2312 97 csillagozás

Kim Stanley Robinson: 2312
Agave Könyvek · 3.780 Ft –25% 2.835 Ft
Book24 · 3.780 Ft –16% 3.175 Ft
Bookline · 3.780 Ft –15% 3.213 Ft
Régikönyvek.hu · 3.780 Ft –15% 3.213 Ft
Book and Walk 2.480 Ft
1.500 Ft-tólMolyok eladó könyvei
Könyvtár

A ​tudományos és technológiai fejlődés rendkívüli jövő előtt nyitotta meg az utat. Már nem a Föld az emberiség kizárólagos otthona: új lakóhelyek létesültek a Naprendszer holdjain és bolygóin, sőt még azokon is túl. 2312-ben azonban események sorozata kényszeríti az emberiséget arra, hogy szembenézzen múltjával, jelenével és jövőjével.
A történet a Merkúron kezdődik, Terminátor városában, a mérnöktudomány eddig sosem látott csodájában. Swan Er Hong a nagyanyját gyászolja, Terminátor városának egyik legbefolyásosabb patrónusát. Mivel halálának váratlansága és tisztázatlan körülményei nem hagyják nyugodni, Swan útra kel a Naprendszerben, ám még csak nem is sejti, hogy ezzel nem csak saját életét, de az egész emberiségét is örökre megváltoztatja. Swan egykoron bolygókat teremtett – most azonban abba a tervbe is belepillanthat, amely az elpusztításukat célozza.

A 2312 merész és zseniális látomás az emberiség jövőjéről, egyúttal magával ragadó jellemrajz azokról az… (tovább)

Eredeti mű: Kim Stanley Robinson: 2312 (angol)

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
558 oldal · ISBN: 9786155442391 · Fordította: Farkas Veronika
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
572 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155442384 · Fordította: Farkas Veronika

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Epheszoszi Hérakleitosz · Thomas Carlyle


Kedvencelte 7

Most olvassa 14

Várólistára tette 159

Kívánságlistára tette 102

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
phetei P
Kim Stanley Robinson: 2312

Biztos vagyok benne, hogy néhány könyvvel később úgy fogunk tekinteni a 2312-re, mint ami Kim Stanley Robinson munkásságának egyik mérföldköve, vagy valami eddig még el nem nevezett ciklusának a nyitó darabja. Ebben a regényben számtalan panel megjelenik, melyből a később papírra vetett Aurora is építkezik (generációs csillagközi űrhajók, űrben létrehozott biomok, szörfözés…) és a jövőre megjelenő New York 2140-re is sok előkép utal (a víz borította Manhattannel, de még a dátummal is találkozhatunk a 2312-ben). Az összefonódás már a másik irányban is észrevehető, az Aurorában beszéltek a 2312-ben kulcs szerepet játszó merkúri Terminátor városról.

A fenti gondolatmenet persze teljesen alaptalan lenne, ha a 2312 nem tartalmazna elképesztő mennyiségű és témájában is változatos tudományos fantáziálást, ami megfelelő bázisául szolgál az egyes területek részletesebb kifejtésének, a tudományos fantasztikum legszebb hagyományait idéző végeérhetetlen ötletelésnek. Ugyanakkor a könyv olyan el nem hagyagolható kihívásokkal küzd, mint a cselekmény, az emlékezetes karakterek, a dramaturgia, meg úgy egyébként minden olyan prózai elem majdnem teljes hiánya, ami egy regényt regénnyé tesz. Mindezek mellett ráadásul még olyan értelmezhetetlenül túlírt jelenetekkel is terhelt, mint amikor a két „főszereplő” 40 oldalon keresztül sétál egy alagútban, ahol a legizgalmasabb esemény, hogy hogyan fütyörésznek.

