A ​szellemidéző és a tiszteletes (Grönland-trilógia 0,5) 44 csillagozás

Kim Leine: A szellemidéző és a tiszteletes

Grönland, Godthåb-telep, 1724. Egede tiszteletes, a dán misszionárius magához veszi a grönlandi sámán fiát, hogy meggyógyítsa. A gyereket nem akarja az apjának visszaadni, miután elvégezte a rábízott feladatot. A fiúért a két férfi hosszú és kegyetlen harcba kezd.

Mindeközben a telepen járvány és éhínség pusztít, a zord időjárás és a szörnyű körülmények hatására az indulatok egyre inkább elszabadulnak: a fegyencekből és prostituáltakból álló telepeseket megállíthatatlanul tizedeli az erőszak és a rengeteg betegség. „Mit tesz velünk ez az átkozott ország? Megváltoztat minket.” – írja egyikük…

Kim Leine húsbavágó könyvet írt kolonializációról, kultúrák találkozásáról, hitről és vallásról, apák és fiúk viszonyáról, a hatalom természetéről, az emberi kapcsolatok feloldhatatlan ellentmondásairól. A regény bevezetés a lélek sötét útvesztőibe.

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Scolar, Budapest, 2019
544 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635090594 · Fordította: Soós Anita

Enciklopédia 6


Kedvencelte 3

Most olvassa 6

Várólistára tette 61

Kívánságlistára tette 55

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

giggs85>!
Kim Leine: A szellemidéző és a tiszteletes

Eddigi két kötete (a zömében 18. században játszódó A Végtelen-fjord prófétái és az erősen önéletrajzi botránykönyv, a Kalak) alapján nyugodt szívvel kijelenthető, hogy a norvég születésű dán, Kim Leine megrögzötten foglalkozik olyan kérdésekkel, mint hogy mit jelent a szabadság, és hogy az emberek mennyire hagyhatják hátra kötöttségeiket, hogyan zajlott Grönland gyarmatosítása, és hogy mik ennek a máig tartó és senkit sem kímélő hatásai, milyen az élet ezen a majd’ kontinensnyi szigeten, milyen a férfiak és nők viszonya – és így tovább.

Ez most sincs másként: a Scolar meglepően gyorsan (alig egy évvel az eredeti megjelenés után) adta ki A Végtelen-fjord… előzményregényét, A szellemidéző és a tiszteletest, amely Grönland gyarmattá válásának legkorábbi időszakát (az 1720-as, 1730-as éveket) eleveníti fel a már jól megszokott láttató erővel, szépséggel és brutalitással egyaránt.

Mint látható, a másik regényhez képest jó fél évszázaddal korábban járunk, így alig van konkrét, személybeli kapcsolódási pont a két mű között (egyedül egy későbbi főbb szereplő eredettörténetét és ifjúságát ismerhetjük meg ezeken a lapokon), így azok is nyugodt szívvel elolvashatják ezt a vaskos kötetet, akik még nem találkoztak az előzővel.

Leine gyakorlatilag egy az egyben a jól bevált receptet követi, sem stílusban, sem látásmódban, sem témákban nem különbözik az új regény a régitől. Fejezetenként ismét más és más jut szóhoz, más karakter kerül a középpontba, a narráció (legyen az egyes szám első vagy harmadik személyű) többnyire jelen időben történik, ami nemcsak felerősíti az itt leírt kegyetlenségeket, de azt is kiemeli, hogy ezeknek a szörnyűségeknek még koránt sincs vége. Ismét járunk Dániában, utazunk hajón, hogy eljussunk Grönlandra… és ami külön fontos: semmi sem fekete vagy fehér, semmi sem jó vagy rossz, és igen, minden ember többé vagy kevésbé (inkább többé) gyarló…

Leine újfent bebizonyította, hogy hihetetlenül ért a karakterábrázoláshoz, ahhoz, hogy pár ecsetvonással hozzon létre olyan figurákat, akik képesek elvinni a hátukon ezt a bő félezer oldalt, és ráadásul van belőlük vagy fél tucat: a két címszereplő, hivatalnokok, katonák, kereskedők, fegyencek, szajhák, őslakosok. A folyamatosan változó és váltott nézőpontnak hála azonban sosem ismerhetőek meg teljesen, minden fejezetben bukkan fel olyan oldaluk, ami tovább árnyalja, tovább mélyíti a róluk kialakított képet.

