Kalak 169 csillagozás

Kim Leine: Kalak

Élet és irodalom különbözőségével mindenki tisztában van. Habár, természetesen, ismerünk regényes életeket, valamint életregényeket is. Kim Leine műve nem a különbözőség jegyében fogant. Élete és szavai egységben állnak. Ha nem volna ennyire regényes – regényszerű –, amit ír, akár memoárnak is tekinthetnénk e művet. Családon belüli erőszak, promiszkuitás, alkoholizmus, drogfüggőség, elidegenedés – Leine minden rémálmot végigélt, hogy aztán papírra vethesse az ébredés tiszta mondatait. Minden szenvedéstörténet szükségszerűen túlmutat önmagán: az ég és a föld, Isten és ember kapcsolatát szimbolizálja. Teremtéstörténet. És mint ilyen: közös. Mindannyiunk ügye. „Fent vagytok. Tudom, hogy odafent vagytok” – írja Leine. A feloldozás pedig már az olvasó dolga.

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Scolar, Budapest, 2016
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632446493 · Fordította: Soós Anita
>!
Scolar, Budapest, 2016
272 oldal · ISBN: 9789632446899 · Fordította: Soós Anita

Enciklopédia 40

Helyszínek népszerűség szerint

Grönland


Kedvencelte 21

Most olvassa 11

Várólistára tette 140

Kívánságlistára tette 87


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Kim Leine: Kalak

Ha egy szerző első regénye* önéletrajz, az bizony első pillantásra egészséges egoizmusról árulkodik. Ebben az esetben azonban nem erről van szó. Megkockáztatom a feltételezést, itt egy terápiás szövegről beszélünk, a múlttal való leszámolásról, aminek megejtése lehetővé teszi Kim Leinének, hogy az utolsó pont leütése után egy élhetőbb életbe léphessen ki. A Kalak vallomás, mégpedig a legcsupaszabb, legőszintébb vallomás, színtere pedig az Észak-Norvégia – Koppenhága – Grönland háromszög, és egy olyan életet tár elénk, amitől belénk szorul a levegő. Ebben az életben kimondhatatlan dolgok történnek – kimondhatatlanok, mert szörnyűségesek, és kimondhatatlanok, mert egyszerűen nem szokták kimondani őket. „Nyomorpornó”, hogy egy imént tanult kifejezést használjak. Ugyanakkor Leine képes arra, hogy ezeket egy olyan szövegtestbe szője bele, ami mégis ismerős, sőt helyenként nosztalgikus érzéseket kelt az emberben. Egy koordinátarendszerben képes rögzíteni az elviselhetetlent a széppel – ez valami idegborzolóan zseniális. Bár a tojás, amiből a szenvedés kiscsirkéje kikel (khm, khm), az apa és fiú (az író) kapcsolata, de az igazi főszereplő talán nem is ők, hanem Grönland. Már a Végtelen-fjordban is láthattuk, Leine milyen szuggesztíven képes ábrázolni az arktiszi életet – ez a Kalak-ra is jellemző, csak itt nem a XVII. század, hanem a modern Grönland kerül bemutatásra. És ebben a könyvben sokkal inkább érzékelteti, hogy az érzés, ami folyton visszahúzza őt a jégsziklákra, nem más, mint egy perverz szerelem. De hogy Leine e világ meztelenül geometrikus élettelenségét szereti, vagy egyszerűen azt, hogy a sarkvidéken lenni egyben azt jelenti: távol vagyunk valamitől, ami megbetegít minket – ezt az olvasó dolga eldönteni.

(És már megint rá kellett jönnöm, hogy a minimalizmus nem azt jelenti, hogy minél rövidebb mondatokat írjunk. Hanem hogy azt a hatást keltsük az olvasóban: bármit leírni az valami mélységesen egyszerű dolog. Közben meg dehogy.)

* Magyar nyelven mindazonáltal a második regénye a két éve megjelent zseniális A Végtelen-fjord prófétái után.

13 hozzászólás
Ottilia P>!
Kim Leine: Kalak

Az író merészen, teljes egészében megnyílik olvasói előtt, kíméletlen őszinteséggel, teljes részletességgel feltárja fájdalmas, féktelen és küzdelmekkel teli életét.

