A ​Sithek Aranykora (Star Wars: Jedi Históriák 1.) 77% 31 csillagozás

Az unatkozó sithek felébrednek, és úgy döntenek a gazdag birodalmukat elhagyva leigáznak egy ismeretlen erővel bíró… nos, maradék galaxist.

Nagyjából ezzel a mondattal el is lehetne intézni ezt a képregényt, de nem fogom. Egyrészt mert megígértem @Razor-nak a normális értékelést, másrészt mert úgy érezném, nem lenne tisztességes @FélszipókásŐsmoly-lyal sem, aki miatt egyáltalán belevetettem magam a Star Wars képregények világába. Nézzük akkor, hogy mi is ez a hogy is van ez! :)

Mielőtt belefognék, még egy linket ide be kell tennem, mert szerintem iszonyat munka van mögötte és nagyon praktikus, ha valaki időrendben kíván kalandozni a Star Wars világában. Igazából annak is jó, aki egy bizonyos korszakot szeretne felderíteni. Ennél alaposabb gyűjtést/rendszerezést ugyanis én nem találtam, szóval köszi @FélszipókásŐsmoly ezért a polcért: link.

Akkor nézzük a sztorit:
A képregény történetével akadtak némi fenntartásaim, főleg mivel Gav és Jori testvérpár off szemszögéből láthatjuk a történéseket, akikre egyértelműen azért volt szükség, hogy mind a sith birodalomban zajló, mind pedig a köztársaságbeli eseményeket láthassuk. Komoly, sorsfordító cselekedetük nincsen, olyanok, mintha aktív narrátorok lennének a történések közepette, de ez leginkább a cselekmény szerves folytatásában domborodik ki, ebben a kötetben: Kevin J. Anderson: Star Wars: Tales of the Jedi – The Fall of the Sith Empire.
Gav és Jori egy navigátor/hipertér felderítő páros, akik folyamatosan új, addig nem ismert hiperűr útvonalak felderítésével, illetve azok bejegyzésével foglalkoznak. Álmuk a mesés gazdagság, ezért az általuk felfedezett útvonalak használata után járó búsás jutalék reményében mind újabb és veszélyesebb utakra vetemednek.
Itt kezdődik a bonyodalom, ugyanis egy kockázatos, random hiperűrugrás következtében hogy hogy nem, az elveszett és elfeledettnek hitt sith birodalom kellős közepébe robbannak be. A birodaloméba, ahol a sithek legnagyobb sötét nagyura épp kipurcant és dúl a belső viszály, hogy ki legyen az utód. Naga Sadow a sithek erőszakosabbik fajtájából való sötét ura persze kapva kap az alkalmon, és a testvérek váratlan vizitjét a köztársaság támadásának előfutáraként értelmezi. A jó kis hódító hadjárat reményében pedig magához ragadva hatalmat és hadihajókat, úgy dönt, meglépi azt, amire senki nem volt képes korábban. Átszeli a galaxist egy kis csihi-puhi reményében.
A sztoriról legyen is elég ennyi, mert a többi történelem… és spoiler lenne. Néhány dolog azonban nem igazán hagyott nyugodni. Mert az egy dolog, hogy a Gav/Jori páros már a kezdetektől rémesen emlékeztetett a Luke/Leia kettősre, de mégis leginkább az indítékok és az árnyaltabb karakterek hiányoztak nekem ebből a történetből. Valahogy olyan tapogatózásnak éreztem az egészet, hogy most hozzányúlunk egy epikus űroperához és félve, nyusziskodva csinálunk belőle egy képregényt, ahol visszanyúlunk az idők hajnalára. Ez mind remek elképzelés lett volna, de a kivitelezés nagyon félrement. Kezdjük azzal, hogy nem igazán sikerült az eredeti trilógia kezét elengedi, azután a leginkább kedvelt karakterem, Sadow indítékai, taktikainak szánt lépései kuszák, erőtlenek és logikátlanok voltak. A jóságos hutt keresztapáról pedig inkább ne is ejtsünk szót, mert nagyon életidegen volt.
Közben meg mégis hozta az egész sztori azt a fajta kalandos űrvágtát, amit egy Star Wars történetnek illik hoznia. Így bár nem volt egyáltalán jó, azt sem mondanám, hogy rossz élmény maradt a képregény olvasása. Mert esetlen volt ugyan, de a hangulatával nálam nem volt gond.

