The ​Grace Year – A tizenhatodik év 85% 34 csillagozás

„Ha szeret az ember valakit, úgy kellene, hogy együtt legyenek.”

Ezt a könyvet ismételten borítója miatt választottam, mert beleszerettem első látásra. Nagyon megtetszett a színkonpozíciója is, hiszen a domináns színek mind közel állnak hozzám. Ráadásul, mint utólag kiderült, nagyon szépen letükrözi a belső tartalmat.

Kim Liggett – The Grace Year – A tizenhatodik év című regénye 2021-ben jelent meg a Maxim Kiadó gondozásában. Elsőre azt gondolná a gyanútlan olvasó, hogy egy lányregényt tart a kezében, mely csöpög a romantikától. Nos, ennél nagyobbat nem is tévedhetne.

Adott egy elzárt világ, ahol a nőknek alárendelt szerepük miatt csak a szigorú szabályok és tilalmak teszik ki a mindennapi életüket. Ebben a közösségben csak azoknak van némi „kényelmesebb” életük, akik fátyolhoz jutnak és férjüknek szentelik minden pillanatukat. Ebben a szubrett szerepben nő fel az immáron 16 éves Tierney James, aki különcségével és lázadó természetével sok pletyka tárgya. De a szabályok elől senki sem menekülhet, így elérkezik számára is a fátylak éjszakája és majdan a kegyelem évének kezdete is. Vajon hogyan éli túl ezt az évet Tierney és a többi lány, mikor trancsírozók figyelik minden mozdulatukat? És vajon kibírja-e bárki ép ésszel a babonákkal átszőtt világukat? Nos, erre és még számos más kérdésre megleled a választ, ha elolvasod a könyvet.

Bővebben:
https://konyvelvono.blogspot.com/2021/09/kim-liggett-gr…

Az alapötlet zseniális, kicsit az Éhezők Viadala érzése is elkapott. A virágnyelv, a férfi-nő ellentét, a varázslat egyszerre volt ismerős és új, a fátyoladás pedig tartogatott pár meglepő fordulatot. Amikor azonban igazán beindult a szekér, az a táborba érkezés pillanata, a trancsírozók eljövetele idején volt. Ekkor tettem túl magam Kiersten zsarnokságán, Tierney bénázásán, a többi lány birka módon való viselkedésén. Tetszett, hogy a James család feje, az apa mit rejtegetett valójában és az is, ahogy June, a legidősebb testvér sem feledkezett el Tierney-ről. Úgy éreztem, hogy ők, mint a legfontosabb mellékszereplők, mentik majd meg számomra a könyvet – és ekkor még nem tudtam a többi családtagról. Fergeteges volt, ahogy napvilágra kerültek az utalások!
A trancsírozók miatt lett egy pici horror-jellege a könyvnek, nem is zavart különösebben. Később kiderültek a mozgatórugóik, az embertelen módszereik mögött meglátszódtak az emberi érzéseik, céljaik, és így teljesen más megvilágításba kerültek. Főleg Ryker. Őt még majdnem meg is szerettem. :) Szívesen megismertem volna másokat is közülük, nem csak Anderst – illetve szerintem még egy fordulat belefért volna az ő részükbe. Valami ütős, valami „agyam eldobom”-kategória. Ehelyett eh, más történt, amivel kevésbé vagyok megelégedve.
Michael a történet egyik meglepetése, miatta kerekítettem felfelé a csillagozásnál. Ha az ő szemszögéből láthattam volna a hazatérést, vagy a téren történteket, lehet izgalmasabbra sikeredik a befejezés. Mindenesetre őt kétségkívül bírtam, még ha egy hangyányit nyálas is volt. :D
A fordítás… Inkább nem írok semmit. Legyen annyi elég, hogy mostantól kerülni fogom azokat a könyveket, amiket a hölgy kap. Csupor, bakker, az. Minden csupor.
A borító telitalálat, a megvalósítás tetszetős, az utolsó mondatoktól elhajítottam volna a könyvet. Vegyes érzésekkel fogok visszagondolni rá, viszont egyszer megérte elolvasni.

