Az ​emlékek őrzője 46 csillagozás

Kim Edwards: Az emlékek őrzője

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A történet egy téli éjszakán kezdődik 1964-ben, amikor a tomboló hóvihar arra kényszeríti dr. David Henryt, hogy maga segítse világra születendő gyermekét. Felesége egy tökéletesen egészséges kisfiúnak ad életet, majd pár percre rá, világra hoz még egy kisbabát… egy Down-kóros kislányt. Dr. David Henry meghozza azt a végzetes döntést, amely egész életében kísérteni fogja, s amely lassacskán tönkreteszi mindnyájuk életét: arra kéri a szülésnél segédkező Caroline nővért, hogy vigye el az újszülöttet egy intézetbe, ahol sérült gyermekeket gondoznak. A nő azonban képtelen ott hagyni a csecsemőt, eltűnik a városból és sajátjaként neveli fel a kislányt. A megtörtént eseményeken alapuló szívbemarkoló történetben Kim Edwards a bánat és a szeretet megfoghatatlan rejtélyeit, a pusztításra és gyógyításra egyaránt alkalmas igazság hatalmát boncolgatja.

>!
Partvonal, Budapest, 2007
496 oldal · ISBN: 9789639644694 · Fordította: Frigyik László

Enciklopédia 18


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 60

Kívánságlistára tette 23

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Mónika_T P>!
Kim Edwards: Az emlékek őrzője

Az alap történet kifejezett ígéretesnek tűnt. Majdnem a feléig tetszett is minden, de aztán kezdtem unni. Szörnyen hosszúra volt nyújtva.
Caroline és Phoebe fejezetei érdekesebbek voltak, de sajnos ebből volt kevesebb. Pedig arra számítottam mélyebb bepillantást nyerhetek egy Down-szindrómás életébe. Végülis teljes egészében arról szólt, hogy dolgozza fel egy család a kislány elvesztését, illetve David hogy tud együtt élni tettének következményeivel. Sajnos egyik szereplővel sem igazán tudtam azonosulni. Norah majdhogynem már unszimpatikus volt. Némely döntésüket megértem, némelyiket kevésbé, de az biztos, hogy elgondolkodtató történet. Csak a kivitelezés nem igazán jött be.

KBCsilla P>!
Kim Edwards: Az emlékek őrzője

Ahogy elkezdtem olvasni, rögtön gyanús volt valami. Felrémlettek filmfoszlányok, mintha ezt már láttam volna valahol, valamikor. Sokszor érzem így, de ez most nem hagyott nyugodni, elkezdtem keresgélni, és a gyanú nem is volt alaptalan. Megtaláltam a filmet, és egyre kíváncsibb lettem, de azt kaptam, amit vártam a történettől.
Fura ezen az egészen elgondolkodni, mert nem lehet határozottan ítéletet mondani a szereplők fölött. A csuda tudná, hogy hasonló helyzetben m hogyan döntenénk.
Sajnáltam Davidet és Pault, mélységesen megvetettem Norah-t, viszont Caroline-nal kapcsolatban nem vagyok biztos az érzéseimben. Volt, amikor szántam, volt, amikor féltettem, de sajnos olyan is volt, amikor kétségbe vontam a tiszta gondolkodását. Al szintén felemás volt, azt hiszem, ő maga sem tudott dönteni.
Mindenesetre nem cserélnék senkivel a szereplők közül.

pieta4>!
Kim Edwards: Az emlékek őrzője

Érzékeny, érzelmileg és gondolatilag is összetett történet. A sok-sok mondani és boncolgatni való közül az egyik az, hogy sose tudhatjuk, helyesen cselekszünk-e, gyakran még utólag se derül ki vagy épp nem egyértelmű…

farkaszita>!
Kim Edwards: Az emlékek őrzője

A témája miatt kezdtem el olvasni, mert a legidősebb kisfiam Down-szindrómás. Közelről érint a téma, ezért sokat vártam a történettől, mert megtörtént eseményen alapul. Nagy hatással volt rám, megkaptam azt, amit vártam. A könyv inkább érzelmeken alapul, ez a fő szála a történetnek, a Down-szindróma csak a hátterét adja. A gyermek nyílt, őszinte szeretetet adó és ösztönösen jó ("olyan csupa szív"), nem egy hétköznapi jellem. Nagyon sok egészséges ember (akár gyerek, akár felnőtt) példát vehetne róla!!!

