Ki ölte meg II. Philipposz makedón királyt, és ki lopta el világhódító fia, Nagy Sándor holttestét? Igaz-e, hogy a csatatereken vitézkedő spártai királyok olykor kevéssé eredményesnek bizonyultak a hitvesi ágyban? Bigámista volt- Messalina, Claudius római császár felesége, és megváltozott volna a történelem menete, ha Kleopátrának szebb az orra? Mindezekre a kérdésekre választ kap az olvasó, aki végiglapozza a tizennégy botrányos ókori históriát feldolgozó könyv izgalmat, derűt és nem ritkán megbotránkozást kiváltó oldalait.
Botrányok az ókorban 17 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2002
Enciklopédia 3
Most olvassa 4
Várólistára tette 20
Kívánságlistára tette 14
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Kertész István ókortörténésztől már régen szeretnék valamit elolvasni, de most egy kihívás apropóján spoiler végre rá is szántam magam. Nem kellett csalódnom, sőt!
A Botrányok az ókorban a címével ellentétben nem csak botrányos görög-római históriákról tudósít, sokkal több ennél. A vállalt feladatánál sokkal többet teljesít és az egyes fejezetek a skandalumnak számító eseményekhez kapcsolódó előzményeket, következményeket, a korszak általános jellemzőjét is bemutatják, illetve további anekdotákkal színesíti, több oldalról világítja meg a történteket. Teszi mindezt rendkívül szórakoztató formában, az ismeretterjesztés egyértelmű szándékával, melyet a közérthető nyelvezet, a humoros, több helyen igen szatirikus, a korszak személyiségeit kellő iróniával szemlélő előadásmód jellemez. Ezzel párhuzamosan tiszteletreméltó szakmai tájékozottsággal, igényességgel támasztja alá állításait, sok esetben összehasonlító forráskritikával világítja meg több szemszögből a problémát, nem fél megmutatni a történészmesterség nehézségeit az ókori források ellentmondásosságával, hiányosságával kapcsolatban.
De a botrányos históriák sem csak egymás után vannak dobálva, az egyes történeteket az ókori történelem nagy egészében vizsgálja, megmutatja azt is, milyen összefüggések sodorták az események szereplőit abba a helyzetbe, mely alapján megvetés vagy éppen helyeslés fogadta tetteiket a közvélemény szemében. Kronologikusan halad végig a korszak nagy fordulópontjain, nagyjából három részre osztva az ókori történelmet: Hellász, Nagy Sándor kora és a hellenisztikus kutúra, Róma. De gyakran kitekint jelen korunkra is, igazolva, hogy azok a nehézségek, konfliktusok, melyek az ókorban jellemzőek voltak, napjaink számára is tanulsággal szolgálhatnak, illetve jó lenne, ha tudnánk tanulni elődeink hibáiból, nem pedig megismételnénk azokat.
Minden elképzelésemet túlszárnyalta a könyv. Olvasmányos, teljes mértékben átfogó, remek dinamikával összeállított történetek, melyek többségében egymás folytatásai, vagy visszautalnak korábbi fejezetek eseményeire, szereplőire. Tehát nem egymástól független történetek olvashatók benne, mint azt elsőre gondoltam volna. Rengeteg forrásból dolgozik az író. Ezek egy részét, mint idézeteket építi bele a történtekbe. Idézeteket neves történetíróktól, drámaíróktól, melyek még érdekesebbé varázsolják a korrajzot. De a jelenkor, közelmúlt értelmezési fejleményeit és régészeti, ill. egyéb felfedezéseit is szuperül kapcsolja az ókori történetekhez. Ez is történelem…. olvasható a borítón. De még mennyire. Bárcsak a történelem tankönyveim lettek volna ilyen olvasmányosak, jól szerkesztettek és izgalmasak. A rengeteg -ész, -asz, -usz, -osz végű hellén névtől és a visszatérő makedón és pergamoni királyi nevektől, egy idő után már zsong az olvasó feje, de ez nem vesz el a történetek értékéből. Ugyan felsorolja őket, de soha nem a fő történetszál rovására, a lényegtől nem tér el az író, nem téríti el az olvasót. A fejezet végére már mi magunk is tudjuk ki kinek a kije volt és kit ölt meg, kit száműzött, kit taszított le a trónról és ki kinek volt a házastársa. Teljes áttekintést kapunk a Kr.e. V. századtól a Kr. u. I. századig, a legkiemelkedőbb uralkodókról, politikusokról, hadvezérekről. Egy szóban nem tudnám kiemelni a könyv érdemeit: színvonalas, érdekfeszítő, izgalmas, olvasmányos, tanulásra és szórakozásra kiválóan alkalmas.