Olvastam már érdekesebb disztópiákat, de tetszett, mert a maga idegborzoló nemében igazán egyedi történetet mesél el. Tierney egy elég izgalmas főszereplő, aki megpróbál kitörni a konvenciók alól, és ezzel a feje tetejére állítja a népének egy szent hagyományát. Szinte minden félelem nélkül dönti le a normákat és a szokványostól teljesen eltérő, talpraesett gondolkodással igyekszik felülkerekedni valamin (spoiler: a lányok varázserején), aminek a létét alapból megkérdőjelezi. Egy ponton szíven ütött az intelligenciája, ugyanis kijelenti, hogy a kegyelem éve a lányok megtöréséről szól…

Bővebben:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2021/06/kim-ligge…

Borítómustra: https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2021/06/boritomus…

Brutális, izgalmas könyv.

Az biztos, hogy nem szeretnék ennek a közösségnek a része lenni, ahol ilyen szintű bigottság és hiszékenység lehet az úr.
Évről évre a lányok a 16. életévüket elszigetelve töltik egy szigeten, ahol megszabadulhatnak a “varázslatuktól”, körbevéve a trancsírozókkal, akik csak arra várnak, hogy elhagyják a kijelölt területet. spoiler
Sokszor bicskaállító volt olvasni a szabályokról és ahogy egymással viselkedtek, mégis a háttérben ott van a lázadás kicsiny csírája, ami ad egy hangyányi reményt a változásra.
spoiler

Hát ez…. Hu.
Nem terek magamhoz a sokkból. Eszméletlen volt ez a könyv. Az alap ötlet valami csodálatos és borzalmas egyben.
Annyira kemény dolgok történtek… Néhol kedvem támadt volna megütni pár szereplőt. Hogy lehet valakiben ennyi gyűlölet? A bullying felső foka jelent itt meg, enyhe kifejezés rá a durva szó.
Viszont később felváltotta egy másik szál, ami nagyon a szívemhez nőtt. Tetszettek a fordulatok, es imádtam, mennyire át tudtsm érezni a szereplők érzéseit.
Volt hogy sírtam, volt hogy nevettem. Egyszerűen imádtam minden sorát. Biztosan kerül fel értékelés is róla a blogomra.

Nagyon pörgős és izgalmas történetet vetett papírra Kim Ligett, bár nem mondom, néha elgondolkodtam, hogy mi baja van ennek a nőnek, hogy ilyen beteg dolgokat képes kitalálni? Eleve ez a világ, amibe elhelyezte a történetet is nagyon bizarr a maga nőelnyomó, antifeminista módján, de a cselekmény alakulásában is voltak olyan pontok, amikor legszívesebben felkiáltottam volna, hogy nem hiszem el, ne csináld már!!!

Igazi sötét disztópia ez a könyv, csak azoknak tudom ajánlani, akik bírják a durvább, trancsírozós, vérfolyós könyveket, feszültségekkel teli lélektani részekkel, mert a The Grace Year pont ilyen.

https://szofisztikaltmacska.hu/kim-ligget-the-grace-yea…

Különös egy regény A tizenhatodik év. Már magam sem tudom, hogy mire számítottam, amikor a kezembe vettem a Maxim friss kötetét, az azonban biztos, hogy a legkevésbé sem hétköznapi Kim Liggett műve, mely egy tipikus fantasyként indul. A történet főhőse Tierney, akit közvetlenül azelőtt ismerhetünk meg, hogy elindult volna a kegyelem évére. Garner megyében, az ő lakhelyén ugyanis a 16 éves lányokat elviszik egy teljes évre, hogy megszabaduljanak állítólagos varázserejüktől. A kegyelem évéről persze semmit nem lehet tudni, ám valószínű, hogy szörnyű dolgokkal kell megküzdeniük alatta a lányoknak. Ám Tierneyre mindezek előtt vár még egy megpróbáltatás, a fátyoladó ünnepség, melynek során a férfiak kiválasztják a menyasszonyukat.

