Gyerekként nagy rajongója voltam a SW univerzumnak, de mikorra elértek hozzánk a legváltozatosabb franchise alkotások, addigra már inkább más felé fordult az érdeklődésem – meg hát engem is elért az összes rajongó átka: nem olyannak képzeltem el a folytatásokat, mint ami ezekben a történetekben szerepelt, úgyhogy inkább elkerültem az olvasásukat, mintsem hogy csalódjak.
Viszont amióta a Szukits elkezdte kihozni az új SW képregényeket, és a figyeltjeim többnyire jóként értékelték őket, kezdett bennem feltámadni a vágy, hogy néhányat azért ezek közül elolvassak. Így aztán amikor a hétvégén a szokásos debreceni antikváriumos böngészés közben szembe jött velem ez a kötet, nem volt túl nehéz meggyőznöm magam spoiler, hogy kell ez nekem, és még aznap délután el is olvastam.
És abszolút jól szórakoztam.
A sztori szinte közvetlenül az első Halálcsillag elpusztítását követően kezdődik és logikusan és következetesen végigveszi azokat a dolgokat, ahogy a Birodalom, és főleg a Császár erre a gigantikus katonai fiaskóra reagált. A Császár érthető haragjának elsődleges célpontja nyilván maga Vader, aki – legalábbis a jelentősebb hatalmú figurák közül – egyedül élte túl a Yavini csatát a Birodalom oldaláról. Palpatine erősen leckézteti a tanítványát és mindent meg is tesz azért, hogy annak paranoiáját megfelelő üzemanyaggal táplálja.
Vader pedig veszi az akadályokat, és ő is játssza a saját játszmáját, és bármennyire is háttérbe akarják szorítani, mégis látszik, hogy a mesterével való évtizedes kapcsolat során nem csak az Erő sötét oldalát, de az agyát is megtanulta végre használni, és nem csak a brutális elrettentő erejével, hanem, ha szükséges, ravaszsággal és intrikával – ami persze ugyanúgy halálos – is eléri a célját.
A képregényben megkapjuk C3-PO és R2D2 sötét mását, akiket nyilván elsősorban vicces fanservicenek szántak, de azért elég intelligens módon használták fel a szerzők őket, hogy ez ne fájó poénokban és kikacsintásokban merüljön ki, hanem a történet szempontjából is legyen funkciójuk.
Továbbá itt tűnik fel spoiler dr. Aphra figurája, aki morálisan semleges harctéri archeológus, vagyis rég használaton kívüli fegyverrendszerek újraélesztésének specialistája, és az általam eddig megismert SW szereplők közül a legérdekesebbnek, és leginkább felnőttnek tűnő karakter.
A képregény grafikai megvalósítása nagyon látványos, a panelek dinamikusak és nagyon is filmszerűek – és csak annyira pozőrök, ami még bőven a jó ízlés határán belül marad. A színezés kellemes, és bár alapvetően sötét tónusokkal dolgozik a rajzoló, de ez egy Vader képregény, szóval mi mást is várhatna az olvasó?
Nekem nagy élvezet volt látni, hogy Vader figurája mennyit árnyalódik ebben a képregényben, és az író nem fanboyként, hanem íróként, az előzményeket és karakterek ismert motivációit figyelembe véve, de azokat tovább finomítva alkotta meg a sztorit, úgyhogy komolyan fontolgatom a folytatások olvasását is.
