Az ​emlékek őrzője 36 csillagozás

Kim Edwards: Az emlékek őrzője

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A történet egy téli éjszakán kezdődik 1964-ben, amikor a tomboló hóvihar arra kényszeríti dr. David Henryt, hogy maga segítse világra születendő gyermekét. Felesége egy tökéletesen egészséges kisfiúnak ad életet, majd pár percre rá, világra hoz még egy kisbabát… egy Down-kóros kislányt. Dr. David Henry meghozza azt a végzetes döntést, amely egész életében kísérteni fogja, s amely lassacskán tönkreteszi mindnyájuk életét: arra kéri a szülésnél segédkező Caroline nővért, hogy vigye el az újszülöttet egy intézetbe, ahol sérült gyermekeket gondoznak. A nő azonban képtelen ott hagyni a csecsemőt, eltűnik a városból és sajátjaként neveli fel a kislányt. A megtörtént eseményeken alapuló szívbemarkoló történetben Kim Edwards a bánat és a szeretet megfoghatatlan rejtélyeit, a pusztításra és gyógyításra egyaránt alkalmas igazság hatalmát boncolgatja.

Eredeti mű: Kim Edwards: The Memory Keeper's Daughter

>!
Partvonal, Budapest, 2007
496 oldal · ISBN: 9789639644694 · Fordította: Frigyik László

Enciklopédia 18


Kedvencelte 6

Most olvassa 3

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Kim Edwards: Az emlékek őrzője

Ahogy elkezdtem olvasni, rögtön gyanús volt valami. Felrémlettek filmfoszlányok, mintha ezt már láttam volna valahol, valamikor. Sokszor érzem így, de ez most nem hagyott nyugodni, elkezdtem keresgélni, és a gyanú nem is volt alaptalan. Megtaláltam a filmet, és egyre kíváncsibb lettem, de azt kaptam, amit vártam a történettől.
Fura ezen az egészen elgondolkodni, mert nem lehet határozottan ítéletet mondani a szereplők fölött. A csuda tudná, hogy hasonló helyzetben m hogyan döntenénk.
Sajnáltam Davidet és Pault, mélységesen megvetettem Norah-t, viszont Caroline-nal kapcsolatban nem vagyok biztos az érzéseimben. Volt, amikor szántam, volt, amikor féltettem, de sajnos olyan is volt, amikor kétségbe vontam a tiszta gondolkodását. Al szintén felemás volt, azt hiszem, ő maga sem tudott dönteni.
Mindenesetre nem cserélnék senkivel a szereplők közül.

>!
farkaszita
Kim Edwards: Az emlékek őrzője

A témája miatt kezdtem el olvasni, mert a legidősebb kisfiam Down-szindrómás. Közelről érint a téma, ezért sokat vártam a történettől, mert megtörtént eseményen alapul. Nagy hatással volt rám, megkaptam azt, amit vártam. A könyv inkább érzelmeken alapul, ez a fő szála a történetnek, a Down-szindróma csak a hátterét adja. A gyermek nyílt, őszinte szeretetet adó és ösztönösen jó ("olyan csupa szív"), nem egy hétköznapi jellem. Nagyon sok egészséges ember (akár gyerek, akár felnőtt) példát vehetne róla!!!

>!
XX73
Kim Edwards: Az emlékek őrzője

Egy elhibázott döntés hosszú utóélete. Hogyan lehet egy ilyet túlélni? Vagy inkább csak vegetálni? Tud-e lelkileg egészséges maradni a család egy ilyen titok árnyékában?

Az élet olykor furcsa történeteket ír. Nem lehetünk biztosak abban, hogy velünk még csak hasonló sem fordulhat elő. Az ilyen könyvek segítenek tét nélkül elgondolkodni azon, hogy én miként cselekednék, ha…

>!
Farby
Kim Edwards: Az emlékek őrzője

Csalódott vagyok. Biztos voltam benne, hogy nagyon fog tetszeni ez a könyv, mert sok jót olvastam róla korábban, és egyik kedvenc írómhoz hasonlítgatták. A fő gond az volt, hogy nem tudtam a szereplőkkel azonosulni, nem értettem mit miért úgy tesznek. A történet után van egy interjú, melyben a könyv szerzője lelkesen ecseteli, hogy mennyire megérti az apa karakterét, micsoda lelki mélységek húzódnak a döntés hátterében. Az én szememben ez nem menti fel. Mondjuk megbeszélhette volna a feleségével is, hogy mit tegyenek. Az anya kilengéseit, de még kislányt felnevelő nő motivációit sem fogadom el. Azért nem kap rosszabb „osztályzatot” a regény, mert alapvetően jó volt a stílusa, bár a természeti képek olykor zavaróan elárasztották a lapokat.