Az Auróra esetében talán már érezte Robinson, hogy ez így tovább bizony követhetetlenül nyúlós lesz – https://moly.hu/ertekelesek/1999637 –, az a könyv lényegesen kompaktabb lett, kevesebb indokolatlanul ráaggatott sallanggal. Ha ez a trend folytatódna, akkor a New York 2140 már valóban egy igazi élvezetes sci-fi orgia lenne spoiler

Ez volt a harmadik könyvem Robinsontól és ez jött át a legkevésbbé. Sőt ha az Aurorát nem olvasom, akkor ezen lehet, hogy végig se küzdöttem volna magam. Nekem kellenek a hagyományos „regényes” elemek, ha csak tudományos témákat akarok olvasni, akkor veszek egy Természet Világát; ugyanakkor a tudományos leírások közötti helykitöltő bullshitet kevésbé igénylem, abból pedig lényegesen több van a 2312-ben, mint amennyi még egészséges.

Egyébként kíváncsi lennék, hogy Robinson egyébként tud-e értelmezhető prózát írni, vagy ezt csak azért ír „regényeket” mert az jobb médium az ötleteinek a közvetítésére, mint egy cikk valami akármilyen honlapon. Erre talán választ adna két szintén nem túl régen íródott könyve, a Shaman és a Galileo's Dream, amik kevésbé tűnnek elszállt sci-fi önkielégítésnek. :)

2 hozzászólás
>!
csartak MP
Kim Stanley Robinson: 2312

„A nap mindig felkelni készül. A Merkúr olyan lassan forog, hogy sziklás felszínén akár gyalogosan is folyamatosan a hajnal előtt lehet haladni.”
Ezzel a csodásan képzeletet elragadó képpel indul a könyv. Mégis nem könnyű Kim Stanley Robinson-t olvasni, mert ez esetben a történet, a szereplők között játszódó interakciók csupán töltelékként szolgálnak. A vázat a rendkívül sokrétű tudományos gondolatok, levezetések adják… Valamiért mégis működik, olvasni kell. Ezek a tudományos gondolatok lehetőséget adnak az író a határtalan fantáziának kibontására.
Nem megyünk messze, távoli galaxisokba, hanem saját Naprendszerünkben kalandozunk, – az eddig megismert adatok és lehetőségek tükrében tovább gondolva a terraformálás lehetőségeit –, a szomszédos bolygókon és annak holdjain.
De az aszteroidák terraformálása is a gondolatok végtelen tárházát kínálja, ahány aszteroida, annyiféle verzió, mindegyik egy kis világ, az átlagostól a legextrémebbekig. Persze leírva tök egyszerűnek tűnik, azért mégis hatalmas munka és energiamozgatásról van itt szó.
Mint mondtam, a fantázia szabadon szárnyal, így ha a szereplőknek szörfözni támad kedve a Szaturnusz gyűrűin, miért is ne? És ez kiváló lehetőséget ad egy kis tudományos fejtegetéshez a gyűrűkről. (Kim úr itt dörzsöli össze éppen a kezét) És amikor a Jupiter vagy akár a Szaturnusz holdjairól és az ott élő emberekről olvasunk, olyan mint egy vízió, részletes és pontos, mennyire szép lehet. Ez az igazi fantasztikum.
A nemi manipuláció gondolatát idegenkedve és mégis csodálattal fogadom be. Mostani földhözragadt világunkban, társadalmukban abszolút nem elfogadott nézetekről van szó, szerintem itt teljes gondolati átkalibrálás szükséges, erre elég lehet 300 év?
A szereplők közül Swan néhol baromira idegesített, hiszen hiába büszkélkedhet a meghosszabbított kezeléseknek köszönhetően kb. 120 évvel, mégis olyan mint egy infantilis tyúk. Volt valami a jellemében, ami piszkált engem. Genette-ről meg végig azt hittem, hogy nő, így a végén döbbenten vettem tudomásul, hogy nem az.
Az író a klasszikus zenének is kedvelője, így pl. Beethoven Harmadik szimfóniája meghatározó szerepet játszik a túlélésben.
Tetszett még a Föld iránt érzett érzelmek bemutatása egy merkúri lakó szemével. Más életkörülmények, más szemlélet, más kultúra, ember, de mégis másképp. Sokat dicsértem így visszaolvasva, pedig nem tökéletes könyv, de ha túllépünk rajta, hogy nem a történet a fontos, akkor meg tud fogni a hangulata.

