Pajzán ​álom 16 csillagozás

Kim Mandzsung: Pajzán álom

A pajzán álmot Szongdzsin álmodja, az égbéli fiatal buddhista szerzetes, aki nyolc pajkos tündérleánnyal találkozott a Lótuszvirág orom felé tartva, s nem feledheti őket. Ezért büntetésül letaszítják a földi világba. Szépreményű ifjúként születik újjá, vizsgák és kemény próbák állják útját, sok ellenséget győz le karddal és csellel, s szép csatákban egymás után meghódítja mind a nyolc tündérleányt, akik vele együtt földi alakban – ki kurtizánként, ki kardforgató leánylovagként, ki pedig egyenesen a császár húgaként – születtek újjá. Végül aztán mindannyian megigazulva visszatérnek az égbe.
Igazi kalandregény, de egyben a buddhista eszmények és a konfuciánus etikett foglalata Kim Mandzsung (1637-1692) műve, melyet a XVII. századi koreai irodalom legjelesebb prózai alkotásaként tartanak számon. Már századunk elején lefordították angolra, azóta több világnyelven is megjelent.

Eredeti cím: 구운몽

>!
Európa, Budapest, 1990
366 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630749610 · Fordította: Harsányi Éva, Kalmár Éva, Tandori Dezső

Kedvencelte 1

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Kim Mandzsung: Pajzán álom

Régi keleti prózát olvasni mindig különös élmény: mintha egy ritka, bonyolult virágot vizsgálnék, a forma és a szín páratlan, de ha félrenézek, hajlamos vagyok elfeledkezni róla, hogy egyáltalán van valami a tenyeremben. A szépség könnyűsége, talán. Azt hiszem, ez abból fakad, hogy ezek a száz meg száz éve megboldogult ázsiai írók még őszintén hitték, hogy ha a forma tökéletes, akkor a tartalmi tökéletesség is adott. Érdekes, mennyire nem igényelte Kim Mandzsung (és a társak), hogy az őt körülvevő világot a maga valóságában ábrázolja, talán hitte, hogy a valóság úgyis körülvesz, az irodalom feladata egy magasabb rendű, irodalmi eszközökkel (szimbólumok, allegóriák, utalások régi mesterekre) megteremtett létezés felépítése. Tetszetős elképzelés, bár azért örülök, hogy az orosz realisták máshogy gondolták.

A Pajzán álom azért jobb, mint a legtöbb hasonló regény, mert (és ez talán rondán fog hangozni) rövid. Amikor a Vörös Szoba álmát olvastam, időnként a falat kapartam idegességemben: arra gondoltam, ha még egy percig lófrálnak ezek a palik a tó körül lágy négysorosokat szavalva, én felpofozom őket. Ez a könyv viszont pont megfelelő terjedelmű, a cselekmény többé-kevésbé végig feszes és fordulatos, így az utolsó oldalig meg tudtam őrizni a történet iránti vonzalmamat*.

Kim Mandzsung Tang-kori Kínája harmonikus, rendezett világ, ahol a művészet és a szépség az uralkodó erények. Persze a szkeptikus olvasó felteheti a kérdést, ha annyira jó a császár uralma alatt élni, akkor miért tör ki öt percenként lázadás a birodalom valamelyik pontján? Meglepő volt látni a korabeli társadalom nőkhöz való viszonyát is. Egyrészt a számos női szereplőnek látszólag jóval több esélye van, hogy érvényesítse tehetségét, mint az akkori Európában, és talán ezzel párhuzamosan a szexuális szabadosság is nagyobb. Az örömapáék úgy küldözgetik át a vőlegényhez a csinos szolgálót, mintha valami komatál volna. Viszont ha marxista irodalomtörténész lennék (ahogy nem vagyok), biztos az is szemet szúrna, hogy amíg a párhuzamos keresztény civilizáció irodalmában a nemes urak cselédeinek általában jól elkülönülő jellemet, arcot ajándékoz az író, addig itt onnan értesülünk (az egyébként elméletileg szegény) Jang szolgájának létéről, hogy egyszer csak váratlanul beküldi őt egy fogadóba. Valószínűleg az úr szandáljának leírására is több tust fecsérelt az író, mint holmi alantas személyekre. De ezek csak amolyan helyi érdekességek. A Pajzán álom szép, misztikus, helyenként izgalmas történet meglepően jól megkonstruált végkifejlettel, ajánlom jó szívvel mindenkinek, aki érdeklődik az ilyesmi iránt.

