Melegszívű ​fegyelmezés 54 csillagozás

Kisgyerekkortól a kamaszkorig
Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés

A ​gyereknevelésben ugyanúgy vannak korszakok és divatok, mint a kultúra minden más területén. Volt idő, amikor a szülők túlzásba vitték a fegyelmezést, és a merev hozzáállással kikényszerített engedelmesség sok nemkívánatos következményhez vezetett. Ezzel szemben ma sok szülő még a fegyelmezés gondolatát is elutasítja, mert attól félnek, hogy ezzel eltaposnák gyerekük akaratát, és nem adnának teret egyénisége kibontakozásához. Nem akarják kitenni őt sok rossz élménynek, amit nekik maguknak kellett hajdan átélniük, és persze nem tehetetlen talpnyalóvá, hanem erős akaratú felnőtté szeretnék nevelni, akitől távol áll a kritikátlan tekintélytisztelet. Mások attól tartanak, hogy a fegyelmezés elidegenítené tőlük a gyereküket.
Ám ha egy gyereknek nagyobb szabadságot adunk, mint amivel bánni képes, akkor könnyen olyan helyzetekbe kerül, amelyekben nem boldogul. Mivel nem érzi magát biztonságban, szorongó, frusztrált és zavarodott lesz, folyamatosan ellenszegül, és kihívó… (tovább)

Eredeti cím: The Soul of Discipline

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Kulcslyuk, Budapest, 2018
338 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155281549 · Fordította: Hűvös András

Kedvencelte 5

Most olvassa 72

Várólistára tette 109

Kívánságlistára tette 112

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Annamarie P>!
Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés

Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés Kisgyerekkortól a kamaszkorig

Kim John Payne neve számomra garancia. Garancia mindarra, amit a nevelésről gondolok.
2015-ben olvastam az Egyszerűbb gyermekkor című könyvét, ami rögtön kedvencemmé vált.
A most megjelent kötetről is hasonlóakat gondolok. Mindenkinek ajánlom, a baba-mama csomagba megkapnák tőlem a kedves szülők, és a pedagógusnak is ugyanolyan meleg szívvel ajánlanám!
Azt, hogy miről szól a könyv, azt már a címből megtudhatjuk.
Minden szülői feladat leginkább erőt próbáló területéről, a fegyelmezésről. Mennyire, hogyan, mivel, muszáj-e és ennek minden alfaja? Bizony, bizony muszáj! Muszáj fegyelmezni, és muszáj okosan csinálni!
Payne kisgyermekkortól kezdődően, a nevelés csúcskategóriájának számító kamasz fegyelmezésig vezeti olvasóit. Fegyelmezési filozófiájának hármas alapja a Kormányzó-Kertész-Kalauz megközelítés. E három, egymásra épülő szülői beavatkozásforma segít, hogy megfelelően reagáljunk a kritikus helyzetekben.

