Ezeregy ​tündöklő nap 137 csillagozás

Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap

Afganisztán, 80-as évek. A perzsa kultúra egykori bölcsőjének életét ellehetetleníti a terror és a háború. Két nő: Marjam és Leila. Marjam a társadalomból kivetett törvényen kívüliként születik, s kamaszkorában még azt a kevés szeretetet is megvonja tőle a sors, amit gyerekként még megkapott. Leilára akár boldogság is várna, ha életét nem forgatná fel mindenestől a véres háború. A két nőt közel hozza egymáshoz a szenvedés és a szeretett emberek elvesztése, sorsuk összefonódik a kegyetlen férfivilágban. A Papírsárkányok című világhírű regény szerzője az afgán történelem harminc évnyi krónikájába ágyazza a szívszorító történetet szeretetről, szerelemről és egy hihetetlen tettekre sarkalló önfeláldozó barátságról. Khaled Hosseini új regényében megdöbbentő képet fest a tálib uralom alatt sínylődő Afganisztánról, miközben páratlan érzékenységgel ábrázolja a női sorsokat.

Megjelent Egyezer tündöklő nap címmel is.

Eredeti mű: Khaled Hosseini: A Thousand Splendid Suns

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Tericum, 2008
432 oldal · ISBN: 9789639633407 · Fordította: Bobory Dóra

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Leila · Marjam · Faizollah molla · Rasid

Helyszínek népszerűség szerint

Afganisztán · Kabul


Kedvencelte 39

Most olvassa 13

Várólistára tette 122

Kívánságlistára tette 72


Kiemelt értékelések

>!
Csoszi P
Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap

Fantasztikus, szívszorító, tragikus. Öt csillagnál nem adhatok kevesebbet! Pedig kicsit félve kezdtem neki a könyvnek, mert leggyakrabban európai és amerikai szerzők műveihez nyúlok, és néha tartok az újdonságtól. Olvasás előtt elgondolkoztam azon, hogy mit is tudok Afganisztánról. Őszintén? Szinte semmit. Ázsiában található, fővárosa Kabul, a fanatikus tálibok országa, és időnként lőnek. Az Ezeregy tündöklő nap arra is jó volt, hogy kicsit megismerkedjek az ország történetével, múltjával, vallásával, és rádöbbenjek: ott is ugyanolyan emberek élnek, mint mondjuk nálunk, hétköznapi érzésekkel, vágyakkal, bár nagyon más életfelfogással.
A történet két nő Marjam és Leila életét mutatja be, akik különböző családi hátérrel rendelkeznek, ám egy pillanatban összekapcsolódik a sorsuk. Fájt a szívem Marjamért, ezért a drága szelíd teremtésért, akinek az életében bizony nem sok jó adatott, aki semmi rosszat nem csinált, és beletörődéssel viselte a vele szemben elkövetett igazságtalanságokat. És fájt a szívem Leiláért, aki európai szemmel is normális családból származott (apja felvilágosult tanárember, nem követelte meg, hogy felesége és lánya burkában járjon, sőt nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy Leila tanuljon), és tizenévesen már elveszítette a családját, legjobb barátnőjét, és kénytelen volt egy hatvan éves férfit (és annak kegyetlenkedéseit) elviselni. Örültem, hogy Leila sorsa jobbra fordult és el tudott menekülni az országból gyermekeivel és Tárikkal, a gyerekorri szerelmével. Én a helyében nem hiszem, hogy visszatértem volna a háború után, de megértettem és elfogadtam a döntését.
A könyvben több olyan rész is volt, ami nagyon megrázott spoiler. Bár a két nő eleinte nincs egymással túl jó viszonyban, később barátság alakul ki köztük, sőt Marjam szinte anyaként védi Leilát. A történet végén Dzsalil (Marjam apja) levelét olvasva bizony eltört a mécses.
Biztos vagyok benne, hogy olvasok még Hosseinitől.

