Születési ​sor(s)rend 54 csillagozás

Személyiségünk születési sorrendünk tükrében
Kevin Leman: Születési sor(s)rend Kevin Leman: Születési sor(s)rend

„Töprengett ​már azon, hogy miért éppen úgy viselkedik és cselekszik, ahogy szokott – mintha csak be lenne programozva? Hogy minek alapján választott hivatást? Hogy milyen személyiségtípus vonzza a párválasztásban (és valóban az illik-e Önhöz leginkább)? Miért találja magát újra és újra a békeközvetítő szerepében? Vagy miért érzi nap mint nap úgy, hogy sosem lehet elég jó? A válasz mindezen kérdésekre a születési sorrendben keresendő” – állítja a könyv szerzője, aki több mint harmincöt éves tanácsadói pályafutása során családok ezreinél követte nyomon a születési sorrend dinamikáját.

A születési sorban elfoglalt helyünk alapvetően meghatározza, hogy olyanná váltunk, amilyenek ma vagyunk. A szerző hangsúlyozza, hogy a születési sorrend által valószínűsített tendenciák és személyiségjegyek csupán irányjelzők, amelyeket számos egyéb tényező befolyásol és módosít, ám akárhová is érkeztünk a sorban, ez a pozíció számtalan módon rányomja bélyegét az életünkre.

A Születési… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1985

>!
Harmat, Budapest, 2023
332 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632887371 · Fordította: Hamerli Nikolett
>!
Harmat, Budapest, 2020
332 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632881973 · Fordította: Hamerli Nikolett
>!
Harmat, Budapest, 2019
336 oldal · ISBN: 9789632883892 · Fordította: Hamerli Nikolett

2 további kiadás


Kedvencelte 1

Most olvassa 8

Várólistára tette 82

Kívánságlistára tette 65

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

dontpanic IP>!
Kevin Leman: Születési sor(s)rend

Kevin Leman: Születési sor(s)rend Személyiségünk születési sorrendünk tükrében

Szakkönyvnek olvastam, de így utólag nem biztos, hogy merném annak nevezni, inkább populáris ismeretterjesztés. (Ettől függetlenül azért fogok rá hivatkozni a szakdolgozatomban. :D)

A szerző többször kihangsúlyozza, hogy ő a legkisebb a testvérei közül, ezért elsődleges célja volt az életben, hogy figyelmet harcoljon ki, nevettessen és kivívja az emberek elismerését. Ez érződik is a könyvén, és nem jó értelemben. Nagyon sokszor él a name-dropping módszerével, vagyis úton-útfélen megjegyzi, hogy milyen nagy név talk showjában szerepelt, kikkel beszélgetett, kik készítettek vele interjút. És persze jópofáskodik, ami nekem nem mindig jött át. (Ilyenkor mindig gyanakszom a fordításra is, vannak olyan jellegű humorok, amik nem jól csúsznak át az idegen nyelvre ültetésen.)
Emellett rendkívül sokat beszél magáról, illetve példálózik a saját családjával. Ami persze, értem én, adja magát (főleg annyi gyerekkel, amennyi neki van), de nekem ez egy ilyen jellegű könyvnél már egy kicsit sok, mert az egy családdal történtek mégiscsak az anekdotikus kategóriába tartoznak.

Szóval igen, nekem ebben a könyvben egy kicsit sok volt a szerzőből.

Egyébként a születési sorrenddel korábban egy kicsit úgy voltam, mint a horoszkóppal. Mert végül is mindkettő az alapján von le rólam következtetéseket, hogy mikor születtem, nemde? Jó játék, és lehet egyfajta viszonyítási pont, de azért mégiscsak egy kicsit lila, egy kicsit ezo.

A témában való elmélyedés óta ez a véleményem azért jócskán árnyalódott. Természetesen nem azért fontos a születési sorrend, mert ekkor vagy akkor születtünk, hanem azért, hogy ezáltal hova, milyen közegbe születtünk. Volt-e már előttünk valaki, aki számíthatott a szüleink figyelmére, vagy mi voltunk azok, akiken kísérletezgettek? A szocializációnk korai éveiben volt-e körülöttünk testvér, és ha igen, mennyi.
Ez egyáltalán nem lila vagy ezo, ezek teljesen jogos kérdések, ha az ember személyiségfejlődését vizsgáljuk.

