És ​a hegyek visszhangozzák 287 csillagozás

Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák

2013 ​szépirodalmi szenzációja – Khaled Hosseini új regénye a világ bestseller-listáinak élén! A 80 országban, 40 millió példányban eladott Papírsárkányok és Ezeregy tündöklő nap szerzőjének új regényét már az első hetekben világszerte többszázezren olvasták.
Hosseini mestere a rabul ejtő egzotikus történeteknek és a finoman szőtt mondatok mögött rejlő, mélyen emberi érzéseknek. Új regényében arról mesél, hogyan szeretünk, hogyan viselünk gondot egymásra, és a döntéseink hogyan rezonálnak a minket követő nemzedékek életében. Könyve nem áll meg a szülők és gyermekeik kapcsolatánál, hanem a testvérek és unokatestvérek kötődéseiből bámulatosan gazdag tablót festve mutatja be, hogyan sértjük meg, áruljuk el, becsüljük meg és áldozzuk fel egymást. Hogy milyen gyakran lepnek meg bennünket döntéseikkel és tetteikkel a hozzánk legközelebb állók amikor a leginkább számítanánk rájuk. Miközben lap, lap után, a Földet körbeutazva követjük a regényszereplők ágas-bogas életét, sorsukat és… (tovább)

Eredeti mű: Khaled Hosseini: And the Mountains Echoed

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Libri, Budapest, 2017
504 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634332800
>!
Libri, Budapest, 2013
502 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633102299 · Fordította: Nagy Gergely
>!
Libri, Budapest, 2013
ISBN: 9789633102992 · Fordította: Nagy Gergely

Enciklopédia 8

Helyszínek népszerűség szerint

Kabul


Kedvencelte 57

Most olvassa 31

Várólistára tette 228

Kívánságlistára tette 132

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Youditta
Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák

Hosseini jól keveri a kártyáit a könyvben. Hamar eléri azt, hogy az ember ne tudja letenni a könyvet, folyamatosan olvasni akarja.
Afgán családok története jelenik meg előttünk, minden elemével. Szegénység, borzalom, fájdalmas elválás, háború, afgán menekültek. Ám van másik oldal is, szeretet különböző formái, leginkább testvéri ami erősen átitatja a lapokat, sajnálom is, hogy olyan keveset olvashattam Abdullah-ról, ő volt a kedvencem.
Érdekes volt, ahogy a sok történetet összekeverte Hosseini, néha nem is tudtam, hogy áll kapcsolatban az alaptörténettel.
Jó volt barangolni Afganisztánban, 50 év különböző korszakaiban, a 2000-es években is. Jó volt arról olvasni, hogy vannak emberek, akik szinte mindent kockára tesznek, hogy háborús testi-lelki sérülteken segítsenek. Igen, vannak ilyen emberek, szerencsére.
Lehet, hogy a mostani Európában több Hosseini kellene, bár nem tudom emberek gondolkodásmódján mennyire segítene. A könyv is megmutatja, hogy amikor látjuk a borzalmat, akkor fogadkozunk, hogy segítünk a lehetőségeinkhez mérten, s ha hazamegyünk a biztonságos kis világunkba, akkor az egészre mint egy álom gondolunk, s néhány hét alatt gyorsan el is felejtjük azt a nagy tenniakarást.

Hosseini ha hatásvadász is olykor, azért írni tud, szeretem ahogy a Közel-Keletet megmutatja, ahogy a történetei összeállnak a végén. Viszont ha őt akarom olvasni, előtte fel kell rá készítenem a lelkemet.

