokat jelent, hogy milyen a fogása, a papírminősége, a szöveg kinézete (elválasztások, formázások, tördelés, a fejezetek különválasztásának formája), és egy sokkal jobb fülszöveg is ráférne.


Népszerű idézetek

>!
Noro 

– Szóval nagyjából ilyen a közgazdaságtan nagy része: az emberek önkényesen számértékeket adnak nem numerikus dolgoknak, majd később úgy tesznek, mintha nem ők találták volna ki ezeket a számokat.

II. kötet, 27. oldal

>!
Oriente P

Kelet felé észrevette a többi, szabálytalan formájú és méretű rakétát. A keleti horizonton túl még más rakéták teteje is látszott. Ugyanaz a por borította őket, mint a talajt. Furcsa, izgalmas látványt nyújtott. Mintha egy régen elhagyatott, földönkívüli űrkikötőbe botlottak volna. Bajkonur egyes részei így fognak majd kinézni egymillió év múlva.

I. kötet, 164. oldal

>!
Noro 

– Van az embernek egy furcsa tulajdonsága: ha valamit meg lehet tenni, akkor meg is teszi. Ha át tudjuk alakítani a Marsot, gondosan, mintha egy katedrálist építenénk, egy emlékművet az emberiségnek vagy az univerzumnak, megtehetjük, így hát meg is fogjuk tenni.

I. kötet, 292. oldal

>!
P_A_Doorman P

A tudomány teremtést is jelent.

1. Kötet - 291. oldal, Harmadik rész. – A tűzpróba (Möbius, 2001)

>!
Joshua182

'Én a haecceitásban hiszek', mondta Sax, a különlegességben, az itt-és-most-ban, az összes pillanat különleges egyediségében. (…) És most, felidézve Sax furcsa kifejezését, sajátos vallását, John végre megértette őt, mert most ő is érezte a pillanat különlegességét, mint egy sziklát a kezében, és kezdte azt hinni, mintha az egész életét csak azért élte volna le, hogy az eljuttassa ehhez a pillanathoz.

II. kötet, 20. o.

>!
Joshua182

A fekete jég majd megolvad nappal és megfagy éjszaka. Szublimálódik és leesik, így lesz majd némi vízkörforgás a bolygón. A még jobban összegyűlő patakok lefelé futnak a lejtőkön, megfagynak, és kitágulnak a sziklák repedéseiben, szublimálódnak, és havaznak és megolvadnak, és újra megindulnak a vándorútjukra; egy gleccserekkel teli, leginkább sáros világ. Mégis valami vízkörforgás.
És az ősi Mars minden egyes jellegzetessége megszűnik majd. A Vörös Marsnak vége.

II. kötet, 409. o.

>!
Joshua182

… – Felsóhajtott. – Folytassuk tehát, és tegyük biztonságossá ezt a helyet. Utak, városok. Új égbolt, új talaj. Egészen addig, míg olyan lesz, mint valami Szibéria, vagy Északnyugati Területek, és a Mars eltűnik, mi pedig itt leszünk, és azon fogunk töprengeni, hogy vajon miért érezzük magunkat ilyen üresnek. Hát persze, hiszen amikor végignézünk a tájon, nem látunk mást, csak a saját arcunkat.

I. kötet, 259. o.

>!
P_A_Doorman P

Az ember nem szeretkezhet a saját hírnevével. Még akkor sem, ha néhányan megpróbálják.

1. Kötet - 361. oldal, Negyedik rész. – Honvágy (Möbius, 2001)

>!
P_A_Doorman P

A tudomány része a nagyobb képnek, az emberi létnek, ennek pedig az is összetevője, hogy az ember eljut a csillagokba, alkalmazkodik más bolygókhoz, vagy pedig azokat próbálja a maga képére formálni.

1. Kötet - 291. oldal, Harmadik rész. – A tűzpróba (Möbius, 2001)

>!
P_A_Doorman P

… az intelligens élet tudata tartalmazza az univerzum értelmét, a szépségét. Mi vagyunk az univerzum tudata, és a mi feladatunk az, hogy ezt elterjesszük, hogy elmenjünk és megnézzünk dolgokat, hogy ott éljünk, ahol csak tudunk.

1. Kötet - 291. oldal, Harmadik rész. – A tűzpróba (Möbius, 2001)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Ted Chiang: Kilégzés és más novellák
Arthur C. Clarke: Randevú a Rámával
Ann Leckie: Mellékes igazság
Dan Simmons: Hyperion bukása
Ian McDonald: A dervisház
Brian W. Aldiss: Helliconia: Tavasz
Gene Wolfe: A kínvallató árnya
Mary Doria Russell: Verebecske
Iain M. Banks: Holtpont
Philip K. Dick: Kamera által homályosan