Kézai ​Simon magyar krónikája / Priszkosz rétor töredékeiből 1 csillagozás

Kézai Simon – Priszkosz rétor: Kézai Simon magyar krónikája / Priszkosz rétor töredékeiből

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magyar Ház könyvek

>!
Magyar Ház, Budapest, 1999
128 oldal · ISBN: 9637873406 · Fordította: Császár Mihály, Szilágyi Sándor

Enciklopédia 3

Helyszínek népszerűség szerint

Ticino


Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 5


Népszerű idézetek

Szürke_Medve>!

…Egyszerre csak közeledik valaki – akit szkíta ruházatáról barbárnak gondoltam – és görögül üdvözöl. Azt kiáltotta, hogy „khaire” (üdv), én pedig elcsodálkoztam, hogy szkíta létére görögül beszél. hiszen igaz, hogy ezek, mint vegyülék nép, szeretik használni a hun, akár a gót, akár pedig az ausóniai nyelvet – ez utóbbit azok, akik a rómaiakkal gyakrabban érintkeznek –, de nem könnyű köztük olyat találni, aki görög nyelven beszél, kivéve azokat, akiket hadifogolyként hoztak Thrákiából és a tengermelléki Illyriából. Ez utóbbiakat viszont bárki megismerheti szakadozott ruháikról és mocskos hajukról (hiszen balsorsra jutottak), de ez szép öltözetével és rendesen nyírt hajával jómódú szkíta benyomását keltette. Viszonoztam köszöntését s kérdeztem tőle, kicsoda és honnan való, hogy e barbár földre jutott és szkíta életmódot folytat, erre azt kérdezte, miért akarom ezt tudni. Én kíváncsiságom okául az ő görög beszédét említettem. Erre elmosolyodva elmondta, hogy görög származású és kereskedés végett ment Viminakionba, a Duna mellett fekvő moesiai városba. sokáig tartózkodott ott és feleségül vett egy igen gazdag nőt. Innen származó jóléte azonban véget ért, midőn a város a barbárok hatalmába került és gazdagsága miatt éppen Onégésios választotta őt ki magának a zsákmány szétosztásakor. A foglyok közül ugyanis – mivel igen sokat szoktak ejteni – Attila és a többi előkelő szkíta is a leggazdagabbakat választja ki magának. Mivel pedig a rómaiak és az akatzirok ellen folytatott későbbi csatákban is kitüntette magát, és barbár gazdájának a szkítáknál fennálló szokás szerint átadta mindazt, amit a háború folyamán szerzett, szabadságot nyert jutalmul. Barbár nőt vett feleségül, már gyermekei is vannak, egyébként állandó vendég Onégésios asztalánál s jelenlegi életét jobbnak tartja az előbbinél a szkíta föld lakói ugyanis háború után nyugalomban élnek, amenynyiben mindenki élvezi vagyonát és nem, vagy csak kis mértékben vannak egymás terhére. Ellenben a rómaiak között lakók egy háborúban könnyen tönkremennek, mert másoktól várják megmentésüket, mivel zsarnokaik nem engedik meg, hogy mindenki fegyvert viseljen. Azokra nézve pedig, akik viselhetnek, a hadvezérek alkalmatlansága jelent veszedelmet, mivel ezek egyáltalán nem tudják megállni helyüket a háborúban. Békében pedig még keservesebb az életük folyása, mint háborúban, hiszen az adók magasak és sok a visszaélés. A törvény sem áll mindenki felett, hanem ha a bűnös a gazdagok közül való, megtörténik, hogy nem lakol gazságáért, ha viszont szegény és nem tudja ügyét védelmezni, el kell szenvedje a törvény által kiszabott büntetést, ha ugyan még az ítélethozatal előtt meg nem hal, mert a per lefolytatásához sok idő kell és sok költség, ami az egészben a legkeservesebb: csak pénzért nyerhetni igazságot, mert a sértettnek csak akkor szolgáltatnak igazságot, ha pénzt ad a bírónak és segédeinek. …

… könnyezve azt mondta, hogy szépek a törvények s jó a római alkotmány, de bemocskolják a hatalom birtokosai, mert nem olyan lelkületűek, mint az elődeik voltak hajdanában….

31.-37. oldal, Priskos rhétor töredékei görögül és magyarul

1 hozzászólás
Arianrhod P>!

Könyves Kálmánnak pedig azért hívták, mert könyvei voltak, amikből püspök módjára olvasta napi imádságait.

Arianrhod P>!

