Három ​perce még éltem 6 csillagozás

Keszi Csaba: Három perce még éltem

Világháborús ​eszközöket keresve az ember időnként az életével játszik. Tudta ezt Botond és barátja is, amikor ásójukat a földbe szúrták a fémkereső jelzése után. A felszín alatt fel nem robbant aknák és gránátok pihenhetnek az elesett katonák csontjai között. Ezúttal azonban egy különös lelet került elő, aminek sem eredetét, sem funkcióját nem tudták meghatározni. Hamarosan különös víziók és megmagyarázhatatlan jelenségek kavarják fel mindennapjaikat. Elhatározzák, hogy megszabadulnak a baljóslatú eszköztől, de már késő: annak tulajdonosai tudják, hol találnak rájuk, és a szándékaik veszélyesebbek néhány földben nyugvó robbanószernél. Vorkov és Nagarm az utazás utolsó szakaszához ért. Hamarosan megérkeznek a bolygóra, amin egykor elveszett űrhajójuk, az Inanna roncsait kell felkutatniuk. Az Inanna legénysége odaveszett, mielőtt hazaindulhattak volna. A célhoz közeledve a fedélzeti műszerek mesterséges objektumokat érzékelnek az égitest légkörében. Mindent megváltoztat a… (tovább)

>!
Könyv Guru, 2018
298 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155803338

Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
Bleeding_Bride ISP
Keszi Csaba: Három perce még éltem

Elvileg a sci-firől laikusként egyáltalán nem ildomos véleményt formálni, olyan lehet ez a true fanok szemében, mint amikor egy pop-ot fogyasztó „botfülű” a metál zenét boncolgatja – kinyitja az ember zsebében a bicskát. Meg is értem őket, viszont sosem érdekelt mi a szokás és mit illik- mit nem. Ez a védjegyem.
Nem csak a releváns hasonlat miatt hoztam fel a zenét, hanem mert a találkozásom a kötettel épp a metálhoz kapcsolódik, ugyanis kedvenc magyar death énekesem posztolta, én meg első ránézésre egy Ossian (tetszőlegesen cserélhető bandanév) albumra asszociáltam a képet látva, majd utána rögzítette az agyam, hogy könyv. „Kár, hogy sci-fi” volt az első reakcióm. Nem vagyunk mi barátok a műfajjal, de mint az Oculus esetében is, a szerző személye miatt csak nem hagyhattam ki. Igen, egyszerű lélek vagyok, ha rokkos, hosszú hajú, tetovált zenész az illető, akkor meg vagyok véve.
Nem szeretném, ha ivós játékot lehetne az értékelésemben felbukkanó „sci-fi”-zésre szervezni, ezért ki is hagyom, hogy erről nem is véleményezzek. Talán annyit jegyeznék meg, hogy apumnak ez a része totál bejövős lenne, épp ilyesmi témájú könyveket és filmeket zabált annak idején, el is fogott a nosztalgia olvasva.
Viszont beszélek arról, amiről halvány fogalmaim is vannak, meg kicsit sztereotipizálok, ha nem baj. Külön öröm volt látni, hogy magyar szereplőkkel dolgozik a szerző, igazi magyar falucskában, nincs New York, Arizona, se Mike és Jack. Kiemelten érdekesnek találom, hogy férfi szerzőként (igen, itt sztereotípiákra hagyatkozva) ekkora hangsúlyt fektetett a karakterek jellemének, érzelmeinek és kapcsolatainak bemutatására, a maguk őszinte valójában, mélységeivel és magasságaival. Teljesen lényegtelen is itt a fantasztikus körítés és események, a valós hőseink valódiak, ezek a férfiak nem vasat esznek, szeget sz"rnak, mindent is tudnak, hanem létező, érző lények. Vannak kétségeik, félelmeik, érzelmeik, maguk alá vizelnek ha kell, szenvednek és bizonytalanok is. Ma már egy ilyen pasi az igazán hős, aki egyáltalán felmeri vállalni, hogy nem a tesztoszteront pumpálja a szíve.
Az alaptörténet egyébként vagány, érdekes megközelítése az egész földönkívüliek vs földlakóknak, szeretem ezt a teóriát, ahol egy vérből való minden élő létforma az univerzumban.