>!
chhaya P
Kim Edwards: Az emlékek őrzője

A köny végén egy rövid interjú olvasható az írónővel. Itt ezt mondja: „A család életének középpontjában helyet foglaló titok izgat engem igazán. (…) nemcsak az esemény érdekes önmagában, hanem a továbbgyűrűzése is, amelyet az esemény kelt a szereplők életében.” Erről szól a regény és semmi másról.

Lelkesen vettem kezembe a könyvet, mert a fülszöveg alapján érdekesnek tűnt, mindig is foglalkoztatott a fogyatékkal élők élete, köztük a Down-kór is. Kissé csalódottan vettem tudomásul, hogy vajmi kevéssé központi témája a könyvnek, inkább csak katalizátor, ami beindítja az eseményeket. Végig mellékszál marad a történetben.

Ja igen, a történet… Hát az nem sok. Egy átlagos életet és családot mutat be, jobban mondva a család tagjainak vergődését, ahogy a fent említett kimondatlan titok közéjük telepszik és gátat szab egymás megértésében. Életüket egy hiányérzet köré rendezik be, és ebből képtelenek kitörni. Számomra néhol unalmas volt, mert (és ez lehet, hogy csak az én érzéketlenségemet bizonyítja, de) nem tudtam belehelyezkedni a szereplők helyzetébe. Nem igazán értettem őket, így át sem tudtam érezni azt, hogy mit miért tesznek. A sok asszociatív társítás még vontatottabbá teszi és megnehezíti az olvasást. Minden hangulathoz tartozik egy tájképtársítás, ami elég fárasztó, mert szerintem ezt igazán csak az írónő érzi át…

No mindegy. Nem azt mondom, hogy megbántam az olvasást, de találtam volna jobbat is ehelyett.

>!
Bíborszél
Kim Edwards: Az emlékek őrzője

A napokban végeztem vele. Ismeretségi körömben van Down szindrómás gyerek, ezért vágtam bele. Érintettségem révén kissé sokat vártam a fülszöveg alapján. Vontatottnak találom, amire hatással volt az is, hogy előtte kifejezetten „mozgalmas” regényeket olvastam. Többet vártam, elmaradt a nagy olvasás-élmény (sajnos).

>!
Shea
Kim Edwards: Az emlékek őrzője

Elsősorban a Down-szindróma téma miatt kezdtem el olvasni, nem gondoltam, hogy ez szinte csak háttértörténet formájában jelenik meg. Sajnos lassan ment az olvasás (külső tényezők miatt, nem a könyv hibája), ezért kicsit „szaggatottan” maradt meg a történet, nem volt akkora élmény, mintha egyhuzamban végigolvastam volna. Keveset kaptam abból, ami miatt kezembe vettem a könyvet, de így is lekötött. A szereplők jelleme egészen jól összerakott. Összességében kerek kis történet, bár a vége számomra egy csöppet összecsapott hatást keltett.

>!
siors
Kim Edwards: Az emlékek őrzője

Jó volt olvasni, bár sajnos két részletben értem csak a végére (mert más olvasmányok megelőzték). Érdekes történet, jó stílus. Nem lesz maradandó, de vártam, hogy milyen irányba vezeti az író a történetszálakat, és tudott meglepetést is okozni.