2 hozzászólás
>!
Biedermann_Izabella P
Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap

Kedvelem Khaled Hosseini történeteit. Leginkább az egyediségükben megbújó univerzalitásuk miatt, azt hiszem.
Az Ezeregy tündöklő nap talán kevésbé jól megírt, mint a Papírsárkányok, de maga a történet éppen olyan varázslatos és nyomasztó. Ebben a regényben Kabul a helyszín, a két főhős pedig két afgán nő, Marjam és Leila. Két nagyon különböző családi hátterű nő, akiket a sors, az afgán társadalom könyörtelensége és a háború egymás mellé rendel társfeleségként.
Persze érdekes az európai (vagy amerikai) olvasó számára idegen kultúrális és történelmi háttér, de ami még érdekesebb, az mégiscsak a két nő egymás iránti szeretete és barátsága. Megküzdött, önfeláldozó barátság ez. De melyik barátság nem az?
A nők élete, nem könnyű. Nem akarok itt feministába átcsapni, nem lebecsülöm a férfiak teljesítményét, dehogy. Egyszerűen csak mások a feladatok, más az elismerés.
A nő és a férfi másképpen látja a világot. A nőtől, szinte kultúrafüggetlenül, az élet kitartó, egyenletes 'teljesítményt' vár. Szemben a férfitól elvárt akár egyszeri, de kiugró teljesítménnyel. A nővel szemben elvárás a jó monotóniatűrés, a férfival szemben a látványos siker. Gondoltuk mi itt hárman nők a teraszon. De nem biztos, hogy igazunk is van.
Európai szemmel olvasva a regényt kicsit túl könnyen bele lehet feledkezni a történet nyomorúságos részleteibe; a levágott testrészekbe, a tálibok értelmetlen, őrült szabályaiba, a férj kegyetlenségébe. Mégis, ha nem pusztán erre koncentrálunk, ha a történet ennél univerzálisabb mondanivalójára is tudunk figyelni, varázslatos világot láthatunk meg. A legmélyebb megaláztatás és nyomorúság perceiben is az embert, aki szeretni vágyik, aki örömre született, akinek erkölcsi tartását nem a körülmények, hanem belső értékei adják.
Ahogyan a teraszon beszélgetve meg is fogalmaztuk, gyönyörűségesen nyomasztó ez a könyv. Talán első könyvének sikere miatt Hosseini egy kicsit túl sokat használja az afgán társadalom és történelem díszletét, de a történet miatt, a regényben olyan kiválóan ábrázolt emberi sorsok miatt, egészen megbocsátható, hogy megírni mindezt nem sikerült olyan zseniálisan, mint az előző könyvében.

8 hozzászólás
>!
Bélabá MP
Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap

A tévében/rádióban egykor vezető híreket hallottunk az országról. Afganisztánról.
Kegyetlen hely, ez a történet meg mélyen megrázó és felkavaró. Remekül megírt sztori, de hiszen valóság. Az életnél meg nincs jobb rendező…
Minden további a blogon, mert bővebb kifejtést érdemel.

http://monumentum.blogger.hu/2014/11/18/konyvajanlo-kha…

>!
szallosas
Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap

Számomra mindig nagyon érdekes egy olyan kultúráról többet megtudni, ami nem is hasonlít a miénkhez. Épp ezért nagy izgalommal fogtam neki a könyv olvasásának.
Az izgalom nem maradt el. Betekinthettem egy olyan Afganisztánba, -két nőnek a sorsán keresztül amilyenre még álmomban sem gondoltam. Olykor megdöbbentett, olykor elszomorított, olykor elfacsarította a szívem a könyv, de végig fogva tartott.

