New ​York 2140 32 csillagozás

Kim Stanley Robinson: New York 2140

Az óceán szintje megemelkedett, és New York városa elsüllyedt.

A lakói alkalmazkodtak az új helyzethez, és New York ugyanaz a nyüzsgő, élettel teli metropolisz maradt, ami mindig is volt – noha örökre megváltozott. Minden egyes utca csatornává vált, minden egyes felhőkarcoló egy szigetté.

Kim Stanley Robinson az egyik épület különböző lakóinak szemén át mutatja meg nekünk, hogyan alakul át világunk egyik legnagyszerűbb városa az apállyal és a dagállyal. És mivé alakul eközben maga az ember.

„Ebben a regényben a főgonosz maga a kapitalizmus.”
Adam Roberts

„Gyönyörű és optimista látomások széles tárháza technológiai és társadalmi változásokról, szembeállítva korunkkal, amikor az emberiség a legnagyobb veszélyt jelenti saját magára.”
The Conversation

Eredeti mű: Kim Stanley Robinson: New York 2140 (angol)

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
656 oldal · ISBN: 9789634192398 · Fordította: Farkas Veronika
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
656 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634192381 · Fordította: Farkas Veronika

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Az Apokalipszis négy lovasa

Helyszínek népszerűség szerint

Föld


Kedvencelte 2

Most olvassa 21

Várólistára tette 155

Kívánságlistára tette 172

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
pat P
Kim Stanley Robinson: New York 2140

Közgazdaságtannal kapcsolatos ismereteim 95%-a jelenleg ebből a regényből származik, azt hiszem.

És ez egyszerre a kötet erőssége és gyengesége is. Mert persze roppant érdekes egy csomó gazdasággal, pénzpiaccal, bankrendszerekkel, tőzsdével, miegyébbel kapcsolatos ismeretet egy jövőbeli, elképzelt, de meglehetősen reálisnak tűnő világ keretrendszerébe átültetve megnézegetni – sőt, esetemben megismerkedni ezekkel.
Ugyanakkor, egy olyan kimstanley, amiben a hard science nem a terráriumok vagy a generációs űrhajók felépítése és ökológiai problémái, netán a marsi klíma befolyásolásának legpraktikusabb módszerei, hanem közgazdaságtan meg politika, hát, finoman szólva sem volt a vágyaim netovábbja. (Mondjuk Írhatna Robinson és Mieville közösen könyvet, az nagyon bizarr lenne, de a politikai irányvonala, na az határozott lenne.)
És igen, furcsa ilyet mondani egy KSR könyvől, de ezt a regényt nekem a karakterek mentették meg. Mert azok nagyon, nagyon jók voltak! Meg a történet is, mert az már szinte volt! Sőt, vagy 100 oldalon keresztül voltak olyan koherens, izgalmas történések, melyek során explicit izgulni kellett a szereplőkért, nagyon furcsa élmény volt. :) A gyönyörű, összetett, kidolgozott, abszolút elhihető világépítés meg ugye alap.

Kákán is csomót rovatunkból: spoiler De sebaj, én minden megjelenő kimstanley-ért hálás vagyok.

8 hozzászólás
>!
ppayter
Kim Stanley Robinson: New York 2140

Kim Stanley Robinson a hosszú, tudományos alapossággal kidolgozott, időnként szinte már szélsőségesen realista regényeiről ismert, és ezt szokás szeretni benne: egy jól megírt gondolatkísérlet sokszor izgalmasabb bármilyen csavaros és akciódús sztorinál. Cserébe a kifejezetten történetközpontú irodalmat, vagy pláne a kizárólag könnyed szórakozást kedvelő olvasóknál általában kevésbé népszerű, nem mindenkinek jön be, ha a hangsúly a világon és a környezeten van a karakterek és az események helyett.

