Ez a kötet annak a Fenegyerek szériának az első 8 füzetét tartalmazza, amit a Kingpin ad ki 2013 óta évenkénti adagolással. A sorozat elején még nem Bendis volt az író és nem Maleev a rajzoló, a kötetben található 8 epizód Kevin Smith és Joe Quesada nevéhez fűződik. Érdekes, hogy alapvetően egyikük sem ezen a platformon érvényesült leginkább – Smith inkább mint rendező, Quesada inkább mint szerkesztő állandósult a köztudatban.
Ettől függetlenül ez a kötet nagyon erős (de mégis értem, miért nem ezzel indítottak Harza Tomiék 6 éve). Bevallom, a történet elején éreztem egy kis Spawn-mellékízt, de rá kellett jönnöm, hogy ez teljesen téves. Viszont baromi nehéz lenne úgy írnom a történetről, hogy ne spoilerezzem szét az értékelést, annak meg, hogy az értékelés felét kitakarjam, nem sok értelmét látom, ezért próbálom címszavakban.
Kulcsszereplő a kötetben Matt egyik/A(?) legnagyobb szerelme (Karen Page), az egyik/A(?) legnagyobb ellenfele (Célpont) és a személyiségét jelentősen befolyásoló hit/vallás. Feltűnik a történetben Pókember (Peter Parkerként is), a Fekete Özvegy és Dr. Strange. Nemrég írtam a legutóbbi NMK-s Pókember kötet kapcsán, hogy milyen remekül működött a Doki és Pókfej kettőse – nos, ugyanezt tudom elmondani Fenegyerek esetén is. És talán pont ez adja a történet zsenialitásának egyik rétegét: Smith büntetlenül, szabadon nyúl a karakterekhez, akiknek komoly közös múltjuk van, és ezt remekül használja fel alapként, ugyanakkor egy picit csavar is rajtuk. Quesada kicsit talán túlságosan rajzfilmszerű stílusa tökéletesen illik a történethez, de tény, hogy egy-két füzetnyit nekem is kellett már haladnom a kötetben, mire megszoktam. A végére minden összeáll, minden jelentős szál elvarrásra kerül, és egy remek történettel bővül a Fenegyerek krónikája.