Na jó, ez jobb volt, mint hittem, hogy lesz :)
Nem mintha olyan jó lett volna, de ettől rosszabbra számítottam :) Azt hittem, hogy szenvedés lesz olvasni, karakterek irritálóak lesznek, tele lesz a könyv képtelenségekkel, de szerencsére csak részben igazam.
Én 16-18 éves koromban olvastam az alap trilógiát, és az egyik kedvencem volt. Sőt, sokakkal ellentétben nekem a 4. rész a fő kedvencem. Engem a lehetetlen nevű főszereplő nem idegesített, és Kile-ért rajongtam. Akkor az a könyv nagyon betalált nálam, lehet jó passzban kapott el, de félek, hogy ma már nem élvezném annyira. Bár ez igaz az egész sorozatra, de 4 csillagtól szerintem most sem adnék kevesebbet. Szóval mivel megint mindenről beszélek, csak a lényegről nem érdekelt ez a könyv, amikor megláttam már csak az írónő miatt. Aztán láttam, az értékeléseket is… Annyi könyv érdekel, ezért meghatároztam, hogy 3.8-as GR átlag alatt nem olvasok, mert nagy valószínűség úgy sem tetszik, de amikor megláttam, hogy kijött ez a könyv, annyira megörültem, és olvasni akartam…
Amikor belekezdtem, fogalmam sem volt mit várjak. Az eleje kicsit löttyedt volt, de ahogy ment a sztori kezdtem belelendülni. Még úgy-ahogy élveztem is. Gondolkodtam, hogy ez nem rossz, ha így marad még 4 csillagos lesz a könyv. Utólag belegondolva, nem hiszem, hogy arra annyit adtam volna, mert voltak logikai gondok, és a történet is olyan lagymatag volt, de elment. Nem szerettem a karaktereket sem meg, de kicsit olyan nosztalgia-íze volt az egésznek. Nekem a könyv eléggé egy Selection 2.0-nak tűnt a rossznevű legjobb barátnővel, és a szerelmi háromszöggel a herceg és a szegény munkás között. Aztán elérkeztem a könyv feléhez…
Hollisról már az elején kiderült, hogy csak Brite és nem bright bocsánat, rossz vicc volt, de nem bírtam ki, hogy ne süssem el, de úgy 50%-nál esett le, hogy ő komolyan gondolja, hogy egy királynénak álom élete van, amikor rácsodálkozott, hogy egy közismerten gonosz királyhoz senki nem akar hozzámenni. Na, de ez még csak a kezdett volt… Innentől SPOILERESEN folyatatom egy kicsit, mert ezt ki kell írnom magamból. spoiler
A karakterek rettentően kidolgozatlanok, sőt egyes karakterek értelmetlenek. Hollis egyértelműen a fő gyöngyszemünk, de másik kedvencem Jameson volt. Én egyáltalán nem értettem az alakot. Elméletben csak Hollis mellett tudott nevetni, és nagyon különleges neki, következő pillanatban meg olyan bunkó, hogy kisujjal sem pöckölném meg. spoiler
De sok rosszat írtam, és még a felét sem írtam le, ami eszembe jutott, csak fővázoltam a nagyobb gondokat. Ehhez képest a 3 csillag elég magasnak is tűnik, de nekem nem az volt. Három alatt már csak azoknak a könyveknek adok, amiket utáltam, kínkeserves volt olvasni vagy éppen nagyon irritált valamelyik karakter, itt inkább csak volt SOK logikai baki, meg az egész olyan mehh volt, szóval tőlem ez a három csillag nem túlzottan jó értékelés. Sokan keményebben értékelnek, így gondoltam jobb tisztázni… És a nagy kérdés: Elolvasom a következő részt? Igazából nem tudom. Részben érdekel, hogy ebből mi a francot fog kihozni az írónő, mert túlzottan sztorija nem volt a könyvnek, és talán egy-két karakternek lesz valamilyen motivációja vagy háttér sztorija is. De nem túlzottan vonzz, hogy Hollis társaságában töltsek még több időt… Na, majd meglátjuk, ha megjelenik, lesz-e kedvem hozzá…