>!
pat P
Kim Stanley Robinson: 2312

Hát, szerintem ez lenyűgöző, és kész.
Végre egy könyv, ami nincs elrontva mindenféle hülye cselekménnyel. :P Csak az a sok érdekes gondolat, okosság, meg ötlet folyton.
Igen, sci-fi írói onánia a köbön, de hát mit csináljak, ha én személy szerint ettől kapok intellektuális orgazmust? A kidolgozottság, meg a legapróbb részletek, és ahogy barangolni lehet a naprendszerben, a Merkúron felkelő Nap, meg a szörfözés a Szaturnusz gyűrűjén, azok a terráriumok, meg a Föld és New York egy űrlakó szemével, hát na. Csak kéne már az e-könyvek újabb generációja érdekes linkekkel, meg 3D-s animációval és zenei aláfestéssel.
És géntechnológia, meg nemi érdekességek (végre, egy új fejezet a Káma Szútrába, mondtam már, hogy hiányolom a szemléltetést?), meg kiterjesztett életkor és problémái, meg a mesterséges intelligenciák 3 E-vel összefoglalható problematikája (empátia, érzelem, etika – ja, ezt most találtam ám ki, ne keressétek), a földiek és az űrjárók, pardon, űrlakók konfliktusai, szóval ezt mind imádom.
Most meg azon gondolkozom tegnap óta, hogy csak meg kéne érni azt a Kurzweil által 20-40 év múlvára ígért szingularitást, mert igenis és hosszan és érdekesen élő transzhumán valamicsoda akarok lenni, punktum. (Menő válasz a „Miért szoktál le a dohányzásról?” kérdésre, ugye?)
Na jó, igazából kicsit zavart, hogy nem számottevő ugyan a cselekmény, de azt se sikerült épkézláb módon végigvinni és lezárni.

14 hozzászólás
>!
Noro MP
Kim Stanley Robinson: 2312

A 2312 elsősorban azoknak szól, aki értékelnek egy alapos és szép – adott részleteiben egészen költői – világleírást, és nem bánják, ha a történet esetleg csak ürügyként szolgál, hogy végigjárhassuk ezt a világot. A cím, amellett, hogy Arthur C. Clarke hasonló stílusú regényei felé tiszteleg, azért is találó, mert a regény „főszereplője” a 24. század.
Egyébként a valódi szereplők sem érdektelenek: Swan és szaturnuszi barátja különös kapcsolatával a könyv arra keresi a választ, mekkora különbség lehet ember és ember között (akik nem csak más bolygókról jöttek, de DNS-ük és az agyuk is különbözőképpen lett átalakítva), hogy még megértsék egymást.
Nem árt, ha át tudjuk érezni az orbitális mechanika szépségeit és az elvben lehetséges – ámbár csak a maitól gyökeresen eltérő politikai és gazdasági paradigmában megvalósítható – technológiák eleganciáját. Robinson ugyanis szeret gyönyörködni az univerzumban, és az olvasót is erre bíztatja. Képes arra, hogy egy űrlakó szemszögéből a Földet is különösnek és csodálatosnak láttassa.
A társadalomtudományok legalább ilyen nagy szerepet kapnak: a könyv fő konfliktusa ugyanis az űrbeli kolóniák újszerű politikája, hiány utáni gazdasága, illetve a Föld fájdalmasan maradi életmódja között alakul ki. Ironikus adalék, hogy bizonyos megoldatlan egészségügyi problémák miatt időnként minden űrlakónak a Földre kell látogatnia, így lesz a két világ viszonya igazán bonyolult.
De kitérhetnék még a genetikai módosítások, vagy a csak látszólag(?) gondolkodó kvantumszámítógépek kérdésére is, a 2312 ugyanis a kortárs SF majd minden fontos témájába belenyúl. Bár önmagában nem sok igazán eredeti ötletet vet föl, szerintem roppant fontos, mint mindezek szintézise. Ha valaki arra kíváncsi, miről szól manapság az angolszász, realista, társadalmi űropera, ebből a könyvből minden fontosat megtudhat.