Karakterek
Gav és Jori csak sodródik az árral. Kicsit erőtlenek maradtak végig. Naga Sadow nagyon taktikus, már-már erőltetetten, de azért ő kiemelkedő szereplő, kedvelhető. Van egy jedi szemszögünk is, akiért a nagy rajongók biztosan odáig voltak/vannak, hogy szerepel a kötetben, ő Odan-Urr. link

Rajzok és story board
Rettentően idegesített a rajzokkal kapcsolatban két dolog. Az egyik, hogy képtelen voltam a sith sötét urakat megkülönböztetni egy csomó ideig. A másik, hogy az összes rajzon a karakterek off úgy voltak megrajzolva, mintha habzó szájjal üvöltenének… kivéve persze Odan-Urrt, akinek nem volt alsó állkapcsa.
A panelvezetés egyébként a klasszik vonal felé hajló, de már modern verzió volt, amit leginkább a kétoldalas nagytotáloknál és néhány akciódúsabb jelenetnél elég komolyan sikerült használni. Tetszett, tetszett.

Összességében nem volt se jó, se rossz. Erős közepes, amit inkább azért olvastam, mert időrendben akartam haladni a sztorival. Maradandó élményt mindenesetre nem okozott. Reménykedtem benne, hogy a folytatás majd beerősít, de… erről majd a folytatásnál írok. ;)

Hú, hát ez nagyon retró volt. És nem feltétlenül jó értelemben…
Miután nem vagyok a képben a kilencvenes évek képregénytermését illetően, nehéz igazán korának megfelelően értékelnem – pedig nem ártana, mert ha a mai stílust és szintet veszem mércének, akkor a két és fél csillagot sem éri el.
Azért a koncepciót értékeltem: egy egészen nagyszabású történetet akar elmesélni, főszerepben Naga Sadow-val, no meg az első igazi kapcsolatfelvétellel a Köztársaság és a Sith-ek Birodalma között. Mindezt egy egyébként ígéretes navigátor-duóval a főszerepben spoiler, csak sajnos pont a lényeges momentumig, a kapcsolatfelvételig nem jutunk el ebben a kötetben. Így az olvasónak nemcsak azzal kell megküzdenie, hogy Kevin J. Anderson elég nagy sebességgel mesél (plusz hajlamos sok információt az emberre zúdítani, cserébe pedig a karaktereket kidolgozatlanul hagyni), de azzal is hogy ez csak egy fél-történet, aminek a másik fele mindezidáig nem jelent meg magyarul elveszett a füzetmegjelenések között. Így nem mondhatnám, hogy elfog a jól ismert/szeretett Star Wars-hangulat…
És ugye akkor még arról nem beszéltünk, hogy valahogy át kell vergődnünk magunkat a részletgazdag, de azért kifejezetten retró-stílusú rajzokon. Meg azon, hogy olyan az egész, mintha Egyiptomot meg mondjuk Atlantiszt az űrbe pakolták volna.
Szóval ez most nem lett a kedvencem.

Ebben az igényes kiadású történetben egy elkeseredett, vesztenivalót nélkülöző hipertér-felderítő testvérpár rábukkan a Sith Birodalomra, melyben éppen kiírják az aktuális választásokat, hogy aztán a hatalmat magához ragadni kívánó nagyúr zászlaja alatt uralmuk alá hajtsák a Köztársaságot és az egész galaxist.
Véleményem és bemutató az alábbi videóban: https://youtu.be/BngF3U4n6AM

Véleményem további Star Wars-regényekről: http://goo.gl/XBEwd
… és Star Wars-képregényekről: https://goo.gl/PUO54i

A töténet egész érdekes, már-már izgalmasnak mondható, de a rajzok nem sikerültek valami jól, és ez eléggé lerontja az élményt. Mindazonáltal szeretem a KoToR időszakot és ez annak az előzménye, szóval el kellett, hogy olvassam.

Több ókori Egyiptom, Csillagkapu és Mad Max van benne, mint Star Wars, rajzban sem túl erős, inkább olyan, mintha egy 80-as évekbeli akár magyar grafikusnak mondták volna, hogy rajzoljon már egy Star Wars történetet, aki ugyan nem látott egy képkockát sem a Star Wars-ból, de egy ismerősének az ismerőse látta valószínű azt és így már menni fog a rajzolgatás.

Nem volt rossz, de én inkább Jedi párti vagyok mint Sith, ez pedig az utóbbiakról szól.

Érdekes és jó alaptörténet a régmúlt időkhöz. Jó fordulatokkal és kedvelhető karakterekkel. Valahogy nem tudtam nem Naga Shadow-nak szurkolni.

A rajzolás viszont kicsit gyengébb, mint amihez mostanában hozzászoktam és a sitheket nem mindig lehet megkülönböztetni első két ránézésre, de azért nem volt rossz.

Sajnálom, hogy ilyen gyűjtői kiadásban nem jelent mega folytatás, mert ez még eddig inkább felvezetés volt, ahogyan látom (még úgy is, hogy sok infot ad a szerző és rengeteg esemény történik).

SW rajongóknak bátran merem ajánlani. AKi most kezd a régi idők megismerésébe, annak majdcsak kötelező darab.