És igen, ahogy végiggondoltam magamon, a családomon, ismerősökön, arra jutottam, hogy egyáltalán nem elvetendő ez a kérdés. Sok mindent megértettem, főleg a családommal és a saját testvéreimmel kapcsolatban. Érdekes, hogy amiket én alapvetően személyiségjegyeiknek véltem, azok mennyire fakadnak a születési sorrendben elfoglalt helyükből. És már egy kicsit kevésbé neheztelek rájuk, amiért olyanok, amilyenek, mert ebben nekem is részem volt, már csak a létemmel is. :)) (Ja, nem, nincs velük nagy baj, csak testvérként néha jó bosszankodni a többiek viselkedésén. :P)

És persze magamról is elgondolkodtatott a könyv. Én középső vagyok, és középsőségem eléggé identitásom része is. Szeretem. Erre ebből a könyvből megtudtam, hogy funkcionális elsőszülött is vagyok, mert én voltam a testvéreim között az első lány. Na, ne, nem akarok elsőszülött lenni, én középső vagyok! :D
Egyébként a középsőkre jellemző tulajdonságokat jobban magaménak is érzem, de azért elgondolkodtam azon, mit jelent ez az elsőszülöttség rám nézve, és igyekszem profitálni belőle. :)

Pontosan ennek jó ez a könyv: gondolatébresztőnek. Egy eszköz, egy lehetőség, hogy egy kicsit más szemmel nézzünk a családunkra, magunkra és a kapcsolatainkra, vagy akár a környezetünkben élőkre. Nem állítom azt, amit a könyv, hogy majd hű de megváltozik ettől az egész életünk, de mindenképpen érdemes lehet elolvasni annak, aki egy kicsit tudatosabb akar lenni a kapcsolataiban. Nemcsak a testvéreivel.

5 hozzászólás
ppeva P>!
Kevin Leman: Születési sor(s)rend

Kevin Leman: Születési sor(s)rend Személyiségünk születési sorrendünk tükrében

Évekkel ezelőtt került hozzám, ajándékként.* De eddig még nem szántam rá magam, hogy kézbe vegyem. Valahogy úgy voltam vele, mint a horoszkópokkal. Az is olyan, hogy akár tényleg lehet benne valami, de igaz lehet akár az ellenkezője is. Meg tele van a hócipőm az amerikai stílusú önsegítő-önpszichologizáló könyvekkel.

Mint mindenkinek, nekem is voltak/vannak előítéleteim, vagy nevezzük őket másképp: tapasztalataim, milyen is egy egyke vagy egy nagycsaládban felnövő, egy legkisebb gyerek vagy egy legidősebb. Leman doktor nagyjából ezeket a tapasztalataimat igazolta, körülbelül hasonlóan „tudományos statisztikákkal” és átfogó érvekkel alátámasztva, mint amiket én is prezentálni tudnék (a saját kis köreimben, persze, nem rendelkezem befolyásos hírességekkel és nem tartok előadásokat többszáz céges felsővezetőnek sem). Szóval annyi a tudományos, doktori alátámasztás az ő részéről, hogy „ott volt akkor vagy 200 ember, és abból legalább 80%….” meg hogy „jaj, hát én is legkisebb gyerek vagyok, ezért vagyok ilyen kis bohóc, hahaha!” Persze, meg is jegyzi, hogy mint legkisebb gyereket, mindig is fárasztották a komoly dolgok, analízisek, kísérletek és igazolások. :)

A másik tudományos elemzési területe – saját családja. Itt lehet sztorizgatni, viccelődni, összehasonlítani a saját testvéreit, majd saját gyerekeit, de ezt is csak abszolút felületesen, szinte csak szórakoztatás szintjén elbeszélve.

A stílusát nagyon nem bírtam. Nem véletlen, hogy, mint írtam, nem szeretem az amerikai pszichologizáló könyveket. Agyonbeszél mindent, mintha gyengeelméjűeknek magyarázna. A 330 oldal helyett 50 oldalon simán elmondható lenne mindez, de ha viccelődni is akar, jó, legyen 100 oldal. A maradék – töltelék. Fűrészpor. Imád arról beszélni, kiket ismert, milyen tévé show-kban szerepelt. Minél nagyobb nevek, cégek, autómárkák szerepelnek, annál fontosabbnak érezheti magát. Engem viszont nem érdekel, hogy egy könyv szerzője milyen kocsit vesz, hol van a nyaralója, kik a haverjai, hogy dörgölőzött XY celebhez. mert hogy ez itt nem a Blikk vagy a Kiskegyed**. De írhatna könyvet Kevin Leman címmel is, csak azt biztos, hogy nem olvasnám el.