Végül: az Agavénak végre sikerült egy strapabíró borítót összehoznia, a fordítással azonban nem vagyok elégedett. Gyakran belefutottam egy szerencsétlenül választott szóba vagy furán összetett mondatba, és a szakkifejezéseket is át lehetett volna futtatni egy szakértőn. (Vagy sok szakértőn, ha azt nézzük, hányféle tudományterület jelenik meg a könyvben)

>!
Bíró_Júlia 
Kim Stanley Robinson: 2312

Hajlamos vagyok egyetérteni @pat kollégával. Mármint tényleg… ez a könyv 99%-ban kockapornó. Kim Stanley Robinson megalkotta az első papíralapú, pszeudo-interaktív cselekménysztriptízt.

Igen, ez az, lapozz… látom, hogy akarod. Terráriumalkotás aszteroidákból, mhm? Na ugye, felfalod, jó olvasó vagy. Lapozz le még egy réteget… asszociatív név-és fogalomlisták, hogy tetszik? Extrém napjárás, aszteroidaszörf, genomba épített hímnős élethosszító kezelések? …Tudtam, hogy nem fogsz ellenállni. Jöhet egy fejezetnyi kóborlás a Naprendszerben? Igen, és milyen járművel? Fogadjunk, ez eddig eszedbe sem jutott, hmmm? Jó, levezetésként jöjjön egy kis balladai felhang… később majd még fogni fogod a fejed, de most csak vedd úgy, hogy ismét lapoztál. Ó, hogy azok? Csak pár színes kis flitter, asztroszemét, asztro-ciációs tevékenységem eredménye. Tetszik? Ó, csak nem…? Akkor lapozz, nem láttál még semmit…

Négy és fél csillagos kedvenc lett, mert igazán nem akarok zavarogni, de ha EZÉRT* bejártak egy komplett naprendszert, hódoltak vagy kéttucat sport- és vagy háromszáztíz egyéb szabadidős tevékenységnek, überkawaii kapcsolatok köttettek/ábrázoltattak barátság, szerelem és csakúgymerteziseszébejutottksr-nek frontján, szóval már csak a mindeme grandiózus világleírás felé való tiszteletből is illett volna kidolgozni és lezárni a krimi vonulatot. Köszönöm.

spoiler

*Nem, most akkor sem fogok spoilerezni. Megöli a hangulatot ide pedig képzeljetek egy sorozatra való kacsingatós szmájlit .

11 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir 
Kim Stanley Robinson: 2312

Az a baj, hogy Kim Stanley Robinson tud írni, csak nem akar. Illetve mégsem: akar ő írni, csak nem arról, amiről kellene.
A 2312 ugyanis lényegében egy közel hatszáz oldalas, „én megszenvedtem a művészetért, most rajtad a sor” elvbe oltott, sci-fi írói onánia. Persze távol álljon tőlem, hogy vitassam létjogosultságát, ugyanis elképesztő az, amit bemutat előttünk az amerikai szerző: könnyedén beszél Naprendszer-szintű társadalomról, emberi változásokról, DNS-átalakításokról, mesterséges intelligenciáról, terraformálásról; bemutat számtalan nemet; körbevezet a lakott Naprendszerben a Merkúrtól a Plútóig; minden részletre és apróságra kiterjedő előadássorozata valóban döbbenetes.
Csak ettől nem lesz kevésbé fárasztó.
Ilyen tekintetben pedig a világépítéshez szolgáltatott pikareszk-jellegű kerettörténet gyakorlatilag teljesen felesleges, ráadásul zavarba ejtően kidolgozatlan, olyan légből kapott megoldással, amit azért nagyon nem vártam, ha már minden mással ilyen sokat foglalkozott. Viszont nehéz nem elismerni, hogy a szerelmi szál kezelése a fantasztikumban szokásosnál jóval finomabb volt, ezért mindenképpen jár a plusz pont.
Mondjuk a kiadónak meg a mínusz a fordításért, ami kaphatott volna még egy szerkesztői kört.
Legközelebbre javasolnám Robinsonnak, hogy a szövegbe illesztett metaszövegekből adjon ki kötetet (hogy mennyire megakasztották így az olvasás ritmusát…), akkor nem terheli feleslegesen az olvasót mindenféle történettel. Így most azt sem tudom, hogy érdemes volt-e olvasni a 2312-t.