XX73>!
Kim Edwards: Az emlékek őrzője

Egy elhibázott döntés hosszú utóélete. Hogyan lehet egy ilyet túlélni? Vagy inkább csak vegetálni? Tud-e lelkileg egészséges maradni a család egy ilyen titok árnyékában?

Az élet olykor furcsa történeteket ír. Nem lehetünk biztosak abban, hogy velünk még csak hasonló sem fordulhat elő. Az ilyen könyvek segítenek tét nélkül elgondolkodni azon, hogy én miként cselekednék, ha…

Shea>!
Kim Edwards: Az emlékek őrzője

Elsősorban a Down-szindróma téma miatt kezdtem el olvasni, nem gondoltam, hogy ez szinte csak háttértörténet formájában jelenik meg. Sajnos lassan ment az olvasás (külső tényezők miatt, nem a könyv hibája), ezért kicsit „szaggatottan” maradt meg a történet, nem volt akkora élmény, mintha egyhuzamban végigolvastam volna. Keveset kaptam abból, ami miatt kezembe vettem a könyvet, de így is lekötött. A szereplők jelleme egészen jól összerakott. Összességében kerek kis történet, bár a vége számomra egy csöppet összecsapott hatást keltett.

chhaya >!
Kim Edwards: Az emlékek őrzője

A köny végén egy rövid interjú olvasható az írónővel. Itt ezt mondja: „A család életének középpontjában helyet foglaló titok izgat engem igazán. (…) nemcsak az esemény érdekes önmagában, hanem a továbbgyűrűzése is, amelyet az esemény kelt a szereplők életében.” Erről szól a regény és semmi másról.

Lelkesen vettem kezembe a könyvet, mert a fülszöveg alapján érdekesnek tűnt, mindig is foglalkoztatott a fogyatékkal élők élete, köztük a Down-kór is. Kissé csalódottan vettem tudomásul, hogy vajmi kevéssé központi témája a könyvnek, inkább csak katalizátor, ami beindítja az eseményeket. Végig mellékszál marad a történetben.

Ja igen, a történet… Hát az nem sok. Egy átlagos életet és családot mutat be, jobban mondva a család tagjainak vergődését, ahogy a fent említett kimondatlan titok közéjük telepszik és gátat szab egymás megértésében. Életüket egy hiányérzet köré rendezik be, és ebből képtelenek kitörni. Számomra néhol unalmas volt, mert (és ez lehet, hogy csak az én érzéketlenségemet bizonyítja, de) nem tudtam belehelyezkedni a szereplők helyzetébe. Nem igazán értettem őket, így át sem tudtam érezni azt, hogy mit miért tesznek. A sok asszociatív társítás még vontatottabbá teszi és megnehezíti az olvasást. Minden hangulathoz tartozik egy tájképtársítás, ami elég fárasztó, mert szerintem ezt igazán csak az írónő érzi át…

No mindegy. Nem azt mondom, hogy megbántam az olvasást, de találtam volna jobbat is ehelyett.

siors>!
Kim Edwards: Az emlékek őrzője

Jó volt olvasni, bár sajnos két részletben értem csak a végére (mert más olvasmányok megelőzték). Érdekes történet, jó stílus. Nem lesz maradandó, de vártam, hogy milyen irányba vezeti az író a történetszálakat, és tudott meglepetést is okozni.

