És ​a hegyek visszhangozzák 400 csillagozás

Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák

2013 ​szépirodalmi szenzációja – Khaled Hosseini új regénye a világ bestseller-listáinak élén! A 80 országban, 40 millió példányban eladott Papírsárkányok és Ezeregy tündöklő nap szerzőjének új regényét már az első hetekben világszerte többszázezren olvasták.
Hosseini mestere a rabul ejtő egzotikus történeteknek és a finoman szőtt mondatok mögött rejlő, mélyen emberi érzéseknek. Új regényében arról mesél, hogyan szeretünk, hogyan viselünk gondot egymásra, és a döntéseink hogyan rezonálnak a minket követő nemzedékek életében. Könyve nem áll meg a szülők és gyermekeik kapcsolatánál, hanem a testvérek és unokatestvérek kötődéseiből bámulatosan gazdag tablót festve mutatja be, hogyan sértjük meg, áruljuk el, becsüljük meg és áldozzuk fel egymást. Hogy milyen gyakran lepnek meg bennünket döntéseikkel és tetteikkel a hozzánk legközelebb állók amikor a leginkább számítanánk rájuk. Miközben lap, lap után, a Földet körbeutazva követjük a regényszereplők ágas-bogas életét, sorsukat és… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Libri, 2022
puhatáblás · ISBN: 9789636040819 · Fordította: Nagy Gergely
>!
Libri, Budapest, 2019
502 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634332800
>!
Libri, Budapest, 2017
502 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634332800 · Fordította: Nagy Gergely

2 további kiadás


Enciklopédia 23

Helyszínek népszerűség szerint

Kabul


Kedvencelte 83

Most olvassa 35

Várólistára tette 272

Kívánságlistára tette 169

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

Youditta>!
Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák

Hosseini jól keveri a kártyáit a könyvben. Hamar eléri azt, hogy az ember ne tudja letenni a könyvet, folyamatosan olvasni akarja.
Afgán családok története jelenik meg előttünk, minden elemével. Szegénység, borzalom, fájdalmas elválás, háború, afgán menekültek. Ám van másik oldal is, szeretet különböző formái, leginkább testvéri ami erősen átitatja a lapokat, sajnálom is, hogy olyan keveset olvashattam Abdullah-ról, ő volt a kedvencem.
Érdekes volt, ahogy a sok történetet összekeverte Hosseini, néha nem is tudtam, hogy áll kapcsolatban az alaptörténettel.
Jó volt barangolni Afganisztánban, 50 év különböző korszakaiban, a 2000-es években is. Jó volt arról olvasni, hogy vannak emberek, akik szinte mindent kockára tesznek, hogy háborús testi-lelki sérülteken segítsenek. Igen, vannak ilyen emberek, szerencsére.
Lehet, hogy a mostani Európában több Hosseini kellene, bár nem tudom emberek gondolkodásmódján mennyire segítene. A könyv is megmutatja, hogy amikor látjuk a borzalmat, akkor fogadkozunk, hogy segítünk a lehetőségeinkhez mérten, s ha hazamegyünk a biztonságos kis világunkba, akkor az egészre mint egy álom gondolunk, s néhány hét alatt gyorsan el is felejtjük azt a nagy tenniakarást.

Hosseini ha hatásvadász is olykor, azért írni tud, szeretem ahogy a Közel-Keletet megmutatja, ahogy a történetei összeállnak a végén. Viszont ha őt akarom olvasni, előtte fel kell rá készítenem a lelkemet.