>!
Bibi_️3 
Keszi Csaba: Három perce még éltem

„Én nyitott vagyok elolvasni az ilyen, tőlem és az érdeklődési körömtől kissé távolabb álló műfajba tartozó műveket, az írónak, és a könyvnek pedig az a feladata, hogy "lenyűgözzön”. Mezei olvasó vagyok, de na….."

értékelés a blogon :)

https://bibibuchlove.blogspot.com/2019/07/konyvajanlo-h…

>!
Molymacska P
Keszi Csaba: Három perce még éltem

Ezt a könyvet még molyozgatás közben találtam, és a borító stílusa miatt nagyon megtetszett. Olyan egyedinek tűnt, amitől szárnyalhat az ember, kicsit durva, de csak lelkileg, és mégis olyan hatalmas. Nagyjából ezt vártam a könyvtől, ehelyett viszont egy sokkal kisebb történet próbálta megütni az ingerküszöbömet.
Az alap felvetés iszonyúan tetszett, azzal, hogy az idegenek nem megtalálnak minket spoiler és baromi jó ötletnek tűnt az egész. Addig, amíg kifejtésre nem került, és olyan lett az ötlet, mint egy összeesküvéselmélet, amit senki se tud igazán kibogozni, de azért érezzük, hogy ez így nem jó. spoiler Nagyon fájt a szívem miatta, hiszen nem lett volna ez a vonal, az ötlet tényleg zseniális lett volna.
A két narrációs szál is jó lett volna, hiszen az idegenek részéről megtudhatjuk a háttér történetet és egy krimi szálat láthatunk kibontakozni, míg a másik szálban egy magyar falu életébe csöppenhetünk bele. Ami nagyon magyar, és nagyon átadja az érzést, amitől igazán hungarikum lesz. Néhány résznél belül nagyot nevettem, hogy mennyire sikerült átadni azt az érzést, hogy itthon vagyunk, nem csak a sörrel, de néha a szomorú helyzetekkel is. Ugyanezt láttam a karakterekben is, hitelesek próbáltak lenni, vagy legalábbis részletesen leírtak, ami nagyon jó volt benne.
Ellenben negatívum, hogy a két narrációs szál stílusban borzasztóan hasonló, nem különül el rendesen. Mindkettőt szerintem simán lehetett volna a szélsőségek felé vinni (az idegen szálat a tudományos felé, a magyart, a magyar falusi helyzet felé), hogy ne legyen ennyire ugyanolyan spoiler
Azt is sajnáltam, hogy az író sokszor nem bízott az olvasó képességeiben, és emiatt mindent elismételt: nagyon sokszor. És mindenről beszámolt: nagyon sokszor. ÉS mindent megmutatott: MINDENT. És rájöttem, hogy ez engem zavar. Mert hagyják meg az írók azt a látszatot, hogy igenis az olvasó bogozhassa ki a történéseket, legyen neki is egy kis játék, legyen egy fejtörő, legyen valami plusz. Nagyon rossz érzés volt, hogy az író mindenáron, minden apró helyzetben tudatosította, mit kell gondoljak, spoilerspoiler
A történet egyáltalán nem rossz, de még nem is olyan jó. Érdekes, az alapötlet zseniális, karaktereket sikerült felépíteni de az a fránya narráció mintha kicsúszott volna az író kezei közül. Ettől függetlenül megütötte azt a szintet, hogy teljesen olvasható, és azt is, hogy figyeljek az íróra, mert ki tudja, hogy a következő regényében (vagy novelláiban) mennyit tud majd fejlődni. Innen még tényleg bármi lehet, és remélem felfelé vezet majd az út :)

