Lucas 80 csillagozás

Kevin Brooks: Lucas

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A szigeten váratlanul felbukkant Lucasnak nincs vezetékneve, múltja, barátai, családja. Vajon miért bízik meg benne mégis a tizenöt éves Caitlin, és miért gyűlöli a többi szigetlakó? Ez a valószerűtlenül valóságos, egyszerre lélekmelengető és vérfagyasztó történet a szerelem, a gyűlölet és a tisztaság magával ragadó regénye, melyet az olvasó jóval a meghökkentő befejezés után is magával visz.

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2006
348 oldal · puhatáblás · ISBN: 963970816X · Fordította: Bosnyák Viktória

Kedvencelte 25

Most olvassa 3

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 28

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Belle_Maundrell 
Kevin Brooks: Lucas

A fülszöveg szerint ez a történet szerelemről és gyűlöletről szól. Szerintem inkább az utóbbiról. Nekem nem igazán jött át a szerelmi szál, nem is feltétlenül tartom annak, ami Cait és Lucas között volt. Az agyatlan, gyűlölködő tömeg rémesen dühített és legszívesebben egyenként fojottam volna őket a mocsárba csúnya dolgokat csináltam volna velük. Teljesen indokolatlan volt a viselkedésük, de gondolom pont ez volt a lényeg, hogy az író bemutassa az előítéleteket meg azt, hogy milyen könnyen válnak az emberek a tébolyult zombitömeg részévé. Szerintem a tökéletes befejezés az volt, ha néhány ember kivételével az egész szigetet börtönbe vagy diliházba csukják. Még nem döntöttem el, melyik legyen.
Most, hogy kiakadtam, jöhetnek a karakterek: Cait egy egyszerű, bizonytalan és vágyódó fiatal lány. Nem lett a kedvencem, de nincs is vele semmi bajom. Lucas nagyon titokzatos, persze pont ebben van a varázsa, de szívesen tudtam volna róla többet is. A legjobb karakter szerintem Cait apja, és nem csak azért, mert író, olyan sok minden rejlett még benne, amit ki lehetett volna fejteni.
A csapkdodnivaló csőcselékről nem kívánok szólni, mert csak felidegelődök, és nincs itthon csoki.
A végén nem lepődtem meg, az elejétől fogva sejteni lehetett, hogy ez lesz, ráadásul sajnos egy nagyon fontos mondat kiszúrta a szememet, amikor a háromnegyede körül megnéztem, hány oldal.
Ami kiemelkedően jó, azok a leírások, csodásan jeleníti meg a szigetet és a viharos tengert.
És végül mégsem tudok szó nélkül elmenni az ocsmány borító mellet. Én komolyan nem értem, mit keres itt ez a ronda, szeplős kölök (pattanása is van!) a pszichopatákra jellemtő tekintetével. Tudom, hogy nem a borító a lényeg, de magamtól soha nem vettem volna le a polcról. És az azért kár lett volna.

>!
Dyus33 P
Kevin Brooks: Lucas

Letaglózott, mellbevert, megcsavart, megríkatott, a vége pedig arculütésként meglepett. Gyönyörűen megírt tragédia gyűlöletről, szerelemről, gonoszságról, jóságról, igazságról, hazugságról, korrupcióról, fajgyűlöletről, előítéletekről, pletykákról, rosszindulatról. Nem kell óriási lelki magasságokra gondolni, egyszerűen csak érthető, érezhető, mindennapi dolgokról szól a történet: tinik életéről, drogokról, italról, erőszakról, barátságról, testvérekről, szülőkkel való kapcsolatról, alakuló szerelemről. Hangulat kell hozzá, én ezt most elkaptam… Sok szép természetleírást is találtam, tetszett. Egyáltalán nem fiatalos hangvételű, és sajnos szomorú a vége…
(Amit mindig megemlítek, könyv a könyvben említések: Harper Lee – Ne bántsátok a feketerigót, Sylvia Plath – Az üvegbúra, Baring-Gould – Mehalah, McCullers – A szomorú kávéház balladája)