A szellemidéző és a tiszteletes egy vaskos, kőkemény és fajsúlyos történelmi regény (bár a szerző az utószóban hangsúlyozza a történet fikciós voltát, a szereplők nagy része valóban létezett, és az események is többnyire úgy zajlottak le, ahogy ebben a könyvben áll), ami a maga kegyetlenségével, realizmusával vagy inkább naturalizmusával megterheli az olvasóját. Egy olyan regény, amiben nincs egy nagy egész, valahonnan valahová futó történet, csak apró betétek, történetszilánkok sorozata. Ám egyben egy olyan regény is, ami az emberiség örök témáiról (szabadság és rabság, szeretet és gyűlölet, élet és halál, hit és hitetlenség) mesél a lehető leghitelesebben és legprofibban. Számomra nem is kérdés, hogy Leine minden művének itt van a helye magyar fordításban, mert ne szépítsük, ő egy kortárs zseni. spoiler

3 hozzászólás
robinson P>!
Kim Leine: A szellemidéző és a tiszteletes

A Szellemidéző és a Tiszteletes egy nagyszerű történet Grönland gyarmatosításáról, a két kultúra közötti találkozásról, a természet hatalmáról.
https://gaboolvas.blogspot.com/2019/11/a-szellemidezo-e…

mbazsa P>!
Kim Leine: A szellemidéző és a tiszteletes

A Grönland-trilógia tovább folytatódik, pontosabban inkább elkezdődik, hiszen a Végtelen fjord prófétáinak előzménykötetét veheti kezébe a kedves olvasó. Akinek tetszett az előző rész, annak biztosan ez is be fog jönni. (Érdemes a korábbi kötettel kezdeni a trilógiát, mert van egy kapcsolódási pont, ami talán akkor ütősebb, ha először a Végtelen fjordot olvassuk el, persze mindenki úgy olvas, és abban a sorrendben, ahogyan akar.) Az alapvető kérdés számomra az volt, hogy Leine képes-e a Végtelen fjordhoz képest megújulni, újat mondani, írni. Az értékelésben párhuzamot, analógiát fogok vonni a két mű között, igyekszem nem „spoilerezni”.

A regény struktúrája hasonló, mint az előző kötetben, azonban a narrációs technika teljesen más. Ezúttal a perszonális elbeszélőn kívül az egyes szereplők én-elbeszéléseiből tevődik össze a történet. Leine most is sok szereplővel operál. Ha a Végtelen fjord főszereplője Morten Falck tiszteletes volt, akkor ennek a regénynek a központi figurája Hans Egede tiszteletes. A cím kijelöli, hogy Hans Egede tiszteletes és a „Vörös” nevű szellemidéző párharcáról fog majd szólni a könyv. Két kultúra, világszemlélet megtestesítőjének összecsapása ez, ahol semmi sem fekete vagy fehér, igen vagy nem. Leine itt is árnyaltan ábrázolja a karaktereket, és nem esik abba a csapdába, hogy a grönlandi őslakosok és a dán gyarmatosítok „háborúját” leegyszerűsítse az elnyomók és elnyomottak küzdelmének szintjére.

spoiler

Az előző résznek is komor hangulata volt, ehhez képest azonban az előzménykötet még sötétebbre sikerült. Valahol olvastam, hogy Leine eredetileg „feketekomédiának” szánta a művét, amelyből végül „horror” lett. A Végtelen fjord persze jobban meg van írva, mint ez a könyv, lehetett volna mit húzni, de ettől még egy működőképes regény. Nem félek attól, hogy a trilógia záródarabja félre fog sikerülni. Kíváncsian várom tehát a folytatást.

jethro>!
Kim Leine: A szellemidéző és a tiszteletes

Nem éreztem azt az eget döngető, vérfagyasztó, szenvedélyes hangulatot mint A Végtelen-fjord prófétáinál, de azért mindenkinek ajánlom. Ha ez trilógia, kíváncsian várom a harmadik részt.

1 hozzászólás
MóroczMárk>!
Kim Leine: A szellemidéző és a tiszteletes

Ebben a kötetben ismét a Végtelen-fjordon vagyunk, ám visszaugrunk az időben az előző tiszteletesek idejébe.

Ebben a részben sokkal sokkal több szemszögből látjuk a történetet, a bemutatott szereplők száma elég sok. És talán itt van egy pici hiba a könyvben: a kevesebb néha több.
Egyébként ez a rész is izgalmas, megmutatja az emberi szemétséget és önfejűséget off.

Kíváncsi vagyok miről szólhat a harmadik rész, eléggé kivesézettnek érzem már a helyszínt, meg magát a hittérítést is. Aztán ki tudja? Lehet Kim Leine jól meg tud lepni, és ennek nagyon örülnék.

bagett>!
Kim Leine: A szellemidéző és a tiszteletes

A közös szálat persze nem találtam meg a Végtelen fjord prófétáival (az ugye nem lehet, hogy csak a Godthåb?:)) – így azt majd olvashatom újra :), de nagyon imádtam. Ha nem ír önmagáról Kim Leine, tényleg igazi zseni. Még azt is képes vagyok elhinni, hogy az otthon Északon van. (Bár nekem vagy 1 napig lenne az, amíg ott meg is halok fagyhalálban azonnal. :))

vywaras P>!
Kim Leine: A szellemidéző és a tiszteletes

A könyv középpontjában a szerző másik két könyvéhez hasonlóan Grönland áll. A sziget gyarmatosítása, két eltérő kultúra, társadalom ütközése – realisztikus és sokszor brutális módon megírva. Sok szereplő bukkan fel a könyvben, akik egy-egy fejezetben előtérbe kerülnek és részletesebben is megismerhetjük őket. Nehéz és komor olvasmány, de a nagyon részletes képet ad Dánia és Grönland akkori történelméről, az emberek életmódjáról.