11 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis
Kim Stanley Robinson: 2312

Nemrégiben még Alastair Reynolds társaságában utaztam a csillagok közé, most ezt Kim Stanley Robinsonnal tettem meg. A különbséget zongorázni lehetne.

A 2312-ben az a legfélelmetesebb, hogy könnyen igazzá válhat, főleg a Föld tekintetében. A tengerszint-emelkedés, az éhezés, az, hogy a javak egyenlőtlenül vannak elosztva, ma is jelen vannak világunkban, és az író szerint ez még fokozódni fog. Miközben a kiváltságosak ma palotákban, magas kerítéssel zárják el magukat a szegényektől, a jövőben az űrbe fognak kerülni, és ott is azt hiszik majd, képesek ők a távolból is megoldani mások problémáit.

Robinson remekül mutatja be, hogy a technológia fejlődés, az emberiség diaszpórája milyen előnyökkel és hátrányokkal jár. Hogy nem mindenki fog örvendezni azon, hogy lehetővé válik, hogy valaki a Merkúron éljen le 200 évet. Még maguk az űrben élők sem biztos, hogy boldogok: testük és elméjük különböző eltorzításai, a minél több lehetőség kihasználása mind-mind a gyökerektől való elszakadást, sőt megkockáztatom, az unalom ellensúlyozását szolgálják. Az a kérdés meg még messzebbre vezet, hogy egyáltalán meddig tekinthető valaki embernek.

A 2312 nem egy könnyű regény, de megéri elolvasni, mert elgondolkodtat, elgyönyörködtet, és megmutatja azt, mi történhet, ha továbbra is ölbe tett kézzel várjuk a jövőt.

>!
kvzs P
Kim Stanley Robinson: 2312

Olvasás közben az jutott sokszor eszembe, hogy ha valaki még egyszer azt mondja nekem, hogy a sci-fi az csak lézerfegyverekről és űrcsatákról, meg idegen lényekről szól, azt az illetőt ezzel a könyvvel verem agyon annak ezt a könyvet fogom a kezébe nyomni.
A másik dolog, ami sokszor eszembe jutott, hogy olyan ez az egész könyv, mint egy szerelmi vallomás a Naprendszerhez, az Élethez meg a Természethez (ahogyan A rizs és só évei volt a történelemhez és a valláshoz), és pont ezért annyira személyes, hogy esélyem sincs megérteni vagy követni. A túlburjánzó világleírás annyira monumentális, hogy szinte földbe döngöli az olvasót, és teljesen elnyomja a történetet -ami igazából mintha csak ürügy lenne a mesélésre-, ráadásul a szöveg befogadását a szürrealitás határát súroló betoldott részek sem teszik egyszerűbbé.
Kim Stanley Robinsont széles látóköre, mély háttérismerete, finom humora, illetve a művészek, írók és tudósok felé mutatott megbecsülése miatt csak tisztelni tudom, és értékelem, hogy milyen gyönyörűen tud írni (amit most azért néha a fordítás sajnos megdöccentett), de sajnos nem leszünk barátok.