Hiranneth>!
Kim Edwards: Az emlékek őrzője

Nos, most tényleg nem tudom mit is írjak erről a történetről. Nekem nagyon nyögvenyelős volt, sokszor csak túlakartam lenni rajta. Pedig az alap elgondolása tetszett. Hiszen senki sem tudja, hogy egy döntésével merre fordítja a jövőjét, vagy épp a családjáét. Csak valahogy a kivitelezés nem volt az igazi. Illetve én többet is olvastam volna még Phoebe életéről…


Népszerű idézetek

Farby>!

Nem tölthetjük egész életünket azzal, hogy lábujjhegyen járunk, és megpróbáljuk elkerülni a katasztrófát. Azzal nem érünk el semmit, esetleg annyit, hogy elmulasztjuk élni az életünket.

99. oldal

4 hozzászólás
farkaszita>!

Már a félreismerhetetlen jegyekre figyelt: ferdén álló szemére, amely úgy nézett ki, mintha a nevetéstől felfelé húzódott volna, a belső szemzuga előtti bőrredőre és lapos orrára. Klasszikus eset, mondta egyik professzora évekkel azelőtt, amikor együtt vizsgáltak meg egy hasonló gyereket. Down-kór. Tudja, mit jelet ez? Akkor ő kötelességtudóan felsorolta neki a tüneteket, amelyeket tankönyveiből magolt be: ernyedt izmok, visszamaradt testi és szellemi fejlődés, szívrendellenességek, korai halál.

26. oldal

Shea>!

Ma reggel azon kaptam magam, hogy a konyhaablakon át beáramló fényt figyelem. Hosszú négyszögben érkezett a padlóra, és rávetítette a kinti, reszkető falevelek árnyékát. Olyan egyszerű volt az egész, mégis nagyon szép.

359. oldal

Kapcsolódó szócikkek: árnyék · falevél · fény · szépség
HHajni>!

Kamaszkora éveiben a harag és az emberi kapcsolatok utáni sóvárgás késztette játékra, mintha a zenén keresztül valamiféle rendet, láthatatlan szépséget vihetne családja életébe.

454. oldal

Hajnalpir58>!

Robert habozott egy pillanatig, majd elment Caroline mellett. Elragadtatása már elpárolgott. – Nem csináltunk rosszat – mondta az ajtóban állva. – Szeretjük egymást Phoebe-vel.

Mónika_T P>!

a házasság megváltoztat mindent, és mindig a nő hoz áldozatokat, tekintet nélkül arra, hogy mások mit mondanak.

Shea>!

Jöttek a fotók egymás után. Úgy tett, mintha meg tudná állítani az időt velük, vagy mintha arra várna, elkészül egy olyan erőteljes kép, amely örökre elmossa azt a pillanatot, amikor átadta lányát Caroline Gillnek.

332. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fénykép · idő · lány · pillanat
Shea>!

Igazából nem gondolok, hiszen sohasem láttam, sohasem ismertem őt, hanem arra, hogy milyen lehetett volna.

343. oldal

Shea>!

[…] lehet, hogy Phoebe-nek meg kell harcolnia mindenért, lassabban halad, de ugyanúgy képes a tanulásra, mint a többi gyerek.

198. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyermek · harc · tanulás
Shea>!

Én csak egy kislányt látok benne, aki tanulni akar, aki mindenkit szeret. Itt pedig egy rakás embert látok, akik láthatóan megfeledkeztek arról, hogy ebben az országban oktatást ígértünk minden gyereknek, tekintet nélkül a képességeire.

203. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emberek · képesség · lány · oktatás · ország · szeretet · tanulás

Hasonló könyvek címkék alapján

Khaled Hosseini: Egyezer tündöklő nap
Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap
Diane Chamberlain: Kegyes hazugságok
Anita Diamant: A vörös sátor
Lisa Kleypas: Botrány tavasszal
Josh Malerman: Madarak a dobozban
Timothy Zahn: Az utolsó parancs
Alexandra Ripley: Scarlett
Joanne Ramos: A Farm
Kathryn Wallace: Ha az életed nem elég nagy katasztrófa, szülj még egy gyereket!