Petiko P>!
Kim Leine: A szellemidéző és a tiszteletes

Továbbra is minden elismerésem, fejet hajtok, de azért ez nem lett kedvenc. A történetből (akár így töredékesen is) olvastam volna többet, s a rendkívül naturalista, kíméletlen részletezésekből pedig kevesebbet. Utóbbit néhol már-már öncélúnak éreztem. Ezután keresek valami lightosabbat, persze alig várom, hogy kézbe vehessem a harmadik kötetet!

Anna_GA>!
Kim Leine: A szellemidéző és a tiszteletes

„Még Istent is örök fájdalom gyötri, hiszen feláldozta azt, aki mindennél drágább volt neki. Az élet Isten bosszúja azért a szerencsétlenségért, amit ő okozott saját magának.”

Ábrahám feláldozza a fiát Istenért, Isten az emberért, és a grönlandiak egy fiút Grönlandért.
Hatalmas ellentétekre épül a regény: új és ősi, dán és grönlandi, jó és a rossz , vörös és fekete. Az ellentétek harca azonban csak a felszín, az író valójában Istenről és a létről beszél. A kegyetlen világ gyönyörű Ábrahám-történetet hordoz. Nem is egyet, sokat. Szinte mindenki kihívás elé kerül, rákényszerül, hogy feláldozza a számára legfontosabb személyt. És Isten nem lép közbe, elfelejti leküldeni angyalát Grönlandra.

Nem találtam a könyvben egyetlen szerethető szereplőt sem, Mindenki romlott valamilyen mértékben, bűnös, vagy bánűssé lesz a kegyetlen körülmények között. Áldozattá lesznek maguk is: feláldoztatnak, s ezzel feloldozódnak.
Bár minden sötét tettük napvilágra kerül, végül bűneikkel, esendőségükkel együtt válnak számomra szerethetőkké. De lehet ezzel a véleménnyel nagyon egyedül vagyok.

Kooczka>!
Kim Leine: A szellemidéző és a tiszteletes

Szép, sötét és kemény. Bele lehetett merülni, de talán rövidebben is el lehetett volna mesélni; a naturalisztikus jelenetek pedig néhol szerintem már túlzók, nem lenne szükség rájuk.


Népszerű idézetek

giggs85>!

Megboldogult apám szerint nincs megfelelőbb nap a házasságra, mint a február harmincadika.

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: házasság
4 hozzászólás
giggs85>!

Mert örökké csak az marad meg, amit elveszítünk.

13. oldal

giggs85>!

Én ismerem Krisztust. Semmi kifogásom ellene. Találkoztam vele. Rendes fickó.

82. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jézus Krisztus
giggs85>!

Érzem a lopakodó halált, olyan, mint egy öreg barát, akiről nem tudtam, hogy hiányzik.

222. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál
robinson P>!

– Mikor élt ez a Hippokratész?
– Ezer évvel ezelőtt.
– Azóta nem fejlődött az orvostudomány?

193. oldal

giggs85>!

– Szeretné megvallani a bűneit a párbaj előtt?
– Hm – mormog. – Ismeri a bűneimet. Többet is velem együtt követett el.

334. oldal

robinson P>!

Nem érez fájdalmat, nem vérzik. Sebezhetetlen vagyok, gondolja. Vagy halott. De kétszer nem lehet meghalni.

338. oldal

Citrompor>!

Mi az északi fény? A bennszülöttek szerint ilyenkor a halottak labdáznak.

494. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Északi fény
Citrompor>!

Valószínűleg lehetetlen pálinka nélkül jónak lenni. Erre csak a nők képesek.

257. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nők · pálinka

A sorozat következő kötete

Grönland-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Arvi Järventaus: Kereszt és varázsdob
Ngũgĩ wa Thiong'o: Közöttünk a folyó
Spiró György: Fogság
Popper Péter: Pilátus testamentuma
Endo Suszaku: Némaság
Umberto Eco: Baudolino
Steve Berry: A templomosok öröksége
Sjón: A cethal gyomrában
Elif Shafak: A város tükrei
Tim Severin: A viking – Odin gyermeke