The ​Heir – A koronahercegnő (A Párválasztó 4.) 83% 1419 csillagozás

Komolyan mondom, az idén olvasott könyveim közül talán ez lett a kedvencem! :D
A Párválasztó-trilógia után, nem igazán vártam sokat ettől a könyvtől, hiszen az egész olyan „pénzszagúnak” tűnt, hogy a befejezett trilógia után új részek jelenjenek meg, azt hittem béna lesz. Hogy mekkorát tévedtem! :D
Nekem ez a könyv jobban tetszett, mint az előző 3 rész, sokkal izgalmasabbnak és viccesebbnek találtam, és nagyon tetszik, hogy itt nem egyértelmű a könyv vége. /Azért az előző háromnál lehetett sejteni. xD/ Egyszóval baromira imádtam, ajánlom mindenkinek.

UI.: A VÉGE MÉGIS MI AKAR LENNI??? WWWWWWTTTTTTTTTTTTTTTFFFFFFFFF???!!!

Valoszinuleg nagy a baj velem, de en birom ezt a sorozatot. Egyszeruen jol esik. Semmi extra, megis olvasmanyos, ki tud kapcsolni a stresszbol, es az nalam hatalmas pirospont.
A foszereplo csajt amellett hogy megutnem, total megertem. Az irono szerintem direkt vette szelsosegesre a karaktert, hogy a huszadik reszben rajohessunk mekkora szive van. Van ilyen. :)

Kedves @gabokiado tessek nyomdat valtani, mert a konyv szethullott elso olvasasra, oldalak estek ki!!! Engem nem fog zavarni ha a kovetkezo reszek mas kotest kapnak, az viszont igen, ha a konyv szetesik lapjaira!

Azt hittem, hogy Maxon és America történetében már mindent megéltem, hogy ez a folytatás nem lehet olyan jó, nem nyújthat semmi különöset. Még soha nem örültem ennél jobban a tévedésemnek.
Valami hihetetlen, hogy Kiera Cass még mindig tudja fokozni a történetet. Még egy Párválasztó, de most más szemszögből nézve, zseniális. Egyszerűen imádtam az egészet. Maxon még mindig egy álompasi így húsz év elteltével is. Jó volt a lányuk szemszögén át figyelni a kapcsolatukat, és mosolyogni, hogy mi sokkal többet tudunk az egymásra találásukról, mint Eadlyn.
És ha már szóba került, Eadlyn… hát, eléggé félve indultam neki, mert tény és való, hogy elkényeztetett és makacs, de oldalanként egyre jobban megérthető, hogy mit miért tesz. A végére már nagyon megszerettem.
Ami a fiúkat illeti, nálam csak két befutó van – Kile és Erik ^^ Persze Henrit is nagyon megkedveltem, mert annyira édes, viszont azt hiszem én már tudom, kihez húz leginkább a szívem ;)
Ez a könyv annyira cuki, hogy az nem igaz. Imádtam minden Eadlyn és Kile jelenetet, az Ahren részeket, amikor az egész család együtt van, és a baseballt.
Viszont a vége… jesszus, Kiera meg ne próbáld! remélem csak ijesztgetsz, de még úgysem okés. Nagyon kell az a folytatás.

Nem is tudom hol kezdjem…
Mikor megláttam, hogy lesz folytatása a Párválasztónak nem is tudtam mit gondoljak. Hiszen America történetét már befejezte az írónő, akkor vajon miről fog szólni. Mielőtt elolvastam volna a könyvet nagyon sok vegyes kritikát láttam, de úgy gondoltam még is elolvasom a folytatást.
Eadlyn karaktere nem igazán nyerte el a tetszésem. Pár alkalommal tudott normálisan viselkedni, de ez, hogy néha így fent hordja az orrát kicsit kiábrándított már az elején.
Ezeket a csillagokat leginkább a Párválasztóban szereplő fiúk egy része miatt adom, mert sok fiú lett szimpatikus nekem. Fogalmam sem lenne kit válasszak Eadlyn helyében.
Nem mondanám, hogy nagyon tetszett volna, de olyan borzalmasnak sem találom, hiszen 4 csillagot is adok a könyvnek. A csillag levonás leginkább Eadlyn vétke, vagyis inkább a hercegkisasszony viselkedése.
A vége nagyon ütősre sikerült, ezt is értékelem. Megdöbbentem persze, mert erre azért nem számítottam, így azonnal kezdem is a folytatást.

