Amerika ​hazavár! 16 csillagozás

Kien Nguyen: Amerika hazavár!

Amikor az utolsó amerikai helikopter 1975. április 30-án elhagyta Saigont, több mint ötvenezer amerikai-vietnami gyerek maradt a kommunisták kezére jutott országban. Félvérek, fattyúk és kitaszítottak. Kék szemük, göndör szőke vagy épp fekete hajuk és kreol, fehér bőrszínük a múltra, a „kapitalisták”-kal folytatott bűnös viszonyra emlékeztette az önmagával meghasonlott, emlékezni nem akaró társadalmat. A hatalom – a történelemből oly jól ismert módszerekkel – mindent megtett azért, hogy ezeket a sokszor árván maradt gyerekeket eltüntesse a szem elől, mintha meg sem születtek volna.
Kien Nguyen nyolcévesen, egyik napról a másikra lett felnőtt. Végigjárta az erőszak, a megaláztatás minden poklát, míg végül számtalan, szenvedésekkel teli próbálkozás után eljutott apja, és mostantól saját új hazájába, az Egyesült Államokba.
Kien Nguyen az Amerika hazavár! című önéletrajzi írását méltán hasonlítja a világ az Angyal a lépcsőn címmel nálunk is nagy sikert aratott Frank McCourt regényhez.

Eredeti cím: The Unwanted – A Memoir of Childhood

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Tiara, Nyíregyháza, 2002
298 oldal · ISBN: 9638625619 · Fordította: Császár Mariann

Kedvencelte 2

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Annamarie P
Kien Nguyen: Amerika hazavár!

Vietnam1972-1885 között. Kien 5 éves, egy amerikai-vietnami kapcsolat gyümölcse, és a tragédia hordozója, mint közel ötezer társa. Saigon eleste után ezekre a gyerekekre egész vietnami életükben a földi pokol várt. Ha nem lett volna elég a szegénység, a fanatikus kommunizmus, betegség, akkor ott volt félvér voltuk, mely a szűnni nem akaró gúnyolódás tárgya volt. Annyi szörnyűség van ebben a könyvben, illetve bocsánat, Kien életében, hogy már elképzelni is lehetetlen, hogy tudta mindezt túlélni. Számomra ez a történet a legbrutálisabb történetek között szerepel, bár nagyon óvatosan olvasok ilyeneket,
egyszerűen feldolgozhatatlan számomra.
Ami a legmegdöbbentőbb (ismét, és százszor), hogy milyen aljas tud lenni az ember. Tehetetlenek vagyunk a természeti katasztrófákkal szemben, a tomboló betegségekkel szemben, akár még a különböző eszmék demagógiájával szemben is, de, hogy belerúgjunk kéjes örömmel a földön fekvőbe, az felfoghatatlan. Tizenhárom év szenvedését nem egyszerű feldolgozni. Kiennek sem sikerül. Amerikába kijutva, a könyv megírása után tudott csak valamicskét felejteni a múlt szörnyűségeiből.
Nem lehetett könnyű megírni mindezt, ráadásul ilyen jól. A történet mindvégig érthető, stílusában nagyon feszes, izgalmas. Ugyanakkor jól érzékelhető, elképzelhető minden jelenet. Nem olyan könnyű ez, pláne, ha ennyire érintett érzelmileg benne az író.
Maga a kiadvány elég ormótlan, igazából háziolvasásra termett, ráadásul kemény fedeles, szellősen megírt szerkesztésben. Viszont a borítón maga Kien van, gondolom én, mert erre sehol sincs utalás,de az eredeti kiadványon is ez a kép szerepel. A tekintetet odavonzza, megható, aranyos kis kölyök pofi, egy igazán jól sikerült fotó. Ha már az eredetinél tartunk, érdekes a magyar cím választása. Nem mondom, hogy rossz, csak más megközelítésbe teszi a történetet. Amerika, vagy Amerika várása ugyanis, csak az utolsó körülbelül 30 oldalt teszi ki, a könyv nagy része valójában arról szól, mennyire felesleges, számkivetett volt egy ilyen gyerek, család akkor és ott.

>!
Virágszépe
Kien Nguyen: Amerika hazavár!