Ezt nyilván Robinson (és/vagy a szerkesztője) is realizálta. A New York 2140 valódi főszereplője ugyan a globális felmelegedés hatására térdig vízben álló, címadó város, de mellette változatos és életszerű emberi karakterek is komoly szerepet kapnak, és kifejezetten izgalmas történet is akad bőven.

A regény világát napjaink legsúlyosabb fenyegetése, a globális felmelegedés formálta. A tengerszint megemelkedése, az elolvadó sarkvidéki jégtakaró, az élővilág egyre fokozódó pusztulása itt már nem csak valami, amivel tudósok „riogatnak” és amiről elnökök jelentik ki, hogy fake news. Nagyon is kézzelfogható valóság, alapjaiban határozza meg az átlagemberek életét az egész világon mindenhol.

A fókusz persze New Yorkon, a városok városán van, ahol minden nagyobb és intenzívebb. A keleti part újdonsült Velencéjén, ahol a tenger betört a felhőkarcolók közé és pénzügyi-kulturális központ-szerepét Denver vette át, de lakosai makacsul kitartanak.

Maga a regény pedig a kapitalizmus kőkemény, de nem fölöslegesen szájbarágós kritikája. Gyakorlatilag minden jelenet, minden egyes esemény a szélsőségesen kapitalista berendezkedés hibáira vezethető vissza. Teljesen mindegy, hogy éppen felhősztár szereplőnk egyszemélyes környezetvédelmi valóságshowjáról van szó, egy több száz éves elsüllyedt kincs utáni, népmesébe illő kutatásról, vagy a pénzpiacok rendszerét megbillenteni igyekvő, amúgy leginkább tragikomikus karakterekként szereplő, de meglehetősen tehetséges programozókról, minden mögött a túlzásba vitt kapitalizmus árnyéka sejlik fel.


Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.com/2017/09/kim-stanley-robin…

6 hozzászólás
>!
Noro MP
Kim Stanley Robinson: New York 2140

Önök a Szomszédok 2140.epizódját látták, ezúttal Gazdagrét helyett a valamivel gazdagabb Alsó-Manhattanből.
A New York 2140 valóban olyan, mintha egy folytatásos teleregényből látnánk részleteket – igaz, nem egyet, inkább egy monstre összefoglalót egész estés film formájában. A Madison és a 24. utca sarkán épült Met Life torony hét vagy nyolc lakójának életét követhetjük nyomon három mozgalmas évük során. Robinson ezúttal valóban élő és szimpatikus figurákat teremtett, ami váratlan, de kellemes meglepetés lehet az őt ismerők számára. Igaz, a bőréből azért sem tud kibújni, így a KSR-i információdömpinget egy névtelenségbe burkolózó „állampolgár” szájába adja. Így a türelmetlen olvasó tudja, mely fejezeteket lapozhatja át. (Nem én mondom, hanem ő! Ezt a tanácsát azonban ne is fogadjuk meg.) A Madison square-i mindennapok között fokozatosan rajzolódik ki a globális történelem utolsó másfél évszázada, rengeteg izgalmas és elgondolkoztató aprósággal. Ezek nagy része pedig annyira hihető, hogy talán csak az évszámokat kell majd átírni, ha megtörténnek… és azokat is lefelé.

„…akár véletlenül is létre lehet hozni egy buborékszerű befektetési lehetőséget, majd el lehet adni embereknek, és végignézni, ahogy longolják, miközben az elejétől fogva tudjuk, hogy buborékká fog változni, és mindeközben shortolhatjuk…” – itt tudtam meg igazán, milyen érzés egy olyan SF-et olvasni, amelynek nem értem a tolvajnyelvét. Néha feltámadt bennem a kísértés, hogy ledőljek pihenni egy könnyű kis Greg Egan novellával, mert az legalább valódi tudománnyal foglalkozik bonyolultan :D Megint csak nem én mondom (na jó, az Eganes részt igen), maga a könyv vonja le azt a következtetést, hogy a modern közgazdaság egy felfújt lufi, amelynek törvényszerűségei messze nem annyira alapvetőek, mint ahogy azt mindennapi életünkben látni véljük. Nem véletlenül tértem át többes szám első személyre, hiszen néhány méternyi víz az utcákon ide vagy oda, ez a történet a jelenre is ugyanúgy érvényes.

