New ​York 2140 (angol) 3 csillagozás

Kim Stanley Robinson: New York 2140 (angol)

A new vision of the future from Kim Stanley Robinson, the New York Times bestselling author of science fiction masterworks such as the Mars trilogy, 2312, and Aurora.

The waters rose, submerging New York City.

But the residents adapted and it remained the bustling, vibrant metropolis it had always been. Though changed forever.

Every street became a canal. Every skyscraper an island.

Through the eyes of the varied inhabitants of one building Kim Stanley Robinson shows us how one of our great cities will change with the rising tides.

And how we too will change.

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Orbit, London, 2018
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780316262316
>!
Orbit, London, 2017
624 oldal · keménytáblás · ISBN: 9780316262347
>!
Orbit, London, 2017
624 oldal · ASIN: B01M065XX5

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
marschlako P
Kim Stanley Robinson: New York 2140 (angol)

Robinson lelkesen barangolja be az elárasztott Manhattan utcáit csatornáit, s minket is magával invitál erre a kalandra.
Vádirat az állandó növekedésre alapozó, fiktív és spekulatív pénzmozgásokra építő kapitalizmus ellen.

Talán e két gondolattal fogalmazhatom meg legjobban, amit nekem ez a könyv jelentett. Aki ismeri Kim Stanley Robinsont, az nem számít pörgős cselekményre*, nagy csihi-puhira, így aki egy Holnapután szerű katasztrófaregényt várna a New York 2140-től (ami inkább Manhattan 2140-2143), az csalódni fog. Ez a könyv ugyanis sokkal inkább egy mozaik a klímaváltozás következtében elárasztott metropoliszról. A tengerek vízszintjének emelkedése két lépésben következett be, 2140-ben már egy konszolidált helyzetben találjuk magunkat. Alsó-Manhattan egyfajta szuper-Velence lett, stabil alapokra épült, megerősített épületekkel, ahol autók helyett hajók és gondolák járnak, míg Felső-Manhattanben minden korábbinál hatalmasabb felhőkarcolók emelkedtek ki a felső tízezer státuszszimbólumaiként befektetéseiként. A kettő között helyezkedik el a senkiföldje, az árapály zóna, ahol a homokra épült házak közül időről-időre összedől néhány, s így itt csak kétes vagy lecsúszott egzisztenciák és nincstelen bevándorlók élnek.

A 2140-es évek New Yorkját Robinson az alsó-manhattani Met Life Tower lakóinak szemén keresztül mutatja be nekünkspoiler. Már Venice Drowned c. novelláját is nagyon szerettem; biztos voltam benne, hogy hangulata ebben a regényben is visszaköszön, s nem is kellett csalódnom, valóban elég szélsőséges helyzetekben: nyári kánikulában, fagyban, viharban is bejárhattuk a lagúnák amerikai városát. Persze csupán ezzel**, ami remekül működött egy novella esetében, nem lehetne kitölteni több mint hatszáz oldalt, ezért van egy laza háttértörténet is, melyre felfűződnek a szereplők és a város közös pillanatait megörökítő jelenetek.

A két kocka gurut, Muttot és Jeffet a történet elején elrabolják, s a lakók közös tulajdonában levő toronyházra is érkezik egy meglehetősen barátságtalan vételi ajánlat. Van-e összefüggés a két eset között? Mi állhat a háttérben? Persze nem KSR-ről lenne szó, ha nem kapnánk a háttérben valami jó kis hard-SF információt is közben. Most azok dörzsölhetik a tenyerüket, akiket a klímaváltozás és a közgazdaságtan érdekel, Robinson eléggé belemélyed mindkettőbe (hogy az utóbbi esetében milyen tudományos precizitással, azt sajnos nem tudom megítélni, de látszik, hogy szokása szerint alaposan felkészült a regényre). Ahogy azt az értékelés mottójában is írtam, a kapitalizmus is szépen megkapja a magáétspoiler; a világ jelen állapotában (ami 2140-re nemhogy javult volna…) a végzete felé rohan, amit Robinson mindig is próbál hangsúlyozni: a korlátlan növekedés nem fenntartható, s nem is teszi boldoggá az embereket. Az emberi kapcsolatok, a közösség élménye, a szolidaritás sokkal fontosabb, mint a fölöslegesen termelt javakra épülő gazdasági növekedés kényszerpályája. Nem véletlen, hogy a Met Life Tower lakói (vagy legalábbis egy részük) valódi közösséget alkotnak, s amikor természeti csapás fenyegetspoiler, a toronyház közös tereiben közösségként élik át magát az eseményt is, illetve közösségként próbálnak utána segíteni a bajbajutottakon***.

