Shadows ​and Secrets (Star Wars: Darth Vader 2.) 90% 11 csillagozás

Továbbra is határozottan erős a sorozat, érdeklődve figyelem, ahogy Vader kettős játékot űz, egyszerre teljesíti a parancsait és sütögeti a saját gesztenyéjét, és a kettő természetesen nem hogy nincs összhangban, de néha konkrétan szembe megy egymással. Ez teljesen jól illik szerintem a sötét oldalhoz, remekül illik az előző kötetben elkezdett ármánykodós történethez. Természetesen egyértelmű, hogy ez az állapot sokáig nem maradhat meg, kíváncsian várom, amikor minden összeomlik, vagy robban. Kicsit sajnáltam, hogy az Aphra-féle trió itt valamennyire háttérbe került az előzőekhez képest, de továbbra is stílusos, talpra esett banda.

Ha választanom kellene a Marvel Star Wars és Darth Vader sorozata mellett, egyértelműen erre tenném a voksomat. A másik sem rossz, félreértés ne essék, ám ennek minden számánál megvolt az affene, már vége is érzés (nem is beszélve az esetleges cliffhangerekről).
Az előző kötet végén Darth Vader megtudta, hogy a Halálcsillagot megsemmisítő pilóta nem más volt, mint a fia, akiről ez idáig nem is tudott. A vadászat innét már személyes ügy. Ehhez a droidsereg már megvan, így következő lépésként Aphra doki és néhány fejvadász segítségével meglovasít egy kisebb birodalmi vagyont. Bűnbakot könnyű találni, ám a dolgok problémásakká válnak, mikor Tagge egy új felügyelőt, Thanoth-ot nevez ki Vader mellé, akit közel sem lehet olyan könnyen a fejére ejteni…
…és ez csak a történet legeleje! Fordulatokban ezúttal sincs hiány, ha Vaderért nem is, de Aprah-áért izgulhattam párszor a sztori folyamán. Természetesen a két szadista/agresszív droid is az események sűrűjében vannak, az R2/C-3PO pároshoz hasonlóan nem egy humoros pillanattal szolgálnak a maguk kifacsart módján.

Tekeredik és csavarodik a történet, bár kissé nehezen hihető, hogy Vadernek akár csak pillanatokra is nosztalgikus emlékei legyenek. Aphra karaktere (és a két gyilkos droidé) egyre szimpatikusabb.
Arról nem is beszélve, hogy a fantázia tovább szárnyal, korlátlanul.
Szép rajzok, jó történet, vagány karakterek.
Jöhet még!

Ahogy jelentek meg a rajongói fordítások az adott számokhoz úgy olvastam. A történet minőségére ezúttal sem volt panasz, szinte mindig izgalmas, hangulatos, és volt, amikor komolyabb hangvételt ütött meg. A rajzolás megint szép, főleg az árnyékolás és a kétoldalas képek (ez biztos vmi íratlan szabály a képregényeknél, hogy a kétoldalas képeknek a többinél is jobban kell kinézniük). Mondjuk Aphra arcának megrajzolása párszor nem tetszett, de a nő nagyon érdekes karakter, a droidjait pedig bírom. Nekem Thanoth egy kicsit túlságosan is Thrawnra hasonlít az éleslátását tekintve.

Továbbra is erősebb ez a sorozat, mint a Star Wars. Az egyik új kedvencemmé előlépett Aphra mellett itt megkedveltem Tanoth-ot is. Kíváncsi vagyok meddig húzza a „porosz Sherlock” Vader mellett :) Még mindig nagyon tetszik, hogy bedobnak olykor a filmekből ismert mellékszereplőket is, gondolok itt a fejvadászokra például. Tagge története spoiler sem ott ér véget, ahol a Legendákban – ez valamiért már csak ennek a kötetnek az olvasása közben jutott eszembe.

Ez is nagyon jó volt, figyelni kell a szálakra, de követhető, itt már tényleg felkeltik az érdeklődést az események és ez az Aphra karakter is kezd szimpatikus lenni. A droidok meg hozzák az elvárható „comic relief”-et.

Érdekes, kimondottan jó sorozat.