Eljegyezve (Eljegyezve 1.) 64% 100 csillagozás

Ez az első könyvem az írónőtől. A borító gyönyörű. A történet sem volt rossz, de hiányzott az a bumm. Az a valami, amitől úgy érzem, hogy sietnem kell, hogy a végére érjek. Így csak olvasgattam, hogy egyszer a végére érjek. Hollis eleinte idegesített a naivitásával, a butaságával, aztán elkezdett fejlődni/felnőni, és az én szemembe is egyre csak nőtt. A vége szomorú volt. Sajnáltam, hogy 1órát ha lehetett feleség, és mindent elveszített. De talpra fog állni, mert megerősödött.

Teljes mértékben megértem azon értékeléseket, hogy ez lehetett volna egy jobban megírt Kiera regény.
Réges rég a Párválasztóval indítottam, majd ezt sok évre rá követte a Szirén . Mindkettő tetszett, és az sem számított, hogy az utóbbi csak egykötetes regényee futotta. Teljes mértékben elvarázsolt a szirének élete, egy kis hableány beütéssel.
De ez valahogy…kilóg a sorból. Hogy miért?
Nem a történet miatt. Az pont hogy beleillik Kiera Cass alkotott világaiba. Azaz, számomra nem volt túlontúl élvezhető. Szeretem a középkori/történelmi regényeket, tehát még itt sem hibádzik a történet. Nem, itt valahogy a szereplő, és maga a történetszálak voltak azok, amik nem stimmeltek.
A vége pedig egyszerűen egy negatív mélypont. Egyszerűen nem értem, hogy a fenébe lehetett így összecsapni, és értelmetlenné tenni 200 oldalnyi felvezetést. Megértem, hogy kell egy függővég, de ahogy Bardugo vagy hogy egy magyar szerzővel is példálózzak, Benina is szuperül meg tudta oldani ezek kivitelezését.
Összességében csalódások sorai… Pedig nem is úgy álltam hozzá, hogy elvárásaim voltak! :(
De a borító gyönyörű, ez legalább megmaradt a szokásos Wáowww feelingnek.

Nem volt ez rossz könyv, bár a Szirén jobb volt, de azért tetszett. Szerintem alul lett értékelve, azért nem volt olyan rossz történet.
A borítója nagyon szép és a történet kicsit talán egyszerű volt, főleg az elején.
A női főszereplő inkább a közepénél került közelebb a szívemhez, a király és Silas viszont nagyon szimpatikus volt.
A végkifejlet rettentően izgalmasra sikerült és arra indított, hogy nagyon kíváncsi lettem a folytatásra, remélem meg fog jelenni magyarul.

Mindig nehéz helyzet, amikor szeretett írónk/írónőnk új sorozatba kezd. Az ember elkerülhetetlenül összehasonlítja a már megismert sorozatokat, történeteket az új, még ismeretlen szerzeménnyel. Izgalommal telve vártam Kiera új sorozatát és az indító kötetet. A borító álomszép lett, ami már egy ígéretes kezdetet jelentett. Mégsem csúsztak olyan könnyedén a lapok, mint ahogy vártam. Mialatt olvastam végig olyan érzésem volt, hogy ez egy fordított párválasztó történet, csak itt a cselekmény teljesen ellentettje a korábbinak. Az új karaktereket is nehezen szerettem meg. Amikor pedig végre sikerült közelebbi barátságot kötnöm velük, akkor egy váratlan és tragikus fordulattal sokkolt az írónő. Még most is döbbenetes számomra, hogy így ért véget az első kötet. Számos kérdés maradt bennem, amikre kíváncsian várom a választ, így remélem mielőbb napvilágot lát a következő kötet. Az előttem olvasók értékeléseivel ellentétben én nem éreztem borzalmasnak ezt kötetet, sőt azt kell mondjam a végére egészen megtetszett. Remélem a második kötet már maximális elégedettséggel fog eltölteni minden Kiera Cass rajongót.

Kétség sem fér hozzá, nem ez Kiera Cass legjobb regénye. Akadtak hibái, a romantikus szálon túl logikai bakik is, de végső soron én élveztem az olvasást, leginkább a milliő és Hollis karakter(fejlődés)e miatt, illetve Cass továbbra is nagyon lehengerlő stílussal ír. Remélem a második részt is elhozza majd nekünk a kiadó, mert úgy érzem nagyon sok érdekesség várhat még ránk.

Bővebben a blogomon:
» http://sorok-kozott.hu/2020/09/konyvkritika-kiera-cass-…

A könyv feléig úgy voltam vele, hogy ez totál Párválasztó-copy. Ugyanaz a felállás, király-kiválasztott lány-másik fiú. Aztán hirtelen minden megváltozott. Hollis mert a szívére hallgatni, és úgy döntött, követi a szerelmét. A következő pillanatban meg minden elromlott. Egy világ dőlt össze bennem.
Érdekes volt a különböző kitalált országokról olvasni, a királyokról, a politikai helyzetekről.
Szerintem egész jól kigondolt világot tárt elénk az írónő.
Most már kíváncsian várom, hogy alakul Hollis élete.

