Régi ​olasz novellák 5 csillagozás

Történt, hogy egy erényes és csodálatosan szép hölgy, akit Disdemonának hívtak, szerelmes lett a szerecsenbe. Nem mintha vére hajtotta volna, de vonzotta annak derekassága. A szerecsent viszont megigézte a szép hölgy nemes, gyöngéd lelke: az szive is lángralobbant. Oly nagyon szerették egymást a szerecsen és az előkelő leány, hogy házasságra léptek, bár Disdemonát családja mindenáron máshoz akarta adni. – Nyugodtan és tökéletes egyetértésben éltek a házasok, nagy gyöngédséggel szerették egymást, még csak barátságtalan szó sem esett köztük.

Giovan Battista Giraldi: A velencei szerecsen

Nagy-bátorságos lélekkel megmondta apjának, hogy teljesíteni fogja minden kívánságát. Aztán azonnal a barátért küldött, aki összeeskette Mariottóval. Óvatosan beavatta tervébe, majd megkérte legyen segítségére, támogassa dolgát. A barát a leány kívánságának hallatára előbb kissé elcsodálkozott és a kámzsások szokása szerint bátortalanul, kelletlenül felelt. Giannozza azonban nem fukarkodott varázslatos hatású „adományával”: a barát ezen annyira felbátorodott, hogy most már maga is tűzbejött és férfiasan magára vállalta a nehéz feladatot. Nagy nyugtalanságtól hajtva, a barát azonnal elsietett: Giannozza kívánságára italt készített és mivel értett ehhez a mesterséghez, a maga kezével kevert bele bizonyos porokat. Olyan folyadékot vegyített, hogy aki azt megissza, három napig alszik tőle és mindenki halottnak gondolja. Aztán kotyvalékát megküldte a hölgynek.

Masuccio Salernitano: A sienai szerelmesek

Egy napon valóban találkozott a strázsamesterrel és úgy rendezte, hogy a szerecsen megfigyelhesse őket, amint beszélgetnek. Az asszony szóba se került köztük. A zászlótartó megjátszotta a komédiát. Valamit mondott, hangosan nevetett rajta, majd úgy tett, mintha módfelett elcsodálkoznék. Minden mozdulatával megdöbbenést játszott, mint aki hihetetlen dolgot hall. Mihelyt elváltak egymástól, a szerecsen a zászlótartóhoz sietett és faggatta, mit mondott neki a másik. A zászlótartó előbb szabadkozott, majd így szólt:
– Nem tagadja, valahányszor elmentél hazulról és elég idt hagytál nekik: enyelgett a feleségeddel. Mikor utoljára nála volt, megajándékozta a keszkenőjével, amit nászajándékul kapott tőled.

Giovan Battista Giraldi: A velencei szerecsen

Régi időktől fogva szokása a férjeknek, hogy hitvestársuk számára parázs veszekedést rendeznek.

Giovan Francesco Straparola: Az ördög házasodik

Három évszázad dús olasz novellaterméséből került ki ez a kis gyűjtemény. A bőségesen áradó olasz mesélőkedv a kései középkor és a renaissance izgalmasan sokféle arculatát mutatja meg ebben a műfajban, mely gazdag, sokrétű és ellentmondó, mint maga az élet, a kor és a föld, ahonnan fakadt. Misztikus és nyersen érzéki, lovagi és egyben polgári, sőt népies. A nő tiszteletét a költészetre hagyja; a novella cinikus, asszony- és klérusellenes. Oktat, moralizál; szabadszájú tréfálkozások mellett a kor társadalmi konvencióinak és a finomodó műveltségnek ábrázolója. A középkor világában is az öröm, a duzzadó életkedv megszólaltatója.
Motívumait a költői lelemény örök készleteiből meríti: keleti tündérmesék, széphistóriák, anekdoták, ókori írók és a Gesta Romanorum. Való történetek, melyeket a szóhagyomány tartott fenn, míg irodalmi formát öltöttek. Elsősorban maga az élet.
Sokfelől merítettek és belőlük is sokan merítettek: Shakespeare és Schiller, Goethe és Arany, Maupassant és Mikszáth, Sem Benelli, Heltai és mások.
Az olasz novella fejlődése során az egyes korszakok stílusa a középkorból a renaissanceba hajló társadalmi, kultúrális és életstílus tükröződése. Az irodalmi műfajok közül legközelebb állt a mindennapi élethez, ezért érdekes, eleven ma is.

Egy tolosai orvos nemes úrileányt vett feleségül: Menolla érsek unokahúgát.

(első mondat)