Hounded (The Iron Druid Chronicles 1.) 20 csillagozás

Kevin Hearne: Hounded

Atticus O’Sullivan, last of the Druids, lives peacefully in Arizona, running an occult bookshop and shape-shifting in his spare time to hunt with his Irish wolfhound. His neighbors and customers think that this handsome, tattooed Irish dude is about twenty-one years old—when in actuality, he’s twenty-one centuries old. Not to mention: He draws his power from the earth, possesses a sharp wit, and wields an even sharper magical sword known as Fragarach, the Answerer.
Unfortunately, a very angry Celtic god wants that sword, and he’s hounded Atticus for centuries. Now the determined deity has tracked him down, and Atticus will need all his power—plus the help of a seductive goddess of death, his vampire and werewolf team of attorneys, a sexy bartender possessed by a Hindu witch, and some good old-fashioned luck of the Irish—to kick some Celtic arse and deliver himself from evil.

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Ballantine Books, New York, 2011
ISBN: 9780345522535
>!
Orbit, London, 2011
320 oldal · ISBN: 9780356501192
>!
Ballantine Books, New York, 2011
308 oldal · ISBN: 9780345522474

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Atticus O’Sullivan · Oberon


Most olvassa 3

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
Szamღca
Kevin Hearne: Hounded

Meg kell hogy mondjam, az elején picit megijedtem. Nem vagyok sajnos egyáltalán otthon a mitológia területén igy csak kapkodtam a fejem a különböző Istenségek emlegetésekor es bár igyekeztem hiányos tudásomat foltozgatni az interneten; mindig összekavarodtam.
Azonban ahogy haladt előre a történet úgy egyre inkább kitisztultak az erőviszonyok, szereplők…. és egyre jobban elmerültem az eseményekben.
Én nagyon megkedveltem Atticust azt a kétezer éves druidát aki egy 20 éves dögös ìr srácnak néz ki. A harcokhoz; illetve sérülései gyógyìtàsához a földből gyűjti össze erejét és a gonoszság ellen küzd.
Élethalál harcot kell vivnia a kelta isten ellen egy ősi varázskard birtoklása miatt. Közben le kell küzdenie tündérek, boszorkányok, démonok támadásait amiben segítségére vannak vérfarkasok; kelta Istenek es saját mágiája.
Nagyon tetszett megfogalmazás E1-személyben, Atticos szemszögéből történik – sokszor megnevetettet egy-egy beszòlásával, megjegyzésével.
Összevetve az egészet egy szórakoztató olvasmány volt. Nem bántam meg meg, hogy elolvastam és alkalomadtán folytatni fogom a sorozatot.

>!
NannyOgg SP
Kevin Hearne: Hounded

Az elején kicsit csalódottan vettem tudomásul, hogy „ez nem annyira jó, mint amire számítottam”, de elég hamar leesett, hogy erről csak én tehetek. Valószínűleg sosem találkozom ezzel a könyvvel, ha nem jön fel @Algernon olvasása a frissemben, és én fel nem figyelek, nos, a borítóra. Oké, a srácra a borítón. Naésakkormivan. Feltűnt továbbá, hogy a grafikusmunka eme gyöngyszemén nemcsak, hogy póló van, de a sejtelmes, “tépjed le rólam a nadrágot, fehérnép!” tekintet is teljességgel hibáddzik, és még csak nem is a kamerába néz – ezért olvastam el a fülszöveget és nem hagytam hamvába holni bimbóddzó kapcsolatunkat. A fülszövegből aztán azt is megtudtam, hogy a főhősnek ír farkaskutyája van (imádom az ír farkaskutyákat!), és a történet Arizonában játszódik (imádom Arizonát!), következtetésképpen én ezt el fogom olvasni, mert egy arizoniai, ír farkasos borítócsoda története nyilván szuperjó és kolosszális és az év könyvélménye lesz, mi más? Hogy egy kezemen meg tudom számolni, hány urban fantasy-t olvastam életemben (és az is mind Neil Gaiman volt szerintem), tökre részletkérdés.

