Kőgazdag ​ázsiaiak (Kőgazdag ázsiaiak 1.) 84% 162 csillagozás

Arról a ritka esetről van szó, amikor a könyv és a film nagyon hasonlít egymásra, a történet és a párbeszédek is nagyrészt átfedik egymást. Mivel azt már korábban láttam, így a könyvvel lassabban haladtam, mert kevés újdonságot tudott nyújtani.
A történet lassú folyású, az első 200 oldalban alig történik valami, főleg csak a szereplőkkel és helyzetükkel ismerkedünk. Utána viszont már kezdenek beindulni az események, élesedik Rachel és Nick családja közti ellentét spoiler. Ennek ellenére viszont nem tudok elfeledkezni a történet vontatottságáról. A társadalomkritika természetesen átjön, az ázsiai mentalitásba is bepillantást enged, viszont több történést elbírt volna a könyv.
A szereplők közül Rachelen, Nicken és Astridon kívül nem nagyon sikerült senkit sem megkedvelnem, de pont ez lehetett az író célja. Mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok a többi részre is, ott már azért ismeretlenebb lesz számomra a cselekmény.

Nagyobb volt a füstje, mint a lángja… Egyszer (vagy annyiszor se) olvasós könyv, könnyű kis történettel, rengeteg szereplővel – akiket nagyon nehezen sikerült beazonosítanom az elején (némelyiket mèg a végén is). Bâr jó kikapcsolódás volt olykor, általában azért nehezen olvastam és nehezen fogtam hozzá újra, ha abbahagytam. Elég érdektelen volt ez az egész számomra, és bizony az sem segített, hogy a szerző állandóan szájbarágta, hogy ki éppen mit miért csinál ès közben mit gondol, mit érez, stb. Olvasói munka 0, csak annyi, hogy a nagy gazdagság olvastán mondjuk, hogy ÁÁÁÁÁÁÁ, de vagány lehet!!!

Film miatt örültem a könyvnek. Nem okozott csalódást a számomra, nem is zavart, hogy filmen már láttam. Élveztem és vártam azokat a részeket, melyeket a filmben imádtam. :-) A könyvtől azért sokkal többet kaptam, hiszen bővelkedett leírásban, bemutatásban. Rachel-t nagyon megkedveltem. Tetszik a stílusa, ahogyan rácsodálkozik a dolgokra Szingapúrban. Jó volt rajta keresztül látni dolgokat. Nick megértem, hogy miért nem mondta el előbb Rachel-nek a családi hátterét, de rossz volt, hogy így bedobta úgymond a mélyvízbe. Nick anyja és nagymamája ijesztő. Astrid, Pejk Lin is kedvencek, utóbbiak a családját is nagyon bírom. Eszméletlen egy világ és nem semmik a szereplői.

A borító kicsit félrevezető, mert a szerző nagyon mély kritikát fogalmaz meg a szingapúriakkal szemben, és nem olyan könnyed lányregény ez, mint ahogy a fedőlap sugallja. Egy idő után azonban magába szippantja az olvasót. Ugyanis a felszíni jólét és gazdagság alatt felfedi a mély emberi boldogtalanságokat is. Szinte semelyik család nem boldog, mindegyiknél van valami probléma. Rachel szemével nézve ez a világ nagyon bizarr és természetellenes. Nagyon tetszett, hogy az egyik csavar után jött egy másik is, sokszor dupla csavarként. A szerző olyan megoldásokat választ, ami meglepő és pezsdítő. Jó sok nyitott kérdés maradt. Így a folytatás is izgalmasnak ígérkezik.
A társadalom és a szingapúri életvitel is megismerhető volt a regényből, ami abszolút pozitív.

Elég furcsa volt a viszonyom a könyvvel.
Amikor épp olvastam ,akkor elvoltam vele,kikapcsolt.Amikor letettem, eszembe se jutott,napokig hozzá se nyúltam.
Szatírának egyébként nem rossz,könnyed kis történettel,de az író túlságosan beleveszett a részletekbe.Enélkül talán érdekfeszítőbb lett volna.
Na de legalább megtudtuk,hogy a milliomosok élete sem fenékig tejfel,hiába van kolbászból a kerítés:).

