Fenegyerek: ​Védördög 92% 22 csillagozás

Ez a kötet annak a Fenegyerek szériának az első 8 füzetét tartalmazza, amit a Kingpin ad ki 2013 óta évenkénti adagolással. A sorozat elején még nem Bendis volt az író és nem Maleev a rajzoló, a kötetben található 8 epizód Kevin Smith és Joe Quesada nevéhez fűződik. Érdekes, hogy alapvetően egyikük sem ezen a platformon érvényesült leginkább – Smith inkább mint rendező, Quesada inkább mint szerkesztő állandósult a köztudatban.

Ettől függetlenül ez a kötet nagyon erős (de mégis értem, miért nem ezzel indítottak Harza Tomiék 6 éve). Bevallom, a történet elején éreztem egy kis Spawn-mellékízt, de rá kellett jönnöm, hogy ez teljesen téves. Viszont baromi nehéz lenne úgy írnom a történetről, hogy ne spoilerezzem szét az értékelést, annak meg, hogy az értékelés felét kitakarjam, nem sok értelmét látom, ezért próbálom címszavakban.

Kulcsszereplő a kötetben Matt egyik/A(?) legnagyobb szerelme (Karen Page), az egyik/A(?) legnagyobb ellenfele (Célpont) és a személyiségét jelentősen befolyásoló hit/vallás. Feltűnik a történetben Pókember (Peter Parkerként is), a Fekete Özvegy és Dr. Strange. Nemrég írtam a legutóbbi NMK-s Pókember kötet kapcsán, hogy milyen remekül működött a Doki és Pókfej kettőse – nos, ugyanezt tudom elmondani Fenegyerek esetén is. És talán pont ez adja a történet zsenialitásának egyik rétegét: Smith büntetlenül, szabadon nyúl a karakterekhez, akiknek komoly közös múltjuk van, és ezt remekül használja fel alapként, ugyanakkor egy picit csavar is rajtuk. Quesada kicsit talán túlságosan rajzfilmszerű stílusa tökéletesen illik a történethez, de tény, hogy egy-két füzetnyit nekem is kellett már haladnom a kötetben, mire megszoktam. A végére minden összeáll, minden jelentős szál elvarrásra kerül, és egy remek történettel bővül a Fenegyerek krónikája.

Az önbecsülésem jóformán követeli, hogy elkalapáljalak a konok önhittségedért… de veled ellentétben, én képes vagyok elviselni emberségem terhét.
*
Egy tized másodpercre majdnem elhitte, hogy ők azok. De ha ez a Kéz lenne, nem hallottam volna őket.
*
Mindig legyen hatásos belépőd.

Az alapötlet spoiler nem rossz, de egyrészt ezt már láttuk majdnem hibátlanul, másrészt a megvalósítással ettől függetlenül is vannak problémáim. Konkrétan a hetedik rész egyetlen gigantikus spoiler monológ, aminek a végén spoiler. Eleve a főgonosz terve teljesen értelmetlen spoiler.
A rajzstílus nem illik egy ilyen komornak szánt történethez, egyszerűen túl vidám és élénk, nem finoman ellenpontoz, hanem lerontja a hatást.
Három és fél aranykereszt az ötből.

Meglepődtem, mennyire erős és fordulatos ez a történet. Már négy füzetet olvastam, de még mindig fenntartotta a feszültséget, újabb gyomrosokat tudott osztogatni a személyes drámákkal. A rejtélyek fokozásával pedig elérte, hogy homályban tapogatózzam a kimeneteleket, illetve a szálakat mozgató fő ellenség kilétét illetően. Itt-ott fura volt a sok, látszólag lényegtelen szöveg a sokkal érdekesebb érzékszervi tapasztalások ábrázolása mellett, de épp ezzel adta át az érzést, milyen lehet Mattnek a felfokozott érzékeire hagyatkozva csak egy dologra összpontosítani, kizárni a zavaró ingereket. Ebben a tekintetben is hatalmas élményt adott a kötet. Tetszett még, hogy nem pusztán Fenegyerekről és közvetlen ismerőseiről (Foggy, Karen) szól, hanem mellékszerepekben, hatásos jelenetekkel felvonultat számos más Marvel hőst, és ellenséget. Ezzel is érzékeltette, hogy nem egyszerű esettel lesz dolga Mattnek, hanem valami nagyszabású van a háttérben.

A rajz nem volt mindenhol ínyemre: arányokat tévesztett, furán csavarta a végtagokat, ormótlan arcokkal ijesztgetett, de összességében azért elviselhető volt. A mozgalmas jelenetek ábrázolásaiban hatásos inkább.

Sokkal nagyobb gondot jelentett a magyar szöveg értelmezése. Ugyanis rettentő gyatra – és ez esetben sajnos ismert a fordító spoiler –, fura kifejezéseket használ, értelmetlenek vagy szétesnek a mondatok jó pár helyen. Kár érte, de még így sem tudta elvenni a kedvem – a történet komolysága, mélysége, érettsége és fordulatossága győzött. Kíváncsivá tett, milyen is az a régebbi, klasszikus kötet, amire Kevin Smith építette e meséjét.