* Bár az utolsó harmadban akadnak zökkenők, például amikor oldalakon keresztül udvariassági vitákat folytatnak a szereplők, hogy „Te legyél az első feleség, mert te előkelőbb vagy”, „Nem, inkább te legyél, mert egy évvel idősebb vagy”.

39 hozzászólás
>!
ponty
Kim Mandzsung: Pajzán álom

Ezer hegyi patak és lótuszülés! Meglepődtem mennyire tudott szórakoztatni ez az írás, mert valamiért voltak ezzel kapcsolatban félelmeim, de hát annyira belemerültem, hogy meg is feledkeztem a történet álom voltáról. A regény kerete, a szerzetesi tanítás annyira nem hatott meg. Magamtól is épp eléggé hajlok az egyszerűbb élet felé, úgyhogy inkább az ellenkező irányba kellene lökdösni, hamár, de az édes krém, a pajzán álom, az ifjú férfi parodisztikusan meredek felemelkedéséről, a több tucatnyi soha nem látott szépségű (persze mind egyformán fehérre meszelt és vörösre rúzsozott) fiatal hercegnővel, ágyas szolgálóval, táncosnővel és bérgyilkossal, többnejűséggel meg verseléssel, és parádés nevekkel, sokszor megnevettetett. Szóval nem csak ismerkedésnek volt érdemes.

>!
Frank_Spielmann I
Kim Mandzsung: Pajzán álom

Az első keleti regény, amit olvastam. Eddig még csak novellák voltak meg, Pu Szung-lingtől (Kína, 17. század) meg Akutagava (Japán, 20. század). Ez meg egy koreai szerző műve. Nem mondanám, hogy koreai regény, mert nem tudni, koreaiul írta-e eredetileg vagy kínaiul, ami a Keleten az volt sokáig, mint nálunk a latin. És maguk a szereplők is kínaiak, a császártól a remetéig. Hogy a vizisárkány milyen nemzetiségű, azt nem az én tisztem eldönteni.

Ilyet nyugati szerzőtől nem is lehet olvasni. Meglepő mégis, mennyire hasonlít az elbeszélés a nyugati szerzőkére. Valószínűleg arról van szó, hogy van egy egyetemes elbeszélési stílus az emberben, és ennek nincs túl sok variációja. Illetve próbálkoztak újakkal, de ritkán jött be. Mandzsungot könnyű olvasni, nem díszíti túl a mondatokat, vagy bonyolítja meg ironikusan, mint Mann, de azért nem is Hemingway szikár prózáját utánozza (kis anakronizmussal élve). Vannak hasonlatai, és talán ezek lehetnek a legfurcsábbak a mi nyugati lelkünknek. Maga a kultúra is más, mint a miénk. Közös pontok: van császár, vannak alattvalók, a nőkre szigorúbb szabályok vonatkoznak, stb. Vannak dolgok, amik sosem változnak, vagy legalábbis minden kultúrában jelen vannak. Ha keleti könyveket olvasol, tiszteletben kell tartanod a kultúrájukat.

Röviden: egy buddhista tanmese az alapja az egésznek, reinkarnációval, földi hívságokkal, vágyakkal, stb. El lehetett volna mondani egy rövid novellában is, de mennyivel hatásosabb, gazdagabb így, hosszan elbeszélve. Nagyjából a második fejezettől kezdve az egész egy ironikus kalandregény lesz, a szegény gyerekből az ország egyik első embere lesz, a császár sógora, a Tiltott Városba költözik, kőgazdag lesz, stb. Egy idő után elveszti az ember a fonalat, Jang Szoju szinte minden fejezetben találkozik a világ legszebb nőjével, akivel rögtön egymásba szeretnek, általában egy frenetikusat szeretkeznek is, és kiderül, hogy mindketten nagyon jó költők. Úgy általában, ebben a könyvben mindenki zseniális költő. Ezek a dolgok óhatatlanuk komikus hatást kölcsönöznek a regénynek, ami nagyon jót tesz neki. Persze a keret-történet magyarázatot ad erre a sok csodaszép és kívánatos nőre. A nevetés itt valamiféle fölszabadító dolog, az elme világossága, a tudat tisztasága, vagy valami ilyesmi. Ezt a belső, hosszabb történetet komolyan nem is lehet elmondani, mert annak semmi értelme nem lenne.