Mikor belekezdtem ebbe a könyvbe, nem gondoltam volna, hogy végül olyan jóban leszünk, hogy a folytatásra is kíváncsi leszek. A történet elején belezavarodtam a sok névbe (nehezen jegyzem meg a keleti típusú neveket), belebonyolódtam a családi kapcsolatokba, rokoni szálakba, és amúgy sem bírom az üresfejű, fennhéjázó gazdagokról szóló történeteket. De egyszer csak azt vettem észre, hogy (túlságosan is) helyes főszereplőinkkel valahol út közben sikerült összehaverkodnom, és bár ezt az irgalmatlan és értelmetlen költekezést minden országban törvényileg tiltanám, amíg éhező emberek élnek a földön, érdekes volt belepillantani ebbe a világba, a kőgazdag ázsiaiak közé. :)

Kőkemény társadalomkritika és szatíra habkönnyű csomagolásban.

(Olvasás közben nem tudtam nem gondolni a parndorfi outletben szaladgáló kínaiakra, akik a sok Michael Kors és Furla táska okozta terheléstől megrogyva rohannak vissza a szállodába masszázsra, miközben én a 3 eurós bikini alsómnak örülök, mint más a lottó ötösnek.)

A történet elején kissé megijedtem, hogy lesz-e elég energiám kitartani a végéig; oké, hogy valami „könnyebbre” vágytam, de tartottam tőle, hogy eljön a pont, amikor már a WC is 24 karátos aranyból lesz… Néhány oldalon/fejezeten keresztül érdekes a luxusról, a számunkra elképzelhetetlen gazdagságról olvasni, de azért mégis legyen eleje és vége az egésznek.

Számomra sem világos, hogy hol és mikor, de jött egy fordulat, ahol lehullott a pompa vastag leple és betekintést nyerhettünk a kulisszák mögé: boldogtalan, felszínes házasságok, szeretetlen párok, hűtlenség és hazugságok. A sznobizmus és a rasszizmus kéz a kézben jártak, minden és mindenki legfőbb értékmérője pedig a pénz és a kapcsolatok. Roppant érdekes és egymásnak tökéletesen ellentmond az, hogy míg ezeket az embereket a modernitás öleli körül, bizonyos szokások tekintetében elmondhatatlanul régimódiak.

A legrokonszenvesebb szereplők Nick, a szerény, mégis dúsgazdag fiú és rokona, Astrid voltak, akik ugyan éltek a fényűzés adta lehetőségekkel, mégis emberek tudtak maradni.

Egy időre félreteszem a sorozatot, de azért jövőre csak megnézem magamnak azt a 2. részt is!

Inkább szatíra, mint romkom, és a végén lévő szappanoperáért érdemel egy fél csillagos levonást, de összességében egy parodisztikus történet ruhákról, kajákról, kőgazdagokról és a problémáikról. Jó volt, pedig minden ellene szól. Rengeteg nézőpontkaraktert használ, mindenki életébe belemerülünk egy kicsit, és még a könyv elején mellékelt (olyan könnyen azért nem érthető) családfa melett is nehezen lehet meghatározni, hogy most épp kinek a fejében vagyunk. Ezek mellett tényleg rengeteg időt tölt a könyv a különböző kaják és ruhák eredetével, és ha az ember nem paródiának fogja fel, akkor nyolc napon túl gyógyuló $@!% kap. Dráma és botrány mindenhol, tényleg egy szappanopera az egész, de nagyon kis része csapódik le a főszereplő, Rachel kárára, és így szórakoztató – addig, amíg nem Rachelen csapódik le, onnantól melodráma van.

A könyv legnagyobb erőssége szerintem az, hogy a hozzánk hasonló kisemberek problémáival húz be minket, hogy aztán fejbecsapjon a milliárdosok extravaganzájával. Ezen kívül jó alapozóképet fest arról, milyen kapcsolatban vannak egymással a délkelet-ázsiai kultúrkörök, hogy néz ki Szingapúr. Meg amúgy is, ez az egész marha vicces.

Ajánlom Dallas-rajongóknak. Tényleg.

Ez a humor az enyém. Egy csomag pletyka regénynek álcázva. Az elején kissé elveszett voltam a sok márka, étel, nevek, kötödések tekintetében de aztán belejöttem. Mert a gazdagoknak is vannak problémáik jeligével keres könyvet itt megtalálja.

Egyszerre egy rém egyszerű, unásig ismert sztori, és izgalmas betekintés egy olyan világba, ahol képletesen szólva mondjuk az én fizetésemmel törlik ki a seggüket.