Kien Nguyen vietnámi gyerek, aki nyolcévesen szembesül azzal a ténnyel, hogy szülőhazájában nincs helye, már gyermekkorában szembesülnie kell a kommunista hatalom kegyetlenkedésével. Ez hasonlóképpen játszódott le minden országban, aki nem felelt meg a hatalomnak, arra megaláztatás, kirekesztés, nyomor várt. Rémisztő a gondolat, hogy mindenütt vannak torz lelkű emberek, akik, ha lehetőséget kapnak, azonnal élnek vele, esetleg személyes bosszúvágy hajtja őket. Kien feleleveníti az átélt kegyetlenségeket, melyek vele történtek, kiszolgáltatott kisgyerekként kellett felelősséget vállalnia, döntéseket meghoznia, amelyek még egy felnőtt embernek is nehéz lett volna.
A sok borzalom olvasásakor néha úgy éreztem, abbahagyom, nekem túl sok. Azoknak is el kellene kötelezően olvasniuk, akik politikai döntéseket hoznak, hiszen nem olyan régen történt mindez.
Stílusa talán nem igazán irodalmi, viszont őszinte és megható a történet. Önmagáról és az általa átélt eseményekről ír. Vállalja szubjektivitását, bár igyekszik távolságot tartani, nem ítélkezni, vádolni. Kitér a környezetére is, a politika milyen hatással volt az emberekre. Nem naplójellegű, hiszen átfogó képet mutat be Vietnam egy szomorú időszakáról, mely nem csak az ő személyes tragédiája volt.A történet Kien Nguyen számára jól végződik, bár erről nem ír, csak utal rá. Gondolom egykönyves író marad.

>!
Horváth_Kontics_Viktória
Kien Nguyen: Amerika hazavár!

A félvér gyermek, aki hatalmas belső érzelmi viharokat képes az olvasóba elindítani.
A könyv elolvasása után több gondolat is felmerült benne. Az egyik hogy mennyire hatalmas az emberi gonoszság, a hatalom utáni vágy minden és mindenkin keresztül. Mennyi aljas tettet hajtottak emberek végre csak azért, hogy kitörjenek jelenlegi helyzetükből. Mindezt az emberi méltóságuk földig alázása árán is.
De hogy még a gyereknek sincs kegyelem???!!!Borzalom végig olvasni is ami a fiúval és családjával történt.
Az anya személye is elgondolkodtató, aki egyszer szereti, máskor szinte utálja gyermekeit.
A szereplők kitartása elgondolkodtató, és azt gondolom hogy mindannyiunknak példa értékű lehet.

>!
dianna76 P
Kien Nguyen: Amerika hazavár!

Szomorú, megindító történet. Valahogy mindig vonzottak az ilyen gyerekkori visszaemlékezések, nem véletlenül került ez a könyv sem a kezembe. Valóban vannak hasonlóságok közte és Frank McCourt nagy sikerű életrajzi írása közt. A szegénység, nyomor, az elvágyódás, na és a gonoszkodó nagynéni ( brrrrr….).
Az anyára eleinte haragudtam, mert nem bánt szeretően a gyermekeivel, inkább mintha tárgynak tekintett volna Kienre is. Aztán idővel ez megváltozott – nyilván a sorsnak köszönhetően, mely rossz felé fordította a család életét – végül harcra kész volt a gyerekeiért.
Azért azt kötve hiszem, hogy egy kisfiúból akkor válik igazi férfi, ha verik és borzalmakat él át. Hihetetlen, hogy milyen gonoszak, elvetemültek tudnak lenni gyermekek saját társaikkal szemben, egyes felnőttek (akiknek ugye a jóra kéne tanítania a gyermekeket) meg szurkolnak mindehhez. A könyvben megjelenő állatkínzásról inkább nem is nyilatkoznék. Elég az hozzá, hogy majdnem kicsordult a könnyem. Talán csak az tartotta vissza, hogy épp nem otthon olvastam.
A tartalma alapján azt hittem, hogy az amerikai életbe való beilleszkedésről is szó lesz. Azért én ezt hiányolom a könyv végéről egy utolsó fejezetben.

>!
Carmilla 
Kien Nguyen: Amerika hazavár!

Jól sikerült írás, felkavaró, néhol vérlázító – az emberi jellemek tökéletes dokumentációja. A stílusa egyszerű és tárgyilagos, nem ítél, nem oktat, csak ábrázol. Nem elfogult – a saját anyjával szemben sem –, és nem minősíti a (különben minősíthetetlen) rokonaikat sem. Érdemes elolvasni.

>!
brabyka
Kien Nguyen: Amerika hazavár!

Megrendítő,önéletrajzi történet…. Minden perce izgalmas volt,s nagyon jól van megírva.. Sokszor folytak a könnyeim olvasása közben.


Népszerű idézetek

>!
dokijano 

    Egy óra múlva megérkeztek a temetkezési vállalkozók. Nagyapámmal együtt megmosdatták, és rizspálinkával bekenték a halottat, majd új ruhát adtak rá. Egy vastag vörös spárgával összekötötték a két nagylábujját, hogy megakadályozzák nagyanyám lelkét a kóborlásban.
    Behozták a lakkozott koporsót a szobába, aminek az aljára finom homokot szórtak. A gazdag családok homok helyett tealevelet használtak erre a célra. Minél fontosabb személy volt a megboldogult életében, annál drágább tealevelet vettek. Miután nagyanyám testét beemelték a koporsóba, egy kis tálkában olajat gyújtottak mellette, hogy a lelkét melegen tartsák. A füstölő nehéz illata betöltötte a szobát. Elérkezett az idő, hogy a családtagok és az ismerősök leróják kegyeletüket.

