Gyöngyössi ​János 1 csillagozás

Szövegek és kontextusok
Keszeg Anna: Gyöngyössi János

A ​18. századi mesterkedő költészeti hagyomány egyik, Weöres Sándor által is megidézett kulcsfigurája, az erdélyi református lelkész, Gyöngyössi János (1741- 1818) leginkább mint a leoninus versforma első, sokszor kigúnyolt védelmezője ismert a magyar irodalomban. Bár a nemzeti kánonnak ma korántsem kitüntetett figurája, a 18- 19. században Tordán és környékén kultikus tisztelettel övezték, melynek helyi értékű társadalmi funkcióit a 19. század közepén épp a költő alakjának a nemzeti panteon követelményrendszeréhez alkalmazkodása számolta fel. A monográfia a francia mikrotörténet-írás friss eredményeihez kapcsolódva a korabeli irodalmi rendszer működését egy periférikus szerző alkotói, kultúraszervezői tevékenységén és utóéletén keresztül mutatja be, egyaránt figyelemmel fordulva 18. század végének későbarokk alkalmi költészete, a leoninus versforma története, illetve a kolozsvári református kollégium és a tordai lakosság irodalomhasználati szokásai, versigénye, az erdélyi nemesi… (tovább)

>!
Ráció, Budapest, 2011
286 oldal · ISBN: 9786155047152

Kiemelt értékelések

postmodjane>!
Keszeg Anna: Gyöngyössi János

Keszeg Anna: Gyöngyössi János Szövegek és kontextusok

Figyelemfelkeltő a bevezető, tehát, ha egy kóbor lélek netán belekezd, emiatt nem fogja nem elolvasni.
Irigylésre méltó a következetessége, a jegyzetapparátusa, a hozzáértése, és egyáltalán nem utolsó sorban a szerző olvasottsága. Ne feledjük: 1981-ben született ám Keszeg Anna.
Őszintén érdekelne a megírás módszertana, mikéntje. Tetszettek az ötletek, az is, hogy több szempontból kapcsolható az irodalomtörténet-írás vezető áramlataiba, annak ellenére, illetve azzal a sajátossággal, hogy egy olyan személyről szól a monográfia, aki a 18-19. század fordulóján élt, a kánonnak pedig a peremén helyezkedik el, már , ha ott van egyáltalán. Illeszkedik továbbá a kötet a mikrotörténet- írás gyakorlatához, kamatoztatja a manapság népszerű kultuszkutatásokat, irodalomszociológiai elméleti munkákat. Gyöngyössi kapcsolati hálójának felvázolása, elemzése nem kizárólag az irodalommal sokat foglalkozók számára tarthat számot érdeklődésre, viszont számukra is szolgálhat támpontul.
Gyöngyössi János nevét alkalmi verseivel, a leoninus versformával köti össze a szerző, mely címkéket valódi értelmezéssel tölti meg.

A munka színvonalát nem minősíti, de a 189. oldalon valahogyan benne felejtődött egy hiba.
Valamint, ha távolabbról nézett volna rá valaki a szövegre, az „izgalmas” szó előfordulási gyakoriságának csökkentésére bizonyára felhívta volna a szerző figyelmét.
Mindez viszont nem vonja kétségbe az alaposságot.


Hasonló könyvek címkék alapján

Kulcsár-Szabó Zoltán: Tükörszínjátéka agyadnak
Sándor Iván: Németh László üdvtana
Morsányi Bernadett: Egyedül szembejövet
Thomka Beáta: Prózai archívum
Szörényi László – Hafner Zoltán: Hogyan él a múlt
Rózsafalvi Zsuzsanna: A portré alakvariánsai Schöpflin Aladár életművében
Schein Gábor: Poétikai kísérlet az Újhold költészetében
Fogarasi György: Nekromantika és kritikai elmélet
Ordas Iván: Simonyi óbester
Ordas Iván: Hadik András – A királynő tábornagya