Axel's ​Pup (Werewolves & Dragons 1.) 5 csillagozás

Egyetlen egy apró hibája (és ez nem is biztos hogy a könyvé) iszonyú hosszú, nagyon elölről indultunk és minden kis fűszál az úton ki lett elemezve, 616 oldalon keresztül, míg más szerzők ezt a történetet lenyomták volna 250-300 oldalon (fele ágyjelenet, amit ebben a könyvben nem végtelenített) Néha már kicsit azt éreztem egy helyben topogunk, már megint ugyanott tartunk amikor már ez 100 oldallal ezelőtt megoldódott. Kim második általam olvasott könyve és a Dom-sub viszony második olyan megközelítése ahol az alá és fölé rendelt viszony nem szabadon választott, hanem a társadalom által elvárt követelmény (sajnálom hogy valahogyan nem érkezett meg a folytatás ahol várakozások szerint a farkas lett volna a domináns fél) Az elnyomott farkasok-kacsák… simán behelyesíthetőek bármilyen kisebbséggel (romával, afroamerikaival, arabbal, bal kezessel, boszorkánnyal…) mindegy, a lényeg a társadalom és benne a különböző rétegek viszonya, találkozása, szerelme….
Tetszett ez a könyv is, kicsit kevésbé mint a Duck! talán ha ezt olvasom először akkor erre mondom ugyanezt, ha nem taszít kimondottan a BDSM, akkor nagyon ajánlom elolvasni, mert tényleg egy igazi mély tartalommal bíró mű a sok felszínes massza között.

Kim Dare általában kevés olyan művet ír, amelyben egy teljesen különálló, saját világot hozna létre.Ebben az esetben ez történt, és szerintem, nagyon jól sikerült.
Alapvetően a romantikus és egyben BDSM szálon túl, a történet lényegét Bayden, a vérfarkas helyzete és személyisége adta.
Ebben a világban az alakváltók, köztük a vérfarkasok, utált és kirekesztett rétegnek számítanak, akiket megvetnek az emberek, mivel úgy gondolják, hogy alsóbbrendűek, míg a vérfarkasok is hasonlóan vélekednek az emberekről. A vérfarkasok ebben a műben alapvetően máshogy gondolkodnak, és ítélnek meg dolgokat, mint az emberek, és ez több konfliktus forrása is a regény során.
Amiért nagyon tetszett ez a könyv, az az, hogy két nagyon különböző, sokszor egyáltalán nem egy nyelvet beszélő karakter kapcsolatának fejlődését, és ennek a környezetükre való kihatását írja le a mű. Én pedig imádom a különböző kulturális háttérrel rendelkező karakterekről szóló romantikus történeteket.
Összegezve igazán élveztem ezt a könyvet, mivel nagyon érdekes ötleteket és gondolatokat vetett fel, ami mégis zavart benne, hogy nem tudtam meg belőle, hogy még milyen alakváltók léteznek, pedig jó lenne tudni, hogy ez vajon ugyanaz a világ-e, mint amiben a Duck! is játszódik.

Be kell valljam, hogy én bizony gyönyörű, csillogó pikkelyű és tüzet okádó (meg persze emberi alakban bitang szexi) sárkányokról ábrándoztam az alcímet olvasva, akik majd szép sorban mind kifognak maguknak egy-egy nyughatatlan (és persze emberi alakban éppolyan bitang szexi) vérfarkast.

Hát nem ez lett, de legalább a két várt alakváltó közül az egyik stimmel. Nem a sárkányok. Kár. A Sárkányok ugyanis egy motoros banda neve, akik domináns (szó szerint) alfahímekből állnak, és előszeretettel járnak az egyik tag, kvázi vezér, Axel által vezetett bárba bdsm partikra. Egyik nap betoppan a bárba Bayden, egy vérfarkas. És tök érdekes volt olvasni a sztorit, mert a vámpírokon és alakváltókon edződött fejemet rögtön felkaptam arra, hogy ebben a világban bizony a vérfarkasok alsóbbrendű lényekként vannak számon tartva (nem pedig a tápláléklánc csúcsai), megfosztották őket minden joguktól, még a nevüktől is, és ha azt mondom, hogy kettős mércével mérnek, akkor finom voltam. Vérfarkast megölni ugyanis itt nem bűn!

Bayden rögtön felkelti Axel érdeklődését, kb. a második oldalon már szeretné megdönteni, de látja benne a lehetőséget arra is, hogy az alárendeltjévé tegye. És mindenáron nyakörvet akar tenni rá.

Kifejezetten bdsm könyveket nem igazán olvastam még, nem is nagyon érdekeltek. Az erotikus egyebekben ugyan rendre felbukkantak ilyen elemek, de nem ez volt a fő vonulat, úgy-hogy nem is néztem utána, hogy mi mit jelent. Most viszont kicsit rákerestem, mert itt teljesen ekörül forog a sztori. Az írónő magát szubmisszívnek vallja, és láthatóan otthon van ebben a környezetben. És meglepő módon, bár egetrengető események nem történnek a könyv folyamán, csak a kapcsolat alakulását, Bayden „betörését” olvashatjuk, végig érdekes volt. Fűszerezve a vérfarkas/elnyomott, behelyettesíthető akármelyik kisebbség párhuzammal.

A végére a nyakörv is a helyére került :D Kíváncsian várom a következő részt, és hogy melyik Sárkány fogja ki a maga vérfarkasát.