Afganisztán, 80-as évek. A perzsa kultúra egykori bölcsőjének életét ellehetetleníti a terror és a háború. Két nő: Marjam és Leila. Marjam a társadalomból kivetett törvényen kívüliként születik, s kamaszkorában még azt a kevés szeretetet is megvonja tőle a sors, amit gyerekként még megkapott. Leilára akár boldogság is várna, ha életét nem forgatná fel mindenestől a véres háború. A két nőt közel hozza egymáshoz a szenvedés és a szeretett emberek elvesztése, sorsuk összefonódik a kegyetlen férfivilágban. A Papírsárkányok című világhírű regény szerzője az afgán történelem harminc évnyi krónikájába ágyazza a szívszorító történetet szeretetről, szerelemről és egy hihetetlen tettekre sarkalló önfeláldozó barátságról. Khaled Hosseini új regényében megdöbbentő képet fest a tálib uralom alatt sínylődő Afganisztánról, miközben páratlan érzékenységgel ábrázolja a női sorsokat.
Ezeregy tündöklő nap 229 csillagozás
Megjelent Egyezer tündöklő nap címmel is.
Eredeti megjelenés éve: 2007
Enciklopédia 31
Szereplők népszerűség szerint
Marjam · Leila · Allah · Faizollah molla · Rasid
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 48
Most olvassa 14
Várólistára tette 165
Kívánságlistára tette 102
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Kedvelem Khaled Hosseini történeteit. Leginkább az egyediségükben megbújó univerzalitásuk miatt, azt hiszem.
Az Ezeregy tündöklő nap talán kevésbé jól megírt, mint a Papírsárkányok, de maga a történet éppen olyan varázslatos és nyomasztó. Ebben a regényben Kabul a helyszín, a két főhős pedig két afgán nő, Marjam és Leila. Két nagyon különböző családi hátterű nő, akiket a sors, az afgán társadalom könyörtelensége és a háború egymás mellé rendel társfeleségként.
Persze érdekes az európai (vagy amerikai) olvasó számára idegen kultúrális és történelmi háttér, de ami még érdekesebb, az mégiscsak a két nő egymás iránti szeretete és barátsága. Megküzdött, önfeláldozó barátság ez. De melyik barátság nem az?
A nők élete, nem könnyű. Nem akarok itt feministába átcsapni, nem lebecsülöm a férfiak teljesítményét, dehogy. Egyszerűen csak mások a feladatok, más az elismerés.
A nő és a férfi másképpen látja a világot. A nőtől, szinte kultúrafüggetlenül, az élet kitartó, egyenletes 'teljesítményt' vár. Szemben a férfitól elvárt akár egyszeri, de kiugró teljesítménnyel. A nővel szemben elvárás a jó monotóniatűrés, a férfival szemben a látványos siker. Gondoltuk mi itt hárman nők a teraszon. De nem biztos, hogy igazunk is van.
Európai szemmel olvasva a regényt kicsit túl könnyen bele lehet feledkezni a történet nyomorúságos részleteibe; a levágott testrészekbe, a tálibok értelmetlen, őrült szabályaiba, a férj kegyetlenségébe. Mégis, ha nem pusztán erre koncentrálunk, ha a történet ennél univerzálisabb mondanivalójára is tudunk figyelni, varázslatos világot láthatunk meg. A legmélyebb megaláztatás és nyomorúság perceiben is az embert, aki szeretni vágyik, aki örömre született, akinek erkölcsi tartását nem a körülmények, hanem belső értékei adják.
Ahogyan a teraszon beszélgetve meg is fogalmaztuk, gyönyörűségesen nyomasztó ez a könyv. Talán első könyvének sikere miatt Hosseini egy kicsit túl sokat használja az afgán társadalom és történelem díszletét, de a történet miatt, a regényben olyan kiválóan ábrázolt emberi sorsok miatt, egészen megbocsátható, hogy megírni mindezt nem sikerült olyan zseniálisan, mint az előző könyvében.
Számomra mindig nagyon érdekes egy olyan kultúráról többet megtudni, ami nem is hasonlít a miénkhez. Épp ezért nagy izgalommal fogtam neki a könyv olvasásának.
Az izgalom nem maradt el. Betekinthettem egy olyan Afganisztánba, -két nőnek a sorsán keresztül amilyenre még álmomban sem gondoltam. Olykor megdöbbentett, olykor elszomorított, olykor elfacsarította a szívem a könyv, de végig fogva tartott.