>!
buzavirág P
Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap

Az ilyen könyvek olvasása után nagyon tudja az ember lánya értékelni az életet. Nem hiszem hogy sokunknak újdonság lenne, hogy mi folyik az arab világokban a nők körül, de amit ebben a témában eddig olvastam az csak a házasságról és a bántalmazásról szólt. Ez a könyv sokkal mélyebbre ás le, olyan dolgokat megtudhatunk belőle amit nem is gondoltunk volna. Megérteti velünk az író, miért van háború, ellenségeskedés Afganisztánban. Mekkora katasztrófa ha egy országban megszűnik az infrastruktúra, ha eltűnnek a könyvek, a történelmi emlékek. A történet két nő fájdalmáról, megaláztatásról szól, a könyv jól bemutatja hogyan tud megváltozni egy ember ha folyamatosan bántalmazzák, vagy épp ellenkezőleg csak szeretettben részesítik. Régen szerettem volna ennyire egy történetnek boldog véget, nem is árulom el mi lett a befejezés, olvassátok el.

>!
bozs P
Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap

Kiválóan ír ez a pasi, csak ne utálnám ennyire a nők elnyomását….

3 hozzászólás
>!
Hanayome P
Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap

Emlékszem 2001. szeptember 11. napjára. Mindössze tizenegy éves voltam amikor az ikertornyok ledőltek. Emlékszem arra,hogy megszakították tanáraink a tanítási órákat és egy rögtönzött iskolai megemlékezés keretében kiállt az igazgatónk a pódiumra és elmondta mi történt. Természetesen gyermeki fejjel rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem. Ez volt az első alkalom (emlékeim szerint ) amikor részletesebben beszéltek előttem Afganisztánról. Ekkor hallatom először az al-Káida szervezetről és ekkor hallatom először Oszáma Bin Láden nevét. Tizenegy éves fejjel érdekes dolgokat gondoltam. Elképzeltem ,hogy van valahol a sivatagban egy gonosz kis arab nagy szakállas bácsi aki mindenképp ártani akar másoknak. Nem igazán értettem ,hogy miért. Akkor nem értettem ,hogy mit is takar a Terror fogalma. Semmit nem tudtam a Koránról nem tudtam kik azok a tálibok. Viccesnek találtam a tetőtől talpig burkába öltözött néniket. De felnőtt fejjel már részleteibe menően érdekelnek ezek a témák. Főleg ugye,hogy köztéma a muszlim emberek elfogadása. Gondoltam olvasok arról ,hogy kik is ezek az emberek . Afganisztánnal kezdtem.A könyv felöleli a 1978 kommunista puccstól tartó időszakot 2004 októberében megtartott választásokig. A történet nagy része Kabulban játszódik. Két nő Marjam és Leila szemén keresztül láthatjuk a történéseket, élhetjük át veszteségeiket . Azt kell mondjam egy csodásan megírt szépirodalmi művet olvastam. Az utolsó sorok elolvasása után még órákig forgolódtam az ágyban és gondolkodtam.Biztosra veszem ,hogy napokig fogok is még rágódni rajta. Biztosra veszem ,hogy mind a témában ,mind pedig Khaled Hosseinitől fogok még olvasni. Úgy vélem,hogy ez elmúlt évek tragédiái kapcsán érdemes az Európai embereknek kicsit mélyebben beleásni magát a témába. Őszintén én elég kirekesztő vagyok ezért a szuverén véleményem megtartom magamnak még mielőtt politikai vitát robbantanék ki .:) Aki merszet érez magába nyugodtan olvassa el szerintem nem fog csalódni.

>!
KoŁibri
Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap

Rendkívül jelentős egy könyv! Kívülről azt lát az ember az eseményekbe és az érthetetlen szokásokba amit csak akar. A média is a saját szája íze szerint közli velünk a történéseket. De most évtizedeket visszaugorva napjainkig megtudhatjuk és megélhetjük mi a valóság, mi zajlott „belül”, és hogyan éltek meg mindent ezek az emberek. Nagyon ügyesen font a regénybe olyan férfiakat, akikkel kimondathatott fontos gondolatokat és történelmi meglátásokat.
Nagyon hozzá vagyok már edződve a keleti regényekhez, de ettől függetlenül bizony sokat sírtam és sok dolgon meglepődtem.