mate55 P>!
Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák

Hosseini legambiciózusabb munkája, több generáció és kontinens között. Véleményem szerint, a posztmodern regény átláthatatlan cinizmusának „rövidítése”, amely nagyon különbözik a Közel-Keletről és Dél-Ázsiából érkező politikai, érzelmileg túlfűtött könyvektől. Mégis olyan rajongók „légióit” vonzotta, akik hozzászoktak az irodalmi fikció spoiler iskolájához, és azt sugallják, hogy olyan időkben élünk, amikor az ilyen megkülönböztetések egyre inkább értelmetlenek, és a cinizmus végül is kifogyóban van. Arról mesél, hogyan szeretünk, hogyan viselünk gondot egymásra, és a döntéseink hogyan rezonálnak a minket követő nemzedékek életében. Az író a hektikus emberi érzelmeket meglepő ügyességgel kezeli. Minden fejezetet más-más nézőpontból mond el, feltárva minden egyes ember által rejtett aggodalmakat és megpróbáltatásokat. A kronológia töredezett (de „folyékony”), mivel többszörös, bonyolultan összekapcsolt narrátorok adják elő személyes történeteiket az afganisztáni megpróbáltatás drámáján belül. Az egymást követő elbeszélések, olyan technikával bontakoznak ki, amely az Az ezeregy éjszaka meséi klasszikus formájára emlékeztetnek. Bár a regény valósághű, gyakran rapszodikus, a mesélés keményfajta varázsa pedig optimizmussal táplálja, hisz abban, hogy ha az emberek nem feltétlenül képesek megszabadulni a kemény világtól, legalább megértést, szimpatizálást érhetnek el. Olyan karakterek, amelyekről elvárható, hogy marginalizálódjanak (háttérbe szoruljanak). Az afgán szereplők érzelmi életének csodálatos frissessége van, akik mind a szegénységgel és a politikai realitások megváltoztatásával szemben, vagy talán azért, mert a „harcok” által szegénységgel küszködnek, feltárják a dinamikus új utakat, amelyek egymáshoz kapcsolódnak. Hosseini regényeiben a túlélésért folytatott harc nem törik össze a személyes identitást. Megszabadítja. Míg az erőteljes szépség pillanatai folyamatosan jelen vannak, (érzésem szerint) a történetvonalak nem egészen illeszkednek egymáshoz, és emiatt a könyv egy regényből egy sor „matrica formájába” bontakozik ki. spoiler A „Papírsárkányok” és az „Ezeregy tündöklő nap" rajongói azonban nem fognak csalódni. Hosseini hangja biztos, karizmatikus.

Szösszenet P>!
Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák

Érzelmileg nehéz olvasmány, lassan is haladtam vele. A könyvben Afganisztán családjainak életébe nyerhetünk bepillantást, az érzelmek széles és végletes skálájával.
Néha, mintha egy mesét olvastam volna, de aztán a háború okozta fájdalmas és tragikus események visszazökkentettek a valóságba.
A több évtizedet nehéz besűríteni egy könyvbe, de a szerző a lényeget megmutatta.
A szegénységet, a lemondást, tragédiát, fájdalmat, veszteséget, szenvedést; és nem utolsó sorban a túlélés, remény,testvéri szeretet és megértés.
Ez a regény megtanít arra, hogy előítéletek nélkül szemléljük a valóságot.

Bori_L>!
Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák

Jól esett most ez a könyv. Néha nehéz volt olvasni, mert a leírt borzalmak (még ha némileg színpadiasan és hatásvadászul is vannak előadva) eszembe juttatnak valós borzalmakat, amiket ugyan nem én éltem át, de testközelből láttam őket, találkoztam velük. De Khaled Hosseini szerintem gyönyörűen ír, és én rendkívül hálás vagyok neki azért, hogy Afganisztánnak egy olyan arcát mutatja meg, amit az „átlag” nyugati ember nem lát. Mert borzalmak mindenhol történnek a világban, nem kell elmenni érte Közel-Keletig, de még csak a szomszéd országig sem (bár valamiért a közel-keleti borzalmak egzotikusabbak, mint az itthoniak, azokkal „felemelőbb” és menőbb foglalkozni), de egy kultúrát nem csak a negatívumai határoznak meg.

Hosseini ír az afgán falusi életről, a nehézségekről és szépségekről, ír a háborúról, az emigrációról, és arról, hogy néha milyen nehéz megfelelő döntéseket hozni. Hogy a szörnyűségek valójában csak addig szörnyűek, amíg látjuk őket, de otthon, a kényelmes és biztonságos életünkben inkább álomszerűnek tűnnek. És ez elkerülhetetlen, sőt, talán rendjén is van így – senki nem veheti a hátára az egész Föld minden bánatának és kegyetlenségének súlyát. Sok minden másról is ír, szeretetről, szomorúságról, felejtésről. Szépen, szomorúan, de mégis érdekesen. Néha kellenek az ilyen könyvek nekem.