1 hozzászólás
>!
Morpheus 
Kim Stanley Robinson: New York 2140

Jól van megírva, a karterek végre élnek, egészen jól mozognak a terepen, van belőlük jó néhány, mindegyiknek megvan a szerepe, el is járják azt a táncot, amit az író megkoreografált. Mégsem tudok neki ötöst adni. Most nem tudom, hogy feltalálta-e a spanyol viaszt, vagy egyszerűen kihagyott valamit a számításból. Mármint abban az értelemben, hogy hogyan lehetne megváltoztatni ezt az emberi, bocsánat, inkább emberalatti civilizációt valami jobbá. Abban azt hiszem egyet értünk, hogy minden megvan, ki van találva, hogyan lehetne jobbá tenni. És akik rosszabbá akarják tenni, ennek csupán az ellenkezőjét kell csinálniuk. Úgy látom, hogy ez tökéletesen megy. Egyre kevesebb a kenyér, és egyre több a cirkusz, a nemzeti oligarchák és a globalista oligarchák vattával kitömött bokszkesztyűkkel, bohócruhában, kikenve-kifenve csühölik egymást. Addig jól el lehet lopni a kenyér kilencven százalékát, amíg a sok ostoba röhög. Vagy dohog. Vagy szurkol…

>!
kvzs P
Kim Stanley Robinson: New York 2140

Karakterek! Történet! KSR lassan rájön, hogy ha az előző kettőt belecsempészi a könyveibe, akkor az olvasók is is jobban fogják élvezni azokat. Ettől függetlenül megmaradtak ebben a kötetben a rá jellemző magyarázatok, és a téma alapos körüljárása is.
Mondhatnánk, hogy a könyv kirohanás a kapitalizmus ellen. De a fent említett alapos leírások miatt inkább kőkemény állásfoglalás, aminek a konklúziója sajnos az, hogy eltoltuk, de nagyon. A rövid távú haszonmaximalizálás miatt ugyanis teljesen tönkretettük életterünket és éltetőnket, a Föld nevű bolygót. Naponta halnak ki állatfajok, egyre gyakoribbak a pusztító viharok, a földön keresztül mérgezzük magunkat is, emelkedik a tengerek vízszintje. Ez utóbbi gyilkos hatással lesz a tengerparti életterekre, és az egész világgazdaságra. Azonban szerencsére rettentően találékony, és túlélő típusú faj vagyunk, és megtaláljuk a módját, hogy még az elárasztott területeken is élni tudjunk.
A történet egy vízben álló toronyház néhány lakóin keresztül mutatkozik meg. Különböző múltú és típusú emberek sorsa fonódik össze véletleneken -és kevésbé véletleneken- keresztül. Céljuk először a házuk és létük megmentése, majd az egész világ felrázása. Ugyanis bármennyit hibáztunk a múltban, soha nincs késő tenni a jövőért.

>!
Nuwiel
Kim Stanley Robinson: New York 2140

Az óceán szintje megemelkedett, és New York városa elsüllyedt.

Kis híján engem is elsodort és lerántott a mélybe az árhullám, de küzdöttem, és végül felülkerekedtem, legyűrtem ezt a monstre könyvet. Egy időre félre is tettem, hogy egy könyvet befejezzek, másik hármat pedig elkezdjek és befejezzek, mielőtt egy utolsó nagy nekilendüléssel a végére értem volna ennek. Monumentális, az egyszer biztos, és nem csak a hossza miatt. Habár a helyszín szinte kizárólag New Yorkra korlátozódik, Amelia időnkénti utazásait és a narrátor fejezeteit leszámítva, így is szinte maga alá temet a történet súlya és mondanivalója, különösen amiatt, hogy viszonylag közeli jövőben játszódik, utalva még közelebbi, egyelőre még csak fiktív, de nagyon is könnyen valóssá váló eseményekre.