-A Kormányzó a gyermekkor ura. Az ő dolga, hogy a gyermek biztonságban érezze magát, megtanulja szabályozni az indulatait, követni az iránymutatást, megteremteni az egészséges alapot a továbblépéshez, azaz a
-Kertész munkájához. A kertész a kiskamaszkor segítője, ahol a gyermek megtapasztalhatja a család tagjainak egymáshoz kapcsolódását, összetartozásukat, és azt, hogy mindenki függ a másiktól. A szülő itt még mindig vezető, de meghallgatja a kamasz véleményét. Ha ez rendben működik, akkor rugalmasan veszi át a szerepet…
-A Kalauz: A kamaszgyermeket meghallgatva, együtt tervezi meg a célok megvalósulásához vezető leghatékonyabb utat.
Ebben a hármas tagozódásban mozog a nevelés, ahol bármikor vissza lehet jutni egy alsóbb szintre, és bármikor el lehet kezdeni onnan az építkezést. Ez válasz arra is, ha valaki most szeretné bevezetni ezt a fajta fegyelmezési technikát családjában.
A könyv öt nagy részből épül fel. Az első fejezet átfogóképet ad a hármas fegyelmezési módszerről. A szerző fantasztikus felütéssel kezd, rákérdez arra, hogy a gyerek engedetlen vagy zavarodott? Ezzel kapcsolatban megtudjuk, mi az a Ping-elv, melyet a tengeralattjárók navigátoraitól kölcsönzött az író. Így még sohasem neveztem magamban a gyerekeknek azt a szűnni nem akaró képességét, amivel folyamatosan a határokat tapogatják.
A második fejezet a kormányzó-elvet részletezi alaposabban, mint mindennek az alapját, majd a harmadik részben a kertész és kalauz fegyelmezési metódusok kerülnek terítékre.
A negyedik rész egy rövidebb átfogásra vállalkozik, míg az ötödik egység, az úgy nevezett mélyrepülésre.
Mindamellett hogy fantasztikus és hiánypótló kötetnek tartom a könyvet, meg kell jegyeznem, hogy a vége felé borzalmasan elaprózódik a gondolatmenet. Elvész a részletekben a lényeg. Ezt nem tartottam szerencsésnek, képtelenség megjegyezni ennyi mindent. Főként, ha abból indulunk ki, hogy lelkes és lelkiismeretes szülőknek íródott a kötet. Talán azt javasolnám, hogy az átfogó rész után, ki ki a gyermekére éppen jellemző korszakba ássa bele magát!
Lehet, hogy azért tetszett ennyire a könyv, mert mondanivalója megegyezik a saját gondolkozásommal. Ennek alapköve, hogy mindig a szülő (nevelő) a vezető. Ő irányít, ő vezet. A magatartása alapvetően ezt kell, hogy tükrözze. A szabályok, amiket felállít korlátok. A korlát korlátoz, de egyben védi is. Véd a lezuhanástól, és megadja a biztonságérzetet a gyermek számára. Ha képesek vagyunk ezeket betartani, akkor a gyermek jól érzi magát, ki tud teljesedni. Néha megpróbálja áthágni a szabályokat, de a biztosan megőrzött védvonalak, erősítik a szülői tekintélyt, szavahihetőséget. Innen indulunk, ide mindig vissza tud térni a kamasz is.
Aki hasonlóan vélekedik a nevelésről, annak nagy lelki töltekezést képes nyújtani a könyv. Számtalan apró trükk, mankó, ötlet segítségével tehetjük élménygazdaggá ezt a rögös pályát.
A borító nagyon figyelemfelkeltő, igazodik is az szerző korábbi kötetéhez, de azért el tudnék képzelni, valami kevésbé harsány kiadást.

2 hozzászólás
PTJulia P>!
Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés

Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés Kisgyerekkortól a kamaszkorig

Méltó folytatása az Egyszerűbb gyerekkornak. Sokszor éreztem úgy, hogy VÉGRE! Végre egy olyan könyv, ami olyasmi szemlélettel bír, amit mi is próbálunk vallani és elsajátítani. Sok-sok ötletet, segítséget találtam benne. A kamaszkorhoz is támaszt nyújt. Azt hiszem, sokat fogom még olvasgatni, a férjemnek is mondtam, hogy ki fogok belőle jelölni részeket, amiket neki is muszáj lesz elolvasnia!

Manawydan>!
Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés

Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés Kisgyerekkortól a kamaszkorig

Azt nem állítom, hogy gyereknevelési krízisben vagyok, de mondjuk ki, hogy nem könnyű. Az ember sokszor improvizál és vagy bejön vagy nem. Számomra kihívást jelentő probléma az igen kicsi kortól használt mobiltelefon. Személyes véleményem, hogy egy 14 éven alúli gyermeknek sem alkohol, sem cigi és okostelefon sem való. Betiltanám törvényi szinten. Ugyanis azért nem olvas az én kicsi-nagy fiam, mert hétfő reggel nem arra megy be az iskolába, hogy arról érdeklődjenek a barátai, hogy mit olvasott, hanem hogy milyen PC játékkal játszott és milyen eredménnyel. Ez így sajnos kivédhetetlen, ha teljesen el van tiltva meg kiközösítik egymást. Szóval ez így rémes.
A könyvben ugyan kapunk egy-egy megküzdési stratégiát, komplex nevelési elveket is, amelyet az egyes korcsoportokban alkalmazhat a tudatos szülő. Egyet-kettőt kipróbáltam egyszer-kétszer hurráztam is, hogy működik. De a gyakorlat persze más, iránymutatásnak azonban elég jó.

lollipoplady P>!
Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés

Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés Kisgyerekkortól a kamaszkorig

