Újraolvasás, nagyjából, ugyanis most a trilógia egykötetes, Green Earth c. kiadásában olvastam, amiben Robinson egy kicsit megvágta, átírta és aktualizálta az eredeti részeket.
A történet még ma is ugyanúgy tetszik, mint bő 10 évvel ezelőtt, noha érezhetően csak valaminek a kezdete; önmagában ez a kötet szerintem nem is nagyon áll meg magában, ezért is sajnálom nagyon, hogy a folytatásai magyarul nem jelentek meg. Persze hozza a szokásos robinsoni elemeket, s itt még a szokásosnál is több science-szel találkozunk, ami annak fényében nem is meglepő, hogy a globális felmelegedés mellett ez a trilógia (amint a címe – Science in the Capital – is mutatja) a tudományról, a tudományos életről szól, annak minden szépségével és mocskával együtt. Robinsonról azt mondják, nem túl karakterközpontú, nos, szerintem most viszont elég jó karaktereket sorakoztatott fel, hozzám legalábbis elég közel tudtak kerülni.
An excess of reason is itself a form of madness,
teszi magáévá Frank a khembalungi buddhista szerzetes, Rudra Cakrin* életbölcsességét, aki a legemlékezetesebb szereplő maradt a trilógiából, s most is végig rokonszenveztem vele. Robinsonnál elég gyakran** felbukkannak autisztikus vonásokkal rendelkező, vagy egyszerűen csak furcsa, magának való, zárkózott tudósok, s Frank is eléggé ilyen. Bár igazán furcsa kalandjai csak a következő kötetben teljesednek ki, érdeklődve követtem végig ismét sete-suta csetléseit-botlásait, morfondírozásait. Kifelé cinikus, morózus ember, aki igazán csak a természetben, sziklamászás közben önmaga, s aki a kötet végére a fenti mottó szellemében alapvető változáson megy át.
A másik kedvencem Charlie, aki otthon van „gyesen” a fiával, Joe-val, miközben távmunkában a klímaváltozás elleni harc egyik éllovasának Phil Chase szenátornak*** segít távmunkában. Fiát mindenhová magával viszi, aki, mikor éppen nincs vele, már az ajtón kilépve hiányzik neki, s meglepődik, amikor furcsán néznek rá az emberek az utcán, amikor öntudatlanul is pl. egy elhaladó teherautóra hívja fel Joe figyelmét, aki ugyebár ekkor nincs is vele, csak éppen fia jelenléte annyira lételemévé vált, hogy könnyű erről elfeledkezni. Kettősük számomra egy üde színfoltja a regénynek. Felesége, Anna (aki egyben Frank kollégája is), valamint a buddhista szerzetesek is szimpatikus karakterek, bár ők sajnos eléggé a háttérben maradtak.
Az eredetileg 2004-ben megjelent regény szinte profetikusnak is tekinthető, hiszen ami akkor még csak vészkiáltás volt, mára sajnos már többnyire valósággá vált****, legalábbis ami a globális felmelegedés felgyorsulását illeti, a probléma komolyan vétele ugyanis sajnos még ma sem megy a felelős politikusoknak.
Az összefogás, ahogy a lakókörnyezet igazi közösségé összeállva próbálja megoldani a felmerülő nehézségeket, szintén gyakori, meglehetősen optimista robinsoni elem – amivel pl. New York 2140-ben is találkozhattunk –, itt is feltűnikspoiler. Robinson, aki a kapitalizmus nagy kritikusa, ebben, a helyi közösségek összefogásában látja a kiutat is az emberiség számára, bár sajnos úgy tűnik, ez nem több, mint pusztába kiáltott szó: szuicid hajlamai elvakítják az emberiséget.
*Rudra Cakrin a jövendölések szerint az ősi Shambala utolsó királya lesz; a regényben Khembalung, a Gangesz deltájában levő kis sziget, ahol egykori tibeti menekültek leszármazottai élnek, akik eredetüket a titokzatos Shangri-Lára vezetik vissza.
** legutóbb pl. Fred Fredericks a Vörös Holdban
*** aki ismerős lehet a trilógia egyfajta előzményének is tekinthető, Antarctica c. 1997-es regényéből, ami az Antarktisz szerelmeseinek kötelező olvasmány.
**** Already it's turned into a peculiar mix of historical fiction, contemporary fiction, and science fiction, in the sense that some of it has already happened, some is happening now, and some of it will happen soon. – írja Robinson az új kiadás bevezetőjében, s megemlíti, hogy a regényben leírtakhoz hasonlóan, a Forty Signs of Rain megjelenése után egy évvel, a Katrina hurrikán hatására került víz alá New Orleans; s azt is, hogy azóta egymást követően két olyan kemény tél is volt a fővárosban, mint amilyet a Fifty Degrees Below-ban leírt, …