Izgalmasan indul tehát a cselekmény, ám az első fordulatok nagyon kiszámíthatóak voltak számomra, ráadásul a cselekmény sem volt túl pörgős, így én szenvedtem az olvasással a könyv elején. Már kezdtem is temetni magamban a történetet, ám ahogy a lányok elkezdik a kegyelem évét, egyre több izgalmas fordulatot kapunk, és olyan dolgok is történnek, melyek teljesen megleptek. Tierney egy nagyon józan gondolkodású lány, aki a fiús nevelésének hála meglehetősen sok mindent tud a túlélésről, ám őt s meglepi mindaz, ami a táborban zajlik. Nagyon tetszik, ahogy Tierney igyekszik magyarázatot találni mindenre, és józanul gondolkodni, ám a lányokkal való kapcsolatán nem segít, hogy a lány igyekszik minden babonától megszabadulni, így újabb kalandokba keveredik a főhősünk.

A kalandok pedig meglehetősen véresek voltak. Egy YA-regényhez képest, de talán még a felnőtt fantasyk viszonylatában is rengeteg vér folyik a könyvben, és a szerző attól sem rettent vissza, hogy részletesen írjon a trancsírozókról, na meg arról, amit véghez visznek a szerencsétlenül járt lányokkal. Hozzá vagyok szokva ugyan a durvasághoz, de itt-ott még engem is meglepett a történet kegyetlensége, és hogy senki sincs biztonságban ezen a brutális helyen. És itt nemcsak a táborra gondolok, ahol egyre inkább elhatalmasodik az őrület, hanem Garner megye egészére, ugyanis ahogy haladunk előre a történetben, nagyon sokat megtudunk az itteni társadalmi berendezkedésről, az okokról és a hatalmi berendezkedésről.

Bővebb értékelés: https://www.utoszo.hu/2021/06/18/kim-liggett-the-%e2%80…

Egyáltalán nem számítottam rá, hogy ennyire be fog rántani ez a történet. És mivel csak felületesen futottam át a fülszöveget, a borító alapján nem is egy ilyen történetre számítottam. De milyen jó, hogy ilyen volt! Az alapkoncepció zseniális volt; hiába találkoztam már részleteivel más-más disztópiákban, így egyben a hideg futkosott a hátamon Garner megyétől és a társadalmától. Kicsit eszembe juttatta az Éhezők Viadalát, kicsit A szolgálólány meséjét és kicsit minden olyan társadalmat, ahol a nők szerepe kimerül abban, hogy képesek gyermeket szülni, amit nem egyfajta csodaként kezelnek, hanem tényként elfogadnak. Érdekes volt látni a lányokat, akik kiszabadultak a megyéből és akik egy egész évre létrehozhattak volna maguknak egy új társadalmat, összetarthattak volna, távol az őket bebörtönző társadalomtól, mégis azzal voltak elfoglalva, hogy ártsanak egymásnak. Annyira beléjük verték azt, hogy a varázserejüket ki kell űzniük magukból, hogy el is felejtettek azzal foglalkozni, hogy most először távol vannak minden addigi társadalmi kötöttségtől. Azokat a társadalmi normákat, amiket otthonról hoztak, nem vetették le, pedig bármikor megtehették volna – a táborban annak ellenére, hogy egy férfi nem volt mellettük, ugyanúgy az otthoni értékrendek szerint éltek. Szeretem ezeket a társadalomkritikákat, amik kinagyítva az orrod alá dörgölnek valamit, amitől így, ekkorában elborzadsz, kicsiben meg talán mégis lenyeled. Egyáltalán nem erre számítottam, de örülök, hogy ezt kaptam.

Szeretem a disztópiákat, így nem volt kérdés, hogy felkerül a polcra.
Nem mondanám rossznak, viszont annyira érdekes sem volt, hogy újra előkerüljön a későbbiekben, vagy ajánlanám az ismerőseinek.
Érdekes, hogy a hozzászólok közül volt olyan, aki a könyvet az elején dobta volna tűzre, én inkább a vége felé találtam kicsit talán sablonosnak.