>!
mate55 
Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák

Hosseini legambiciózusabb munkája, több generáció és kontinens között. Véleményem szerint, a posztmodern regény átláthatatlan cinizmusának „rövidítése”, amely nagyon különbözik a Közel-Keletről és Dél-Ázsiából érkező politikai, érzelmileg túlfűtött könyvektől. Mégis olyan rajongók „légióit” vonzotta, akik hozzászoktak az irodalmi fikció spoiler iskolájához, és azt sugallják, hogy olyan időkben élünk, amikor az ilyen megkülönböztetések egyre inkább értelmetlenek, és a cinizmus végül is kifogyóban van. Arról mesél, hogyan szeretünk, hogyan viselünk gondot egymásra, és a döntéseink hogyan rezonálnak a minket követő nemzedékek életében. Az író a hektikus emberi érzelmeket meglepő ügyességgel kezeli. Minden fejezetet más-más nézőpontból mond el, feltárva minden egyes ember által rejtett aggodalmakat és megpróbáltatásokat. A kronológia töredezett (de „folyékony”), mivel többszörös, bonyolultan összekapcsolt narrátorok adják elő személyes történeteiket az afganisztáni megpróbáltatás drámáján belül. Az egymást követő elbeszélések, olyan technikával bontakoznak ki, amely az Az ezeregy éjszaka meséi klasszikus formájára emlékeztetnek. Bár a regény valósághű, gyakran rapszodikus, a mesélés keményfajta varázsa pedig optimizmussal táplálja, hisz abban, hogy ha az emberek nem feltétlenül képesek megszabadulni a kemény világtól, legalább megértést, szimpatizálást érhetnek el. Olyan karakterek, amelyekről elvárható, hogy marginalizálódjanak (háttérbe szoruljanak). Az afgán szereplők érzelmi életének csodálatos frissessége van, akik mind a szegénységgel és a politikai realitások megváltoztatásával szemben, vagy talán azért, mert a „harcok” által szegénységgel küszködnek, feltárják a dinamikus új utakat, amelyek egymáshoz kapcsolódnak. Hosseini regényeiben a túlélésért folytatott harc nem törik össze a személyes identitást. Megszabadítja. Míg az erőteljes szépség pillanatai folyamatosan jelen vannak, (érzésem szerint) a történetvonalak nem egészen illeszkednek egymáshoz, és emiatt a könyv egy regényből egy sor „matrica formájába” bontakozik ki. spoiler A „Papírsárkányok” és az „Ezeregy tündöklő nap" rajongói azonban nem fognak csalódni. Hosseini hangja biztos, karizmatikus.

>!
Gyöngyi69
Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák

Születésnapi ajándék a férjemtől Hosseini könyve, amit méltatlanul sokáig várakoztattam a polcon.
Másnak éreztem ezt a regényt az író előző két kötetéhez képest: itt kevesebbet olvashattunk a háború borzalmairól, miközben mégis volt belőlük jócskán. Miközben zajlanak egyes szereplők életének eseményei, egyikük életéből a másikba csöppenünk, és előbb-utóbb mindennek jelentősége lesz majd, néha egészen apró, jelentéktelennek tűnő momentumoknak is. A magam életében is meg szoktam figyelni, hogy néha egy szó, egy beszélgetés hogyan hat valaki életére, aki jelen sem volt az ominózus szavak elhangzásakor, de a másik továbbadta, beszélt róla, megmutatta másoknak is, és ők hasznát vették. Ilyen pillangóeffektusok sora Hosseini sora, aki gondoskodik arról is, hogy ne tudjunk mindent kiszámítani, érje meglepetés is az embert bőven a könyvet olvasva. Az író tőle megszokott módon emberséggel beszél szereplőiről, próbál rávilágítani cselekedeteik okára. Pont ezt érzem egyik legnagyobb erényének is a könyvnek: arra tanít, hogy egyes emberek viselkedésének hátterében sejtelmünk sem lehet róla, hogy mi lapul, így ítéleteink szükségszerűen igazságtalanok lesznek.

>!
Bori_L P
Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák

Jól esett most ez a könyv. Néha nehéz volt olvasni, mert a leírt borzalmak (még ha némileg színpadiasan és hatásvadászul is vannak előadva) eszembe juttatnak valós borzalmakat, amiket ugyan nem én éltem át, de testközelből láttam őket, találkoztam velük. De Khaled Hosseini szerintem gyönyörűen ír, és én rendkívül hálás vagyok neki azért, hogy Afganisztánnak egy olyan arcát mutatja meg, amit az „átlag” nyugati ember nem lát. Mert borzalmak mindenhol történnek a világban, nem kell elmenni érte Közel-Keletig, de még csak a szomszéd országig sem (bár valamiért a közel-keleti borzalmak egzotikusabbak, mint az itthoniak, azokkal „felemelőbb” és menőbb foglalkozni), de egy kultúrát nem csak a negatívumai határoznak meg.