Nagy lelkierővel elmenekül az őt szexuálisan bántalmazó apjától, de ezt a borzalmas lelki terhet egész életén át hurcolja. Később megnősül, gyermekei születnek, akiket szeret ugyan, de a több hónapos távollétek természetesek számára. Feleségét, tudtával és beleegyezésével rendszeresen megcsalja, lélektelen szexuális kapcsolatokba menekül, főleg lelkileg és néha testileg is sérült eszkimó asszonyokkal, akik rá különlegességként tekintenek.

Szociográfiai mélységgel mutatja be a grönlandi embereket, az eszkimó őslakosokat, nyelvüket, szokásaikat, szokatlanul torz kapcsolatukat a dánokkal, és persze Grönland végtelen nyugalmát is, amitől számára menedékké válik.

A barátságtalan, sivár, de egyben festői és tiszta szépségű grönlandi táj magával ragadja az olvasót, de főhősünket is, aki egy idő után már nem is tud nélküle élni, mint ahogyan a különféle drogok nélkül sem. Munkájába menekül, amiben kiváló, képzettségéhez és kötelező feladataihoz képest messze professzionális szintre fejlődik benne, de drogfüggősége miatt ezt is elveszíti.

Nehéz olvasmány, lelket próbáló, megrázó a főhős heroikus küzdelme, egyben mélyen elgondolkodtató, önvizsgálatra késztető, és fantasztikus irodalmi élményt nyújtó könyv.

szadrienn P>!
Kim Leine: Kalak

A zord és zabolátlan Észak regénye, megrázó önéletrajz, ami súlyos tabukat dönget, és kíméletlen őszinteséggel próbálja elmesélni a kimondhatatlant és az elviselhetetlent. Legnagyobb ereje éppen ebben az őszinteségben rejlik, amivel szinte magához láncolja az olvasót, aki egyszerre lehet tanúja egy töredelmes vallomásnak, és annak a heroikus küzdelemnek, ahogy a szerző a pokol legmélyebb, legsötétebb bugyraiból próbál a felszínre kapaszkodni a művészet és az alkotás segítségével.
A lelki történések megjelenítése mellett Leine meghatározó, visszatérő témája az északi táj, amelyről olyan szuggesztivitással ír, hogy az élmény szinte valamennyi pórusunkba beszivárog, érezzük jeges hidegét, látjuk vakító fehérségét. Megismerjük Grönland nyelvét, szokásait, lakóinak önpusztító hajlamát, de megtapasztaljuk tiszta, megközelíthetetlen szépségét, nyugalmát is, ami alkalmassá teszi arra, hogy menedékké váljon. A szerző zaklatott, kicsapongásokkal teli, minden állandóságot nélkülöző magánéletét a hivatása egyensúlyozza ki, Isten háta mögötti, kopár kis szigeteken képviseli egymagában az egészségügyet, ápolói végzettséggel az orvos, a szülész és a lelkigondozó szerepét látja el felelősségteljesen.
A Kalak súlyos, nehéz, komor regény, egy életre szóló traumával, féktelen devianciával, szerfüggőséggel, de rendelkezik azzal a ritka katartikus erővel, amit csak a legigazabb olvasmányélmények során tapasztalhatunk meg.

8 hozzászólás
gesztenye63 P>!
Kim Leine: Kalak

Régóta húzódó, évekig tologatott vállalás számomra, polcon hátra suttyanó, asztalfiókba kerülő, majd újra felbukkanó kötet a Kalak. Ahogy azonban megvan a szeretésnek és a meghalásnak is az ő ideje, úgy eljött végre Kalaké is. Nagy lélegzet, eltökélt akarat és jéghideg csobbanás. Rajta hát…
Nem könnyű szeretni egy regényt, amelynek kezdő jeleneteiben magától értetődő természetességgel, egyfajta aberrált apai szeretet fokmérőjeként, és valami képzelhetetlenül torz, perverz szerelem igazolása gyanánt, ott ficereg az erektált apai kéjléc a még kialakulatlan személyiségű, én- és öntudatával viharos küzdelemben álló, kiszolgáltatott nagykamasz fiú szájában, annak nyelvcsapját csiklandva. …s ez még csak a szilaj, vadromantikus felütés, mintegy „kedvcsináló”, a továbbiakban elszabaduló északi trainspottinghoz.
Aztán hamar rájössz, hogy miért is kéne szeretni ezt az írást, amikor fel is lehet háborodni rajta, lehet undorral távol tartani magadtól, lehet felette ítélkezni, erkölcsi védgátat emelve, mögüle szórni az élesített morál-bombákat a velejéig romlott világ, a pusztulásra régen megérett szereplők felé.
Aztán meg az is eszedbe juthat, hogy maga Leine mit is ír a tizenegyedik fejezetben: ”Az olvasás egy párhuzamos világba invitál, ahol több lehetőséget is kapunk, és ahol megengedhetjük magunknak, hogy először hibázzunk.”