A születési sor(s)rendben persze tényleg van valami. Olvasás közben sokszor sikerült „ráhúznom” egyes mintákat népes családom és népes baráti, ismerősi köröm egyikére-másikára. Bár felénk manapság már nehezebb olyan családokat találni, ahol nem 1-2 gyerek van.*** Különösen érdekes volt, hogy érinti a különböző nemű gyerekek sorban elfoglalt helyét, a nagy korkülönbséggel született testvérek és a mozaikcsaládok problémáit is, ahol már nem működik mindig az eredetileg felállított tézis. Beszél a házasságról is, a házastársak testvéri sorban elfoglalt helye alapján. És kitér arra is, mi a helyzet ott, ahol – mint a leggyakrabban előfordul – két gyerek van.

Így már kicsit árnyalódik a kép, és rögtön nem tűnik annyira fekete-fehérnek, mint az elején. Saját magamat rögtön több kategóriába is besorolhatom. :) off

Azon is eltöprengtem, alkalmazható-e bármi ebből a 100 évvel ezelőtt nagycsaládokra. Pl. édesanyám családjára, ahol 9 gyerek volt, és ő a hetedik. És egyes jellemzőket ott is találtam! A legidősebb lány komoly volt, megbízható, és rengeteget segített a kicsik körül. A második és harmadik gyerek, két fiú között állandó volt a hatalmi harc, főleg, mert a kisebbik volt az erősebb, a nagyobbik meg az idősebb. :) Örökké verekedtek, mint a kölyökkutyák a falkában. A sorban következőkről lehet a legkevesebbet elmondani (ld. Leman doktor, a szürke középsőkről). Aztán jött a legvégén a „kicsi”, a „vakarcs” (aki 190 centijével az egész család fölé nőtt…), talán ő lett egyedül egy kicsit elkényeztetve gyerekkorában, hiába nem volt szokás a családban a gyerekkényeztetés. Szóval van benne valami. De talán nem is kell ehhez pszichológiából doktorálni.

Összességében, ha valaki felkészül rá, hogy nem egy „komoly” művet olvas a témáról, hanem egy sztorizgatás-gyűjteményt, helyenként szórakoztató. Helyenként meg bosszantó. Helyenként meg büszke lehet az ember magára, hogy ezt ő is tudta. :)

*Tulajdonképpen én választottam, egy csomó másik könyv közül. Még ez tűnt közülük a legvalószínűbben olvashatónak…
**Azoknak legalább már a címlapján is világosan látom, hogy el kell kerülni.
***Mivel a zenekarunkban számos sokgyerekes (4-6-8-9) apuka vagy anyuka is játszik, az ő véleményüket különösen érdekesnek találnám ebben a kérdésben.

7 hozzászólás
FSzK>!
Kevin Leman: Születési sor(s)rend

Kevin Leman: Születési sor(s)rend Személyiségünk születési sorrendünk tükrében

Ez egy jó könyv, pedig én elég kritikus vagyok a pszicho blablás könyvekkel.
Maga a téma szimplának tűnik, de a szerző több dimenzió szerint közelíti meg a sorrendiséget, amivel tudott nekem is újat mondani – ujjé! Főleg az adott sorszámú gyerekekhez tartozó nevelési tanácsok között találtam olyat, ami aktívan hasznosítani is tudok.
A fél csillag levonás a túlzottan amerikaias stílusának szól: főleg az elején promotálja magát az író és az én (európai) ízlésemnek sok volt az ismételgetés, ezek idegesítettek.
Ez könyvtári példány, de gondolkodom a könyv beszerzésén.

MFKata>!
Kevin Leman: Születési sor(s)rend

Kevin Leman: Születési sor(s)rend Személyiségünk születési sorrendünk tükrében

Gyereknevelési célzattal vettem kezembe a könyvet. Három kisfiú anyukájaként kíváncsi voltam, hogy mennyire számít a családban betöltött szerepekbe az, hogy melyik fiú mikor született. Bíztam benne, hogy kaphatok információt arról, hogy hogyan érdemes őket a legjobb tudás szerint nevelni…
Erre a könyv első körben egy tükröt tartott elém, hogy én milyen is vagyok valójában (elsőszülött), aztán a sorrend hatásai a házasságra, szociális életre, munkára. Legvégül a gyereknevelésre is.
Kellemes meglepetés volt a stílusa is és azért, mert nemcsak szülőknek és nemcsak gyereknevelésről szól!
Bővebben:
http://mfkata-about.blogspot.hu/2014/07/kevin-leman-szu…