Hosseini ír az afgán falusi életről, a nehézségekről és szépségekről, ír a háborúról, az emigrációról, és arról, hogy néha milyen nehéz megfelelő döntéseket hozni. Hogy a szörnyűségek valójában csak addig szörnyűek, amíg látjuk őket, de otthon, a kényelmes és biztonságos életünkben inkább álomszerűnek tűnnek. És ez elkerülhetetlen, sőt, talán rendjén is van így – senki nem veheti a hátára az egész Föld minden bánatának és kegyetlenségének súlyát. Sok minden másról is ír, szeretetről, szomorúságról, felejtésről. Szépen, szomorúan, de mégis érdekesen. Néha kellenek az ilyen könyvek nekem.

>!
Szimirza P
Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák

Nem egy egyszerű olvasmány, hisz nem csak arra kell figyeljen az olvasó, hogy hogyan fonódnak össze a történetek, a különböző emberi sorsok, hanem maga a történet vezetés is elég bonyolult, sok szálon fut. Más kultúra, más erkölcsi normák, de ugyanaz a fájdalom, ugyanaz a szeretet, mint bárhol a világon.

>!
Trudiz
Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák

Igen hosszúra nyúló olvasásom volt ez.
Hullámzó volt a kedvelt, s kevésbé tetszetős rész, így több más olvasmány „beelőzött”. Volt, amikor alig tudtam letenni, vitt magával, de a szomorú, negatívabb eseményeknél megtorpantam, beragadtam.

>!
Anó P
Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák

Ez a regény hol simogatta, hol fájdalmasan horzsolta a lelkem, de egy pillanatig sem untatott. Épp ellenkezőleg – azok közé az olvasmányok közé tartozik, amelyek letehetetlenek – csak peregnek az órák, s észre sem veszi az ember, hogy elzsibbadva ül az ágy szélén – s kinn, ahol „egy pillanattal azelőtt” fényesen ragyogott a nap, koromsötét van már…Sok szálon futó a történet, a „meseszőttes” színes szálai egyre bonyolódnak, hogy végül minden kisimuljon és érthetővé váljék. Happy end? Csak annyi, mint az életben. De az olvasó érezhet azért végül egy könnyű, finom simítást az arcán, mint az a kisfiú, s az a kislány, akik testvérek voltak, s egy kellemes nyári napon egymás mellett aludtak nagy békességben….
Kedvencem a második Pari volt – s nagyon mélyen érintett az a rész, mely a kis Pari, Nabi, a sofőr, Szulejmán és Nila életét kísérte végig.
De elgondolkodtató volt Thália története is, s az, ahogy az élete megoldódott. Érdekes, mennyivel inkább lánya lett ő a különc, erős, gyakran kemény, de tiszta lelkű tanítónőnek, mint amennyire a fia fia volt.
Szerettem volna, ha másképp végződik a regény – aki olvasta, tudja, mire gondolok! De így életszerűbb volt.

>!
Véda MP
Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák

Mi az, ami megérint minket a világból és ösztönös, természetes cselekvéssé válik, és mi az aminek csak pár pillanatig leszünk részesei, majd a bennünk keltett érzelmek egyszerűen elhalványodnak az idővel, mint egy jól sikerült melodramatikus színházi előadás?
Számomra erről, a soha el nem fogyó szeretetről, és arról a bőr alatt megbúvó örök tüskéről szólt a könyv, milyen is nekünk, akiknek nem adatott meg a felejtés ajándéka?
Hiszen mindig annak a nehezebb, aki marad…

>!
Coralie
Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák

Khaled Hosseini nem csak ír, varázsol is. Mint bűvész a kalapból, ő a lapok sorai közül húz elő távoli tájakat, embereket, szép de kegyetlen történeteket életről, szerelemről, szenvedésről. Olvasóként egyszerre gyönyörködsz és elborzadsz a mesétől, ami oldalról oldalra építkezik, míg végül a sok apró kis szálból összeáll a nagy egész. Sorsok fonódnak össze, hol szeretetben, hol gyűlöletben. Lélektükör darabkákból kirakott keleti mozaik, földi pokol és megváltás. A szereplői nagyon emberiek, valóságosak. Jó volt, hogy több szemszögből is láthattuk ugyanannak a történetnek a részleteit, térben és időben váltakozva. Ez a könyv megragadja a lelket és nem ereszti. Biztos, hogy fogok még olvasni tőle.