Nagyon jó volt visszatérni ebbe a világba. Élmény volt olvasni, mindent elfelejtettem magam körül, nem is jutott időm másra, csak erre tudtam fókuszálni.
Habár hosszan visszatartottak a negatív kritikák, amit nagyon bánok. Számomra ez a könyv legfőbb tanulsága:
Ha érdeklődtök egy könyv iránt, és valami azt súgja, hogy el kell olvasnotok, ne mondjatok le róla, ha kellemetlen beszámolókat is olvastok, komolyan! Minden könyv ezer és ezerféleképpen hat az olvasókra, és mindenkinek kicsit mást jelent. Mások miatt nem kell végképp lemondani egy könyv olvasásáról. Lehet, hogy pont kedvenc lesz az, amit kihagytok emiatt.
Bevallom nem igazán értettem, hogy miért találták sokan annyira ellenszenvesnek Eadlyn-t. Pár megszólalásán kívül kedveltem és néha talán nehezebben, de megértettem. Nem egyszerű személyiség, de neki sem olyan könnyű ám, mint ahogy a külső szemlélők sokan gondolnák. Maxon és America még mindig nagy kedvenc, olyan jó volt újra olvasni róluk. :)
Úgy megszerettem Kile-t, Eriket és Henrit. :)
(Már ebben a részben kitaláltam, hogy ki lesz a befutó, illetve nagyon szurkoltam neki.)
Elvarázsolt, aggódtam a nehéz percekben és mosolyogtam a szereplőkkel együtt a boldog időszakokban.
Rám ilyen hatással volt a könyv és utólag belátom, vétek lett volna kihagyni. Azt, hogy nektek milyen élmény lesz, persze nem tudhatom. De azt javaslom, ha kedvetek van hozzá, derítsétek ki. ;)

Hogy lehet befejezni így egy könyvet?
Az első három rész nekem sokkal jobban tetszett. Nem mondom, hogy ez rossz volt, de remélem az utolsó rész jobban elnyeri a tetszésemet.
Eadlyn egy kicsit hisztis, bár teljesen megértem. Ha én is hasonló helyzetben lennék, szerintem még ennyire se bírnám az egészet, mint ő.
A fiúk nagyon aranyosak. Van akit kevésbé, van akit nagyon bírtam. Nagy kedvencem Kile. ❤
America és Maxon még mindig igen aranyosak, a többi régebbi szereplőt is nagyon szeretem, illetve Eadlyn öccsét Ahrent is a szívembe zártam. Ő is egy igen szerethető karakter számomra. 5/4,5

Kicsit kevésbé tetszett, mint a sorozat első három kötete, ugyanis Eadlyn karaktere egyáltalán nem fogott meg. Nem gondoltam volna, hogy ennyire hidegnek ismerem őt meg, Maxon és America lányát. Nehezen tudtam hozzászokni a jelleméhez, remélem, hogy történetének második része jobban alakul majd, és jobban megszerethetem majd őt.
Alapvetően azonban tetszik a folytatás, hogy nem alakul minden olyan tökéletesen, mint ahogy azt vártuk a harmadik rész után.
Kedvenceim Kile és Erik voltak, miattuk igazán érdemes volt olvasni. És Henri sem utolsó, ő is nagyon kedves karakter, noha nem sok szerephez jutott eddig.

Érdekesnek éreztem, hogy más szemszögből, egy másik generációval írta tovább az írónő ezt a sorozatot.
Nem voltak nagy elvárásaim, mert nagyon vegyesen ítéltem meg az előző könyveket, mégis adott egy érzést, miszerint ez még jól is elsülhet.
Azt el kell ismerjem, hogy szórakoztató volt.
Viszont a karakterekkel megint csak nem vagyok kibékülve.
Elég vegyesek itt is, de többnyire fárasztóak.
Valószínűleg nem nekem íródott ez a sorozat sem.
Azért annak örülök adtam esélyt.
Egy olvasásnak megfelelt.