Az ilyen könyvek olvasása után nagyon tudja az ember lánya értékelni az életet. Nem hiszem hogy sokunknak újdonság lenne, hogy mi folyik az arab világokban a nők körül, de amit ebben a témában eddig olvastam az csak a házasságról és a bántalmazásról szólt. Ez a könyv sokkal mélyebbre ás le, olyan dolgokat megtudhatunk belőle amit nem is gondoltunk volna. Megérteti velünk az író, miért van háború, ellenségeskedés Afganisztánban. Mekkora katasztrófa ha egy országban megszűnik az infrastruktúra, ha eltűnnek a könyvek, a történelmi emlékek. A történet két nő fájdalmáról, megaláztatásról szól, a könyv jól bemutatja hogyan tud megváltozni egy ember ha folyamatosan bántalmazzák, vagy épp ellenkezőleg csak szeretettben részesítik. Régen szerettem volna ennyire egy történetnek boldog véget, nem is árulom el mi lett a befejezés, olvassátok el.
Nos, ma este már csak egy keveset akartam olvasni, de egyszerűen nem lehetett letenni. És nem csak azért, mert a végén már nem láttam a könnyeimtől… Fájdalmasan gyönyörű történet, ennyivel lehetne röviden összefoglalni.
A könyv egy távoli országba, szinte egy egész emberöltőt felölelő – ráadasul háborús – időszakba, és egy, az európaitól teljesen eltérő kultúrába enged bepillantást két nő, Marjam és Leila felfoghatatlan veszteségekkel terhelt, mégis a szeretet és a továbblépés által vezérelt történetén keresztül.
Hosseini irodalmi és ENSZ követként végzett munkássága is kiemelkedő, ez már a harmadik műve, amit olvastam, mindegyik az ember szíve mélyéig hatol.
Ismerjük, tanultunk róla… de valójában fogalmunk sincs itt Európában nőként, hogy más kultúrákban mi mindent kell elszenvednie valakinek a mindennapokban csak azért mert nőnek született! És ha erre még ráerősít a fundamentalista vallási fanatizmus, az idegen megszállás, a polgárháború, a sok értelmetlen erőszak és halál, akkor nem is találok szavakat és földig hajlok az emberi akaraterő és az életben való hit előtt.
Emlékszem 2001. szeptember 11. napjára. Mindössze tizenegy éves voltam amikor az ikertornyok ledőltek. Emlékszem arra,hogy megszakították tanáraink a tanítási órákat és egy rögtönzött iskolai megemlékezés keretében kiállt az igazgatónk a pódiumra és elmondta mi történt. Természetesen gyermeki fejjel rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem. Ez volt az első alkalom (emlékeim szerint ) amikor részletesebben beszéltek előttem Afganisztánról. Ekkor hallatom először az al-Káida szervezetről és ekkor hallatom először Oszáma Bin Láden nevét. Tizenegy éves fejjel érdekes dolgokat gondoltam. Elképzeltem ,hogy van valahol a sivatagban egy gonosz kis arab nagy szakállas bácsi aki mindenképp ártani akar másoknak. Nem igazán értettem ,hogy miért. Akkor nem értettem ,hogy mit is takar a Terror fogalma. Semmit nem tudtam a Koránról nem tudtam kik azok a tálibok. Viccesnek találtam a tetőtől talpig burkába öltözött néniket. De felnőtt fejjel már részleteibe menően érdekelnek ezek a témák. Főleg ugye,hogy köztéma a muszlim emberek elfogadása. Gondoltam olvasok arról ,hogy kik is ezek az emberek . Afganisztánnal kezdtem.A könyv felöleli a 1978 kommunista puccstól tartó időszakot 2004 októberében megtartott választásokig. A történet nagy része Kabulban játszódik. Két nő Marjam és Leila szemén keresztül láthatjuk a történéseket, élhetjük át veszteségeiket . Azt kell mondjam egy csodásan megírt szépirodalmi művet olvastam. Az utolsó sorok elolvasása után még órákig forgolódtam az ágyban és gondolkodtam.Biztosra veszem ,hogy napokig fogok is még rágódni rajta. Biztosra veszem ,hogy mind a témában ,mind pedig Khaled Hosseinitől fogok még olvasni. Úgy vélem,hogy ez elmúlt évek tragédiái kapcsán érdemes az Európai embereknek kicsit mélyebben beleásni magát a témába. Őszintén én elég kirekesztő vagyok ezért a szuverén véleményem megtartom magamnak még mielőtt politikai vitát robbantanék ki .:) Aki merszet érez magába nyugodtan olvassa el szerintem nem fog csalódni.
Rendkívül jelentős egy könyv! Kívülről azt lát az ember az eseményekbe és az érthetetlen szokásokba amit csak akar. A média is a saját szája íze szerint közli velünk a történéseket. De most évtizedeket visszaugorva napjainkig megtudhatjuk és megélhetjük mi a valóság, mi zajlott „belül”, és hogyan éltek meg mindent ezek az emberek. Nagyon ügyesen font a regénybe olyan férfiakat, akikkel kimondathatott fontos gondolatokat és történelmi meglátásokat.