Szóval amikor beláttam, hogy hormonok alapján nem ér könyvet megítélni, hátradőltem, és már mindjárt más színben tűntek fel a dolgok. Kétségtelen, hogy ez a történet egy átlagos arizoniai arc fantáziálása arról, hogy milyen lenne egy fele olyan fiatal, agyontetovált arizoniai arcnak lenni, akire ragadnak a csajok és szabadidejében szétrúgja az egész kelta pantheon seggét. Ez így önmagában pont úgy hangzik, mint amire én látványosan a szememet szoktam forgatni, de, hé, nagy pacsi Kevin Hearne-nek, aki megmutatta, hogy túlmacsósított harcjelenetek, tesztoszterontól csöpögő párbeszédek és a női-férfi kirakatkapcsolatokból vett közhelyözön nélkül is lehet az ember kick-ass druida! Oké, eléggé érződik az egészen, hogy első könyv – kicsit sok, és ezért szájbarágós az „és most leveszem a cipőm, mert emlékszel, hogy a földből merítem az energiát, ugye?” ismétlés, hogy Oberon, a kutya mindig csak a kaja-francia pudli vonalon gondolkodik, és hogy 10 női mellékszereplőből 8 úgy néz ki, mint egy istennő, 3 valóban istennő, öt vöröshajú, és 11 akar közelebbről megismerkedni a főhőssel. Utóbbit megértem. Ugyanakkor tök jó, hogy ezt az Atticus arcot (akinek az eredeti nevét minden alkalommal meg kell néznem a könyv elején, hogy kell kiejteni, a Granuakárki nevű hölgyeményről nem is beszélve) mindenki dróton rángatja, néha feltörlik vele a padlót, és alapvetően nem sok pátosz és heroizmus szorult belé. Annyira hétköznapi, amennyire egy 2100 éves druida lehet, aki köszöni szépen, kitűnően elvan a kis okkult könyvesboltjában a kutyájával társalogva, nem akarja megváltani a világot, megmutatni, hogy fasza csávó, és minden istennőt szaftos BDSM-jelenetek közepette helyre rakni, hogy az olvasótáborát kitolja a mainstream legalsó bugyraiig. Ez a Kevin Hearne egy baromi szimpatikus arc, akivel szívesen elsörözgetnék egy poros sivatagi kisvárosban.

Szóval itt tartunk. Pörgős sztori sok mitológiai utalással, mosolyogtató humorral, ír farkaskutyával (egyemmeg!), és igen, Arizonával – az összes teddy bear cholla és minden olyan hely említésénél, ahol jártam, cigánykereket vetett a kis lelkem örömében. Elkapta a gyenge pontjaimat. És bár szomorúan vettem tudomásul, hogy a sorozat további köteteinek közel sem olyan jólsikerült a borítója, mégiscsak tovább fogom olvasni, és jó lesz az nekem.

17 hozzászólás
>!
Arianrhod MP
Kevin Hearne: Hounded

Ha képes lennék rájönni, hogyan kell kiválasztani kedvenc sorozatot, hogy megjelölhessem a kedvenc-listámon, ez volna az első darabja. Minden megvan benne, ami a nekem tetsző írások kellékeit képezheti, és minden hiányzik belőle, amiért a legtöbbször (ugatni szoktam) logikátlannak, életszerűtlennek bélyegeznék sok fantázia-regényt. Így szerencsére nincs benne „lányos” érzelgés, nyávogás, lelkizés, ámde van benne cselekmény, mondanivaló, meglepetés és a mítoszok mély ismerete és megértése. Mégsem tudományoskodó vagy filozofikus mű, inkább kicsit gúnyolódó, mindent egy ősöreg lény szemével látó identitás elnéző humorával fűszerezett. Egyetlen tárgyban nem ismer a mi Atticusunk tréfát, és az természet, a föld háborítatlansága, tisztelete és megbecsülése. (Szerencsére ettől nem válik a mű „zölddé”.)

Nem hiszem, hogy több percet képes vagyok hiábavaló értékelésekre fecsérelni, amikor máris kéznél van a folytatás. Harcra fel, Atticus, kitartunk melletted a végsőkig!

10 hozzászólás
>!
blankaveronika IP
Kevin Hearne: Hounded

Lesz ez még jobb is, úgy érzem, de elég izgalmas kezdés volt ahhoz, hogy becélozzam a következő részeket. Imádom a keltákat meg a különböző mitológiákat, így a téma teli találat volt.
Kevin Hearne egy mágikusan brutális világot épített fel egy csendes arizonai kisvárosban. Az északi mitológia alakjai ismerősek voltak már korábbról – ha máshonnan nem, hát Gaimantől. Coyote-ot ismerősként köszöntöttem Patricia Briggsnek és Mercy Thompsonnak hála, viszont a kelta mitológiát és isteneket még egy általam olvasott író sem dolgozta fel ilyen részletesen.
Kifejezetten élveztem ezt a sokszínűséget, illetve a néhány elejtett magyar vonatkozást. Kíváncsi vagyok, vajon tud-e többet nyújtani, meg lesz-e a sorozatban az a plusz, amiért végig kell majd olvasnom.

1 hozzászólás
>!
troublesome_007
Kevin Hearne: Hounded

Nekem szereznem kell egy Oberont itthonra. Nem vagyok kutyás, de iszonyatosan bírtam a karakterét.
Nem gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog a könyv, de megvett. Minden volt benne: kaland, mitológia fantasy lényekkel mesterien vegyítve, ici-pici romantika s jó sok humor.
Anglisztikásként külön örültem a gyors kiejtés bevezetőnek a könyv elején.

>!
Luki
Kevin Hearne: Hounded

Kicsit kiszámítható, de kellően izgalmas, és nagyon humoros.

>!
Fritus
Kevin Hearne: Hounded

Az első angol nyelvű könyv amit sikerült befejeznem :)
Az elején még nem nagyon tetszett a történet. A könyv első része nekem kicsit unalmas volt, de utána beindultak az események :D
Atticus és Oberon karakterét is megkedveltem, pedig nem gondoltam volna, hogy egy „beszélő” kutya sorait élvezettel fogom olvasni.
A végét nyilván már előre lehetett tudni, de az akciódús jelenetek jól feldobták a cselekményt.
Ha lesz olyan szerencsém, hogy megvan a második rész is a könyvtárban, akkor biztosan kiveszem :)

>!
Mágus
Kevin Hearne: Hounded

Na erre volt most szükségem!
Gyanítom hogy ez megint egy amolyan pengeélen-táncolós könyv – van aki imádja, van aki ki nem állhatja az ilyen jellegű történeteket.
Én egyértelműen imádtam :) – főként azért mert ismét megleptem magamat egy felfedezéssel önmagammal kapcsolatban, miszerint bírom a misztikus-akciódús, „entellektuális” humorú műveket.
Laza volt, könnyű, mégis pörgős, nem erőltetett túlságosan sem mitológiát, tündérvilágot, akció-jeleneteket – szóval számomra mindenből volt benne éppen elég, és ezekből éppen elég :).
Aranyos és vicces volt Oberon, Atticus pedig hát a maga kétezer évével is dögösen szimpatikus srác.
Ez egy pont jó könyv.
A folytatást ezek után természetesen nagyon várom.

>!
obietero
Kevin Hearne: Hounded

Biztos, hogy adtam kevesebb pontot ennél jobb könyveknek, de most annyira beletalált az aktuális hangulatomba, hogy nem tudom lepontozni. Vannak gyengeségei, a sok szájbarágós ismétlés (hogy miért veszi le mindig a cipőjét stb), a kidolgozatlan karakterek és világok, én pl nem tudtam különbséget tenni a különböző kifejezések közt.
A történet elég sekély, a karakterek egyszerűek, de könnyen olvasható, szórakoztató, érdekel a folytatása is, pont ilyen könyvre volt szükségem. A lényeg, hogy nem kell túl komolyan venni.

>!
Kaosmagier
Kevin Hearne: Hounded

Nos, ami azt illeti, kicsit többre számítottam.
A történet teljesen oké, de nincs benne semmi… különleges? Kiszámíthatatlan? Nem is tudom… az egész olyan semmilyen. Mint a népszerű chick-lit kategória tesztoszteronnal dúsított férfiverziója: adott jóképű menő férfifőhős, szétcsap mindenkit (legyen az isten vagy csak sima óriás), minden nőnemű lény (istennőktől kezdve boszikig, mindenki, talán a lánykutyákat leszámítva) ráizgul, nagyon menő, minden galibából kiokoskodja magát és persze mindig mázlija van. Ok. De így hol a történet? Miért érdekeljen, hogy mi fog történni, ha úgyis tudom, hogy a főhősöm mindenkinél szebb/okosabb/jobb? Az egész könyv alatt egy pillanatig nem izgultam, hogy mi lesz, mert nagyjából úgyis tudtam a történetet, még ha nem is 100% pontossággal.
Ami nagyon tetszett az az ír (és egyéb) mitológiai karakterek bemutatása volt, különleges és egyedi karakterek voltak, bár sajnos a főhős macsósármja mindenkit beárnyékolt, így nem nagyon volt esélyük kibontakozni a könyvben.

Összességben ebben a könyvben nagyon sok potenciál volt, de azt nem nagyon használta ki – egyszeri szórakozásnak elment, de nem hiszem, hogy sokáig megmarad a történet bennem…


Népszerű idézetek

>!
cassiesdream

The saying in my time was, “Storm clouds are thrice cursed,” but I can’t talk like that and expect people to believe I’m a twenty-one-year-old American. I have to say things like, “Shit happens, man.”

Chapter 3

>!
blackett P

„Have y'buried the fecking tea bag already?” she said.
„No,” I admitted, and tried to cover my shock at the widow's foul language. „I just came back to wash the blood out of the street.”
„Ah, well, then, I'll leave ye to it,” she said, handing me the glass and patting me gently on the arm. „I think it's time for Wheel of Fortune, y'know.”
„Good night, Mrs. MacDonagh.”
She swayed a bit as she searched for the door handle. „Yer a good lad, Atticus, mowing' me lawn and killin' what Brits come around.”

Chapter 9

>!
RavenS

“Tish, d’ye think I’m daft? I’m not there yet, thank the Lord. It’s all due to clean livin’ and good Irish whiskey. Would y’be havin’ some with me? Come on in.” She opened the screen door and beckoned.
“No, thank you, Mrs. MacDonagh, it’s not yet ten in the morning, and it’s Sunday.”
“An’ don’t I know it? I have to be goin’ to Mass soon enough at the Newman Center. But the father can drone on at times, and he keeps preaching to the youngsters what go there, all those ASU kids, y’know, who have those merry sins of the flesh to worry about, so I find a finger or two o’ the Irish helps me bear it with patience.”
“Wait. You go to church drunk?”
“Mellow is the word I’d be usin’, if y’please.”

>!
blackett P

(…) The point is, Mrs. MacDonagh, that the universe is exactly the size that your soul can emcompass. Some people live in extremely small worlds, and some live in a world of infinite possibility.

Chapter 21

1 hozzászólás
>!
RavenS

Whoa. He had ghouls on speed dial. My lawyer kicks so much ass.

>!
RavenS

“So what would you like for breakfast today?”
Sausage.
“You always say that.”
That’s because it’s always tasty.
“I’m out of sausage. How about some pork chops?”
I don’t know. Did Genghis Khan eat pork chops?

Kapcsolódó szócikkek: Atticus O’Sullivan · Oberon
>!
RavenS

It is fine to be sporting when we hunt. It is ridiculous to be sporting in war, and often fatal.

>!
RavenS

“My religion has no objection to DNA testing. We didn’t know what the hell DNA was in the Iron Age.”
Hal shrugged. “They don’t know that.” Neither of us would ever get an award for ethics.

Kapcsolódó szócikkek: Atticus O’Sullivan
>!
RavenS

We don’t need to play her witch’s games. They always want to get you and your little dog, too.
I knew I never should have let you watch The Wizard of Oz.

Kapcsolódó szócikkek: Atticus O’Sullivan · Oberon
>!
cassiesdream

“Isn’t the Christian god prominent here?”
“The Christians have such muddled ideas of him that he usually can’t take shape beyond the crucifix form, and that isn’t much fun, so he rarely bothers. Mary will appear more often, though, and she can do some pretty awesome stuff if she feels like it. Mostly she sits around looking beatific and full of grace. Keeps calling me ‘child,’ even though I’m older than she is.”

Chapter 5


A sorozat következő kötete

The Iron Druid Chronicles sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Wayne Ranney: Sedona Through Time
Donald L. Baars: The Colorado Plateau
Wendell A. Duffield: Volcanoes of Northern Arizona
Halka Chronic: Roadside Geology of Arizona
Tim Hull: Arizona and the Grand Canyon
Rick Riordan: The House of Hades
Jackie Morse Kessler: Hunger
Sherrilyn Kenyon: Instinct
Jennifer L. Armentrout: Pure