A regény hangulatában, jellegében engem kicsit A három Kalifornia trilógiára emlékeztetett, annak is a középső kötetére, a túlurbanizálódott Orange Megyét bemutató The Gold Coastra. De feltűnik Robinson régi, kedvenc elemei közül több is, mint pl. az úszó vagy lebegő városokspoiler, hogy vannak olyanok, akik előszeretettel laknak egy ház tetején egy sátorban spoiler(mint pl. Tashi a fentebb említett The Gold Coastból), vagy amikor a fiatalok a múlt relikviái után kutatnak egy parkoló betonja alattspoiler, vagy akár A három Kalifornia mindegyik kötetében feltűnő hintaspoilerspoiler.

KSR egyik gyakran felemlegetett hibája az igazi karakterek hiánya. Én mondjuk a Mars-trilógia nézőpont-váltakozásait azért is kedveltem kimondottan, mivel több olyan személyiség is akadt közöttük, akik szimpatikusak/érdekesek voltak. A New York 2140 nézőpontkarakterei közül nem mindegyikük feltétlenül sokoldalú, de vannak köztük kimondottan szimpatikusak, meg fejlődésre képesek isspoiler. A történet vége viszont talán ismét egy kicsit hirtelen, de legalább nem lóg idegen testként a levegőben, mint az Auroráéspoiler.

Summa summarum, élveztem Robinson elmélkedését is a kapitalizmus hátulütőiről és a lehetséges megoldásokról, a XXII. század világáról, de a legjobban barangolni szerettem a nézőpontkarakterekkel a 2140-es éves Manhattanjében****. Talán azért is lelkesedtem jobban ezért a regényért, mint Robinson legutóbbi néhány könyvéért, mivel jellege, felépítése inkább Robinson korai regényeire***** emlékeztetett, melyeket kifejezetten kedvelek ma is.

* Időnként cselekményre sem nagyon, ebben kicsit a 2312-re hasonlít ez a könyv, bár annál koherensebb a háttértörténet, ami azért nem halad olyan gyorsan előre, Robinson előszeretettel meg-megáll, s elidőzik egy-egy kedvenc témája mellett.
** noha nekem számítógépes játékok között is azok a kedvenceim, ahol lehet csak kedvemre barangolni, s ezt az élményt nem rontják el mindenféle megoldandó fejtörők és lehentelendő ellenfelek :-)
*** Rögtön eszembe jutott a The Wild Shore, ahol San Onofre lakói a vihar előtt együtt takarták le a terményeket, majd a vihar elvonultával egy közös gőzfürdőzéssel enyhítettek átfagyott tagjaikon.
**** Nem is bírtam megállni, hogy időről-időre ne nézzem meg magamnak az események helyszíneitspoiler.
***** Mars-trilógia, A három Kalifornia trilógia, Tudomány a fővárosban trilógia

>!
Bori_L P
Kim Stanley Robinson: New York 2140 (angol)