Sicc>!
Kevin Leman: Születési sor(s)rend

Kevin Leman: Születési sor(s)rend Személyiségünk születési sorrendünk tükrében

Az alapteória tetszik. Tök logikus. (hárman vagyunk tesók, nálunk nagyjából be is jön) De az előadásmód, a stílus…nagyon (pejoratívan) amerikai. Túlzások, ismétlések unalomig, öntömjénezés („nagyonkirályvagyoook”). Na, ezektől a falra másztam olvasás közben. Ugrottam is oldalakat jó néhányszor, nem olvastam el mindent, csak azt, ami érdekelt. (nagyon jók a kiemelések, bőven elég azt elolvasni egy-egy oldalon)
De néhány sztorija bejött, és a szememet törölgettem, olyan jól írta le. Egyébként előadónak biztos jó lehet a pasas.
Viszont a szerkesztője helyében tuti meghúztam volna ezt a könyvet. Minimum a felére.

Zsuzsa1026 P>!
Kevin Leman: Születési sor(s)rend

Kevin Leman: Születési sor(s)rend Személyiségünk születési sorrendünk tükrében

Annak ellenére, hogy érdekes/hasznos infókat tartalmazott, nagyon nehezen rágtam át magam rajta. A szerző stílusa, öntömjénezése sokszor késztetett arra, hogy letegyem a könyvet. Túl nyálas volt, túl „vidámkodó”.
Az, ahogyan a testvéreiről, a gyerekeiről, a feleségéről beszélt, időnként bicskanyitogató volt. Ha valamelyik családtagom ennyire pontosan, beazonosíthatóan írna rólam egy könyvben, nem lennék vele úrinő, az tuti. :)
A tapasztalatokkal, kutatásokkal alátámasztott megállapítások közül sokra ráismertem magamban, a családomban, környezetemben. Tanultam hasznos dolgokat, voltak aha-élményeim, megérteni vélek helyzeteket azóta.
Megfelel az ismeretterjesztő könyv kívánalmainak, de a kevesebb több lett volna.
Nem bántam meg a ráfordított időt, de csillagokban mérve felső középkategória.

szanes1 >!
Kevin Leman: Születési sor(s)rend

Kevin Leman: Születési sor(s)rend Személyiségünk születési sorrendünk tükrében

Ó, Leman! Mennyi (felesleges) szócséplés! Jó könyv, de annyira amerikai, annyira szájbarágós, mindent hatszáz sztorival illusztráló, hogy a végére tényleg elegem lett belőle. Pedig egyébként jókat ír.

Ja, és a cím! Annyira jó ez a m,agyar nyelv. Tényleg, imádom a címét magyarul, csak éppen azt hangsúlyozza a szerző, hogy azért a születési sorrend még nem pecsételi meg egy ember sorsát. Van lehetőség változtatni, és vannak kivételek jócskán.

konyvkritika>!
Kevin Leman: Születési sor(s)rend

Kevin Leman: Születési sor(s)rend Személyiségünk születési sorrendünk tükrében

Ennyire részletesen még sosem olvastam arról, hogy milyen szerepet játszik a születési sorrend döntéseinkben, cselekedeteinkben, párkapcsolatainkban vagy munkahelyünkön.

Leman könyve részletesen, közérthetően és élvezetes módokon ecseteli azt, hogy pszichológiai szempontból mennyire rányomja bélyegét személyiségünkre az, hogy hányadiknak születtünk egy családba.

Ez a könyv sok új információval szolgál, de ezek az adatok és tények nem annyira tudományosak, hogy azok ne legyenek érthetőek, jóval inkább szórakoztatóak és könnyedek.

Ez az önismereti és önfejlesztő könyv remek kiindulópontot ad ahhoz, hogy hogyan tudunk párkapcsolati, szülői, baráti vagy munkahelyi körben jobban működni és kiegyensúlyozottabbak lenni.

Bővebben a blogon: https://konyvmoly.com/kevin-leman-szuletesi-sorsrend/

zsutta>!
Kevin Leman: Születési sor(s)rend

Kevin Leman: Születési sor(s)rend Személyiségünk születési sorrendünk tükrében

Engem meggyözött.

Zana>!
Kevin Leman: Születési sor(s)rend

Kevin Leman: Születési sor(s)rend Személyiségünk születési sorrendünk tükrében

A stílus néha kicsit sok, de alapjában véve, ha nem is nevezném szakkönyvnek, mégis nagyon sokban egyetértek. Nem azt mondja, hogy így meg úgy kell lennie, hanem, hogy valószínűleg ez a helyzet – egy tükröt tart elénk. És én is látom a saját családomon és környezetemben a könyvben leírtakat.