Sok embernél olvastam, hogy ez sokkal jobb volt, mint America története. Hát szerintem nem. Ízlések és pofonok.
Szerintem ez a rész meg sem közelítette az előző részek színvonalát, ez volt az a rész, ami annyira nem tetszett, pedig az előzőekben is találtam hibákat, de ez egyszerűen nem jött be.
Eadlyn annyira idegesített. Alapból utálom a beképzelt, nagyképű, tipikus „kivagyok-énvagyok” típusú embereket (volt már szerencsé(tlensége)m találkozni ilyennel, és egyszerűen pofon vágnám az ilyeneket. Oké, hogy nagy teherrel jár a királyság fenntartása, de attól még nem kellene ennyire beképzeltnek lenni. Látszik, hogy ő nem tapasztalta meg a kasztokban folyó küzdelem mindennapos kínjait.
Az sem tetszett, ahogy a fiúkkal bánt… jó, a mai világban megérdemlik, hogy visszakapják amit ők adnak, de ezek a fiúk rendesek voltak. Egy-kettőt megkedveltem közülük, pl. Kile, Henri, Erik… De az igazat megvallva őket sem ismertük meg rendesen, a többieknek pedig a nevét se tudtam megjegyezni, mert kb a könyv végén kaptunk róla tudomást, hogy ja, ő is ott van még. Hát jó. :D A Párválasztóban azért elég sokmindenkiről képet kaptunk, főleg amikor már kevesebben voltak.
Na, de volt pozitívuma is a könyvnek.
Tetszett, hogy a főszereplőnk lassacskán kezd észhez térni (ideje volt), és belátja, hogy mindenkinek szüksége van szeretetre és egy társra az életben, akivel őszinte, felülmúlhatatlan szerelmet táplálhat. De vajon megtalálja? Nem tudtuk meg ebből a részből, de azért elolvasom majd a következő könyvet is, hogy megkapjuk a választ.
Tetszett még, hogy ismét fontos volt a családi szál, a könyv vége pedig eléggé függő véges lett, ez felcsigázza rendesen az izgalmakat.
Számomra egyszer olvashatós volt (nem úgy mint az első 3 kötet), de ez is a sorozathoz tartozik, szóval akinek tetszett, érdemes ezt is elolvasnia.:)

Egy nap alatt olvasós könyv volt, ezúttal női választóval. Egy- egy ilyen könyv elolvasása után ismét rájövök, hogy mennyire másképp ítéljük meg a nőket, mint a férfiakat. Mennyire másképp viselkedünk azonos szituációban. Eadlyn, akinek még soha nem volt komoly interakciója fiúkkal egy olyan helyzetbe kényszerül a családja és az ország védelme érdekében, ami túlmutat a határain. Nem is értem, hogy Maxon hogyan képes csak így beledobni ebbe a Párválasztóba a lányát, amikor pontosan tudja, hogy ő csak a falain belül érzi jól magát. Eadlyn ennek megfelelően nagyon rosszul kezeli a helyzetet, hibát-hibára halmoz, míg lassan rájön arra, hogy meg kell nyílnia az embereknek. Ahren tette egyszerűen hihetetlen, egy levélben leírni mindazt, amit szemtől szemben elmondani gyáva volt… Ráadásul még teljesen rosszul is ítélte meg a helyzetet. Bár Eadlyn önző és elkényeztetett, de hogyan is lehetne más, ha soha senki nem mondja meg neki ezeket? Ha burokban tartják? Utána pedig a fejéhez vágják az egészet?
Tetszett, hogy minden fontos szereplő az előző kötetekből jelen volt, immár jóval idősebben. A fiúk közül pedig néhányan igazán belopták magukat a szívembe.
Élveztem ezt a könyvet a hibái ellenére, és nagyon kíváncsi vagyok, hogyan oldja meg Eadlyn a kialakult helyzetet.