>!
Marée_Noire
Kevin Brooks: Lucas

Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy értem: ki volt Lucas, és a könyv miértjeit sem; ám azt hiszem, nem is ez a lényeg.
Pengeéles társadalomkritika ez a könyv, olyan fájdalmas módon, ami ritka. Végig összeszorult torokkal olvastam, ahogy a birkatömeg hozta a buta, lélektelen, embertelen oldalát… És az emberek többsége sajnos ilyen: ha nem gonosz és rosszindulatú, akkor szimplán befolyásolható, szinte agyatlan; jobban hisznek más szavának, mint a saját szemüknek, a józan paraszti ész és az értelmes meggyőzés mit sem érnek. :( Caittel abszolút közösséget éreztem, rossz szinte kívülállóként, tehetetlenül nézni a közelgő elkerülhetetlent: düh, magány, elkeseredés, esélytelenség. És mégis remény és szeretet.

>!
Shika
Kevin Brooks: Lucas

A hátul levő leírás és a borító alapján jobbat vártam. Egy könyvet, ahol a brutalitás játsza a legfőbb szerepet. Ehelyett egy végtelenül unalmas könyvet olvastam egy amerikai tinilányról (ilyennel utoljára az Alkonyatban találkoztam), és egy lapos, kiszámítható történetet. Szerintem hiba volt elolvasni.

>!
kucmorgo
Kevin Brooks: Lucas

Ha jól emlékszem, 2006-ban olvastam először a könyvet.
12 éves voltam, és jóformán semmit nem értettem belőle, d mégis magával ragadott a történet, és bármikor megláttam a polcon a könyvet, jó érzés fogott el.

Történet szerelemről, és gyűlöletről. Most már, azt hiszem, értem.
És valóban a történet az érzések színes kavalkádját vonultatja fel előttünk.
Hogy hogy érez egy apa, aki elvesztette a feleségét, az egyetemista fia teljesen megváltozott, és az édes, kicsi, megbízható lánya is kamaszkorba lépett.
És mindezt hogy éli meg a lány?

És mi történik, amikor felbukkan Lucas?
Minden megváltozik.

Még több érzelem kerül felszínre.
Senki sem bízik Lucasban, csak Cait. Mindenki gyűlöli Lucast, csak Cait szereti.
Vajon miért bízik meg benne?
Mit lát, amit a többiek nem?

Hihetetlenül gyönyörű, magával ragadó könyv.
Csak azt tudom mondani, amit a könyvismertető is mond: Ez a valószínűtlenül valóságos, egyszerre lélekmelengető és vérfagyasztó történet a szerelem, a gyűlölet és a tisztaság magával ragadó regénye, melyet az olvasó jóval a meghökkentő befejezés után is magával visz.

Ennél jobb és igazabb szavakat keresve sem találnék.
Teljes mértékben megérdemli az öt csillagot.

1 hozzászólás
>!
GloriaKWreiter
Kevin Brooks: Lucas

Könyvtárból szereztem be, és nagyon megszerettem. Vissza se akartam vinni. Előre olvastam benne, így lelőttem a poént, aztán sírtam, és olvastam tovább. :)

2 hozzászólás
>!
nov
Kevin Brooks: Lucas

Nagyon jó könyv, már jó pár éve terveztem elolvasni és örülök hogy végre sikerült. Nagyon mély és sokat mondó a története, nagyon lassú, de tele van érzelmekkel. A témája igazán érdekes, megmutatja hogy az ember milyen ostoba és mennyire fél a mástól. A társadalom kirekeszti és elnyomja azt aki kicsit is különbözik, még azelőtt, hogy megismerné. Szívszorító volt a vége.