Népszerű idézetek

MFKata>!

Csak az nem hibázik, aki karba tett kézzel üldögél, és nem tesz semmit.

Kevin Leman: Születési sor(s)rend Személyiségünk születési sorrendünk tükrében

MFKata>!

A hibáink beismerése tesz minket emberivé és megközelíthetővé.

Kevin Leman: Születési sor(s)rend Személyiségünk születési sorrendünk tükrében

MFKata>!

Nem hiszem, hogy volna olyan szülő a világon, aki még sosem hibázott. Akadnak viszont szép számmal, akik nem hajlandók ezt bevallani!

Kevin Leman: Születési sor(s)rend Személyiségünk születési sorrendünk tükrében

Szelén>!

…ha az ember állandóan másoknak akar megfelelni, hajlamos lesz elhinni azt, amit mások mondanak róla.

110. oldal

Kevin Leman: Születési sor(s)rend Személyiségünk születési sorrendünk tükrében

Szelén>!

Ha a fiúk azt tanulják otthon, hogy az anyjukba beletörölhetik a lábukat, akkor így viszonyulnak majd a feleségükhöz is.

272. oldal

Kevin Leman: Születési sor(s)rend Személyiségünk születési sorrendünk tükrében

1 hozzászólás
Zsuzsa1026 P>!

Megállapodtunk egy szent és sérthetetlen szabályban: minden egyes feladatot be kell fejeznie, mielőtt másikba kezd. […] Tudom, hogy mindez túl egyszerűen hangzik, de ez az alapelv csodákra képes. […] Ahogyan George-nak is mondtam, a lélegzetelállító katedrálisokat is téglánként építették fel.

108. oldal

Kevin Leman: Születési sor(s)rend Személyiségünk születési sorrendünk tükrében

imma P>!

Ha úgy vélte, a C jellemzi Önt leginkább, sejthető, hogy Ön a legkisebb a családban, és amikor kézbe vette ezt a könyvet, némi csalódással állapította meg, hogy nincsenek benne képek. (Csak viccelek – szeretem ugratni a család legkisebbjeit, minthogy magam is az volnék.)

19. oldal

Kevin Leman: Születési sor(s)rend Személyiségünk születési sorrendünk tükrében

Catherinne>!

…, és a „személyes értékrend” egészen más lapra tartozik, mint az „üzleti értékrend”. És épp itt van a bökkenő. Mert ha szétválasztjuk a munkát és a családot, jobbára a család húzza a rövidebbet.

85. oldal

Kevin Leman: Születési sor(s)rend Személyiségünk születési sorrendünk tükrében

Catherinne>!

Amennyiben elsőszülött vagy egyke, felfedem, miért érez késztetést, hogy mindent egymaga intézzen el (méghozzá a lehető legjobban), és mit tehet azért, hogy ne hajtsa magát túl, netán egyenesen az őrületbe. És azt is elárulom, miért a könyvek a legjobb barátai.

16. oldal

Kevin Leman: Születési sor(s)rend Személyiségünk születési sorrendünk tükrében

Catherinne>!

Életünk legbensőségesebb kapcsolatai a családunkhoz fűződnek – ahhoz, amelyben felnőttünk, illetve ahhoz, amelyet mi magunk alapítunk a házastársunkkal. Ám ezek közül is az előbbi van ránk nagyobb hatással. Ha házasságban él, gondoljon bele, mennyi ideje ismeri a hitvesét. Na és milyen régóta ismeri a testvéreit? Az utóbbiak azok, akik csaknem egész életünket végigkísérik. Tetszik vagy sem, a szálak, amelyek a testvéreinkhez fűznek minket, erősebbek, mint az a kötelék, amely a házastársunkkal köt össze. És ugyanez a szüleinkkel való kapcsolatunkról is elmondható.

30. oldal

Kevin Leman: Születési sor(s)rend Személyiségünk születési sorrendünk tükrében


Hasonló könyvek címkék alapján

Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés
Daniel Siegel – Tina Payne Bryson: Drámamentes fegyelmezés
Lindsay C. Gibson: Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei
Laura Markham: Békés szülő, boldog gyermek
Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés
Patty Wipfler – Tosha Schore: Hallgasd meg!
Alice Miller: A tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása
Daniel Siegel – Tina Payne Bryson: A gyermeki elme
Kim John Payne: Magunkat neveljük
Ruby Wax: Használati utasítás az emberhez