>!
brigi11 P
Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák

Azt írja a szerző a könyvben, hogy ez egy olyan történet, mint egy mozgásban lévő vonat, mindegy, hol ugrik fel rá az ember, előbb-utóbb eléri a célját.
Nekem ez inkább volt egy kedves városnéző busz. Helyenként teljesen felesleges szereplők/megállók, helyenként a szép környékről eljutottunk a nyomor telepre, láttuk a múltat, a politikai helyzetet, a nők helyzetét és a végén meg nyugodva szálltunk le a buszról, mert minden részlet a helyére került és idővel úgy is csak a szépre/ a végére fogunk emlékezni.
Most pedig át kell értékelnem A Thousand Splendid Sun-t, mert az sokkal-sokkal jobban tetszett.


Népszerű idézetek

>!
Vajdaencsi

Mindig mindenki ezt mondja. Értelmetlen erőszak. Értelmetlen gyilkolás. Mintha el lehetne követni értelmes gyilkosságot is.

188. oldal, 5. fejezet (Libri, 2013)

>!
Tevke

Azt mondják, az embernek célt kell találnia az életéhez, és úgy élni. De néha csak amikor már leélte az életét, akkor jön rá, hogy az életének volt célja, ráadásul valószínűleg olyasmi, ami soha eszébe sem jutott.

Kapcsolódó szócikkek: életcél
>!
robinson P

Apa világa kegyetlen világ. Ingyen semmi jó nincs benne. Még a szeretet sem. Mindenért fizetnie kell az embernek. És ha az ember szegény, akkor a szenvedés a fizető eszköze.

33. oldal

>!
tshehip

De az idő olyan, mint a vonzerő. Az embernek sosincs annyi, mint amennyit gondol.

472. oldal, 9. fejezet

>!
winrudi

A szépség óriási, meg nem érdemelt ajándék, amit véletlenszerűen, ostobán osztogatnak.

404. oldal, 8. fejezet (Libri, 2013)

>!
imrekati

Amint azt Ön is jól tudja, mi, afgánok, nagyra értékeljük a költészetet, közülünk még a legműveletlenebb is fejből tud Háfiz-, Khajjám- vagy Szádi-verseket. emlékszik, Mr. Markosz, hogy tavaly azt mondta nekem, mennyire szereti az afgánokat? Én pedig megkérdeztem, miért, mire Ön elnevette magát, és azt felelte: Azért, mert itt még a graffitisek is Rúmit fújnak a falra.

122. oldal, (Libri, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: Omar Khajjám
>!
mate55 

Csak levontam a következtetést, hogy egyesek, különösen nők számára a házasság – még ha olyan boldogtalan is, mint az övék – menekülés valami még nagyobb boldogtalanság elől.

>!
robinson P

Senkinek sem kell megtudnia. Nem is tudja meg senki. Az ő titka marad, amit csak a hegyekkel oszt meg. A kérdés az, hogy olyan titok-e ez, amivel együtt tud élni: és Parvana úgy hiszi, tudja a választ. Egész életében titkokkal élt együtt.

89. oldal

>!
ZigneC

… ha a kultúra egy ház, akkor a nyelv a kulcsa a bejáratának, és benne minden szobának. Enélkül, folytatta, valami furcsa szerzet leszel, igazi haza és megalapozott személyiség nélkül.


Hasonló könyvek címkék alapján

Nadia Hashimi: Kövek és gyöngyök
Atiq Rahimi: Türelemkő
László Emília: Afgán ételek
Kristin Hannah: Fülemüle
Pat Conroy: Hullámok hercege
Ania Ahlborn: Vértestvérek
Abraham Verghese: Könnyek kapuja
Rick Riordan: A csontlabirintus
Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel
J. Nozipo Maraire: Zenzele