Értem és felfogom,mit akar mondani,de egyrészt a szöveg fele annyira sem olvasmányos,mint mondják, másrészt azért itt is bőven vannak idealizált szülők és idealizált gyermekek. Alapvetően teljesen jogos, amit mond, jól fel van építve a kormányzó-kertész-kalauz elv elmagyarázása,csak éppen a gyakorlatban kivitelezni szerintem ezt szinte lehetetlen olyan nyugodtan és olyan higgadtsággal,ahogy kellene. off

pytta>!
Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés

Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés Kisgyerekkortól a kamaszkorig

Szakmailag megalapozott, megfelelően alátámasztott, friss, gyakorlatias, könnyen érthető és jól strukturált. Szóval nekem minden szempontból bejött.

fromlittleseeds_blog>!
Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés

Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés Kisgyerekkortól a kamaszkorig

Kinek ajánlom a Melegszívű fegyelmezést?

– Akinek tetszett az Egyszerűbb gyermekkor című könyv,
– Ha szeretnél kicsit elmélyülni a fegyelmezés kérdésében.
– ha úgy érzed, hogy gyermeked “problémás” és támogatásra van szüksége.

Sok helyen olvashattátok, hogy a gyerekek viselkedésproblémákkal reagálnak, ha valami kizökkenti őket az egyensúlyukból. Nincs alapból rossz gyerek, a “problémás” viselkedés egy segélykiáltás, amire támogatással kell reagálnunk. Mi zökkentheti ki gyermekünket? Rengeteg minden. A problémák oka lehet a túlterheltség, zaklatott és kiszámíthatatlan napirend, szorongáskeltő élmény, vagy akár a növekedéssel járó természetes fizikai és érzelmi változások is összezavarhatják a gyerekeket. Sokszor az egyszerűsítés, lassítás is sokat segíthet (lásd az Egyszerűbb gyermekkor című könyvet), de emellett az is nagyon fontos, hogy neveljük, fegyelmezzük (egyébként utalom ezt a szót) a gyermekünket. Fontos, hogy tiszta, egyértelmű határokat szabjunk, de olyan határokat, amelyek a gyermekhez alkalmazkodnak és kellően rugalmasak. Azaz ezek a szabályok nemcsak az életkorral, hanem a gyermek igényeinek megfelelően változnak. Payne három szakaszra osztotta a gyermekek fejlődését (Rudolf Steiner elméletével összhangban):

1. Kisgyerekkor (0-9)
2. Kiskamaszkor (9-13)
3. Kamaszkor (13-19)
Mindhárom szakaszban máshogy kell szülőként működnünk, Payne ezeket a Kormányzó- Kertész- Kalauz fegyelmezési fázisnak nevezte el. Teljesen leegyszerűsítve: Kisgyerekkorban (Kormányzó szakasz) meghúzzuk a határokat, ebben a szakaszban még szülő a “főnök”. A kiskamaszkorban (Kertész) már kialakul a gyerekekben az empátia, már sokkal több felelősséget kaphatnak, így legtöbbször Kertészként járunk el (sokkal több szabadságot adunk gyermekeinknek, kikérjük a véleményüket). A kamaszokkal pedig egyfajta Kalauzként viselkedünk, együttműködünk vele, bevonjuk őket a döntéseinkbe. Payne könyvében ezt a három szakaszt ismerteti részletesen, gyakorlati fogásokat ad, végigveszi a csapdákat, buktatókat. Így elsőre lehet, hogy kicsit elvontnak tűnik a leírás, de higgyétek el, nem az. Szerintem érdemes a könyvet elolvasni, lehet belőle bőven tanulni.