>!
ppayter
Kim Stanley Robinson: 2312

„Kim Stanley Robinson regénye az év egyik legjobban várt könyve volt. Nem kellett csalódnom, a várakozásoknak megfelelően zseniális regényt kaptunk, ha csak ez az egyetlen könyv jön ki idén, akkor is azt mondanám, hogy ez egy jó év volt. Túlzásnak tűnik, de nem az, Robinson elképesztő mennyiségű munkát fektet könyvei megírásába, nagyon kevés hasonlóan alapos író létezik. Ha A szingularitás küszöbén (aminek egyes gondolatai itt is felbukkannak) kötelező kézikönyv kezdő sci-fi íróknak, akkor Kim Stanley Robinson legyen a követendő példakép, a 2312 pedig a bizonyíték arra, hogy a tudományos átgondoltság, az érdekes történet, a lenyűgöző világépítés és az mélységesen életszerű szereplők, emberi kapcsolatok korántsem zárják ki egymást, mind megjelenhet egyetlen regényen belül. Persze nem tökéletes, de majdnem, a legkomolyabb baj az vele, hogy utána szinte bármi más kellemetlenül halványnak, kevésnek fog tűnni.”


Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.com/2014/04/kim-stanley-robin…

2 hozzászólás
>!
Sai_home
Kim Stanley Robinson: 2312

Ha valaki imádja az akciót, szereti a pörgős eseményeket vagy semmiből jövő természeti katasztrófákat, na ez a valaki ezt a könyvet nem fogja szeretni.
Mégis számomra nagyszerű ez a könyv, annak ellenére, amit mások is már leírták: cselekmény az nem sok van benne (bár ez sem igaz teljesen). Bár én imádom a matekot, fizikát, informatikát, ezekből se fogunk sokkal találkozni, mégis olyan leírásokat kapunk a jövőről, amiről elhisszük, hogy igen, ez így lesz. Bár nincsenek levezetések, mégis úgy érezzük, hogy így kell majd csinálni, így tudunk terraformálni, ez az útja a Naprendszer meghódításának. A könyv sok-sok olyan fejezetből áll, ami cselekményileg alig-alig kapcsolódik egymáshoz, de leír egy új bolygót/holdat/aszteroidát, mik voltak/lesznek a kihívások, mik lehetnek a megoldások. A Lunát/Marsot éppen csak érinti, a fő fejezetek inkább a kevésbé „népszerű” célpontokról szólnak.
Ha ez nem lenne elég, van még olvasnvaló: a különböző élőhelyek együttműködésének megoldásai (gazdasági szempontból), a Föld hanyatlása, pár bekezdésnyi „előszó” az Aurórához (csillagközi utazás), filozofálgatás egy csomó más dologról (ember-MI különbségek, transzhumanizmus, …).
Ráadásnak sok helyen szerepelnek elképzelések a jövő emberének szexuális életéről is, anélkül, hogy „felnőtt tartalomnak” kellene nevezni (ámbár szerintem az LMBT címke sem kapcsolható a könyvhöz…). Számomra mindig öröm, ha valaki kreatívan tud hozzáálni ehhez a témához :)
A cselekény nem túl bonyolult, inkább csak halad előre, de ez ebben a könyben teljesen másodlagos is.
Ami számomra így utólag meglepő az az, hogy hogyan férhetett ennyi téma egy ilyen hosszúságú könyvbe úgy, hogy nincsen hiányérzetünk se.
Halkan jegyzem meg másik kedvenc vesszőparipámat: a programozással kapcsolatos témákat. A szakkifejezésekkel nem teljesen vagyok megelégedve, de a „hibák” az olvasási élményben még engem se zavartak, nem szakértőket meg főleg nem fognak :)


Népszerű idézetek

>!
csartak MP

Wahram sok-sok évvel korábban megtanulta, hogy semmiben nem szabad bízni, amit hajnali kettő és öt között gondol az ember; azokban a sötét órákban az agynak nem állnak rendelkezésére a megfelelő üzemanyagok vagy funkciók ahhoz, hogy rendesen tudjon működni. Az ember gondolatai és hangulata néha koromfeketévé sötétülnek. Ilyenkor jobb aludni, vagy amennyiben az nem lehetséges, előre elhessegetni minden gondolatot vagy hangulatot, amely azokban az órákban megrohan, és kivárni, milyen új perspektívákat hoz majd az új nap.