Hát ennyi mindent is régen akartak már beleszuszakolni 300 oldalba!
Kicsit féltem ettől az olvasástól, elvégre elég sok negatív kritikát kapott a megjelenése óta, én meg szerettem volna azt hinni, hogy Kiera Cass nem tud rosszat alkotni. Nos, annyira nem volt rossz, de kiemelkedően jó sem. Sőt, igazából jó sem…
Nehéz lenne megfogalmazni, miért nem volt jó, de egyszerűen úgy érzem, az egész kötet szét volt esve. Nehezen lehetett megtalálni benne a fő szálat, a vezérvonalat, azt, hogy igazából ennek a könyvnek mi a mondanivalója.
Ráadásul Hollis sem került különösebben közel a szívemhez. Mivel az írónő mindenbe bele akart kapni a szemén keresztül, így pont a főszereplő vált nagyon felszínessé és ellenszenvessé a megmozdulásaival.
De igazából nem csak őt nem kedveltem. A király nem volt egy rossz karakter, de egyébként semmi extra, azonban az idegesített, hogy ilyen gyorsan szeret bele egyik lányból a másikba.
Silas pedig nekem nagyon semmilyen volt. A romantikus szál pedig úgy szintén. Semmilyen érzelmet nem mozgatott meg bennem a szerelemi vonal, mivel nem igazán volt íve sem.
Ahogyan a történetnek sem. Amikor már azt hittem, hogy jó elértünk egy ponthoz, akkor jött valami teljesen váratlan és felülírt minden. Mikor azt gondoltam, hogy ez így hülyeség, nem történt meg, hát tévedtem, mert tényleg csak úgy a semmiből valami alapjaiban megforgatta az egész cselekményt.
Ennek pedig hátránya az, hogy kiszámíthatatlanság és izgalom helyett csak felszínességet és értetlenséget okozott.
A folytatásra sem érzek magamban nagy lelkesedést, de azért ha megjelenne magyarul, elgondolkodom rajta, hogy kezembe vegyem-e. Mivel a fentiek ellenére a világépítés tetszett, még ha kibontva sem volt annyira, de a végén azért láttam, hogy talán van még ebben a történetben valami, ami még jó lehet.

„Most csak a csillagok hunyorognak, de nemsokára felkel a nap. Csak várnunk kell rá.”

Eleinte csodálkozva néztem, hogy egy Kiera Cass könyvhöz képest milyen kevés százalékon áll. Ennyire rossz csak nem lehet – gondoltam szkeptikusan nézve az értékeléseket. Elkezdtem olvasni abban a szent hitben, hogy nekem igenis tetszeni fog. Egy ideig meg is maradt az elszántságom. Tetszett, hogy a király nem egy olyan lányt választ, aki rangon aluli, hanem mindig is ott élt a palotában. Hollis személyében pedig egy nagyon egyszerű lányt ismerhettünk meg, aki az égvilágon semmiben sem tűnt ki a többiek közül. Maximum abban, hogy nem annyira hasonlított a Koroai emberekhez a hajszíne miatt.
Amikor felbukkant az Eastoffe család, akkor még továbbra is reménykedtem. Hagyja rendesen kibontakozni a szálakat, megismerhetjük rendesen a szereplőket. Ezzel ellentétben kidolgozatlannak éreztem a továbbiakat. Túlságosan hamar „beleszeretett” Silasba, majd nagyon gyorsan úgy döntött, hogy spoiler Jameson meg csak úgy hagyta, amikor nagyon is szigorú törvényeik vannak a házasságot illetően? Ezt egyszerűen nem akartam elfogadni. Az egész annyira abszurd volt, hogy már meg sem lepődtem, amikor spoiler Ráadásul van egy nagyon erős gyanúm, hogy Hollis végül spoiler
Ez a rész tetszett is meg nem is, de fogalmam sincs, hogy elfogom-e olvasni a további részeket.

Szegény könyv, annyira de annyira le lett húzva :( Miközben csak nem úgy kell hozzáállni, aminek készült.
Ez egy nagyon aranyos MESE, nem pedig egy ifjúsági könyv.
Továbbra sem szeretem Cass azon húzását, miszerint van egy spoiler bumm a könyvei végén.
Amiket próbál a szánkba rágni témák, azokkal semmi gond nincs, a baj az, hogy a környezet, amibe belehelyezte az írónő, nem stimmel együtt.

De a százalék akkor is szörnyen lehúzza, ennyire nem rossz.

Régen olvastam már a párválasztót és kíváncsi voltam még mindig szeretem e az írónő stílusát.
Gyorsan haladtam ezzel a könyvvel, mert nagyon érdekes volt. Néha már idegesítettek a szereplők főleg az egyik mellékszereplő csajszi, akit végig utáltam benne.
De egyébként maga az alapsztori nagyon érdekes és jól kibontotta az írónő a történetet.
Szívesen olvasnám már a második kötetet is.