Nagy ​Sándor hadinépe 7 csillagozás

Kertész István: Nagy Sándor hadinépe Kertész István: Nagy Sándor hadinépe

Makedóniai ​Nagy Sándorról az a kép él a köztudatban, hogy elvakult hódító volt, akinek semmi egyéb nem járt eszében, mint a világ legnagyobb uralkodójává válni. Kertész István ismeretterjesztő könyve, a Nagy Sándor hadi népe, jelentősen árnyalja ezt a képet. Egy elvakult őrült nem várja meg az aratás végét a hadjárat kezdetével. Egy elvakult őrült nem fordít figyelmet arra, hogy elfogadtassa magát a legyőzött területek lakosságával. Még a legfanyalgóbbaknak is el kell ismerni, hogy Alexandrosz nem csupán jó hadvezér volt, hanem kiváló politikus, aki gazdasági-társadalmi kérdésekben is joggal érezte otthon magát.
Haderejének sikere abban rejlett, hogy „ …taktikájuk és haditechnikájuk tökéletesen harmonizált egymással. Minden egyes fegyvernem ugyanis a saját technikai lehetőségeihez leginkább illő taktikai feladatot kapta.”. Nem véletlenül tanulmányozta egy évezreddel később élt kiváló hadvezér, bizonyos Bonaparte Napóleon, oly elmélyülten az alexandroszi… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1991

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Hadtörténelem fiataloknak Zrínyi

>!
Tóth, Debrecen, 2006
112 oldal · ISBN: 9635964846
>!
Zrínyi Katonai, Budapest, 1991
76 oldal · ISBN: 9633270715

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Hanging_Moss_9102>!
Kertész István: Nagy Sándor hadinépe

Kertész esetében mondhatjuk, csak a szokásos. Kár, hogy ilyen rövid.

shehol P>!
Kertész István: Nagy Sándor hadinépe

Rövid, könnyen emészthető írás. Egyedüli problémám a csaták megértését segítő csatavázlatokkal volt. Kibogozhatóak, de lehettek volna jobb minőségűek is. A gaugamélai csatához tartozó viszont hiányzik, pedig az író még utal is rá.

Weleny>!
Kertész István: Nagy Sándor hadinépe

Nagyszerű összefoglaló a témában! Érdekes, izgalmas és olvasmányos. Bátran ajánlom mindenkinek aki érdeklődik Nagy Sándor élete és hódításai iránt.


Népszerű idézetek

dokijano>!

    Az elcsigázott sereg elé szokatlan és lelket dermesztő látvány tárult, ahogy beözönlött Baktria székvárosába. Ennek lakóiról írta elszörnyedve a földrajztudós Sztrabón a következőket:
    „Az öregség vagy betegség következtében megrokkantakat ugyanis élve dobják oda az éppen erre a célra tartott kutyáknak, amelyeket a saját nyelvükön temetkezőknek neveznek; Baktra fővárosnak a falain kívül ugyan tisztaság látható, de belül jobbára embercsontokkal van tele. Ezt a szokást Alexandrosz szüntette meg.”

101. oldal, A VILÁGHÓDÍTÓ HADJÁRAT - Háború Afganisztánban (Tóth, 2006)

dokijano>!

[Dareiosz] Perzsa szokás szerint magával vitte anyját, feleségét, ágyasait, gyermekeit, rokonait. Szemet kápráztató látványt nyújthatott a pompás sereg. Hogy ebben a látványban nekünk is részünk legyen némiképp, idézzük fel Curtius Rufus leírását:
    „Ősi hagyomány a perzsáknál, hogy csak napkelte után kelnek útra. Amikor már teljesen megvirradt, kürtjel harsant a királyi sátorból. A sátor tetején, ahol mindenki jól láthatta, a kristályüvegen át feltündökölt a nap képe. A menetoszlop így alakult: ezüstoltárokon elöl vitték a tüzet, mely a perzsák szemében szent és örök. Mellette mágusok ősi himnuszt zengtek. A mágusokat háromszázhatvanöt, bíborköpenybe öltözött ifjú kísérte, a kerek esztendő napjainak száma szerint, mert a perzsák is ugyanennyi napra osztották föl az évet. Mögöttük fehér paripák vontatták a főisten szent szekerét, őket a Nap lovának mondott óriási mén követte. A vezérlovakat aranyló gallyak és fehér takarók díszítették. Nem messze mögöttük tíz gazdag arany- és ezüstveretű kocsi gördült, utánuk tizenkét néptörzs egy-egy lovasa léptetett más-más fegyverzetben és sajátos viseletben.”

61. oldal, A VILÁGHÓDÍTÓ HADJÁRAT - A gordiuszi csomó (Tóth, 2006)

dokijano>!

Az apjának szánt feladat Alexandroszra hárult, és ő ennek szellemében cselekedett. Erről tanúskodik Plutarkhosz híradása:
    „[Alexandrosz] Ilionban szállt partra, és itt áldozott Athénénak, a hősöknek pedig italáldozatot mutatott be. Akhilleusz sírkövét megkente olajjal; hagyományos szokás szerint társaival mezítelenül versenyt futott a síremlék körül, majd a síremléket megkoszorúzta, s boldognak mondta Akhilleuszt, hogy életében hű barátra, halála után pedig tetteinek nagy dalnokára talált.”

33. oldal, ALEXANDROSZ HADINÉPE (Tóth, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: italáldozat
dokijano>!

Mivel a makedónoknál a bor éppúgy a napi étkezés részét alkotta, mint manapság a franciáknál a könnyű Beaujolais (bozsolé), következésképp Nagy Sándor a hadászati tervezésében erre is ügyelt. Ha valaki túlságosan kacskaringósnak találná a makedón had útvonalát, ne felejtse, hogy ennyi bort nem vihettek magukkal, vagyis arra kellett menniük, ahol az rendelkezésre állt.

10. oldal, KI VOLT NAGY SÁNDOR? - A hadvezér (Tóth, 2006)


Hasonló könyvek címkék alapján

Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon az 1848. és 1849. években I-II.
Ungváry Krisztián: Budapest ostroma
Szabó Péter: Don-kanyar
Kiss László: Csatahajók az első világháborúban
Gyulai György – Demkó Attila: Napról napra Trianon
Kristó Gyula: Az Árpád-kor háborúi
Gitta Sereny: Albert Speer küzdelme az igazsággal
Maderspach Viktor: Az oláhok vérnyomában a Fekete-tengerig
Bóna István: A hunok és nagykirályaik
Viczián Antal: Meghaltak a Donnál