3 hozzászólás
>!
Kkatja P

Ha egy számítógépes programba céltudatosságot programozunk, az akarat lenne? Van benne szabad akarat, ha egy programozó szándékosan tette bele? A programozás különbözne attól, ahogyan minket programoznak be a génjeink és az agyunk? A programozott akarat szervilis akarat? És nem a szervilis akarat minden megszentségtelenítéssel, fertőzéssel, áthágással és dühvel kapcsolatos érzésnek az otthona és a forrása?

268-269 Kivonatok (9)

1 hozzászólás
>!
Noro MP

– Készítsd el nekem egy sikeres forradalom receptjét.
– Vegyünk nagy adag igazságtalanságot, neheztelést és frusztációt. Helyezzük őket egy gyenge vagy hanyatló hegemóniába. Kevergessük nyomorúságban egy-két generáción keresztül, amíg fel nem forr. Ízlés szerint ízesítsük destabilizációs körülményekkel. Egy csipetnyi esemény katalizálhatja az egészet. Amint elértük a forradalom legfőbb célját, azonnal hűtsük le, hogy intézményesíthessük az új rendszert.

342. oldal, Pauline a forradalomról

>!
csartak MP

Volt egy időszak Wahram fiatalkorában, amikor minden reggelének Beethoven Eroicájával kellett kezdődnie, a forradalmi Harmadik szimfóniával, amely új korszakot jelentett a zenetörténelemben, és igazából az emberi lélek történelmében is, és amelyet Beethoven azután írt meg, hogy megtudta, meg fog süketülni. Úgyhogy Wahram elfütyülte a két tekintélyt parancsoló hangot, amellyel az első tétel indul, majd elfütyülte a fődallamot olyan tempóban, ahogyan lépkedett. Ez valahogy nem bizonyult túl nehéznek. Miközben fütyörészett, soha nem volt biztos abban, hogy emlékezni fog a következő részre, de amikor odaért a váltáshoz, a következő dallam elkerülhetetlenül elkezdődött, és egészen elfogadhatóan áradt ki belőle. Valahol megmaradtak benne ezek a dolgok. A hosszú, bonyolult dallamok sorozatai egymásba folytak, éppen Beethoven gondolkodásának lenyűgöző logikáját követve.

Kapcsolódó szócikkek: Beethoven: 3. szimfónia / Eroica
6 hozzászólás
>!
Buzánszky_Vírus_Dávid

A vágy, hogy megismerjük a másikat, hogy megismerjenek minket, hogy azért szeressenek, amik vagyunk, ne azért, amiknek mások szerint lennünk kellene… de ugyanakkor mi is vagy te…
Nehezére esett nem úgy éreznie, hogy aki őt szereti, az nagy hibát követ el. Mert ő jobban ismeri önmagát, mint a másik, úgyhogy tudja, hogy az illető szerelme eleve hibás. Úgyhogy az illető csak egy bolond lehet. És ugyanakkor pont erre a tévedésből elkövetett szerelemre vágyott. Valakire, aki jobban szeretné az embert, mint önmagát. Valakire, aki önmaga ellenére is szereti az embert, aki nagyvonalúbb vele, mint ő maga. És amikor az ember ezt látja, amikor az ember ezt érzi – hogy igazságtalanul szeretik, valamiféle nagyvonalúságból – , az bizonyos más érzelmeket is kivált.
Egyfajta ragyogást. Egy túltelítődést. Valami olyasmit, ami ehhez hasonló érzelemnek tűnik. Egy kölcsönös elismerést. Ismét az a tükörpalota.
Állíts egy lézersugarat két tükör közé, és a sugár oda-vissza fog pattogni, egy nagyobb dolog két részeként; (…) egyfajta… összekapcsolódásként, amilyen a Plútó és a Charon, a gravitációs ponttal kettejük között. Nem egyetlen szuperorganizmus, hanem ketten, akik valami olyasmin dolgoznak, ami nem önmaguk. Egy duetten. Egy harmónián.