180. oldal, Huszonhetedik fejezet (Tiara, 2002)

>!
dokijano 

    – Ez a szám, a 125091 – magyarázta anyámnak – a maga családját jelenti. Nem szeretjük a család szót használni. Túl személyes, túlzott elidegenedést jelent a nagyobb közösséghez képest. A családokról egységként beszélünk, mint a biológiában egyes sejtek, amelyekből a test felépül. Fogadjon meg egy tanácsot. Úgy vigyázzon erre a papírra, mint az életére. Mostantól ez a személyi igazolványuk. Bárhová megy, mindenhová magukkal kell vinniük, amíg vezetőink ki nem találnak valami jobb rendszert. Mindannyiuk neve be lesz írva, tehát együtt kell maradniuk. Amikor majd az új lakóhelyükön bejelentkeznek, ne vegyenek rá senkit a kartonjukra, és ne engedjenek senkit kiválni az egységükből. Minden nap, hat óra után, amikor a kijárási tilalom kezdődik, kötelesek otthon tartózkodni, mert hetente többször is lesz ellenőrzés, amit nem jelentenek be előre. Ez a törvény. Az ellenőrzések alatt a rendőrök kérik ezt a dokumentumot, és számba vesznek mindenkit. Ha idegen tartózkodik magukkal, az egység vezetőjét és az idegent koncentrációs táborba viszik. Mindent megértettek?

87. oldal, Tizenegyedik fejezet (Tiara, 2002)

>!
dianna76 P

Ha boldogulni akarsz az életben, ne ragadj le a múltnál. Élj, éld az életet. Mi értelme rágódni valamin, ami már nincs, amin nem tudsz változtatni?
Élj! És légy boldog!

298. oldal

>!
dokijano 

    Saigon utolsó szabad óráit élte. A levegőt betöltötte a káosz félreismerhetetlen szaga, az emberek arcára kiült a zavarodottság. Fegyveres bűnözők rontottak üvöltve a házakra, és féktelenül lövöldöztek az utcákon. Bútorok repültek az úttestre, eltorlaszolva az utat a forgalom elől. A kihajigált tárgyak véletlenül, vagy gyújtogatás eredményeként, lángra kaptak. A lángok és a füst tovább növelte a rettegést az emberekben. Katonák futottak mindenfelől, fegyvereiket szeméttárolókba rejtették, és úgy tépték le magukról az egyenruhát, mintha égetné a testüket. Szüleiktől elszakadt gyerekek sírva kuporogtak az utcasarkokon. Fejük fölött fellobbant egy kókuszpálma, és a szikrák esőként zúdultak a kicsinyek fejére. Az autóból úgy tűnt, mintha elevenen égetnék meg őket valamiféle áldozati rituálé főszereplőiként.

26. oldal, Harmadik fejezet - Saigon, 1975. április (Tiara, 2002)

>!
dianna76 P

Ahol a sötétség uralkodik, ott értelmét veszti a nappal és az éjszaka.

224. oldal

>!
dianna76 P

Talpig kancsal volt. Orrnyerge fölött két szemgolyója dühösen nézett farkasszemet egymással.

94. oldal

>!
dianna76 P

Életemben először gyűlöltem magam, mert rájöttem, hogy más vagyok, mint a többi körülöttem élő ember, és más a testvérem is, akit ugyanúgy gyűlöltem, mint saját magamat.

45. oldal

>!
dianna76 P

Teherautónktól alig néhány lépésnyire egy terhes nő holtan hevert az út szélén. Hasán átgázolt a tömeg, felhasították a menekülő lábak. Haldokló magzata kíváncsi legyek hada alatt kaparászta a levegőt. Az anya teste alatti vértócsa lassan száradni kezdett a tűző napon.

27. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Doán Giói: Hajsza a fegyverekért
Phan Thi Quyen – Tran Dinh Van: Ilyen volt Troi
Nguyễn Đình Thi: Csatatér a felhők között
Karl Marlantes: Matterhorn
Vietnámi mesék
Nelson DeMille: Visszatérés Vietnamba
Ngüin Ngok: Nup a hegyek hőse
Nguyễn Du: Kiều története
Dao Ngoc Thang: Drágakő fekete selyemdobozban
Dao Ngoc Thang: Sárga éjszakák