The ​Map of Lost Memories 1 csillagozás

Kim Fay: The Map of Lost Memories Kim Fay: The Map of Lost Memories Kim Fay: The Map of Lost Memories

In ​1925 the international treasure-hunting scene is a man's world, and no one understands this better than Irene Blum, who is passed over for a coveted museum curatorship because she is a woman. Seeking to restore her reputation, she sets off from Seattle in search of a temple believed to house the lost history of Cambodia's ancient Khmer civilization. But her quest to make the greatest archaeological discovery of the century soon becomes a quest for her family's secrets. Embracing the colorful and corrupt world of colonial Asia in the early 1900s, The Map of Lost Memories takes readers into a forgotten era where nothing is as it seems. As Irene travels through Shanghai's lawless back streets and Saigon's opium-filled lanes, she joins forces with a Communist temple robber and an intriguing nightclub owner with a complicated past. Deep within the humidity-soaked Cambodian jungle, what they bring to light does more than change history. It ultimately solves the mysteries of their own… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Ballantine Books, New York, 2013
352 oldal · ISBN: 9780345531421

Kiemelt értékelések

sasviki95 P>!
Kim Fay: The Map of Lost Memories

Amikor elolvastam a könyv fülszövegét, rögtön tudtam, hogy én ezt el akarom olvasni. Egyrészt, mert kalandos könyvnek tűnt, másrészt pedig, mert az utazós bakancslistámon szereplő második helyen játszódik – Kambodzsában.
Nem csalódtam a megérzéseimben – ez egy remek könyv volt :)

Kezdeném azzal, hogy ugyan a sztori Kínában kezdődik, mégis teljesen beleillik az egészbe, és enélkül a kis részlet nélkül nem lenne értelme a későbbieknek.
Már az első mondattól kezdve megfogott az író, mert nagyon olvasmányosan és érdekesen ír – bár azért megdolgoztatott rendesen; itt még nekem is szótáraznom kellett néha, pedig én köztudottan nem szoktam :D
Szeretem, amikor egy könyv nem azzal kezdi a helyszínek leírását, hogy pontosan leírja, hogy mit is látunk, hanem inkább a szereplők tettei közben kapunk egy-egy leírás-foszlányt, hozzáadva azt, ahogy a szereplő látja az egyes helyszíneket. Ilyenkor sokkal jobban át tudom érezni, hogy milyen is lehet a helyszín, és sokkal tisztábban el tudom képzelni, mintha egy 10 soros leírást kapnék, aminek az elejét már a harmadik sor közepén elfelejtettem. Ebben a könyvben pontosan az történt, amit én nagyon szeretek: a szereplőkön keresztül ismerhettem meg a helyszíneket, és ez nagyon nagy pozitívum.

Nem csak a helyszíneket ismerhetjük meg a szereplőkön keresztül, hanem magukat a karaktereket is. Nem úgy vannak beállítva, mint „a barna szemű, komoly lány” vagy a „kék szemű, vicces fiú”, hanem a szereplők tettein keresztül ismerhetjük meg a karakterük minden tulajdonságát; és a múltjukat is.
Nagyon szépen van összerakva a történet, amiben itt-ott elejt az írónő pár olyan információt, ami miatt mehet a találgatás, hogy vajon mi is fog történni a továbbiakban. Onnantól kezdve pedig már csak az a kérdés, hogy mennyire voltunk ügyesek, és hogy mennyire nem jövünk rá egy-két kiszámíthatatlan fordulatra.
Azonban ebben a történetben az a legjobb, hogy mivel relatíve lassabb lefolyású, egyszerűen nem érzi az ember a sürgetést, hogy minél előbb kivégezze, hanem inkább elmélázik olvasás közben azon, amit olvas. Továbbgondolja, és elképzeli újból és újból mindazt, amit olvasott. Rákeres az interneten, hogyan is néztek ki azok az országok, épületek, tárgyak, amik szerepelnek a könyvben, így még teljesebb képet kap az egészről.

Nagyon tetszett, ahogy a szereplőink több népet is képviselnek, így több szemszögből is megismerhettük Kambodzsa akkori helyzetét. Szomorúnak tartom, hogy valóban az, ami le van írva: megtörtént. Egy nemzet kisajátított magának egy olyan országot, ami közel sem volt a sajátjuk és nem volt annál több joguk átvenni felettük a hatalmat, mint hogy nekik nagyobb puskájuk volt, mint az őslakosoknak. Legyünk őszinték: nekik volt puskájuk.
A vége, a morális szál kifejezetten pozitív, és teljes mértékben egyetértek a végkifejlettel. Egyetlen apróság böki a szemem, de ezt elnézem nekik. Így-úgy is az lesz a lényege ennek a könyvnek, hogy a fehér ember oda teszi be a lábát, ahova nem kéne.
Sajnos azonban vannak megválaszolatlan kérdéseim, amiket nem tudok megválaszolni. Illetve ötleteim vannak, de akkor se látom a 100% rációt a válaszokban. spoiler És ami engem is meglep: Hol van a folytatás? Ugyanis a könyv úgy lett lezárva, hogy egészen nyitott maradt a vége, ami alkalmat ad egy folytatásnak. Az pedig biztos, hogy ennek a történetnek igenis elolvasnám a folytatását :)

Rendkívül jó olvasmány volt. Nagyon köszönöm az ajánlást @Miyako71, nagyon tetszett. Kambodzsa is nagyon betalált, és úgy érzem, egyre jobban érdekelnek a komolyabb hangvételű könyvek, amiben olyan problémákat vet fel az író, amik komolyan elgondolkodtatják az embert.
Nagyon jól felépített múlttal rendelkező szereplőink pedig egy percig sem hagyják, hogy unatkozzunk. A kérdéseim mellett úgy érzem, hogy szép kerek a történet. A kérdések inkább csak jelen vannak, nem feltétlenül jelentenek valódi problémát. (Vagy ahogy sokan ismerik: A kalóztörvény inkább csak afféle útmutatás, mint valódi törvény.)

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

sasviki95 P>!

[…] manipulation was essential in the world of art trafficking.

sasviki95 P>!

She had no interest in people who could be summed up in a single sentence.


Hasonló könyvek címkék alapján

Steve Berry: The Templar Legacy
Renée Rosen: Dollface
Patrick Rothfuss: The Name of the Wind
Steve Berry: The Romanov Prophecy
Christopher Golden: Uncharted: The Fourth Labyrinth
Steven Saylor: The Seven Wonders
Christie Golden: Warcraft – Durotan (angol)
Gail Carriger: Heartless
Amy Harmon: What the Wind Knows
Robert Low: The Whale Road