Nagyon hozzá vagyok már edződve a keleti regényekhez, de ettől függetlenül bizony sokat sírtam és sok dolgon meglepődtem.
Lebilincselő történet volt, meglepően gyorsan haladtam vele, igazán olvasmányos! Egyszerűen nem tudtam elengedni Marjamot és Leilát, azt ahogyan történetükön keresztül láthatjuk az elmúlt 40-50 év afgán eseményeit, egészen új perspektívát, jobb megértését adtak napjaink és a közelmúlt eseményeihez.
Bár a regény szereplői fiktív karakterek, életük tragédiái, a nehézségek, amit nőként át kellett élniük nem is lehetnének valóságosabbak és sajnos aktuálisabbak sem.
Népszerű idézetek
– Ismered a régi mondást – mondta.
– Lakatlan szigetre mész. Öt könyvet vihetsz magaddal. Melyik ötöt választod? Sosem gondoltam, hogy egyszer tényleg választanom kell.
Marjam feküdt a kanapén, kezét két térde közé szorította, és nézte, ahogy az ablakon túl kavarog és örvénylik a hó. Eszébe jutott, hogy Náná egyszer azt mondta, minden egyes hópihe egy megbántott nőt jelent valahol a világban. Hogy minden sóhaj felszáll az égbe, ott felhőkbe gyűlik, ami aztán apró darabokra törik, és a darabok csendesen lehullnak az emberekre.
Emlékeztetőül, hogyan szenvednek a magunkfajta nők, mondta. Milyen csendesen tűrjük mindazt, ami kijut nekünk.
95. oldal
Tudta, hogy sosem lesz képes nyomot hagyni Mami szívén, ahogyan a fivérei tették, mert Mami szíve olyan volt, akár egy fakó tengerpart, ahol Leila lépteit mindig elmossák a szomorúság hullámai, melyek feltornyosulnak és összecsapnak, feltornyosulnak és összecsapnak.
Dzsalil újságkivágásokat hozott magával a heráti Ettefak-e-Eszlamból, és felolvasta őket. Marjam számára ő volt az összekötő kapocs, a bizonyíték, hogy létezik egy nagyobb világ a kolbán, Gol Dámanon és még Heráton túl is, egy világ kiejthetetlen nevű lakókkal, vonatokkal, múzeumokkal, futballal, és rakétákkal, melyek a föld körül keringtek és leszálltak a Holdra. Csütörtökönként Dzsalil abból a világból hozott magával egy darabot a kolbába.
29. oldal
– Ha Bush elnök nem segít – mondta –, ezek a terroristák hamarosan az USA-nak és Európának is ártani fognak.
Egy hónappal azelőtt Leila megtudta, hogy a tálibok TNT-t dugtak a bámijáni óriás Buddhák közti hasadékokba és felrobbantották őket, mondván, a bálványimádás és bűn tárgyai. Az egész világ felkiáltott, az USA-tól Kínáig. Az egész földkerekségen kormányok, történészek és régészek írtak leveleket, és kérlelték a tálibokat, hogy ne pusztítsák el Afganisztán két legnagyobb történeti műalkotását.
A tálibok azonban nem kímélték a kétezer éves Buddha-szobrokat. Minden egyes robbanásnál Allahu akbart kántáltak, és ahányszor csak hatalmas porfelhőt kavarva leszakadt a szobrokról egy szétmálló kar vagy láb, vidáman ünnepeltek.
315. oldal
Dzsalil azt mondta, hogy a film egy öreg, gyermektelen játékkészítő történetét meséli el, aki magányos és hiába vágyik egy fiúgyermekre. Így hát kifarag egy bábut, egy kisfiút, aki varázslatos módon életre kel. Marjam kérte, hogy meséljen még róla, mire Dzsalil elmondta, hogy az öregember és a bábu még sok kalandot élt át, hogy volt egy hely, amit Játékországnak hívtak, ahol a rossz kisfiúk szamárrá változtak. A végén még egy bálna is lenyelte a bábut és az apját.
Említett könyvek
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Emma Donoghue: Hívnak a csillagok 91% ·
Összehasonlítás - Michelle Moran: Az eretnek királyné 89% ·
Összehasonlítás - Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől 83% ·
Összehasonlítás - Gárdos Péter: Semmelweis Ignác rövid boldogsága 92% ·
Összehasonlítás - Kate Quinn: Alice hálózata 91% ·
Összehasonlítás - Sofi Oksanen: Tisztogatás 93% ·
Összehasonlítás - Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság 92% ·
Összehasonlítás - F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye 90% ·
Összehasonlítás - Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány 96% ·
Összehasonlítás - Margaret Mazzantini: Újjászületés 94% ·
Összehasonlítás