>!
Ildó P
Kevin Brooks: Lucas

Vacilláltam, hány csillagot is adjak erre a könyvre, mert összességében nagyon tetszett, de az eleje picit csalódást okozott, talán mert mást vártam. Ha már szerelemről és gyűlöletről szól, több érzelmet vártam volna. De persze egy fiatal lány a főhőse, szóval érhető a bizonytalankodása is. A vége viszont az abszolút hideg rázós befejezés volt. Emiatt kapta meg a 4,5 csillagot.

>!
Dawn_Silver I
Kevin Brooks: Lucas

Van az a mondás, miszerint az ember fél attól, amit nem ismer, attól, ami kicsit is más. Nos, ennek a könyvnek éppen ez a lényege: bemutatja, mennyire ostobák, és kegyetlenek tudnak lenni az emberek.
Tragikus történet egy ismeretlen, furcsa fiúról. Jól megírt regény, szép mondatokkal, hiteles szereplőkkel, mély mondanivalóval. Többeknek el kéne olvasniuk.


Népszerű idézetek

>!
Tiktak

A gyerekkorod felét azzal töltöd, hogy azt kívánod, bárcsak felnőtt lennél, aztán amikor felnőtt leszel, a fél életedben azt kívánod majd, bárcsak gyerek lehetnél újra. Úgyhogy ne sokat rágódj azon, hogy mi a helyes a te korodban, és mi nem! Csak tedd, amit jónak látsz!

>!
SMesi P

Egy dolog, amit furcsállni szoktam a könyvek szereplőivel kapcsolatban, hogy jóformán sosem kell vécére menniük. Az ember látja, ahogy egy csomó minden történik velük: szerelmesek lesznek, verekednek, autót vezetnek, esznek, whiskey-znek, cigarettáznak, lefekszenek egymással, drogoznak, de a vécében csakis akkor látjuk őket, ha el kell menekülniük valaki elől és kimásznak az ablakán, ha ott verik meg vagy szúrják le őket, vagy valami.

204. oldal

10 hozzászólás
>!
Carmilla 

Mindig nehéz elveszíteni valakit. Lyukat hagy a szívedben, ami sosem gyógyul be.

136. oldal

>!
Tiktak

A tömeg furcsa dolog. A tömegnek saját közös gondolkodása van, gondolkodás, mely figyelmen kívül hagyja egyes részeinek értelmét, és a legalantasabb érzelmekből táplálkozik.

>!
SMesi P

A történet nem tény, Cait, és nincsenek részletek. A történet érzelem.

5. oldal

>!
TheEvii

Az ember minél többet hazudik, annál könnyebben megy neki. A baj csak az, hogy végül az ember már saját magának is hazudik.

152. oldal

>!
Dyus33 P

     – Nem mindig könnyű elkerülni a rossz dolgokat. Néha nincs más választás. Az ember kénytelen azt tenni, amit a legjobbnak vél.

88. oldal, 4. fejezet

>!
Belle_Maundrell 

Ezek voltunk mi. Most már tudom. MI. Egy pillanat. Egy pillanat voltunk. Nem volt múlt, nem volt jövő, semmi a jelenen túl. Amikor együtt voltunk, mintha mások lettünk volna, olyan emberek, akik csak a jelenben léteznek. És a maga módján ez tökéletes volt.

224. oldal

>!
Zozii

– Azt hittem láttam rajta valamit ott a hídon.
– Mit?
– Semmit.
– Mondd meg! – kértem. – Mondd meg, mit láttál!
Lesütötte a szemét.
– Hát ez az. Semmit. Azt láttam. – Felnézett. – Nem volt arca.

90. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság
Rojik Tamás: Befogad és kitaszít
Priscille Sibley: Csillagpor
Mira Sabo: Amíg kijutunk a fényre
Jodi Picoult: Tizenkilenc perc
Gombos Tünde: Szerelemtánc
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
K. A. Tucker: One Tiny Lie – Egyetlen kis hazugság
John Green: Csillagainkban a hiba
M. Kovács Melinda: A kételyen túl