510. oldal

3 hozzászólás
>!
Kkatja P

a szövegeket azért írják, hogy később valaki elolvassa. Egyfajta időkapszulák, beszélgetések a leszármazottakkal. Ezt a szöveget olvasva egy régi korba tekintünk vissza, amelynek a zsúfoltsága és rendezetlensége hihetetlennek tűnhet. Lehet, hogy az olvasó a nagy választóvonal túlvonalán áll, végtelen élettel, a csillagok felé tartva. Mi, élők, nem, mi úgy vergődünk kis naprendszerünkben, mint egy új tócsát elfoglaló baktériumok. Ez a tócsa jelenti számunkra a világot. Ebben néhányan az élet titkait feszegetik; néhányan egy adag sarat gondoznak, hogy legyen mit enni. Te is mindent tudsz, amit én; mit mondhatunk egymásnak mi, elevenek ebben a helyzetben? Sok szempontból könnyebb a nagylelkű olvasóhoz beszélni, aki még meg sem született. Lehet, hogy évszázadokig fog élni, és ez a szöveg az oktatása egy kis darabkája lesz csupán, egy villanás abból, milyen volt a múlt, hogyan lett olyan, amilyen akkor lesz. De a szerző itt ragadt a balkanizáció farkában, és elkeseredetten reménykedik abban, hogy elkezdődik, ami jönni fog.
Innen nagyon gyér a kilátás.
Ki dönti el, mikor jön el a cselekvés ideje?
    Senki nem dönti el. Megtörténik a pillanat.
    Nem. Mi döntünk. Hogy hogyan, az egy érdekes kérdés. De még ha nem is tudjuk rá a választ, akkor is mi döntünk.

560. oldal Kivonatok (18)

>!
ppayter

A nap mindig éppen felkelni készül.

(első mondat)

>!
Morpheus

Ki dönti el, mikor jön el a cselekvés ideje?
Senki sem dönt. Megtörténik a pillanat.
Nem. Mi döntünk. Hogy hogyan, az egy érdekes kérdés. De még ha nem is tudjuk rá a választ, akkor is mi döntünk.

561. oldal

Kapcsolódó szócikkek: döntés
>!
arsenal0522

egészség, társasági élet, állás, ház, partnerek, anyagi lehetőségek; szabadidős tevékenységek, szabadidő; munkaidő, tanulás, jövedelem, gyermekek; étel, víz, menedék. Ruha, szex, egészségügyi ellátás; mobilitás; fizikai biztonság, társadalmi biztonság, a munkahely védelme, megtakarítási számla, biztosítás, rokkantnyugdíj,
gyermekgondozási segély, vakáció;ingatlan, közpénz, a természet elérhetősége, hegyek, óceán; béke, politikai stabilitás, politikai jelentőség, elégedettség a politikával; levegő, víz, önbecsülés, státusz,elismerések; otthon, közösség, szomszédok, civil társadalom, sport, művészetek; élettartam-növelő kezelések, a nem megválasztása; a lehetőség, hogy többet hozzunk ki magunkból

ez minden, amire szükségünk van

472. oldal (Listák 15)

>!
Kkatja P

A Földön mindenki megfelelő életszínvonalon élhetne legalább öt évszázada. Megvolt a szükségletek kielégítéséhez elegendő energia, és megvoltak a források, megvalósíthattuk volna. De ez soha nem volt cél, úgyhogy soha nem következett be.
     – De most miért nem, amikor minden erőforrás a rendelkezésünkre áll?
     – Nem tudom, egyszerűen nem teljesült. Az emberek fejében túl sok régi sérelem van, azt hiszem. Továbbá a nyomorúság egy félelemben tartási technika. Ha megtizedelik a népességet, akkor a megmaradt kilencven százalék engedelmes lesz. Látták, mi történhet velük, és elfogadják, amit kapnak.

315. oldal Swan a Földön


Hasonló könyvek címkék alapján

Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.
William Gibson: Neurománc
Jeff VanderMeer: Expedíció
Connie Willis: Ítélet könyve
Joe Haldeman: Örök háború
Frank Herbert: A Dűne
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója
Frederik Pohl: Átjáró
Ann Leckie: Mellékes igazság
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak