Trapped ​– Beszorítva (A Vasdruida Krónikái 5.) 90% 88 csillagozás

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2021/10/kevin-hearne-tr…

"Ez a sorozat részről részre, egyre csak jobb és jobb lesz. Az elején az Atticussal történő ismerkedési folyamatot élveztem, majd ezt felváltotta a környezeti tényezők és a világok feltérképezése, s mikor már kialakult a fejemben a teljes kép, akkor jöhetett igazán a cselekmény igazi indíttatásának megértése. A Trapped – Beszorítva című kötet pedig mindazt tartalmazza, amit eddig hiányoltam. Oberon és Granuaile jelentősége végre vitathatatlan tény, sokszor jutnak szóhoz is. A kutyus gondolatai szabadon áramolnak, ami nem kevés derült pillanatot okoz. A lányt pedig végre jobban megismerhetjük, felszínre kerülnek a rejtett képességei, valamint az is, hogy az elmúlt 12 év kiképzése alatt milyen jelentős fejlődést ért el. Persze mindezt a szerző egy hatalmas galibába csomagolta, amit Atticus maga generált az előzményekben. A könyv végén lévő részmegoldás tökéletes ahhoz, hogy az olvasó lezártnak tekintsen egy újabb fejezetet, majd rövid emésztést követően kedvtelve nyúlhasson a folytatásért. Alig várom már, hogy megjelenjen a következő rész és újabb kalandos utazáson vehessek részt a szeretett karakterekkel együtt! S így, hogy a kiadó már most szerződött a hatodik, hetedik és nyolcadik kötetre, boldogan, biztonságérzettel telve várom ki a megjelenési dátumot.
Tudom, hogy ennek a sorozatnak nem én vagyok a célközönsége. Mások sokkal jobban megértik, értékelik, de nem bánom, mert még így is piszok szórakoztató. Bármikor szívesen lekapom a polcról valamelyik részt, hogy újra elolvassam."

Ez most vagy nagyon jókor talált meg, vagy nem tudom, de ezt a részt nagyon szerettem. Az összes mitológia lénnyel, szerelemmel, földhöz kötéssel, harccal és veszéllyel, elemi lénnyel, vámpírral együtt. De az örök kedvenc még mindig Oberon. Egyszerűen imádom a humorát!!!! Annyira jó fej, és roppant irígy vagyok a druidákra, mert én is elbeszélgetnék az állatokkal, stb. Igaz az a fránya 12 év kicsit soknak tűnik, de addig elteázgatunk és hip-hop elrepül az:)))
Freya-n csodálkoztam a végén egyedül, hogy egy ilyen sérülést beszedett, és kíváncsian várom sikerült e megfékezni a Ragnarök-öt, vagy csak toltak egyet rajta?
Várom a folytatást!:)))

Kicsit ugrottunk az időben, hiszen eltelt a 12 év és Graunaile készen áll rá, hogy Atticus a földhöz kösse és teljes értékű druida váljon belőle. A cselekmény kicsit talán zavaros, mert mint kiderült Atticusnak számos törleszteni valója van meggondolatlanságai miatt, így több dolog fut egyszerre. Elsődlegesen Atticus menti az életüket a rájuk törő vámpíroktól római istenektől és Lokitól, akinek szabadulása idő előtt elindítja a Ragnarököt. Közben számos jellemzően vicces szituációba keveredik, amit Oberon gondolatai még humorosabbá tesznek. Ezen felül azért sajnos az is kiderül, hogy Atticus nagy szája miatt sokan meghaltak, és druidánkat bizony nyomasztja a bűntudata. De legalább már nem kell folyton a baseballra gondolnia:). Izgalmas, de kicsit kusza volt a történet, ráadásul megint függővéges. Jöhet az újabb feszült várakozás a következő részig.

Végre egy ki Atticus és Oberon, mennyire hiányoztak. Imádom őket, a párbeszédeiket, Oberon humorát. Ez a rész kevésbé volt humoros, inkább az akción és a filozofálgatáson volt a hangsúly. Granuaile végre druida, de milyen áron. Atticus rájön, hogy van, amit bizony jól elcseszett, s most ennek kezdik el inni a levét. Hiányoztak a vámpírjaink is.
Remélem, nem kell megint éveket várni a folytatásra. Mmmmmegvagy!

A Vasdruida Krónikái 5

Nagyon örültem, hogy folytatta a KMK ennek a sorozatnak a megjelentetését, mert az előző részekhez hasonlóan ez is remek történet volt. Imádtam.
Tele volt kalanddal, humorral, ármánykodással és üldözéssel, de Atticus és társai most is kivágták magukat a bajokból.
A kedvenc szereplőm a két druida főszereplő mellett továbbra is Oberon a kutya volt, imádni való és vicces gondolatokat ültetett az író a fejébe, jókat derültem rajtuk.
Továbbra is felvonultak a különböző ősi vallások mitológiai szereplői, de tündérek és vámpírok is képviseltették magukat.
Sokan alakoskodnak és nem lehet tudni, ki van a druidák mellett és ki van ellenük, ez most sem derült ki, szóval maradt felderíteni való a következő részekre is.
Bár a vége függő lett és újabb slamasztikával zárult.

Annyira jó ez a sorozat, és most ismét szurkolok, hogy ne álljunk itt meg. A felén túl vagyunk, reménykedem benne, hogy a hátralévő 4 rész is a polcomra kerülhessen magyarul.
Tetszik, hogy hiába rövidebbek a könyvek, nagyon is tartalmasak. Atticus izgalmas kalandokba keveredik, és nem érzem azt, hogy rá tudok erre unni, mert remekül találja ki a helyzeteket az író. Granuaile nagyon szimpatikus, eddig is az volt, de most jobban előtérbe került és hát az is tetszik, hogy most egy egészen kicsi romantika is felbukkant a történetben. Másik nagy kedvencem Oberon, már majdnem elfelejtettem, hogy mennyire imádom a gondolatait, üde színfoltja az egész sorozatnak. Druidánk mindig új tájakra visz minket ezzel még inkább szélesítve látókörünket és a jobban megismerteti a világot a számos létező istennel, aminek létezéséről csak kevesen tudnak. Most is a „szokásos” fantasy lények mellett újak is felbukkantak és mindig várom, hogy miket talál ki még számunkra Kevin.
Úgyhogy semmi mást nem tudok mondani, csak hogy most is lebilincselő volt. :)

Folytatódik a druidánk és szárnysegédje kalandjai. Atticus nagyon ért hozzá, hogy az összes istent és mindenkit maga ellen fordítson! :D És valahogy kikászálódjon a bajból.
A legjobb arc még mindig Oberon!!! :)))))
Remélem lesz folytatás magyarul, mert ez a rész olyan, mint egy köztes megálló a hosszú utazás során.

Kedvet kaptam elővenni a korábbi köteteket is. Most nagyon abban a hangulatban sikerült olvasnom, amikor vevő voltam a humorára. Jókat vigyorogtam rajta, még kalandos is és a magánéleti szálak is haladnak végre.

Atticus végre kiképezte Granuaile-t, már csak a földhöz kell kötnie, és hosszú évszázadok óta két druida járhat majd a Földön. Csak éppen az egyetlen hely, ami alkalmas a kötésre, az Olimposz lábánál van, ahol akad egy isten, aki nagyon szívesen kibelezné Atticust. Most azonban kénytelen kockáztatni, miközben Granuaile is feszegeti, mi is van közöttük a tanár-diák kapcson túl és a kiszabaduló Loki meg a skandináv világvégét hozná el.

Ez különben megint egy olyan sorozat, aminek olyan 'sűrűn' jönnek ki az új részei – de legalább kijött, örülök ennek is!!! –, hogy sikítani tudnék egy ez történt korábban fejezetért. Az viszont nincs, így kapaszkodok a cselekménybe beletett mankókba. Szerencsére annyi akad benne, hogy annak visszahozza az emlékeit, aki olvasta a korábbi részeket. Új olvasók: az aktuális kalandot érteni fogják, Hearne pontosan körvonalazza most mit és miért csinálnak, legfeljebb zavaró lehet a korábbi kalandokra az utalás, de azok nem úgy részei a cselekménynek, hogy az aktuális kaland megértéséhez kellenének.

Fantasy, egy jól kitalált világgal. Mitológiák szövik át, és a klasszikus görög-rómain túl bőven kapunk viking mitológiát és keltát is. Szépen összeáll, jól van felépítve, és vannak a szerzőnek nagyon eredeti ötletei. Az idő szigetek például ilyen, ha én is inkább szomorúnak találom őket, mint Granuaile, nem csodának, mint Atticus.

Közben egy kalandregény is, amiben sokan vadásznak főszereplőnkre. Így bőven akad harc, menekülés és minden ehhez köthető részlet. A görög részek tetszettek is, a skandináv mitológiába visszaugrást és a Fenrir elleni harcot éreztem összecsapottnak. Ahhoz képest, hogy az micsoda egy farkas, könnyen ment. Mondjuk, van egy olyan sejtésem, hogy az még csak az alapozás Loki ellen…
Közben épül Atticus és Granuaile kapcsolata, és szerettem is, hogy Atticus szemszögén keresztül nincs ez túlírva. Ez nem egy romantikus regény, de annyi szerelem és évődés van benne, hogy nőként is jól szórakoztam rajta némi románcra igénnyel.

Ha már szórakozás. Atticus és Granuaile (ha elég sokszor leírom, talán nem kell mindig puskáznom – azt hittem, az ázsiai nevek a legrosszabbak, de az írek is feladják a leckét) mellett itt van Oberon, aki talán a kedvenc szereplőm lett. Ennek a kutyának van humora, józan világlátása és szereti a Gyűrűk Urát! Jó barát, hűséges, és nagyon egyet tudtam vele érteni, amikor arról beszél, hogy az emberek túlbonyolítják a szerelmi életüket. A romantikus regényekbe gyakran érzem én is így, így Oberon szívemből szólt. De emellett nagyon sok vicces beszólást kap, és Hearne egyenrangú szereplővé írta a többiekkel.

Kicsit talán epizódnak éreztem ezt a regényt – van ugyan önálló kaland benne, és kicsit megy előre a cselekmény egésze is – de már most előkészíti, hogyan tovább. Nincs semmilyen lezárás, csak az aktuális kaland után máris jöhet a következő.
Mivel a kötetben van a következő részből pár oldal, nagyon remélem, hogy jönni is fog magyarul is. Olvasnám tovább a druidák kalandjait.

Szeretem ezt a sorozatot, remélem a többi részt is kiadják magyarul.
Kedvelem benne a mitológiát, hogy szinte minden van benne. Görög, római, ír, skandináv és szláv. Atticus sosem hagy izgalom nélkül, garantáltan kihúzza valakinél a gyufát, vagy egy korábbi bakija üt vissza. Ebben a részben mindkettő. Garantáltak a jó poénok és Oberon, mint kedvenc szereplő. :) A sötételfek belépése a történetbe tetszett, remélem a folytatásban is feltűnnek még. Granuaile és Atticus kapcsolata végre rendeződött, ahogy vártam. :)
Ez egy olvasmányos, csavaros sorozat megspékelve humorral és mitológiával. Kikapcsol, megnevettet és szórakoztat. Ajánlom mindenkinek. :)

Az előző rész után egy kicsit félve kezdtem bele a folytatásba, és, ha nem is teljesen, de újra visszatért a hitem ebbe a sorozatba.
Mondjuk, az is hozzá tartozik az igazsághoz, hogy visszatértünk a jól ismert mitológiákhoz off, amikhez mindig is sokkal jobban vonzódtam. Két szereplő felbukkanásának különösen örültem: spoiler
A főszereplőinkkel is jobban voltam kibékülve, mint az előző részben. Szerintem Oberon összes megjegyzését megmosolyogtam (:
Granuaile-t egy kicsit hidegnek találtam a könyv elején, de hamar visszatért régi önmagához. Atticus, ha nem is legyőzhetetlen, de továbbra is egy magabiztos, talpraesett, badass férfi hőskarakter.
A történet vége kicsit katyvasz volt számomra: nagyon pörgősre sikeredett, talán túlságosan is.
Nem tudom, hogy folytatni fogom-e a sorozatot. Habár szerettem ezt a részt off, és, mint ahogy az értékelésem elején is írtam, újra „beleestem” a sorozatba, úgy érzem, kezd unalmassá, fáradttá válni (legalábbis számomra).