>!
Virágszépe
Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap

Afganisztán, 80-as évek, a könyvben egy teljesen idegen, rettenetes világ. Két fiatal lány története: Marjam a törvénytelen gyermek és Leila, aki fiatalon árva lesz. Létük, jövőjük bizonytalan, kiszolgáltatottak. Általában arról olvasunk, hogy milyen meghatározó az életben egy-egy döntés következménye, melyik utat választjuk. Marjam és Leila számára nem adatott meg semmilyen választás lehetősége, alárendeltségük meghatározza jövőjüket, elindítja lelki és fizikai szenvedésekkel teli életüket. Felfoghatatlan, hogyan lehet így élni, rabszolgaként. Nem tanulhatnak, olvashatnak, még az utcára sem mehetnek ki egyedül. Hosseinitől ez a harmadik regény amit olvastam, mindegyik felkavaró, megrázó emberi kapcsolatokról mesél. Az Ezeregy tündöklő nap azonban olyan érzelmi vulkánkitörés, amiről nem lehet véleményt mondani, de az biztos, hogy Hosseini félelmetesen, megdöbbentően valóságos képet mutat erről a jobb sorsra érdemes nemzetről. Felmerül a kérdés, hogy mi változott a XXI. századra Afganisztánban?

>!
BoSziKa78
Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap

Már az előző Hosseini-nél is megjegyeztem, hogy nem igazán szeretek a nekem megszokottól ennyire eltérő kultúráról, vallásról olvasni. De miután befejeztem a Papírsárkányokat biztos voltam benne, hogy még fogok ettől az írótól olvasni. Tetszik a stílusa. Nem hatásvadász módra írja le a szörnyűségeket, mégis tisztában vagyunk vele. Az Ezeregy tündöklő nap két nő történetét írja le, ami egyben gyönyörű és nyomasztó. Nem csak fizikai, de lelki terror amin keresztül kell menniük, és nem csak a férj oldaláról, de a rendszer is kiveszi a részét a kínzásukból. Kedvenc szereplőm Aziz, aki olyan keveset szerepel a lapokon, mégis ő az, aki ha akaratlanul is, de okozója az eseményeknek.
A borítója nem nagyon tetszik, de ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el. Legalább azért, hogy utána hálát adhassunk a sorsunknak, hogy nem velünk történt mindez.
„Csak ezt adhatom, neki, mondta Marjam Leilának, ezt a tudást, ezeket az imádságokat. Mindig is ez volt az egyetlen valódi tulajdonom.”


Népszerű idézetek

>!
Bélabá MP

– Ismered a régi mondást – mondta.
– Lakatlan szigetre mész. Öt könyvet vihetsz magaddal. Melyik ötöt választod? Sosem gondoltam, hogy egyszer tényleg választanom kell.

12 hozzászólás
>!
Csoszi P

A kínaiak azt mondják, jobb étel nélkül három napig, mint tea nélkül egy napig.

252. oldal

>!
agisajt

Marjam feküdt a kanapén, kezét két térde közé szorította, és nézte, ahogy az ablakon túl kavarog és örvénylik a hó. Eszébe jutott, hogy Náná egyszer azt mondta, minden egyes hópihe egy megbántott nőt jelent valahol a világban. Hogy minden sóhaj felszáll az égbe, ott felhőkbe gyűlik, ami aztán apró darabokra törik, és a darabok csendesen lehullnak az emberekre.
Emlékeztetőül, hogyan szenvednek a magunkfajta nők, mondta. Milyen csendesen tűrjük mindazt, ami kijut nekünk.

95. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Marjam
>!
Csoszi P

Istennek célja van minden megpróbáltatással és bánattal, amit kiró ránk.