Ne várjunk olyan pszichológiai mélységet, mint mondjunk Dosztojevszkijnél, mert itt nem ez a lényeg. Nincs is rá szüksége a könyvnek. Ha magától a regényegésztől eltekintünk, akkor pedig félmondatokból, akár egész mondatokból is megismerhetünk valamicskét a 9. századi kínai kultúrából (mert ebben az időben játszódik a regény, ami nem csak buddhista, de még történelmi is). Ami nagyon izgalmas, és ami egyértelműen a korabeli nyugati regények fölé helyezi egy tekintetben, az a nők emberszámba vétele. Igaz, hogy a gazdag nők külön női lakosztályokban élnek, ahonnan ugyan kimehetnek, de ritkán, és csak kísérettel, igaz, hogy itt is vannak „széplányok”, de mégis emberként vannak kezelve, egyenrangú szellemi félként. És nem átall ez a 17. századi szerző a nők szájába tökre feminista (a szó régi értelmében) dumákat adni, mint hogy miért van, hogy a nőknek kevesebb szabad, mint a férfiaknak? Még ilyet.

Még sokat lehetne róla beszélni, mert tele van érdekes momentumokkal, és maga a regény is nagyon érdekes, és olvasni is jó. De ezt majd sör mellett.

3 hozzászólás
>!
pwz ISP
Kim Mandzsung: Pajzán álom

Pajzán álom? Annyira nem, mint egyesek a cím alapján esetleg azt gondolják! :)
Kilenc ember felhőálma vagy Kilenc-felhő-álom, ezek a címek már közelebb állnak az eredeti címhez. Ezzel a címmel viszont a magyar olvasók többsége nem sok mindent tud kezdeni, hiszen a keleti buddhista és taoista szimbólumrendszer azért nem annyira közismert itthon. Így lett belőle a Pajzán álom, ami – jelentős – továbbgondolása a könyv cselekményének. Mindez, csúnya kifejezéssel élve, „a történet mai társadalmi viszonyrendszerbe helyezésével (is) magyarázható”.
Lássuk csak. A klasszikus keleti álom-történetek egyik komoly képviselője ez a 17. századi koreai mű. Könnyen elveszítheted a fonalat menet közben, ha nem figyelsz, de mondjuk itt ez is a cél! :D
Egy férfi (szerzetes) és nyolc nő (tündér) története kapcsolódik itt egymásba. Mai szemmel éppen pajzánnak is tűnhet, ahogy a nyolc nő végül az egy szem férfi házában – és ágyában – köt ki, méghozzá a legnagyobb egyetértésben (nem egyszerre), de ez a Tang-kori Kínában (8-9. század) egészen természetes és magától értetődő volt. Ilyen formában ezt pasi-paradicsomnak is nevezhetnénk, de ez a paradicsom azért „gyorsan meg tudott rohadni” már abban az időben is. Nagy volt a fluktuáció a császári udvarban… Mondjuk itt minden olyan szépen alakul, mint egy szép magyar népmesében. A kínai egy szem fiúcska igaz, hogy bejáratos lesz a császári palotába, megkap mindent, még a császár lányának a kezét is, de mellette még hét másik lányét is, akik „számozott” feleségek és ágyasok lesznek. Az öreg „Anyjukot” is maga mellé veszi, hatalmas udvart tart, nagy ünnepségeket rendeznek. Nincs benne semmi szexista megnyilvánulás. Szóval, aki erre számít, az csalódni fog. Mi van akkor mégis ebben a történetben?
Ha belemerülsz a taoista és buddhista eszmék, jelképek forgatagába, akkor egy tündérkertet találsz a könyvben. Néha az európai szemnek kicsit csacska és vontatott párbeszédek váltakoznak, de a történet izgalmas, mindig tud újat mutatni és a magyar meseszövésnek megfelelő. Ez a lényeg! :D

>!
Európa, Budapest, 1990
366 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630749610 · Fordította: Harsányi Éva, Kalmár Éva, Tandori Dezső
>!
Kkatja P
Kim Mandzsung: Pajzán álom

Csodálatos buddhista allegóriákkal fűszerezett, kellemesen elzsongító mese volt ez a világi hívságok (csodás hölgyek, hatalom, művészetek, arany-, gyöngy- és brokáthegyek) hiábavalóságáról, hisz minek nekünk mindez, ha úgyis kis porbafingóként bingyázgatunk át ezen az életen is, nem tanulván bölcs mesterünk útmutatásaiból.
Valóban álom- és meseszerű, ahogyan ez a Jang ifjúcska mindenben a legkiválóbb, akár versírásról, akár harci tudományokról, vagy a császári családba való röpke bejutásról és káprázatos hölgyek maga köré gyűjtéséről van szó, mert Jang mindent megkap és elér, amiről csak földi halandó álmodozhat, a végén mégis visszatér a buddhizmus útjára, mert felismeri, hogy csak az jelenthet igazi kiutat a szamszárából.