Kicsit olyan volt ez a könyv, mint egy árvíz: először eláraszt az információk sokasága, a sok szereplő és történetszál, amiknek látszólag semmi köze egymáshoz. Azonban ahogy telik az idő, akár egy árhullám után, szépen lassan leülepszik minden, tisztul a kép, és elkezdenek kirajzolódni az összefüggések, továbbra is megtartva azt a stílust, ami a történet elmesélése mellett a világot is építi, és igen erősen sulykolja: az emberiség rettentően elcseszte, nem kicsit, hanem nagyon. De nem lenne ember az ember, ha nem próbálnák meg legalább néhányan menteni a menthetőt, és elindítani egy olyan változást, ami talán hosszú távon biztosítja a szebb jövőt.

>!
B_Petra
Kim Stanley Robinson: New York 2140

Én már olvastam Kim Stanley Robinson-t, jó is meg nem is amit ír, kidlgozott, és van saját stílusa, felismerhető , és az átlag tömeg termék feletti szinvonalat képviseli, többnyire megvett amikor űrhajózott, de ez a öko-közgáz antikapitalista sci-fi – je annyira nem tetszett.
Az ötlet, zseniális, a világ fővárosát(az amerikaik szerint), elönti a viz, a tengersznit emelkedés okán, a visszaszámláló elérte a nullát, countdown zero-n túl vagyunk már tönkretettük a bolygót, vagy mondhatnám shortoltunk(mert hát pár ezer év évmilliókhoz képes mégiscsak short) és a buborék kipukkant, bedőltünk etc. etc.
Néha azt éreztem reális amit leir, néha meg nem, ez azért van mert néha túl idillinek hatott a szereplők életén keresztül, néha meg a katasztrófák során nem.
Valóban jobban szerkesztett és több élet van a könyvben mint általában, a szereplők és életük akciósabb. Van cselekmény és talán olyan is mint a való élet, egy egy szelete, ezek vagyunk mi, a számitógépzsenik (kvantosok) csodabogarak, akik azt hiszik egy kis heckerkedéssel megváltható a világ, a jóhiszemű korrupciómentes bürokraták akik a politikai porondon harcolnak, a mamutcégek akiket a profit éltet, és magánhadseregük ami az érdekeiket védi, a sikeremberek brókerek, akik képesek meglovagolni a lehetőséget, otthon vannak ebben a világban, kivülről látják a játékot és értik is, a média sztár, butácskának sexynek de tökéletes érzelmi és érkölcsi iránytűvel,a jó rendőr a tekintély mindenkori megtestesitője, az átlag ember aki művelt vagy ezermester, csak tönkre tették a körülmények, a mindennapok hősei, a gyerekek akik simán megszivták mert mi elb..tuk, de mindenkiben ott a potenciál, ez jól átjött.
Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy a probléma nem valós, sőt.
Maga a helyztet valahogy mégsem lett elég elborzasztóan reális, a katasztrófa ami a hőseinket súlytja a regényben,nem az amin már túl vannak, ez is csak azért lehet mert még rajtam van a szemellenző, és ez nem történhet meg vagy nem velem, a tipikus sztereotipia, túl messze van. Épp ezért néha túl pozitiv, mindenre van megodás, vannak a Jók, néha meg hullák úsznak a vizen, mert van hogy bármit teszel túl kevés.

Mivel sohasem jártam New-Yorkban abszolúte átláthatalnan a sok sok földrajzi infó, ez nagy hátrány olvasás közben, számomra követhetetlen volt az utcák, öblök, csatornák hálózata.(rákerestem a neten mi hol van, így azért könnyebb volt tájékozódni)

Végeredményben olvasni nem volt rossz a mai kor problémáin mereng, és már túl is lépte, olyan mint A Kör ahol tobább gondolták a közösségi médiát és annak negativ oldalát, csak kevésbé idegesitő, és más a témakör, grandiózusabb jobban megirt időigényes olvasmány,

7 hozzászólás
>!
Szami81
Kim Stanley Robinson: New York 2140

A csillagozás csupán az én olvasási élményemet tükrözi. Nagyon mellényúltam. Nagyon.
Apokaliptikus scifiként vettem le a polcról, nem számítva rá, hogy a könyv 70%-a, de megkockáztaztom, hogy több benne a gazgaságpolitika, pénzügyi manipulációl, tőzsde, a kapitalizmus elleni harc, társadalomkritika, meg hasonlók, amikhez én hülye is vagyok és nem is köt le. Mea culpa.
8 vagy 9? szálon játszódik, néhol tartalmaz némi történést, de nekem túl tömény volt. A vége pedig nyilván nem happy end, hanem a nagy büdös valóság.
Pont 656 oldallal több, mint amit a témában még élvezettel olvastam volna. Legközelebb óvatosabb leszek.

1 hozzászólás
>!
abstractelf P
Kim Stanley Robinson: New York 2140

Vannak olyan alkalmak, amikor annyira belemerülök egy történetbe, hogy nem akarom, hogy véget érjen – nem akarok elszakadni a világtól, esetleg a cselekménytől, a karakterektől vagy a hangulattól. A New York 2140 esetében is pontosan így jártam.

Még nem olvastam Kim Stanley Robinsontól, így vakon vetettem bele magam ebbe a történetbe. Nem tudom, mire számítottam, viszont minden elvárásomat felülmúlta ez a regény. 654 oldal tömény tartalom, elgondolkodtató üzenetekkel, kedvelhető karakterekkel; mindez pedig csodálatos írással megkoronázva. Nem vagyok túl jártas a sci-fi-ban, de az biztos, hogy Robinson ráébresztett, mennyire szeretem a társadalmi sci-fi-t, illetve elérte, hogy egy olyan város érdekeljen, ami egyébként teljesen hidegen hagyott volna.

Ahogy írtam feljebb, rengeteg gondolatot ébresztett bennem ez a regény. Ugyan 2140-43 közt játszódik a történet, azonban olyan problémákkal foglalkozik, amelyek örök érvényűek – egy felkérés keringőre, amellyel el is érte a célját. Az egyik központi téma a gazdaság, amivel együtt a szerző sokat foglalkozik közgazdasági kérdésekkel. Eleinte tartottam attól, hogy esetleg túlságosan elmegy ebbe az irányba a történet, viszont Robinson teljesen érthetően, logikusan felépítve magyarázott el számomra mindent, megértetve velem sok olyan jelenséget, amit korábban nem ismertem.
Érdekes volt, hogy ezek a gondolatmenetek a könyvben nem a történet szerves részeként jelentek meg, hanem egyfajta kiszólásként felém, olvasó felé.

A történetet nehéz pontosan jellemezni – talán a „teljes” illene hozzá. Több, néha lazábban, néha szorosabban összefüggő narrátor életének egy szegmensét meséli el az író – ami egyszerre volt hétköznapi és monumentális. Pár izgalmakkal tarkított év története volt ez, amit tragédiák és boldogság is körülvett. Ha valaki valami pörgős, hollywoodi katasztrófafilmekhez illő történetre vágyik, azt nem itt fogja megtalálni. Katasztrófa volt – csak az sokkal közelebb állt egy valószínű jövőképhez, mint bármely katasztrófafilm.

A regény hangulata kissé disszonáns volt, ami tökéletesen működött. Majdhogynem utópisztikus hangulat van egy (poszt-)apokaliptikus világban. Engem is néha elkapott ez az emelkedett hangulat, elfeledtette velem pár pillanatra, hogy hol is járnak a szereplők valójában. Az ilyenkor cselesen bedobott emlékeztetők ezért sokkoló hatással bírtak. spoiler Itt döntöttem el, hogy Robinson biztos, hogy kedvenc íróm lesz egy nap.

És végezetül Robinson olyan karaktereket alkotott, akik átlagosak első ránézésre, ám mégis sokkal több van bennük. Ez mindenkinél közös jellemző volt, holott mindannyian más társadalmi csoportból, nemzetiségből, korosztályból származott. Az írónak pedig célja volt ezzel – nem az, hogy a mostanában kötelező vált reprezentáció meglegyenek listaszerűen, hanem hogy tisztábban átadhassa az üzeneteit.

A New York 2140 egy élmény volt, amely teljesen magával ragadott. Nagyon fontos olvasmány, amely egy izgalmas alapkoncepcióval rendelkezik, valamint jelentőségteljes és releváns mondanivalóval. Elsősorban azoknak ajánlanám, akik szeretnének egy elgondolkodtató sci-fit olvasni, és akit nem rettent vissza az elköteleződés. Mert ebbe a regénybe érdemes időt fektetni – sokszorosan megtérül.

>!
pinter_bence I
Kim Stanley Robinson: New York 2140

"A történet maga egyébként a komoly témák ellenére rendkívül derűs. A központi problémája talán az, hogy a katasztrófák ellenére nem csupán túl tudott élni az emberiség, de maga a katasztrófát (részben) okozó kapitalista rendszer is tulajdonképpen változtatlan – a pénzügyi világ éppen egy újabb válság felé menetel. Igaz, ami az egyik blurbben áll, hogy a könyvben főgonosz maga a kapitalizmus. Egy idő után teljesen egyértelmű, hogy bár a könyv szereplői számára, abban a valóságban is van racionalitása a mondanivalónak (sőt!), Kim Stanley Robinson valójában hozzánk beszél: nekünk magyaráz újra és újra a pénzügyi rendszer működésképtelenségéről; az igazságtalanságról; a nagytőke és a politikai vezetés összefonódásáról, és a többi. És nekünk nyújt egyébként megoldási lehetőségeket is.

Az igazán ijesztő az, hogy ez a könyv (már) nem arról szól, hogy óvjuk a környezetet. Nem arra próbál figyelmeztetni, hogy tönkretesszük a bolygót. Kim Stanley Robinson már túl van ezen, és ezt a névtelen narrátor fejezeteiben egészen egyértelművé is teszi. Ez a könyv arról szól, hogy már elcsesztük, a klímaváltozás már megtörtént, bármit is csinálunk – mi jön ezután? Hol lehet megtalálni ennek az új világnak az örömeit? Milyen utakon varázsolhatjuk élhetővé a Földet, amit tönkretettünk? Erről szól ez a könyv. Korunk egy legfontosabb, klímaváltozással alaposan foglalkozó sci-fi szerzője látszólag már lemondott arról, hogy felébresszen minket."

Részletek:

https://spekulativzona.blogspot.hu/2017/08/az-elaraszto…

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Agave_Könyvek KU

– Ami azt illeti, csodálkozom, hogy még nem haltunk meg.
– Pikettyt sem ölte meg senki. Tartott egy nagyon sikeres szerzői turnét, ha nem tévedek.
– Csak azért, mert az száz évvel ezelőtt volt, és egy könyv volt. A könyvek senkit nem érdekelnek, ezért bármit le lehet írni bennük.

172. oldal

1 hozzászólás
>!
Agave_Könyvek KU

…az arrogancia mint tulajdonság, nemcsak kölcsönösen összefügg az ostobasággal, hanem annak kifejeződése, az ostobaság eredménye.

56. oldal

>!
Agave_Könyvek KU

A felső egy százalék nem viseli túl jól, ha veszélyben érzi az erőforrásait.

162. oldal

>!
Morpheus 

Az embereknek mindig a nyakán maradnak azok, akiket megment.

638. oldal

3 hozzászólás
>!
Morpheus 

    Egyre távolabb sodródtak egymástól, mint két jéghegy, pedig ugyanabban a stuyvesanti lakásban éltek egymás közvetlen közelében, ugyanakkor egymillió kilométerre a másiktól. Vlade soha nem érezte magát magányosabbnak. Ha egy ágyban vagy valakivel, meztelenül a takaró alatt, de egyedül, teljesen egyedül: talán ez a legrosszabb fajta magány.

608. oldal

Kapcsolódó szócikkek: magány
>!
Agave_Könyvek KU

A háborúk túl jót tesznek a pénzügyi világnak, és persze, előfordult még néhány a huszonegyedik században. Több százmillió ember vált hirtelen menekültté, és ez rengeteg elnyomnivaló terrorista.

230. oldal

Kapcsolódó szócikkek: háború
>!
Noro MP

A történelmet az egyének írják, ugyanakkor kollektív folyamat is, egy hullám, amit az emberek a maguk idejében meglovagolnak, egyedi tettekből összeálló hullám. Vagyis a történelem végső soron szintén egy részecske/hullám kettősség.

643. oldal

>!
Kkatja P

De oké, az ember nem igazán tudja elképzelni a katasztrófákat, amíg be nem következnek. Egyszerűen nincs erre elég mentális befogadóképességünk. Ha lenne, folyamatosan megbénítana minket a félelem attól, hogy valamiféle biztos katasztrófa közeleg, amit képtelenek leszünk elkerülni (mint például a halál), úgyhogy az evolúció előzékenyen ellátott minket egy stratégiailag megfelelő helyen lévő vakfolttal, a képtelenséggel arra, hogy hihető módon el tudjuk képzelni a közelgő csapásokat, és így képesek legyünk folytatni a ténykedésünket, bármilyen értelmetlen is legyen mindez. Ezt neveznék a görögök és a köztünk elő entellektüelek apóriának, vagyis „kilátástalanságnak”. Ami klassz. Hasznos. Kivéve, amikor katasztrofálisan rossz.

159. oldal

>!
Agave_Könyvek KU

Mintha minden eszmény és érték elolvadt volna a pénznek, ennek az univerzális oldószernek a folyamától. Pénz, pénz, pénz. Mintha pénzzel minden helyettesíthető lenne, a látszat, hogy értelmet lehet rajta venni, életet.

363. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pénz
>!
Agave_Könyvek KU

– Szétterítjük a homokot, és reménykedünk benne, hogy a dagály épít pár dűnét, az apály pedig pár homokzátonyt. Ezek nagy szerepet játszanak a szerves üledék megkötésében és az ökoszisztéma kialakulásában. Ez egy komoly projekt, a part kiépítése. A homok odaszállítása csak egy kis része. Bizonyos értelemben a könnyű része, bár egyáltalán nem könnyű.
– És mi lesz, ha tovább emelkedik a tenger? – kérdezte Stefan.
Idelba megvonta a vállát. – Gondolom, ismét arrébb költöztetik a strandot. Vagy nem. De addig is úgy kell tennünk, mintha tudnánk, mit csinálunk, érted?

273. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Nick Bostrom: Szuperintelligencia
William Gibson: A periféria
Alan Weisman: A világ nélkülünk
László Zoltán: Távolvíz
Stanisław Lem: Summa technologiae
Mark Stevenson: Mit hoz a jövő?
Alok Jha: 50 meghökkentő elmélet a világvégéről
Stanisław Lem: Tudományos-fantasztikus irodalom és futurológia
Thomas Piketty: A tőke a 21. században
Soros György: A nyílt társadalom