H_Nikó>!
Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés

Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés Kisgyerekkortól a kamaszkorig

Elkezdtem írni egy értékelést, egy részét ki is raktam a blogra, de olyan hosszú lett, hogy ide nem másolom ki, meg az jobban belemegy a módszerekbe, nem csak egyszerű ajánló. Viszont rövidebben:
Ennek a könyvnek minden sorából árad a szeretet, konkrétan, a gyerekek szeretete. Annyira emberi, annyira gyerekbarát, hogy az ember már ettől meghatódik, még mielőtt kipróbálná, hogy a benne leírt módszerek tényleg működnek. (Egyébként igen, működnek, az egyiket a húgomon próbáltam ki, konkrétan azt, hogy az ember két lábbal áll a gyerek előtt, és addig nem megy el, amíg végre ne, hajtja az utasítást.)
Thomas Gordon után minden gyereknevelésről szóló könyvhöz szkeptikusan nyúlok, mert az a könyv nagyon megtalált engem, elvégre a szülők, akik az ő tréningjeire jártak és járnak még ma is, a halála után, igazolni tudják, hogy a kamaszkor nem kell ,hogy olyan ádáz és viharos küzdelem legyen, ahogy azt sokan tapasztalják.
Viszont még Gordon után is érdemes elolvasni ezt a könyvet. Én leginkább vegyíteném a két módszert. Ez biztosítja, hogy harmonikusabb legyen a kapcsolat a gyerkőccel, segít abban, hogy a szülő megőrizze a tekintélyét, a gyereknek megteremti a biztonság érzését, egyszerűbbé, mégis közelebbivé, szorosabbá teszi a szülő-gyerek kapcsolatot (ha jól használják, persze). Gordon módszere meg egy baromi jó problémamegoldó-képességű gyereket nevel, szintén harmonikusabbá teszi a szülő-gyerek kapcsolatot, segít a szülőnek, hogyan lehet jobban részese a gyerek életének, hogyan ismerheti őt meg jobban, vagy ha úgy tetszik, hogyan nem riasztja el magától (kevesebb duma, több csendben hallgatás). Gordon nem csak a szülő-gyerek kapcsolatnál, de a felnőttek, testvérek, közeli barátok kapcsolata esetén is azt vallotta, hogy az emberek nem azt akarják, hogyan tanácsot osztogassunk nekik, hanem csak annyit, hogy meghallgassuk őket. Payne is arra biztatja a szülőt, hogy beszéljen kevesebbet, hogy néha elég, ha csak ott van a gyerek mellett, ha egy érintéssel, egy pillanatnyi megállással, egyetlen szóval jelzi, hogy ott van vele, látja, mit csinál stb. Nem kell mindig a sok rizsa.

Mindenképpen érdemes bevetni a leírt módszereket, a szerző egy nagyon aranyos, kézzelfogható és érthető analógiát használ három korosztályhoz:
Kormányzó (9 éves korig)
Kertész (14 éves korig)
Kalauz (19 éves korig).
Logikusan vázolja a dolgokat, a gyakorlatra helyezi a hangsúlyt, elmondja, mire van szüksége a pici gyerekeknek meg a kiskamaszoknak, és hogy ezt hogyan lehet megadni nekik. Egyébként főleg a legkisebbekre koncentrál, a kiskamaszok, kamaszok kicsit háttérbe szorulnak, ott volt egyedül egy kis hiányérzetem. E három szülői szerep között aztán meg kell tanulni rugalmasan váltogatni, mert bizony néha kamasz gyerekünknek is szüksége lehet arra, hogy Kormányzóként határozottan mögé álljunk, és a biztonságos otthon érzetét adjuk, hogy legalább a családja biztos pont legyen az életében a sok viharos barátság, szerelem, csalódás, kétely, útkeresés közepette.

Thotimi>!
Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés

Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés Kisgyerekkortól a kamaszkorig