Valóban hihetetlen volt az egész, ennyi csodaszép, erényes, okos és tehetséges leány, nincs az egész világon, amit itt Kim Mandzsung felvonultat előttünk, – hadd irigykedjünk – és akik mégis szépen eléldegélnek egymás társaságában, testvéri szeretettel és tisztelettel fordulva mindig egymás felé, mindenféle versengés és féltékenység nélkül. (Tanuljunk csak tőlük!)
De varázslatos a történet nyelvezete is, ennyi bűbáj és finomság, ahogyan mindenki önmagát alacsonyabbra helyezi a másiknál, virágsziromfinomságú bókokkal méltatva a másik erényeit, ritka egy történetben. Öröm és boldogság volt olvasni a szellemes kis versecskéket és nézegetni a korabeli festményeket is. :)

Ajánlom minden hedonistának és aszkétának, útkeresőnek és úton járónak egyaránt! :)

>!
Európa, Budapest, 1990
366 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630749610 · Fordította: Harsányi Éva, Kalmár Éva, Tandori Dezső
>!
anesz P
Kim Mandzsung: Pajzán álom

Jó fél évig olvastam ezt a koreai regényt, de nem azért, mert olyan rossz volt, hanem mert mindig közbejött valami sürgősebb olvasmány. Igazából a regény erénye, hogy a hosszú olvasási folyamat alatt sem vesztettem el a fonalat, annyira megragadt a cselekmény, a szereplők.
Üde ez a történet, bár nyugati szemmel talán kicsit furcsa. Hiszen a szerzetes büntetése, hogy újjászületve sikert sikerekre halmozzon, két felesége és 6 ágyasa legyen, gazdag, hatalmas kancellár, sikeres hadvezér váljon belőle. Mindez azért, mert 8 lánnyal találkozik, és nem tudja feledni szépségüket. Természetesen ezek a lányok lesznek a háremének tagjai.
Nagyon tetszettek a beszélő nevek, többször át is nevezik magukat. Kedvencem a 8 lány közül Kígyózó Füst volt, aki a tibetiekkel való háború kapcsán oson be mint kém Jong sátrába.
Nagyon népszerű a jáde, mint jelző, úgy látom ezt a szépség felsőfokának használta az író. Nemcsak a használati tárgyak, a berendezések, az ékszerek készülnek belőle, de ami a csúcs volt számomra: jáde-hangú ének. Milyen is a jádénak a hangja??
Ha szerző és cím nélkül kaptam volna a könyvet, akkor is rájöttem volna, hogy ez egy távol-keleti szerzemény, hiszen a stílusa, a tempója, a hangulata nagyon jellegzetes. a buddhizmus, a konfucianizmus és a taoizmus is megjelenik benne, de a buddhista vonal a legerősebb.
A szerző életrajzát olvasva azért erős az önéletrajzi vonás is a könyvben. Mindenesetre dicsérendő, hogy az uralkodó kifejezetten jó és kegyes, bölcs, tehát a haragját és mellőzöttségét nem a szereplőjén tölti ki Kim Manzsung.

>!
Morpheus
Kim Mandzsung: Pajzán álom

Tetszett a történet, tetszett a téma, szép nőkből meg buddhizmusból sosem elég. :)
A hölgyek tanulhatnak belőle, hogyan ne legyenek irigyek és féltékenyek más nőkre, akik szintén szeretik a kiválasztottjukat, hanem örömmel fogadják be őket is a családba. A férfiak meg tanulhatnak a hölgyektől, mert már nem a középkori Kínában vagyunk, hanem a 21. században. Szépek a versek, jók a történetek, de a kincshegyek fokozása már kicsit unalmas volt a végén. :)