A velenceiek egyébként, mint ahogyan a régi velenceiek krónikája mondja, trójaiak. Trója pusztulása után ugyanis Aquileiában telepedtek le, amit állítólag ők is alapítottak. Egyesek véleménye szerint viszont a velenceiek Savariából valók. Savariát pedig a longobár­dok lakták; volt egy főiskolája a földkerekség valamennyi népe számára, amelynek a költők alkotásai és a filozófusok tanításai révén ragyogó híre volt, bár a bálványimádás különböző tévelygéseinek szolgált. Ezt először Archelaus király pusztította el. Miután azonban a hunok Pannóniából kiűzték őket, most – mint köztudott – a Ticino folyó mentén laknak, s páviaiak­nak is hívják őket.

Kapcsolódó szócikkek: Ticino
Arianrhod P>!

Azt írta ugyanis, hagy Filimer, nagy Aldaricusnak, a gótok királyának a fia, amikor fegyverrel támadt Szkítia határaira – a hagyomány szerint –, seregében magával vitt több asszonyt, akiket az ő nyelvükön balteranáknak neveznek. S mivel ezek rendkívül rossz hatással voltak a katonákra, mert csábításukkal többeket elvontak a katonai szolgálattól, a királyi tanács ezért állítólag kiűzte őket a hadsereg közösségéből. Ezek azután a pusztaságban kóborolva végül Meótisz ingoványának a partvidékén állapodtak meg. S miután hosszabb ideig éltek ott, megfosztva a férfivigasztól – Orosius állítása szerint –, mint mondják, parázna ördögök keresték fel őket, s együtt háltak velük, és ebből a kapcsolatból származnak a magyarok. Ám hogy az állítása nyilvánvalóan hamis, arra első bizonyíték az Evangélium szövege, hogy a szellemnek nincs húsa és csontja (Lukács 24,39), továbbá: ami a testből születik, az test, de ami a Lélekből, az lélek (Zsid. l,1).Megítélésem szerint a dolgok természe­tével is ellentétes és alapvetően ellentmond az igazságnak az az állítása, hogy képesek nemzésre a szellemek, akiknek nem adattak meg azok a természet szerinti eszközök, melyek a nemzéshez szükséges képességet és a nemzés végrehajtását biztosíthatnák, hogy igazi magzat foganhasson tőlük. Így hát nyilvánvaló, hagy a magyarok is, akárcsak a világ többi népe, férfiútól és nőtől vették eredetüket.

Arianrhod P>!

Mármost a Meótisz ingoványai közé költözve, öt éven át egyfolytában ott maradtak. A hatodik évben azután, amikor kimozdultak onnan, a pusztaságban véletlenül Belár fiainak feleségeire és gyermekeire akadtak, akik férj nélkül maradtak sátraikban. Ezeket minden ingóságukkal együtt, gyors vágtában a Meótisz ingoványai közé hurcolták. Mármost véletle­nül a gyerekek között fogták el az alánok fejedelmének, Dulának két lányát is; egyiküket Hunor, a másikukat Magor vette feleségül. Az összes hun ezektől a nőktől veszi eredetét.

Arianrhod P>!

Szkítia országa egyébként Európában fekszik, és kelet felé terjeszkedik; egyik oldalról az Északi-tenger, másik oldalról a Ripheus-hegyek zárják közre; a forró égövtől távol esik, kelet felé pedig Ázsiával határos. Két nagy folyam is ered benne: az egyiknek a neve Etul, a másiké Togora. Az ebben az országban honos népek egyébként a semmittevés rabjai, a hiúságok bolondjai, pöffeszkedő természetűek, kéjsóvárak, szeretik a rablást, és általában inkább sötét, mint fehér bőrűek. Szkítiával kelet felől a jorianusok országa határos, ez után van Tarsia s végül Mongólia, ahol véget is ér Európa. A forró égöv irányában pedig a corosminusok népe lakik; azután jön Etiópia, amit Kisebbik Indiának is hívnak; mögöttük pedig a Don folyó medre és dél között átjárhatatlan pusztaság terül el. A Don folyó különben Szkítiában ered. A magyarok ezt Etulnak nevezik, de amint áthatol a Ripheus-hegyeken és szélesebb medret vesz fel a folyása, már Don a neve. Ez azután a síkságra érve, átfolyik az alánok földjén, ezt követően pedig három ágra szakadva, a Kerek-tengerbe ömlik.