Akkor hát el is játszom a regény meghatározó hívószavaival, úgymint alcohol, sex, drugs és narcotics, amúgy külföldiesen, hadd érezzem azt a különleges, csak a helyre jellemző életérzést. Talán így majd sikerül közelebb kerülnöm… Kísérletképpen be is rakom az elbeszélést egy képzeletbeli narrátor E/3 nézőpontjába. Működik a recept és máris kész a kissé beteges, de amúgy szerethető, bostoni, esetleg kelet-londoni fekete/vörös noir hangulat, és jöhetnek a füstölgő revolverek, majd a felöltős-kalapos, örökké dohányzó detektívek.
Aztán meg úgy gondolom, lépjünk szintet, magyarítsunk – az most úgyis menő! Legyen akkor sok kemény pia (lehetőleg vastag tömény), bujaság, fülledt pesti erotika, csikágói, Nagyfuvaros utcai, vagy külső-franzstadti jelenetekkel, fekete autók lehúzott ablakain keresztül árult, gondosan kimért, zacskós porokkal és máris hazaértünk. Ezredfordulós, kis magyar dekadencia, halványan erőltetett, nyugatias felhangokkal. Ámde ezt még mindig lehet kedvelni és még mindig nem Kim Leine.
Megadom hát magam és visszatérek az eredeti hívószavakhoz, valamint visszahelyezkedem az E/1-be, amitől még a hideg is kiráz, s ismét olyan diszkomfortossá válik a világ, mint egyszeri magyar oligarchának a transzparens közbeszerzés. Mit tehetnék…? Belátom, hogy nincs fülledt erotika, jóleső szeretkezések, csak visszataszító promiszkuitás. A piálás nem a társadalmi érintkezés jópofa, bulis hangulatú eszköze, csak az alkoholfüggés különböző fokozatainak fantáziadús pokoljárása. A gyógyszerek, drogok pedig nem a kedélybeteg északi hangulat pillanatnyi feljavításának eszközei már, hanem rövid úton válnak kőkemény addiktív segéderőkké, a folytonégő depresszió oldása helyett pedig a szuicid szándék megvalósításának tudatos/ösztönös szerszámává.

S így végül körbeért a gondolatkeringő. Eljutottam újra az undor, a csömör, a hányinger színterére, Kim Leine boldogtalan pokoljárásának helyszíneire. Ámde, így a könyv végére érve, nem akarok már ítélkezni, nem szeretnék senki fölött pálcát törni, ha már megérteni nem tudok, legalább csendben, magamba fordulva elmélkedjek kissé.
S jussak el a felismeréshez, hogy ez a regény minden taszítása, a magánpoklok minden borzalma és rettenete mellett (vagy talán éppen azért) emberfeletti teljesítmény, nyilvánvalóan a kortárs északi regényírás kilométerköve, ha nem éppen útjelző táblája.
A víz még mindig kiver, ha az ábrázolt dolgok mögé gondolok, de Észak rajongóinak ez a regény kihagyhatatlan.