>!
Dana
Kim Mandzsung: Pajzán álom

A könyvtáros kollégák kuncogtak, amikor kikölcsönöztem Kim Mandzsung Pajzán álom c. klasszikus koreai regényét, pedig kevés ilyen diszkrét mű íródott, pláne ilyen gyönyörű lírával megfűszerezve, mint épp ez a regény. Egy megtévedt buddhista szerzetes és nyolc tündérlány különös kapcsolatáról szól, melybe az enyhe erotikán kívül főleg mély erkölcsi tanulságok szövődnek, mégis van egy olyan érzésem, hogy Mandzsung alapvetően egy bámulatosan szép, békebeli idillt kívánt festeni, még csak nem is Korea hőskoráról, hanem a Tang-kori Kínáról.
A koreai művészetekre évszázadokon keresztül igen nagy hatást gyakorolt Kína, egyes koreai műfajok egyenesen a kínaiak adoptációi, így a Pajzán álom is kínai mintára íródott, kínai helyszínekkel. A Pajzán álom magyar címével ellentétben tehát csöppet sem pajzán, noha a főhős valójában nyolc lánnyal kufircol, ezek ábrázolását az író csodaszép költői képekkel és versekkel oldja meg, az áthallások kibontása pedig a merész fantáziájú olvasóra vár. Ez a regény ugyanis egy az egyben buddhista regény, melyben Buddha igazságának bemutatásához az író egy fantasztikus metaforát, az álmot használja fel (eredeti cím is: Kilencek álma), a főhősnek rá kell jönnie a történet végére, hogy az élet és annak történései csupán álmok és nincs különbség álombéli élete és a valóság között, mert minden csupán látszat és átmeneti jellegű.
A történet Szondzsinról szól, a szép, tehetséges és buzgó tanítványról, aki remeteként él a hegyekben, a bölcs Mester tanítványaként, ám egy napon elküldi az ifjút a sárkánykirályhoz, hogy tisztelegjen a nevében. Ugyanakkor a Déli Orom úrnőjének, Vej asszonynak nyolc tündérlánya is elindul, hogy tiszteletét tegye a bölcs Mester előtt. A fiatalok, ahogy az kell is, elcsavarognak, végül egy hídon találkoznak és könnyed kis flörtbe kezdenek. Amikor Szondzsin hazatér remetebarlangjába, képtelen kiverni fejéből a szépséges lányokat, meginog elhatározását illetően, már nem is látja olyan vonzónak Buddha követését. Mestere ekkor büntetésből halandóvá teszi és a metafizikus világból leveti a földre, ahol Szojuként születik újjá. A nyolc tündérlányra hasonló sors vár, de nem árulok el nagy titkot, ha elkottyantom, sorsuk összefonódik újra, egymásra fognak találni izgalmas és bájos kalandok útján és történetük nagyon szép, idilli véget fog érni, noha az utolsó lapokon egy eszméletlen jó csavart illeszt be Mandzsung.
Az egész sztorinak elvileg Jang Szoju a főhőse, ez az esendő, szépséges, okos fiú, aki képes a háborús konfliktusok diplomáciai megoldására és alapvetően a békére törekszik, mégis figurája laposnak tűnik a nyolc tündérlány, különösen a művelt, verselő Drágakincs, a kedves, mókázó Tavaszi Felhő és a romantikus költőnő, Holdsugár mellett. Ezek a lányok mind nagyon szépek, tehetségesek és határozottak (határozottan Szojut akarják), ugyanakkor nagyon lojálisak egymáshoz, gyakorlatilag ők alakítják ki magukból a fiú háremét, ő csak beleegyezik a nők akaratába.
A regény nemcsak azért figyelemreméltó, mert gyönyörűen szép a történet, a fordítás (a címtől eltekintve) remek, a versbetétek pompásak, de jó minőségű koreai metszeteket is tartalmaz.


Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

Csakis az örömlányoknak adatik meg, hogy daliás hősökkel osszák meg ágyukat, s valóban nemes férfiakkal és a császári család tagjaival társaloghassanak. Csakis az örömlány ismerheti meg az emberi erényeket, mert ajtaja bölcs és bolond előtt egyformán nyitva áll. Éppúgy nincs nehéz dolga, mint annak, aki Csu partján bambuszt vagy Lantienben jádét keres. Katonát, bölcset, költőt megismervén, választhat kedve szerint!

11 hozzászólás
>!
Kkatja P

     – Élet és halál körforgásában csata és háború nem vezet a győzelemhez. Mégpedig azért nem, mert azon a módon, ahogyan te viaskodol és háborúzol, a győzelmet mások elpusztítása által vívnád ki, az az út pedig, melyen másokat megkárosítasz vagy elpusztítasz, a balgaság kifejeződése; aki pedig hirtelen balga módra cselekszik, az eljövendő életében a tűz, vér és késpengék poklainak hármas útjára tér, mérhetetlen szenvedés lesz osztályrésze.

