Egyszerűbb ​gyermekkor 91% 199 csillagozás

Nagyon hasznos, nagyon igaz ez a könyv, és a legérdekesebb benne, hogy igazából nem is olyan nehéz betartani ezeket a tanácsokat. Van, amit már alkalmaztam eddig is, van, amit csak ezután fogok, de valahogy most minden erre az útra visz, és úgy látszik, be is válik.

Nagyon hasznos könyv, ajánlom minden szülőnek. Egyetlen negatívumként azt említeném, hogy gyakran ismétli önmagát és így kicsit nekem túl szájbarágós volt. Ha már az egyszerűsítésről beszélünk, ezt is elintézhette volna egyszerűbben, rövidebben…

„Az érzelmi intelligencia a szív GPS-e.”
Amíg Emmát vártuk, sokat beszélgettünk arról, hogy hogyan szeretnénk őt nevelni. Tudatában annak, hogy mindenki remekül tud gyereket nevelni, akinek nincs gyereke. Egyik legfontosabb dolog, amiben mindketten teljesen egyetértettünk, az volt, hogy nem akarjuk, hogy olyan legyen, mint C., egy rokon kislány. Akinek a születésnapjait kétéves kora óta különböző rendezvénytermekben, játszóházakban stb. tartják, a legutóbbin kis targoncán hordták ki a kapott ajándékokat. C. összesen kettőt bontott ki, a másodikkal leült játszani, de elvették tőle, mert a többi ötvenet is ki kellett volna bontani és megköszönni, mire szegény hisztérikusan sírni kezdett. C. ritkán veszi fel kétszer ugyanazt a ruhát – de mivel kis divatdiktátor, ordít, ha nem veheti fel azt, amit pont szeretne, előfordul hogy kánikulában gumicsizmát és késő ősszel tüllszoknyát hord. Problémák vannak az evéssel is, nagyon válogatós, és csak úgy hajlandó enni, ha közben youtube videókat nézhet, szigorúan olyant, amit ő választ ki magának. C. még nincs öt éves. Értelmes, aranyos kislány – már kialakult komoly figyelemzavarral.
Nos, ezzel megvolt nekünk az „így nem” kép, és ez a könyv pontosan arra rezonál, amit mi is éreztünk ösztönösen. Hogy a túl sok játék, túl sok program, túl kaotikus élet nem jó a gyerekeknek.
KJP könyve az élet négy területének egyszerűsítéséhez, gyerek-kompatibilissé varázslásához ad magyarázatokat, személyes példákat és praktikus ötleteket: környezet, ritmus, időrend, felnőttvilág kiszűrése.
Nekünk ez a könyv iránytű lesz, és azon ritka kötetek egyike, amit ceruzával a kezemben olvastam, és nyugodtszívvel húztam alá a számomra fontos részeket.
Munka, tudatosság, de ugyanakkor spontaneitás és egyszerűen az érzéseinkre való hagyatkozás: remélem, ezek segítségével egy egyszerű, nyugodt, boldog gyerekkort tudunk adni Emmácskánknak.
PS. A saját gyerekkoromból is sok kedves élmény jutott eszembe az olvasás alatt.
Pl: 129. oldal – Természet. „Az a gyerekkor pedig, amely sok időt és lehetőséget nyújt a természet felfedezésére, csakugyan gazdag.” Én kertes házban nőttem fel, a környékbeli gyerekekkel pedig gyakran játszodtunk az utca végén kezdődő parkban. Pontosan tudtam, hol van cinkefészek, melyik bokor termése ehető, volt kutyánk, macskánk, hörcsögünk, törött lábú varjunk. Ha behúnyom a szemem, most is magam előtt látom a nagy fenyőfa alatti puha fenyőtűszőnyeget, érzem a tapintását, a szagát, és emlékszem a kis csigaházakra, amiket ott lehetett találni.
173. oldal – Családi vacsora: a vasárnapi húsleves, ha lehet vékonylaskával… kamaszkorom vacsorázásai anyukámmal kettesben, mikor egy tálcára pakoltuk a dolgokat, és a kertben ettünk beszélgetve… vagy netán az, hogy felnőttként jöttem rá, hogy az a remek időszak, amikor olyan gyakran ettünk héjában sült krumplit vajjal és vöröshagymával, meseolvasás előtt, az anyukámnak egy rendkívül nehéz periódusa volt, amikor alig volt mit az asztalra tenni…
Jó, hogy van ez a könyv. Ebben a rohanó, túlfogyasztó társadalomban figyelmeztet arra, amit a gyerekek ösztönösen tudnak: a megállás, az elmélyülés fontosságára.
Mindenkinek ajánlom gyakorlatként: gondoljon vissza néhány nagyon szép, boldog gyermekkori élményére! Hány függ össze egy újabb drága játékkal? Na ugye.

Azt hiszem ez az a könyv, amit el kellene olvasni minden szülőnek, nagyszülőnek minél előbb, annál jobb. Tudom, hogy vannak olyan kivételes emberek, akiket valami varázslatos oknál fogva nem kap el a fogyasztói társadalom gépszíja, és képesek megállni stabilan, és ezeket az értékeket át tudják adni gyermekeiknek is. De a legtöbbünk nem ilyen. A csili-vili világ elkápráztat bennünket, és úgy gondoljuk, hogy a gyermekeinknek is az lesz a legjobb, ha megkapják ezt a hihetetlenül káprázatos, szemet-szájat gyönyörködtető, kacsalábon forgó világot mindenestül. Aztán csak azt tapasztaljuk, hogy gyermekeink ezer sebből véreznek, unatkoznak, nem ízlik nekik semmi, nincsenek barátaik, nem élvezik a tálcán felkínált luxust. Mit csináltam rosszul? Egyszerűsítsd le az életét! Szerintem, ha nem is fogadjuk meg az író-pszichológus-családapa tanácsait, akkor is olvassuk el ezt a kötetet, mert sok választ kaphatunk, vagy segít elindulni a saját nevelési ösvényünkön.