Gyöngyi69>!
Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák

Születésnapi ajándék a férjemtől Hosseini könyve, amit méltatlanul sokáig várakoztattam a polcon.
Másnak éreztem ezt a regényt az író előző két kötetéhez képest: itt kevesebbet olvashattunk a háború borzalmairól, miközben mégis volt belőlük jócskán. Miközben zajlanak egyes szereplők életének eseményei, egyikük életéből a másikba csöppenünk, és előbb-utóbb mindennek jelentősége lesz majd, néha egészen apró, jelentéktelennek tűnő momentumoknak is. A magam életében is meg szoktam figyelni, hogy néha egy szó, egy beszélgetés hogyan hat valaki életére, aki jelen sem volt az ominózus szavak elhangzásakor, de a másik továbbadta, beszélt róla, megmutatta másoknak is, és ők hasznát vették. Ilyen pillangóeffektusok sora Hosseini sora, aki gondoskodik arról is, hogy ne tudjunk mindent kiszámítani, érje meglepetés is az embert bőven a könyvet olvasva. Az író tőle megszokott módon emberséggel beszél szereplőiről, próbál rávilágítani cselekedeteik okára. Pont ezt érzem egyik legnagyobb erényének is a könyvnek: arra tanít, hogy egyes emberek viselkedésének hátterében sejtelmünk sem lehet róla, hogy mi lapul, így ítéleteink szükségszerűen igazságtalanok lesznek.

Zanit>!
Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák

Ebben a csodálatos könyvben több afgán család életét kísérhetjük végig. Olyan, mint egy pókháló, az egyik történet kapcsolódik valamilyen módon a másikhoz.
Szinte minden szereplő könnyeket csal az ember szemébe, de a kedvencem Abdullah volt.
Egy kisfiú, aki rajong a húgáért. Pari gyűjti a madártollakat, ezért Abdullah a cipőjét cseréli egy pávatollra, hogy örömet szerezzen a testévérének. Ennyire szereti. De elszakítják őket egymástól… Találkoznak még valaha?
Fájdalmas, de mégis szép, nem utoljára olvastam.

Szimirza P>!
Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák

Nem egy egyszerű olvasmány, hisz nem csak arra kell figyeljen az olvasó, hogy hogyan fonódnak össze a történetek, a különböző emberi sorsok, hanem maga a történet vezetés is elég bonyolult, sok szálon fut. Más kultúra, más erkölcsi normák, de ugyanaz a fájdalom, ugyanaz a szeretet, mint bárhol a világon.

Lisie87>!
Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák

Kiskoromban, amikor autóztunk és nézegettem a járókelőket, néha elgondolkodtam, hogy vajon mi lehet az ő „történetük”, hová mennek, hol élnek, mit csinálhatnak?
Erről a könyvről ez az emlék jutott eszembe. Az elején elindulunk egy családtól, majd fejezetenként kapunk más- más embereket és élettörténeteket, hogyan alakult testvérek, rokonok, ismerősök élete. Afganisztán, Párizs, Amerika, de valahogy mindig visszakanyarodunk Kabulba, a központi magba, ahol egy sorsfordító döntés hatására két testvér útja elvált.
Nagyon szép, realisztikus, olykor szomorú és fájó történetek ezek, amik megalkotnak egy egészet. Szeretem a „happy endet”, de mind tudjuk, hogy az életben nincs csak „jó” mindig van egy kis szomorúság is. Minden fájdalom, minden öröm illett a könyvhöz, így kaptam teljes élményt.
Néha érdemes kikacsintani a komfortzónából és olyat is olvasni, ami körülöttünk történik, mégis kicsit olyan, mint egy másik univerzum.