>!
elkepzeltkonyv
Keszi Csaba: Három perce még éltem

Keszi Csaba legújabb regénye, a Három perce még éltem különleges alkotás a science fiction műfajában. A könyvben ugyanis minden általam olvasott sci-finél életszerűbb az idegen lények kidolgozása, motivációja, ez teszi a történetet még izgalmasabbá és átélhetőbbé.
https://elkepzeltkonyv.blogspot.com/2019/01/harom-perce…

>!
eNDe
Keszi Csaba: Három perce még éltem

Szerettem nagyon a karaktereket, Pista különösen a szívemhez nőtt és nagyon jó volt, hogy több nézőpontot is kaptunk a könyvben a személyiségekhez igazítva a cselekményt. Jó volt magyar földön járva, magyar fejjel gondolkodva átélni ezt a történetet és tudtam rajta utána még rágódni. Lassú lefolyású, hosszan megírt történetet kaptunk, amin látszik az átgondoltság és a valóság megjelenítésére való törekvés. Élveztem a különlegességbe csomagolt életszerűségét. A kritika további része itt olvasható: http://www.creepyshake.com/2019/07/16/keszi-csaba_-haro…

>!
lizardking I
Keszi Csaba: Három perce még éltem

Keszi Csaba érdekes alapra építette fel második regényét, melyet ezúttal is magyar környezetbe, egészen pontosan egy faluba helyezett. A magyar közeg továbbra is üdvözülendő, szerencsére egyre több szerzőnél kerül ez előtérbe, ettől válik ez a történet is igazán ismerőssé és közelivé, még akkor is ha sci-fi lévén nem csak hétköznapi dolgok esnek meg benne. A sztori ezúttal jóval komplexebb, nálam azonban a történet érzelmi szála hatott erősebben. A két főhős barátsága helyenként zseniálisan érzékenyen van megjelenítve, egy remek fő szimbólummal színesítve azt. A főszereplő múltja és feleségéhez való viszonya a változások fényében, szintén kellően erősen van kibontva. Számomra ezek voltak a könyv abszolút erősségei. Szeretem a sci-fit, de könyvekben mindig a szereplők belső világa az, ami igazán vonz. Ebben a regényben kicsit nagyobb hangsúlyt kap a történet, ami számomra nem volt olyan izgalmas, mint a benne rejlő dráma, ezért nekem a szerző előző könyve jobban tetszett. A hard sci-fi és a magyar valóság rajongóinak azonban erősen ajánlott darab.


Népszerű idézetek

>!
k_csaba IP

Azt mondták, aki ilyen messzire megy, annak felemészti a lelkét a világűr, és megtébolyodik. A sötét anyag behatol a testbe, és a vér helyén is a fagyos feketeség csörgedezik majd. Mindig nevetett ezeken a meséken, de az indulás előtti napokon visszatérő álom kísértette. Az űrhajó rejtélyes sérüléseket szenvedett, és ki kellett szállnia, hogy felmérje a keletkezett kárt. Miközben a hajó testébe kapaszkodott, valamilyen ismeretlen, éjfekete entitás megragadta szkafanderes testét, és messzire húzta az űrhajótól. Utolsó sikolya néma rémületet rajzolt arcára, és tagjai nem mozogtak többé, hiába akarta megvédeni magát.

>!
Elisorne P

De a létezés erről szól. Túlélni, fejlődni, terebélyesedni, aztán eltűnni a semmiben. Az időtlenség állapotából majd új fajok sarjadnak, és magasabbra törnek, mint elődeik, jobbak lesznek, és tovább építik az evolúció építőköveit, elsodorva ezzel másokat.

11. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Cathrin Smith: Teremtők
Sherley Webster: A titokzatos bolygó – Florida rejtélye
Brandon Hackett: Xeno
Gabriel Wolf: Odalent
John Cure: A fekete esernyős férfi
Duncan Shelley: Vadászidény
László Zoltán: Távolvíz
J. Goldenlane: Holdnak árnyéka
Gabriel Wolf: A napisten háborúja
Kertész Erzsi: A küldetés