n P>!
Kim Leine: Kalak

A nap szava: Inuk. Ember.
Még nagyon az elején jártam, néhány oldalnál, amikor úgy döntöttem, hogy én ezt mindenképpen elolvasom. Lesz, ami lesz. Nem vagyok megbotránkozós fajta (vagy legalábbis kis mértékben, itt azért volt amikor azt mondtam, hogy ezt nem akarom), de annyira az elején voltam még, meg tudtam is, hogy valamennyire önéletrajz is , hogy , ha ez történt és így történt, akkor neki (az írónak) rosszabb volt ezt átélni, mint nekem most elolvasni, haladjunk tovább. Aztán kibontódik a történet, tele szorongással, meg nem váltott álmokkal, mocsokkal, lélekölő szennyel és még nem mondtam semmit. Miközben olvastam, legalább akkor erővel kerestem a szépet, a megmenthetőt, az amiért mégis érdemes élni-t, mint amilyen erővel Kim Leine is. Együtt merülünk és együtt evickélünk a felszínre. Kimerítő (é)létben maradás. Azt hiszem, ehhez a könyvhöz nem lehet kedvet csinálni . A tabutémák vagy érdekelnek valakit, vagy nem. Vagy így, ebben a nagyon naturalisztikus, semmit el nem fedő vallomásban, önfeltárásban írható le, vagy sehogy. Leine pontos, precíz mondatai valahogy mindig továbbvisznek szenvedéstörténetében. – Asavakkit – mondja. Tranzitív ige, egyes szám első személyben. Szeretlek. Talán az egyetlen távolságtartása (védelme) az olvasónak az lehet, hogy végül is megíródott ez a könyv, életben fogunk maradni. Ha ő ezt le tudta írni, el akarta mondani, akkor nekem meg el kell tudnom olvasni, meg kell tudnom hallgatni. Nem mindenkinek.

giggs85>!
Kim Leine: Kalak

Kim Leine első magyarul megjelent regénye, A Végtelen-fjord prófétái (mely egyébként elnyerte a „Mini Nobelnek” is nevezett, igen rangos Északi Tanács Irodalmi Díját is) elsősorban az egyes ember másokhoz való viszonyáról, a szabadságkeresésről és nem utolsó sorban a zord grönlandi tájról, és az itteni keserves életről szólt hihetetlen precizitással, keménységgel és energiával. Ennek tükrében nem különösebben meglepő, hogy a dán szerző erősen önéletrajzi ihletettségű debütáló kötete, a Kalak (amely még mindig csak a második magyarul is olvasható könyve), ugyancsak ezen témákat járja körül – nem kisebb hatásfokkal.

Már ez a könyve is ismertté tette hazájában (a kritikusok rögtön elismerték képességeit), de a szélesebb rétegek elsősorban a mű „botránykönyv” jellege miatt hallhatták sokat a szerző nevét. Ez nem is meglepő, hiszen Leine olyan témákhoz nyúl, amelyek eléggé tabunak számítanak: a vérfertőzéshez, az igencsak torz dán-grönlandi viszonyhoz; szociografikus pontossággal ír a grönlandi életről, és ennek kapcsán az eszkimó őslakosokról sem fest túl rózsás képet (igaz, sem magáról, sem a többi dánról sincs sokkal jobb véleménye).

Egy rövid jelenetet leszámítva – amikor a 43 éves Leine lebukik a munkahelyén droghasználat miatt –, a történet a szerző kamaszkorában indul (pontosan akkor, amikor a 16 éves kamasz egy szó nélkül otthagyja Norvégiában élő anyját, és úgy dönt, hogy az apjához költözik Koppenhágába), és innen követjük nyomon az életét, családi és személyes viszonyainak alakulását a lehető legkendőzetlenebb, egyben rendkívül aprólékos módon bemutatva. Érezhető, hogy ez a könyv, vagy pontosabban maga az írás aktusa egy vallomás, egy kiáltás, egyfajta öngyógyító terápia, ami kivezetette a szerzőt a legsötétebb depresszióból, a gyógyszerfüggőségből és abból a mély elidegenedettségből, amelytől egész addigi életében szenvedett.

Leine, bár tipikusan minimalista stílusban teszi, hallatlan precizitással képes beszélni bármiről: az apjával való beteges viszonyáról, amely egész életére rányomja bélyegét; a feleségéről, aki mellett számtalan viszonyt tart fent az asszony tudtával és beleegyezésével; ezekről a zömében testileg, lelkileg sérült, és rá, mint egzotikumra tekintő eszkimók asszonyokról; a gyerekeiről, akiket bár szeret, de különösebben az sem zavarja, ha hónapokra eltűnnek az életéből; a zord, kopár, kietlen, ugyanakkor fenséges és semmi máshoz nem hasonló grönlandi tájról, amely felszabadít benne valamit, amiről maga sem tudja, hogy micsoda, csak azt, hogy nélküle nem tud élni; mint ahogy egy idő után nem tud a különféle drogok nélkül sem. Ez a könyv valahogy magáról az Életről szól (így, ebben a nagybetűs formában), és az Élet értelmének kereséséről.Ahogy egy helyütt írja: „Valami titokzatos képessége van élni, hagyni, hogy az egyik napot kövesse a másik, ahogy a lábnyomok követik egymást a homokban, nem ordibál az élettel, mint én, hogy legyen már értelme, hogy ne csak arról szóljon, hogy táplálkozunk, nem fázunk, és nem fáj semmink.”