Jajj…Nagyon nagy gondban vagyok, hogy hány csillagot is adjak ennek a könyvnek (később még lehet módosítom). A problémám az, hogy az alapüzeneteivel 100%-ig egyetértek. Hiszem, hogy a gyerekeknek határokat kell állítani, és hogy ezeket a határokat a koruknak megfelelően kell kijelölni. Én is úgy látom, hogy a gyerekeket nem szabad mindennel túlterhelni, és a szülőknek is figyelniük kell, milyen példát mutatnak.
DE! Ahogy mindezt leírja, attól én többször elvesztettem a türelmemet. Sokszor fejteget olyan dolgokat 5-10 oldalban, amit körülbelül 2 értelmes mondatban össze lehet foglalni. Olykor ezek a leírások irodalmian gyönyörűek! Szóval ha valaki a szép szavakért is olvasná ezt a könyvet, hajrá, ebben megkapja! De engem néha már frusztrált ez a bőbeszédűség. Megszámolni nem tudom, hogy hány variációban hangzott el az, hogy a megoldást az jelenti, hogy 'szeretetteljesen, de határozottan adjuk ki az utasításunkat, ha a gyerek ellenkezik, akkor bontsuk részleteire a feladatot és mindvégig maradjunk nyugodtak'. Merthogy így érhetjük el, hogy gyermekünk 'az az önálló, kreatív és talpraesett felnőtt legyen, akivé mi szeretnénk, hogy váljon'.
Az, hogy mindent pontokba szed, nem tudtam eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem. Teljes könyvet elolvasva nem, egy idő után elvész, hogy hol milyen pont is volt. Viszont ha célirányosan valamit vissza szeretnék keresni, akkor praktikus.
Tudom, hogy sokszor nem az számít igazán, hogy mit mondunk, hanem az, hogyan mondjuk, de sokszor az általa javasolt megfogalmazásokat nem találtam kevésbé sértőnek, mint amiket ki akarna küszöböltetni (tipikusan a kiskamasz és a kamasz résznél).
Az általa hozott példák számomra néha rendkívül amerikaiak voltak, nem teljesen tudtam velük azonosulni, de máskor leír valóban univerzálisabb jelenségeket, mint autóba szállás, vagy játszóterezés.
Idézet a köszönetnyilvánításból: „Mély hálámat szeretném kifejezni a Simplicity Parenting Project készséges csapatának, akik szerénységre tanítanak és lelkesítenek". Na már most nekem ez a szerénység nem nagyon látszott. Az általa leírt módszereket gyakran toldotta meg egy olyan szösszenettel, hogy xy szülők jöttek hozzá, hogy zs problémájuk van, és milyen jól használták erre ezt a módszert. És mondhatjuk, hogy de jó, hozott valós példákat, nekem inkább volt az az érzésem, hogy ezek amolyan önigazolások, hogy 'hé, látod?! működik!'. De nagyon nagy részletességgel ezek a példák nem voltak felvázolva.
A végén lévő digitális korszakos részben pedig konkrétan úgy nagyon egy tanács vagy módszer sincs. Jól lehivatkozva feltárja, hogy milyen ártalmas a képernyő előtt töltött idő, és elmondja, hogy ezért ezzel ne is nagyon éljünk.
Nem mondom, hogy soha többé nem veszem elő ezt a könyvet, van egy-két rész, amiket lehet jobban bevésnék az emlékezetembe. De nem tudom, melyik szülőtársamnak is ajánlanám úgy igazán.

maceszgomboc>!
Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés

Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés Kisgyerekkortól a kamaszkorig

Csak a ránk éppen most vonatkozó első részt olvastam, mert egyben nagyon tömör lenne. Hasznos kis kalauz, sok tippel, segítséggel a legnehezebb napokra. Csak érdemes jegyzetelni. :)

AnitaKiara>!
Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés

Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés Kisgyerekkortól a kamaszkorig

Mielőtt elkezdtem volna olvasni, ambivalens érzelmeim voltak a könyvvel kapcsolatban. Azt hittem, hogy tele lesz olyan féligazságokkal, mint amilyenek a legtöbb gyermeknevelési divatos könyvben megtalálhatók, féltem hogy azt az irányvonalat képviseli, ami szerint semmiben nem szabad korlátozni a gyereket, mert egy életre tönkre tesszük, stb.
Szerencsére ez messze nem így van, nagyon jól felépített, logikus, határozott és mégis szeretetteljes nevelési módszert mutat be, olyat, amit minden szülőnek, de akár még a kisgyermekeket nevelő intézményeknek is kötelező olvasmánnyá tennék. Tetszik, hogy nem magas lóról beszél, mégis kutatási eredményekre támaszkodva kalauzolja a szülőket, egy olyan módszert kínálva, amivel gyakorlatilag a világot tehetjük jobbá a gyerekeinken keresztül.


Népszerű idézetek

>!

Bármely „nevelési szakértő” által írott könyvet ugyanolyan figyelmeztetéssel ellátva kellene kiadni, amilyen a cigarettásdobozokon díszeleg, valahogy így: „A jó tanácsok súlyosan károsíthatják az Ön szülői önbecsülését, szakértőivélemény-függőséghez vezethetnek és hatalmi vákuumot idézhetnek elő a családban.”