360. oldal

>!
Kuszma P

Mintha ugyanegy ág virágai lennénk, amelyek egyszerre áznak az esőben, vagy hintáznak a szélben. A virágok szerteszállhatnak a palotában, forgószél pörgetheti őket a női lakosztály ajtaja előtt, lehullhatnak az útra, vagy hegyek közé sodorhatja őket a szél, s ha patak vizén úsznak, folyókba, tavakba jutnak – de mégis egyazon tőről valók. Az ilyen virágok olyan teremtmények, hogy nincsen magjuk, csak gyökerük – előbb ugyanazon az ágon bomlanak ki, s végül együtt térnek meg a földbe. Ugyanígy van ez az emberekkel is! Hisz ott van az élet lehelete mindőjükben, de hogy elszáll, ugyanoda térnek meg.

>!
Kkatja P

     – Aki be akarja fogadni Buddha tanítását, három dologban köteles tökéletesedni: az első: a test tisztán tartása, a második: a vágyak megzabolázása, a harmadik: a szív lecsillapítása. Ám te bort ittál a sárkánykirály palotájában, és lerészegedtél; hazafelé leányokkal találkoztál a kőhídon, és szabados társalgásba elegyedtél velük, azután virágos ággal megajándékoztad őket, s közben incselkedtél velük. És még nincs vége: szíved megnyitottad, s hagytad, hogy képük beköltözzék oda. Először asszonyi szépség söpörte ki szíved szép tartalmát, azután gazdagságra, hírre áhítoztál, a hiú világ pompája után vágyódva elfordultál a Buddha-hívők vágytalanságától. Egyetlen óra alatt omlott össze minden igyekezeted eredménye az igaz út felé.

18-19. oldal

1 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Az asszonyok dolga – tudja ezt mindenki – a vizeskorsók és teáskannák felügyelete, de a hercegnő, ahogy mondani szokás, szebb volt a tejút legfényesebb csillagánál, s egyébként is kitűnt fenséges rokonai köréből.

145. oldal

>!
Frank_Spielmann I

Kiválaszottak egy talpraesett szolgálólányt, aki el is jutott egy kis falusi házhoz. Még csak női és férflakosztály sem volt benne.

209. oldal

1 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

De régóta gondolkodom azon, miért hogy csak egy férfi járhatja be a nagyvilágot, szerezhet jó barátokat, akik tanácsokat adnak neki, és úgymutatással szolgálnak. És a nők? Kit láthatnak közeli rokonaikon és szolgáikon kívül?

212. oldal

>!
padmee

Ezer szálú selyem fűz
Tavasz-dallal szívet fűz.
Lennék zsineg, holdbéli!
Öröm-hírű hűs zöld tűz.

35. oldal

>!
dokijano

    Hullámokon Lépdelő huszonöt húrú lantot húzott elő ruhaujjából, és játszani kezdett. Minő tiszta bánat áradt ama hangokból! Mintha patakok csobognának a három szecsuáni szorosban, mintha vadlibák kiáltoznának az ég magasában! Elbúsultak a vendégek, önkéntelenül is kicsordult a könnyük.

311. oldal, Második könyv, Hatodik fejezet (Európa, 1990)

3 hozzászólás
>!
dokijano

Emlékszel a réges-régi szokásra, amikor annyi idő alatt kellett megalkotni egy verset, amennyi idő ahhoz szükséges, hogy valaki hét lépést megtegyen? Te képes lennél erre?

229. oldal, Második könyv, Harmadik fejezet (Európa, 1990)


Hasonló könyvek címkék alapján

Li Jong-Hi: Annyira király vagy! 6.
Ho Kuk-Hva: A titokzatos menyasszony 3.
Jun Mi-Kjong: A vízisten menyasszonya 3.
Steinert Ágota (szerk.): Az öt barát éneke
Voigt Vilmos (szerk.): A három özvegy miniszter
Seo Eun-Jin: Borsmenta 4.
Pák Ván-sza: Annak az ősznek három napja
Osváth Gábor (szerk.): A tigris intelme
Osváth Gábor (szerk.): Koreai nyelv és kultúra
Osváth Gábor: Koreai nyelvkönyv