Kim Stanley Robinson a hosszú, tudományos alapossággal kidolgozott, időnként szinte már szélsőségesen realista regényeiről ismert, és ezt szokás szeretni benne: egy jól megírt gondolatkísérlet sokszor izgalmasabb bármilyen csavaros és akciódús sztorinál. Cserébe a kifejezetten történetközpontú irodalmat, vagy pláne a kizárólag könnyed szórakozást kedvelő olvasóknál általában kevésbé népszerű, nem mindenkinek jön be, ha a hangsúly a világon és a környezeten van a karakterek és az események helyett.
Ezt nyilván Robinson (és/vagy a szerkesztője) is realizálta. A New York 2140 valódi főszereplője ugyan a globális felmelegedés hatására térdig vízben álló, címadó város, de mellette változatos és életszerű emberi karakterek is komoly szerepet kapnak, és kifejezetten izgalmas történet is akad bőven.
A regény világát napjaink legsúlyosabb fenyegetése, a globális felmelegedés formálta. A tengerszint megemelkedése, az elolvadó sarkvidéki jégtakaró, az élővilág egyre fokozódó pusztulása itt már nem csak valami, amivel tudósok „riogatnak” és amiről elnökök jelentik ki, hogy fake news. Nagyon is kézzelfogható valóság, alapjaiban határozza meg az átlagemberek életét az egész világon mindenhol.
A fókusz persze New Yorkon, a városok városán van, ahol minden nagyobb és intenzívebb. A keleti part újdonsült Velencéjén, ahol a tenger betört a felhőkarcolók közé és pénzügyi-kulturális központ-szerepét Denver vette át, de lakosai makacsul kitartanak.
Maga a regény pedig a kapitalizmus kőkemény, de nem fölöslegesen szájbarágós kritikája. Gyakorlatilag minden jelenet, minden egyes esemény a szélsőségesen kapitalista berendezkedés hibáira vezethető vissza. Teljesen mindegy, hogy éppen felhősztár szereplőnk egyszemélyes környezetvédelmi valóságshowjáról van szó, egy több száz éves elsüllyedt kincs utáni, népmesébe illő kutatásról, vagy a pénzpiacok rendszerét megbillenteni igyekvő, amúgy leginkább tragikomikus karakterekként szereplő, de meglehetősen tehetséges programozókról, minden mögött a túlzásba vitt kapitalizmus árnyéka sejlik fel.
–
Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.com/2017/09/kim-stanley-robin…