hogolyo91 P>!
Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák

Korábban a Papírsárkányokat és az Ezeregy tündöklő napot olvastam a szerzőtől, amik zseniális, gyönyörűen megírt, ám hihetetlenül nyomasztó, rengeteg tragédiát és gonoszságot bemutató regények, így hónapokat vártam a két Hosseini olvasásom között. Ez a regény több lazán egymásba fonódó történetet tartalmaz, több ember és család sorsát mutatja be, kicsit kevésbé nyers és kegyetlen módon, mint az előző művei.
Hozzám kicsit közelebb állnak a kevésbé szétszabdalt könyvek, ám ez is fantasztikus, nagyon szépen megírt regény. Bemutatja az élet sötét és -ritkán- napfényes oldalát, rengeteg szenvedést, fájdalmas sorsot, képes könnyeket csalni az olvasó szemébe.
Tekintve, hogy korábban mennyi információval rendelkeztem az afgán történelemről, kultúráról, Hosseini könyvei erőteljesen képesek érzékenyíteni az embert, képes bemutatni az afgán átlagembert, aki csak túlélni akar és azt akarja, hogy a családja is túléljen minden háború és nehézség, hagyomány és elvárás ellenére.

2 hozzászólás
Trudiz>!
Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák

Igen hosszúra nyúló olvasásom volt ez.
Hullámzó volt a kedvelt, s kevésbé tetszetős rész, így több más olvasmány „beelőzött”. Volt, amikor alig tudtam letenni, vitt magával, de a szomorú, negatívabb eseményeknél megtorpantam, beragadtam.


Népszerű idézetek

Vajdaencsi>!

Mindig mindenki ezt mondja. Értelmetlen erőszak. Értelmetlen gyilkolás. Mintha el lehetne követni értelmes gyilkosságot is.

188. oldal, 5. fejezet (Libri, 2013)

Tevke>!

Azt mondják, az embernek célt kell találnia az életéhez, és úgy élni. De néha csak amikor már leélte az életét, akkor jön rá, hogy az életének volt célja, ráadásul valószínűleg olyasmi, ami soha eszébe sem jutott.

Kapcsolódó szócikkek: életcél
robinson P>!

Apa világa kegyetlen világ. Ingyen semmi jó nincs benne. Még a szeretet sem. Mindenért fizetnie kell az embernek. És ha az ember szegény, akkor a szenvedés a fizető eszköze.

33. oldal

tshehip>!

De az idő olyan, mint a vonzerő. Az embernek sosincs annyi, mint amennyit gondol.

472. oldal, 9. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: idő
winrudi>!

A szépség óriási, meg nem érdemelt ajándék, amit véletlenszerűen, ostobán osztogatnak.

404. oldal, 8. fejezet (Libri, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: szépség
mate55 P>!

Csak levontam a következtetést, hogy egyesek, különösen nők számára a házasság – még ha olyan boldogtalan is, mint az övék – menekülés valami még nagyobb boldogtalanság elől.

csgabi P>!

Messze túl a rossztettek s jótettek fogalmán van egy mező. Ott találkozunk.

robinson P>!

Senkinek sem kell megtudnia. Nem is tudja meg senki. Az ő titka marad, amit csak a hegyekkel oszt meg. A kérdés az, hogy olyan titok-e ez, amivel együtt tud élni: és Parvana úgy hiszi, tudja a választ. Egész életében titkokkal élt együtt.

89. oldal

imrekati>!

Amint azt Ön is jól tudja, mi, afgánok, nagyra értékeljük a költészetet, közülünk még a legműveletlenebb is fejből tud Háfiz-, Khajjám- vagy Szádi-verseket. emlékszik, Mr. Markosz, hogy tavaly azt mondta nekem, mennyire szereti az afgánokat? Én pedig megkérdeztem, miért, mire Ön elnevette magát, és azt felelte: Azért, mert itt még a graffitisek is Rúmit fújnak a falra.

122. oldal, (Libri, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: Omar Khajjám

Hasonló könyvek címkék alapján

John Steinbeck: Édentől keletre
Kristin Hannah: Fülemüle
Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?
Martha Hall Kelly: Orgonalányok
Jodi Picoult: A nővérem húga
Isabel Allende: Kísértetház
Colleen McCullough: Tövismadarak
Sejal Badani: Törött szárnyú angyalok
Amy Harmon: Csak a szél tudja
Susan Abulhawa: Hajnal a tiltott kertben