Azt hiszem, ezt a könyvet minden gondolkodni szerető és gondolkodni tudó felnőttnek ajánlanám, akik nem félnek szembenézni az élet árnyoldalaival sem, és akik maguk is elgondolkodtak már az Élet nagy kérdésein. Időnként szükséges tükörbe nézni mindannyiunknak.

Valami titokzatos képessége van élni, hagyni, hogy az egyik napot kövesse a másik, ahogy a lábnyomok követik egymást a homokban, nem ordibál az élettel, mint én, hogy legyen már értelme, hogy ne csak arról szóljon, hogy táplálkozunk, nem fázunk, és nem fáj semmink.

1 hozzászólás
SteelCurtain >!
Kim Leine: Kalak

Egy valószínűleg soha véget nem érő menekülés története. Menekülés a vallási megszállottság elöl. Szisztematikus távolodás a saját fiát megrontó apa közeléből. Menekülés a szürkeség, a kilátástalanság, a társtalanság elöl. Menekülés a szexuális kicsapongás, az alkohol, és egy sajátságos narkózis, a gyógyszerek mértéktelen magunkba lapátolásának világába. Örökös rohanás az anyagi gondok elöl. Vesszőfutás a problémák bővített újratermelésének világában. Menekülés a társtalanság elöl?
Hová?
Alkalmi szexbe? Sehová sem vezető kapcsolatokba? Magányba?
Örülök, hogy az elején nem hajítottam el, noha a kezdeti, igencsak részletes homoszexuális jelenetek olvastán meglehetősen nagy késztetést éreztem erre. Én a heteroszexet is jobban kedvelem gyakorlatban, mint könyvben, az ettől eltérőt meg ugyan tudomásul veszem, de ezen a téren ez a legtöbb, ami elvárható tőlem.
Kár lett volna elhajítani, mert egy utánozhatatlan sötét tónusú vallomással lettem volna szegényebb. Fura, félvilági könyv. Szerzője félig norvég, félig dán. A szexbe a homoszexualitás vezeti be, sorsa mégis egy forgószínpad, egyik nőtől a másikig kergeti. Élete jelentős részét Grönlandon tölti, amely jogilag nem gyarmat, ám a helyiek, s a dánok viszonya egyértelműen ilyen típusú kapcsolatra utal. Ápolóként életeket ment, miközben a gyógyszerszekrény tartalmát két kézzel tömi magába. Ez az ember tömény anarchia. Egyszerre épít és rombol.
Szerintem kihagyhatatlan.

TiaRengia I>!
Kim Leine: Kalak

Egészen más miatt szerettem ezt a könyvet, mint amire számítottam. Kim Leine önéletírásából kiderül, amit már jóideje tudunk, hogy a beteges vallásosság, a szexuális túlingerlés miként rontja meg a fejlődő gyermek lelkét és nyomja rá bélyegét a felnőtt kapcsolatokra. Meglepő módon azonban számomra nem is ennek leírásában rejlett a könyv ereje, bár tény, hogy az első pár oldalon részletezett, rettentően felkavaró aktus olvasásakor kis híján elájultam a villamoson. Nagy bátorságra vall ezt így, E/1-ben a nyilvánosságra hozni!