44. oldal

>!
Csoszi P

Dzsalil újságkivágásokat hozott magával a heráti Ettefak-e-Eszlamból, és felolvasta őket. Marjam számára ő volt az összekötő kapocs, a bizonyíték, hogy létezik egy nagyobb világ a kolbán, Gol Dámanon és még Heráton túl is, egy világ kiejthetetlen nevű lakókkal, vonatokkal, múzeumokkal, futballal, és rakétákkal, melyek a föld körül keringtek és leszálltak a Holdra. Csütörtökönként Dzsalil abból a világból hozott magával egy darabot a kolbába.

29. oldal

>!
Csoszi P

Amit egy férfi otthon tesz, az az ő dolga.

269. oldal

>!
Hanayome

Tudta, hogy sosem lesz képes nyomot hagyni Mami szívén, ahogyan a fivérei tették, mert Mami szíve olyan volt, akár egy fakó tengerpart, ahol Leila lépteit mindig elmossák a szomorúság hullámai, melyek feltornyosulnak és összecsapnak, feltornyosulnak és összecsapnak.

Kapcsolódó szócikkek: Leila
>!
Csoszi P

– Ha Bush elnök nem segít – mondta –, ezek a terroristák hamarosan az USA-nak és Európának is ártani fognak.
Egy hónappal azelőtt Leila megtudta, hogy a tálibok TNT-t dugtak a bámijáni óriás Buddhák közti hasadékokba és felrobbantották őket, mondván, a bálványimádás és bűn tárgyai. Az egész világ felkiáltott, az USA-tól Kínáig. Az egész földkerekségen kormányok, történészek és régészek írtak leveleket, és kérlelték a tálibokat, hogy ne pusztítsák el Afganisztán két legnagyobb történeti műalkotását.
A tálibok azonban nem kímélték a kétezer éves Buddha-szobrokat. Minden egyes robbanásnál Allahu akbart kántáltak, és ahányszor csak hatalmas porfelhőt kavarva leszakadt a szobrokról egy szétmálló kar vagy láb, vidáman ünnepeltek.

315. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Afganisztán
>!
Csoszi P

Leila örült, hogy Bábinak nem kellett végignéznie, ahogy a tálibok munkához láttak. Megnyomorították volna.
Kezükben csákányt lóbáló férfiak elözönlötték és tönkretették a Kabuli Múzeumot, és porrá zúzták a preiszlám szobrokat – jobban mondva azokat, amiket a mudzsáhidek meghagytak. Az egyetemet bezárták, a diákokat hazaküldték. A falakról letépték a festményeket, és pengével szabdalták fel őket. Berúgták a televíziók képernyőit. Hegyekbe rakva égettek el könyveket – a Korán kivételével –, a könyvesboltokat pedig bezárták. Khalili, Pezsvak, Anszári, Hadzsi Dehkán, Asraki, Bejtáb, Háfiz, Dzsámi, Nimázi, Rúmi, Khajjám, Bidel és még mások költeményei füstté váltak.

282. oldal

>!
Csoszi P

A Khárábatot, Kabul régi zenei gettóját elhallgattatták. A zenészeket megverték és börtönbe dugták, robábjaikat, tamburáikat és harmonikáikat megtaposták. A táblibok elmentek Tárik kedvenc zenésze, Ahmad Záhir sírjához, és golyókat eresztettek bel.
– Már majdnem húsz éve halott – mondta Leila Marjamnak. – Nem elég, hogy egyszer meghalt?

283. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kabul · Leila · Marjam

Hasonló könyvek címkék alapján

Atiq Rahimi: Türelemkő
Fabio Geda: A tengerben élnek krokodilok
László Emília: Afgán ételek
Siba Shakib: Afganisztánba csak sírni jár az Isten
Yasmina Khadra: Kabul fecskéi
Ken Follett: Kaland Afganisztánban
Stephen King: Dolores
Jessica Sorensen: The Coincidence of Callie & Kayden – Callie, Kayden és a véletlen
Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet
Torey Hayden: Egy gyerek