>!
Hiranneth
Kim Edwards: Az emlékek őrzője

Nos, most tényleg nem tudom mit is írjak erről a történetről. Nekem nagyon nyögvenyelős volt, sokszor csak túlakartam lenni rajta. Pedig az alap elgondolása tetszett. Hiszen senki sem tudja, hogy egy döntésével merre fordítja a jövőjét, vagy épp a családjáét. Csak valahogy a kivitelezés nem volt az igazi. Illetve én többet is olvastam volna még Phoebe életéről…


Népszerű idézetek

>!
Farby

Nem tölthetjük egész életünket azzal, hogy lábujjhegyen járunk, és megpróbáljuk elkerülni a katasztrófát. Azzal nem érünk el semmit, esetleg annyit, hogy elmulasztjuk élni az életünket.

99. oldal

4 hozzászólás
>!
farkaszita

Már a félreismerhetetlen jegyekre figyelt: ferdén álló szemére, amely úgy nézett ki, mintha a nevetéstől felfelé húzódott volna, a belső szemzuga előtti bőrredőre és lapos orrára. Klasszikus eset, mondta egyik professzora évekkel azelőtt, amikor együtt vizsgáltak meg egy hasonló gyereket. Down-kór. Tudja, mit jelet ez? Akkor ő kötelességtudóan felsorolta neki a tüneteket, amelyeket tankönyveiből magolt be: ernyedt izmok, visszamaradt testi és szellemi fejlődés, szívrendellenességek, korai halál.

26. oldal

>!
Shea

Ma reggel azon kaptam magam, hogy a konyhaablakon át beáramló fényt figyelem. Hosszú négyszögben érkezett a padlóra, és rávetítette a kinti, reszkető falevelek árnyékát. Olyan egyszerű volt az egész, mégis nagyon szép.

359. oldal

Kapcsolódó szócikkek: árnyék · falevél · fény · szépség
>!
HHajni

Kamaszkora éveiben a harag és az emberi kapcsolatok utáni sóvárgás késztette játékra, mintha a zenén keresztül valamiféle rendet, láthatatlan szépséget vihetne családja életébe.

454. oldal

>!
MrBones

Ott hevert rajta a könyv – Bűn és bűnhődés –, amelyet lefekvés előtt olvasgatott. Gondosan bejelölte, hol tartott, mikor legutóbb letette. Raszkolnyikov éppen vallomást tett Szonjának, ő pedig hideg padlásszobájukról álmodott, amikor arra ébredt, hogy csörög a telefon, és hó lepi el az utakat.

74. oldal

>!
Hajnalpir58

Robert habozott egy pillanatig, majd elment Caroline mellett. Elragadtatása már elpárolgott. – Nem csináltunk rosszat – mondta az ajtóban állva. – Szeretjük egymást Phoebe-vel.

>!
Shea

Jöttek a fotók egymás után. Úgy tett, mintha meg tudná állítani az időt velük, vagy mintha arra várna, elkészül egy olyan erőteljes kép, amely örökre elmossa azt a pillanatot, amikor átadta lányát Caroline Gillnek.

332. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fénykép · idő · lány · pillanat
>!
Shea

Igazából nem gondolok, hiszen sohasem láttam, sohasem ismertem őt, hanem arra, hogy milyen lehetett volna.

343. oldal

>!
Shea

(…) lehet, hogy Phoebe-nek meg kell harcolnia mindenért, lassabban halad, de ugyanúgy képes a tanulásra, mint a többi gyerek.

198. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyermek · harc · tanulás
>!
Shea

Én csak egy kislányt látok benne, aki tanulni akar, aki mindenkit szeret. Itt pedig egy rakás embert látok, akik láthatóan megfeledkeztek arról, hogy ebben az országban oktatást ígértünk minden gyereknek, tekintet nélkül a képességeire.

203. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ember, emberiség · képesség · lány · oktatás · ország · szeretet · tanulás

Hasonló könyvek címkék alapján

Péterfy-Novák Éva: Egyasszony
Jean-Louis Fournier: Hova megyünk, papa?
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
R. J. Palacio: Csodácska
Szalóczi Dániel: Mosakodj, Petike, addig nem nézlek indiánnak
Marie-Aude Murail: Lakótárs kerestetik!
Mariam Petroszjan: Abban a Házban
Vlagyimir Galaktyionovics Korolenko: A vak muzsikus
Andreas Steinhöfel: Rico, Oskar és a nagy nyomozás
Jodi Picoult: Házirend