Én egyébként kifejezetten szeretem KSR könyveit, egészen le tud nyűgözni a világépítése, az ötleteinek a monumentalitása (és kidolgozottsága) és a hihetősége. Nem különösebben szokott zavarni, hogy a szereplők meg a cselekmény ezeknek fényében némileg elhanyagoltak, vagy legalábbis kissé kaotikusak. Egyedül a magyar fordítással szoktak elég komoly problémáim lenni, de ez szerencsére elég könnyen kiküszöbölhető. De most ez a könyv valahogy nagyon nem csúszott, annak ellenére, hogy – számomra némileg meglepő módon – a New York 2140-ben nem csak életképes szereplők voltak, hanem egy működőképes cselekmény is! Volt egy 80-100 oldal, amit egyben olvastam el, és történtek dolgok, és még izgalmas is volt. Aztán ez sajnos elmúlt, de hát mit is vártam egy 600 oldalas könyvtől. Ha például Ameliát meg a radnom new yorkit kihúzták volna a nézőpont karakterek közül, sokkal jobban élveztem volna ezt a könyvet. Meg ha értek valamennyit a közgazdaságtanhoz, gazdasági kisszótár ajánlott a laikusoknak, akármilyen nyelven is olvassák ezt a sztorit. Meg hát valószínűleg az is sokat lendített volna az élvezeti értéken, ha át tudom érezni a New York-feelinget, vagy legalább egy icipicit jobban ismerem a várost.
Szóval nem ez lesz a kedvenc KSR könyvem, de azért egyszer örülök, hogy elolvastam.

>!
AOD
Kim Stanley Robinson: New York 2140 (angol)

Az írótól megszokott alapos világépítés mellett ebben a regényben találunk cselekményt és karaktereket is.
Bejárhatjuk a jövő Manhattenét, közgazdasági és társadalmi ismeretekre tehetünk szert, táthatjuk a szánkat…
Valahogy ez a közeg mégsem tudott magával ragadni annyira mint a Mars anno.


Népszerű idézetek

>!
marschlako P

So look, the problem is capitalism. We've got good tech, we've got a nice planet, we're fucking it up by way of stupid laws, That's what capitalism is, a set of stupid laws.

Part One / a) Mutt and Jeff

>!
marschlako P

You can't trust code that you did not totally create yourself.

mottó, Ken Thompson, "Reflections on Trusting Trust"

>!
marschlako P

Justice is the feather in the arrow, revenge is the tip of the arrowhead.

Part Six / c) Mutt and Jeff

>!
marschlako P

    „Did you ever read Waiting for Godot?”
    „No.”
    „Did you ever read Rosencrantz and Guildenstern Are Dead?”
    „No.”
    „Did you ever read Kiss of the Spider Woman?”
    „No.”
    „Did you ever read -”
    „Jeff, stop it. I've never read anything.”
    „Some coders read.”
    „Yeah, that's right. I've read The R Cookbook. Also, Everything You Always Wanted to Know about R. Also, R for Dummies.”
    „I don't like R.”
    „That's why I had to read so much about it.”

Part Three / b) Mutt and Jeff

>!
marschlako P

people are crazy and history never ends, and good is accomplished against the immense black-hole gravity of greed and fear.

Part Eight / g) that citizen

>!
marschlako P

Don't be naïve! There are no happy endings! Because there are no endings!

Part Eight / g) that citizen

>!
marschlako P

I mean it is a game, right? So cheating would mean you're lame at the game.

Part two / a) Franklin

>!
marschlako P

On occasion she could play that role pretty hard. Tall bulky severe black policewoman, Octaviasdottir indeed. On the other hand this was New York, where everyone played their part pretty hard, and many of them thought they too were in a noir movie, or so it seemed. New York noir, a classic style. Watch out babe.

Part Four / f) Inspector genre

>!
marschlako P

An experiment in living wet. Wait and see what those crazy people did with it, and if it was good, buy it. As always, right?

Part Three / a) the citizen


Hasonló könyvek címkék alapján

Nathaniel Rich: Odds Against Tomorrow
Jay Asher – Carolyn Mackler: The Future of Us
Tom Sweterlitsch: The Gone World
Greg Bear: Moving Mars
C. J. Cherryh: Devil to the Belt
Mur Lafferty: Six Wakes
Zachary Mason: Void Star (angol)
Yoon Ha Lee: Ninefox Gambit
James S. A. Corey: Tiamat's Wrath
James Blish: Cities in Flight