A szerző traumái elől évekre Grönlandra menekül, ahol ápolóként segíti a lakosságot, közben pedig megismerteti az olvasókkal, milyen is az élet a Föld legnagyobb szigetén, az örök tél világában. Még a végére sem értem a könyvnek, de azon kaptam magam, hogy fölös időben grönlandi fotóalbumokat nézegetek, meg a Nuuk-ba tartó repülőjáratok jegyárait. Eddig is vonzott a skandináv hangulat, de ezennel beveszem a csapatba Grönlandot is, mint vágyott úticélt. Akkor is, ha az a „mindenünket megosztjuk, legyen az akár a tulajdon házastársunk”-kultúra nem igazán menne le a torkomon, ugyanakkor sokkal nyíltabbnak és őszintébbnek tűnik ez az életfelfogás. Mint a könyvben is elhangzik, a grönlandiakat három dolog érdekli, ebből kettő az evés és az ivás. Tulajdonképpen, ha meggondoljuk…

Terápiás írás ez, de minden bizonnyal nagyon kellett is, a Kim Leine gyógyszerfüggőségével való küzdelem adja a fájdalmas korszak fináléját, míg a végén megnyugtatóan le nem zárulnak és be nem gyógyulnak a sebek. Rendkívül hangulatos könyv volt, nagyon szerettem.

7 hozzászólás
pat P>!
Kim Leine: Kalak

Van ugye egyszer ez a Grönland nevű, meglehetősen nagy földdarab. Északi fénnyel, illetve soha le nem menő nappal, fókákkal, eszkimókkal, barakkokkal, kutyákkal és bálnákkal, valamint a világ legborzasztóbb öngyilkossági statisztikájával, meg a hideggel és a viharokkal – szóval Grönland, ahová én most azonnal el akarok menni, és ahová soha, semmi pénzért nem vagyok hajlandó betenni a lábam, egy pillanatra se.
És ott van Kim Leine, szegény, az örökre elrontott érzelmi életével, kötődési képtelenségével, depressziójával, Grönland és az ápolói hivatás iránti szenvedélyével, továbbá az idióta és felelőtlen nőügyeivel, az összeférhetetlenségével, az elhanyagolt családjával és a szerfüggőségével – hát, őt is egyszerre szeretném felrúgni a Holdba és örök barátságot kötni vele.
Ellentmondásos könyv, több szempontból is lenyűgözően érdekes, segít megérteni és átélhetővé tenni bizonyos nagyon rossz dolgokat, meg kicsit leszoktat a fekete-fehér, utálom-szeretem típusú túlegyszerűsítő ítélkezésmódról. Durva témái ellenére a szenvtelen stílus segít annyira távol maradni érzelmileg, hogy ne érje feldolgozhatatlan sokk az óvatlan olvasót, de hogy nem a hangulatjavító hatása miatt javaslom az olvasását, az tuti.

2 hozzászólás
Bojack >!
Kim Leine: Kalak

A félig dán, félig norvég származású Kim Leine nem kismértékben kavarta fel az irodalmi állóvizet, amikor 2007-ben megjelent első regénye, a szinte teljes egészében önéletrajzi ihletésű, rendkívül súlyos, tabu témákat döntögető, sokak által botránykönyvként is aposztrofált Kalak, amely egy csapásra ismertté és elismertté tette az írót, mind a nagyközönség, mind pedig a kritikusok körében.

Kim tizenhat évesen gondol egyet, összeszedi a sátorfáját, és elszökik otthonról, az elvakultan vallásos, bigott anyjától, és a Dániában élő homoszexuális apjához költözik, aki nem sokkal rá szexuálisan zaklatni kezdi őt; igen, innen indulunk, és mindez csupán a jéghegy csúcsa, ugyanis az így elszenvedett traumák, ahogy az az ilyen esetekben lenni szokott, egyfajta lelki-erkölcsi deficitként jelentkeznek a később ápolói minősítést szerző, és a grönlandi Nuukban munkát vállaló Kim életében: szexuális deviancia, promiszkuitás, elidegenedés jellemzi leginkább egyhangú mindennapjait, a kapcsolatai sekélyesek, lélektelenek, és szinte kivétel nélkül csak testiségen alapulnak, házassága, melyből két gyermeke születik, zátonyra fut, valamint komoly alkohol, illetve drogproblémái lesznek, amire idővel az állása is rámegy.