Tulajdonképpen a helyes cím az „Egyszerűbb élet” lett volna, mert ha valóban belekezd az olvasó a változtatásokba, az egész család élete könnyebbé válik. A könyv hatása alatt állva kipucoltuk az egész lakást, megszabadultunk a sok felesleges lomtól, játéktól és isteni érzés! A gyerek nem vette észre hogy hiányozna valamelyik játék, érdekes módon az ő felfedezése az volt, hogy mennyi régen elveszett dolog előkerült! :)
Számomra a legtöbb odafigyelést a felnőtt témák kizárása jelenti, itt azelőtt többször is elkövettük azt a hibát, hogy a gyerek előtt bármiről eltársalogtunk ami nem tartozott a 18+ kategóriába… Most estére időzítjük ezeket a beszélgetéseket, tévé helyett! Kötelező olvasmányként osztanám a szülészeteken.

Kicsit összébb húzhatta volna a mondandóját, jobban tudtam volna értékelni. Emellett akárhányszor megemlítette, hogy felesége van, meglepődtem, hogy ezek szerint akkor nem egy nőt kellene odaképzelnem a helyére. De tényleg minden egyes alkalommal, egyszerűen képtelen voltam befogadni ezt az információt.
Amúgy olvasás közben többször megfordult a fejemben, néhány családnak milyen nagy segítséget nyújthatna ez a könyv… de valahol félek tőle, hogy akik amúgy maguktól nem törekednek a könyvben leírtakra, azok nem fogják elolvasni és főleg nem fognak a végén a homlokukra csapni, hogy „Hát persze, ezért olyan kezelhetetlenek a gyerekeink! Holnap el is vágom a tévékábelt!”.
Azért persze jó, hogy az esély megvan rá.

Semmilyen egetrengető újdonságot nem tartalmaz, inkább felhívja a figyelmet pár dologra, amivel a gyermekkor és párhuzamosan a szülői lét könnyebbé válhat.
Mindenekelőtt a rengeteg játék szanálása, ami hasznos volt. Tényleg működik. A monitorok száműzése már a gyerek előtt eldöntött volt, a könyv csak megerősített minket benne. Hagyni kell őket egyedül lenni, unatkozni, nem kell mindig körbeugrálni. És persze a napirend, a rendszeresség fontossága, ami már a fülünkön jön ki.
Kim John Payne amerikai piacra szánt műve borzalmasan szájbarágós lett, a kevesebb néha több alapelven mehetett volna egy 150 oldalas füzet.
Ettől függetlenül célszerű lesz az idő előrehaladtával elővenni.

Az Instán ajánlották ezt a könyvet nagyon és bár nem vagyok különösebben oda a hogyan neveljünk gyerekeket könyvekért, ennek ellenére gondoltam elolvasom.
Nem dobtam különösebben hátast tőle. Okosabb se lettem.
Nem tudom, hogy bennem van-e a hiba, de nekem az összes ilyen könyv sablonos, egy kaptafára épülnek és semmi okosat nem nyújtanak. Nem vagyok szuperanyu, ősanya sem, sok hibát vétek és kell helyrehoznom valahogy, nem vagyok tökéletes, de akárhány ilyen könyvet olvasok, a benne leírtak teljesen természetesek nekem és szerintem mindenkinek. Vagy tudja a fene, de nekem természetesek.
A könyv lényege, hogy tegyünk különbséget a felnőttek és a gyerekek között. A gyerekek nem mini felnőttek.
Bővebben: https://azajtom.blogspot.com/2019/10/kim-john-payne-egy…

Bár gyerekem még nincs, mégis volt oka, hogy elolvastam ezt a könyvet. Nagyon érdekel az egyszerűbb élet témája és van egy unokahugom aki nemcsak szeretettel, hanem rengeteg játékkal is el van halmozva. És látom rajta a bőség zavarát, pláne karácsonykor.
Nekem tetszett ez a könyv, és azt gondolom, hogy az efféle dolgok iránt nyitott szülőnek is tetszeni fog.
Több témára bontja az egyszerűsítés helyeit, nekem a környezet és a felnőttvilág kiszűrése tetszett a legjobban, de szerintem mindenki megtalálja a neki szimpatikus aspektust.
Más családok példáját felhozva mesél a gyermek lelkének zaklatottságának felismeréséről és feloldásáról, a letisztultabb környezet jótékony hatásáról, a kiszámíthatóbb, biztonságot adó életritmus szükségességéről, beszél a túlzsúfolt időbeosztasú gyerekekről, a tv-ről, a médiáról.
Szerintem sokrétű és jó dolgok vannak benne, amit szeretnék a magam kis befolyásával az unokahugomnál próbálgatni, illetve remélem, ha egyszer lesz saját gyerekem, akkor képes leszek ezeket a gondolatokat valamennyire alkalmazni.

Szinte mindennel egyetértettem, amit olvastam. Azt meg még jobb volt nyugtázni, hogy már – tudatosan vagy tudattalanul – mennyit egyszerűsítettünk eddig is .