A Togora folyó pedig, Szkítiából kilépve, néptelen rengetegek, mocsarak, hóborította hegyek között halad át, ahol a ködök miatt sohasem süt ki a nap. Végül Yrcaniába ér, az Északi-tenger felé kanyarodva. Szkítia területének a hossza egyébként állítólag háromszázhatvan, szélessége pedig százkilencven stadion. Egyben természeti fekvése folytán annyira védett, hagy csupán egyetlen roppant szűk helyen található oda bejárat. Ezért sem a római császárok, sem Nagy Sándor – noha megkísérelték – nem bírtak belsejébe behatolni. Szkítia földje továbbá termékeny, ügetek, erdők, növények ékesítik, s bámulatosan bőséges és gazdag a különféle vadállatokban. Nyugati szomszédai a besenyők és a fehér kunok. Az Északi-­tenger felőli szomszédsága pedig, egészen Szuszdalig, erdő borította vadon; az emberi nem számára átjárhatatlan, mivel állítólag nagyon nagy területen fekszik; kilenc hónapon át sűrű köd borítja. A nap ott nem is látható, kivéve júniusban, júliusban és augusztusban, és ekkor is csak a napnak annyi órájában, amennyi a hatodiktól a kilencedik óráig tart. Az említett vadon hegyei között egyébként kristály található, és griffmadár fészkel benne, valamint – s ez köztudott – a legerfalc nevű madarak, amiket magyarul kerecsetnek hívnak, költik benne kicsinyeiket.

A szkíták országa ugyan területileg egységet alkot, de kormányzás tekintetében három részre oszlik: Barsatiára, Denciára és Mogoriára. A száznyolc nemzetség miatt száznyolc tartománya van, melyekre Hunor és Magor fiai osztották fel egykoron, amikor Szkítiába betelepedtek. Magyarországnak ugyanis száznyolc tiszta nemzetsége van, és nem több. A többiek pedig, akik hozzájuk csatlakoztak, jövevények, vagy a foglyoktól származnak, mivel Hunortól és Magortól a Meótisz ingoványaiban, leszámítva az összes jövevényt, száznyolc nemzetség származott. Ezeknek a jövevényeknek az eredetét majd e könyv végén fogom fölsorolni.

Arianrhod P>!

Ekkor a hunok, miután tudomásukra jutott, hogy Macrinus és Ditricus elvezényelték seregüket a csata színhelyéről, visszatértek a csata színhelyére, és társaik holttesteit, már akikét föllelhet­ték, s Keve kapitányt is az országút mentén, ahol kőszobrot emeltek, ünnepélyes körülmé­nyek között, a szkíta szokásoknak megfelelően elhantolták. Annak a vidéknek ezt a részét ettől kezdve Keveházának hívták.

Arianrhod P>!

Etele király egyébként sötét bőrű volt, fekete és villogó szemű, széles mellű, büszke járású, alacsony termetű, s akár a többi hun, hosszú szakállt viselt. Bátor volt, de megfontolt, a csatákban ravasz és éber, s megfelelő testi erejűnek tartatták. Akaratában pedig nagyratörő volt, fegyverzete díszes, sátora tiszta, környezete ápolt. Ám szerfölött szerette a nőket. Hitvány dolognak tartotta, hogy a pénzt ládájában tartsa; s az idegenek ezért szerették, mert bőkezű és barátságos volt.

2 hozzászólás
Arianrhod P>!

Istállói, amikor hadba vonult, megteltek a különböző országokból származó lovakkal, amiket – bár szemmel láthatólag kedvét lelte bennük – nagylelkűen átengedett a rászorulók­nak, úgyhogy gyakran éppen hogy akadt két lova a lovaglásra. Istállóinak fölszeretése bíborból és bársonyból volt, a királyi nyergek pedig aranyból és drágakövekből készültek. To­vábbá asztala teljes egészében aranyból volt, konyhaedényei úgyszintén. Remekmívű, szín­aranyból készült ágyát pedig magával hordta a táborban.

1 hozzászólás
Arianrhod P>!

A sereg harmadik része pedig, melyet Miramammona ellen küldtek, minthogy elké­sett, nem volt képes részt venni a csatában. Míg Etele király élt, Katalóniában maradt, s végül Katalónia lakosaivá váltak. Csak a hunok ugyanis, nem számítva az idegen népeket, háromszázharmincezer-harmincketten voltak. Ezek közül a hunok közül a seregben többen kapitá­nyok lettek, akiket a hunok saját nyelvükön spanoknak hívtak; később ezeknek a címéről nevezték el Hispania egészét, noha eredetileg Catalauniának hívták.

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kolozsvári Grandpierre Endre: Üzenet és titok / Tárih-i-Üngürüsz
Bogáti Péter: Édes Pólim!
Benkő László: Sosemvolt pogányok
Szerb Antal (szerk.): Száz vers
Zsuffa Tünde: Paprika rummal
Bán Mór: A förgeteg hírnöke
Benkő László: Két lélek egy testben
Kosáryné Réz Lola: Asszonybeszéd
Nyáry Krisztián (szerk.): Nem kötelező 2. – Tiltott irodalom
Gál Vilmos: Latrok ideje