Afelől, hogy terápiás írás-e a Kalak, azt gondolom, szemernyi kétségünk sem lehet: Leine teríti lapjait, teljes mértékben, a lehető legőszintébben nyílik meg az olvasó előtt kendőzetlenül megvilágítva lelkének legsötétebb, legrejtettebb régióit, és teszi mindezt olyan szenvtelen, távolságtartó, az északi szerzőkre olyannyira jellemző szikár, minimalista, egyszersmind ragyogó stílusban, hogy a regényt a komor hangulata, valamint a borzasztóan nehéz központi témája ellenére is mindvégig élvezetes olvasni (s eme nyelvi szépség leginkább a lenyűgöző tájleírásokban csúcsosodik ki, melyek olvasása után az embernek szinte azonnal kedve támad jegyet váltani a legelső Grönlandra tartó járatra, hogy a saját két szemével győződhessen meg az időtlen fjordok fagyos birodalmának ámulatba ejtően festői valójáról).

A Kalak iskolapéldája annak, hogyan lehet szar életből briliáns könyvet írni.

Erősen ajánlott irodalom.


Népszerű idézetek

giggs85>!

Soha többé. Megígértem. De az önmagunknak tett ígéretet nem nagy ügy megszegni.

222. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ígéret
1 hozzászólás
giggs85>!

Valami titokzatos képessége van élni, hagyni, hogy az egyik napot kövesse a másik, ahogy a lábnyomok követik egymást a homokban, nem ordibál az élettel, mint én, hogy legyen már értelme, hogy ne csak arról szóljon, hogy táplálkozunk, nem fázunk, és nem fáj semmink.

robinson P>!

Az éjszakák súlyosak az esőtől, de a nappalokat mintha frissen mosták volna, ragyog a nap.

93. oldal

szadrienn P>!

Három szikla és egy tó ölelte kis faluban nőttem fel. Még mindig ezt a helyet hívom otthonomnak, de csak magamban. Egykor abból állt a nap, hogy felmentem az erdőbe, a hegyi patakhoz, pisztrángot fogtam, áfonyát szedtem, és egy fa alatt elszunyókáltam, anyám pedig majd belehalt a rettegésbe, amíg haza nem értem.

24. oldal

Ottilia P>!

Ha esik, Marie-nál ülök, és a Volt egy farmom Afrikában című regényt süvöltöm a fülébe. Kilencvennégy éves, süket, majdnem vak.

56. oldal

1 hozzászólás
Morpheus>!

    Nem tudom elereszteni, teljesen nem, mert nem tudom visszautasítani azt az embert, aki feltétel nélkül szeret.

102. oldal

szadrienn P>!

A fókavadászok a gyarmati kikötőben, szabad ég alatt adják el a halat és a húst. A pultokon ott sorakoznak a pehelyrécék meg az alkák, csőrük, tolluk véres, mellettük halomban a bálnahús, a felhasított fókatetemek, a halak. Tőkehalfilét veszek, harminc koronáért kilóját, kis darabokra vágom, rozslisztbe forgatom és vajon megsütöm. A boltban birkafelvágottat, füstölt rénszarvashúst, füstölt, fűszeres szeletelt lazacot vásárolok reggelire.

67. oldal

Kapcsolódó szócikkek: alka · lazac
TiaRengia I>!

Megtanulom viszonozni a grönlandi köszönést, felhúzni a szemöldököm és elkerekíteni a szemem. Néma köszönés, de annál bensőségesebb, férfiak és nők között egyaránt használatos üdvözlés.

71. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Grönland · köszönés
Oriente>!

Amikor nincs gyógyszerem raktáron, szabadidőmben hosszú túrára indulok a sima járdákon. Oslo egy Munch-festményre hasonlít. A sikoly azonban bennem van.

223. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Edvard Munch · Oslo
TiaRengia I>!

Gyorsan elfelejtem mindazt, amit az öngyilkosságról hallottam és olvastam. Itt a nők lövik főbe magukat, és a férfiak vesznek be gyógyszert. Itt nem ismerik az öngyilkosokra jellemző viselkedés fogalmát.

125-126. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Grönland · öngyilkosság

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Jo Nesbø: Denevérember
Peter Høeg: Smilla kisasszony hóra vágyik
Trisse Gejl: Pátriárka
Tore Renberg: Szerettem másképp is
Sherry Gammon: Szerethetetlen
Per Petterson: Irány Szibéria
Per Petterson: Átkozom az idő folyamát
Baráth Viktória: Egy év Rómában
Irvine Welsh: Trainspotting