14. oldal, Előszó (Kulcslyuk, 2018)

Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés Kisgyerekkortól a kamaszkorig

2 hozzászólás
Annamarie P>!

Pedig amikor a gyerek a legrosszabb formáját hozza, nekünk akkor kell a saját legjobb formánkat nyújtanunk.

22. oldal

Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés Kisgyerekkortól a kamaszkorig

1 hozzászólás
Annamarie P>!

Egyszerűen fogalmazva, a gyerek akkor bokrosodik meg, amikor belső világa összeütközésbe kerül a külvilággal, vagy ha úgy tetszik, felborul az erők egyensúlya. Ha belső világát elöntik a külsőből érkező benyomások és követelések, a gyerek ki fog borulni vagy ellenszegül.

34. oldal

Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés Kisgyerekkortól a kamaszkorig

Annamarie P>!

Csakhogy a határok nem azonosak a falakkal.

48. oldal

Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés Kisgyerekkortól a kamaszkorig

Annamarie P>!

A fegyelmezés korántsem pusztán kiigazításról és büntetésről szól, hanem megjeleníti a családi értékrendet.

32. oldal

Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés Kisgyerekkortól a kamaszkorig

Annamarie P>!

A fiatalok nem úgy gondolkodnak az őket elborító stresszel kapcsolatban, hogy „ilyen a világ” hanem személyük ellen irányuló támadásként értékelik azt, ami érthető módon abba torkollik, hogy „odacsapnak” a vélt felelősnek – vagyis nekünk.

37. oldal

Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés Kisgyerekkortól a kamaszkorig

Zsaklin83>!

A figyelemháború első köre: 1. A szülő nem figyel oda, 2. A gyerek mellőzöttnek érzi magát 3. A gyerek “rendetlenkedik” 4. A szülő rövid időre figyel.

107. oldal

Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés Kisgyerekkortól a kamaszkorig

Zsaklin83>!

Mi tartunk hát többre, amikor megszólal a zsebünkben a kis pokolgép? Saját megkönnyebbülést sürgető szükségletünket vagy a gyerekünk biztonságérzetét? Az a szülő, aki elhalasztja mobilja sürgető csipogásának megvizsgálását, és a családjára figyel, a biztonság erős, pozitív megnyugtató üzenetét sugározza. Ilyen egyszerű.

108. oldal

Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés Kisgyerekkortól a kamaszkorig

Zsaklin83>!

A gyerekek mit tehetnének a mi kütyühasználatunk láttán? „Amit nem tudsz legyőzni, ahhoz csatlakozz!” – gondolják. Ha a körülöttük levő felnőttek oly sok figyelmet szentelnek a különféle képernyőknek és kijelzőknek, a gyerekek is utánozni fogják őket. Sőt, veszik azt az adást is, hogy a képernyő jó érzést biztosít. A képernyő menekülést biztosít. A figyelem és interakció irányának ilyetén változása veszedelmesen alámossa a családi életet. A kütyüikhez menekülő szülők nem tudják megadni gyerekeiknek a szükséges biztonságérzetet. S ha mindezt az energiát nem a gyerekeinkre sugározzuk, azzal feladjuk az életükben elfoglalt védelmező és tápláló tekintély szerepét. Szülői befolyásunk egyre gyengül, valahányszor eltűnünk az internetes kapcsolatok virtuális világában.

108. oldal

Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés Kisgyerekkortól a kamaszkorig

Tauriel>!

…a gyerekek gyorsan felnőnek, azt bizonyosan tudjuk, hogy a halálos ágyunkon nem azt fogjuk kìvánni, bárcsak több időt hagytunk volna gyerekeinknek a tèvèzèsre ès a számítógépes játèkokra.

322. oldal

Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés Kisgyerekkortól a kamaszkorig


Hasonló könyvek címkék alapján

Laura Markham: Békés szülő, boldog gyermek
Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés
Patty Wipfler – Tosha Schore: Hallgasd meg!
Barbara Coloroso: Zaklatók, áldozatok, szemlélők: az iskolai erőszak
Daniel Siegel – Tina Payne Bryson: A szülői jelenlét ereje
Jo Frost: Szuperdada
Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket?
Alice Miller: A tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása
Selma H. Fraiberg: Varázsos évek
W. Thomas Boyce: Orchideák és pitypangok