A neves történész könyvében 15 kis történetecskét olvashatunk a görög és a római történelemről. A szerző stílusa rendkívül olvasmányos, olykor azt is elfelejtjük, hogy egy történelemkönyvet olvasunk. A történetek megfogalmazásán olykor meglepődünk, egy neves professzortól könyvben ritkán kapunk ennyi iróniát. A szarkasztikus humort sokszor a források közlése egészíti ki, amely még érdekesebbé teszi az olvasmányt. Megtudhatjuk többek között, miért olyan érdekes, hogy Leonidasz spártai király lett, miért volt éppen gond, ha a makedón uralkodó dinasztiánál több gyermek született, Nagy Sándor holtteste milyen kalandokat élt át, hogyan lett a hős Scipióból közellenség. Olvashatunk még Kleopátra szerelmi kalandjairól és Claudius császár feleségének, Messalinának a kicsapongó életéről is. A könyv ajánlható bárkinek, aki szereti az ókort, illetve kedveli a szórakoztató történelmi írásokat!
Kertész Istvántól már korábban is olvastam, és mindig nagyon élvezetesnek találtam a munkáit. Ez most sem volt másként. Botrányok az ókorban című könyve egy kicsit más szemszögből vizsgálja a történelmi eseményeket, elmélyedve a valós szereplők politikai és hétköznapi életében.
Rendkívül szórakoztatónak találtam, és sokszor igen érdekes volt olvasni, hogyan vezetett egy-egy döntés kisebb-nagyobb sorsdöntő eseményekhez. Néha ugyan a sok név miatt vissza kellett lapoznom, hogy pontosan kiről is van szó éppen, de ettől függetlenül, aki szereti az ókori történelmet annak erősen ajánlott ez a könyv. Olvasmányos és érdekes mű. Többször is elfogom olvasni :)
Nagyon vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt nagyon tetszettek az ide válogatott botrányok időrendi sorrendben, sokszor egymás folytatásaként, és nagyon tetszett az író humora, ami sajnos csak néhány mondatban villant fel, bárcsak több is jutott volna belőle! A legjobb fejezet Nagy Sándoré volt szerintem.
Ami viszont nem tetszett, hogy néhány fejezetet annyira alaposan és mindenre kiterjedően írt meg, hogy néha belekavarodtam a rengeteg névbe, és információba, és már azt sem tudtam, most akkor kiről is van szó, és hogy kapcsolódik ez a fő témához. Volt egy érdekes félmondat az egyik fejezet elején, amivel nem tudok egyetérteni. Nem szó szerint idézve: az olimpián a csalók megérdemlik, hogy ennyi év után is emlékezzünk a szégyenükre, hogy vagy szándékosan halálos sérülést okoztak, vagy megpróbálták megvesztegetni az ellenfeleiket, hogy veszítsenek. Azt gondolom, hogy erre azért emlékezünk csak, mert fennmaradtak ezek a nevek, feljegyzések, és azt hiszem, hogy ezeknél súlyosabb, szégyenteljesebb bűnöket is elkövettek az elmúlt 2000 évben…
Összességében pedig az emberiség nem sokat változott az ókor óta, a csalás, képmutatás, álszentség, rosszindulat ugyanúgy jelen volt akkoriban, mint most.
Népszerű idézetek
A férfiak szomorú tapasztalata szerint általános a jelenség, hogy a legjobb nők foglaltak, és ezt a problémát igen nehéz orvosolni.
Lám, Parisz is megpróbálta, amikor elragadta Helenét, és mekkora háborúság fakadt belőle.
20. oldal, Apa lett a király (Kossuth, 2013)
Tehát a közösség mindenekelőtt! Ezt az elvet tűzön-vízen keresztül igyekeztek átültetni a gyakorlatba, és még azt is elítélték, aki akár erényei halmozásával, a polgártársaira háruló jótéteményei révén magasodott a társadalom fölé. Az ilyenre azt mondták, hogy nem ismeri az emberi mértéket. Talán az istenek babérjaira vágyik? – kérdezgették gúnyosan. És utána az első adandó alkalommal, a legdurvább eszközökkel, bíróság elé citállással, száműzéssel döbbentették rá arra, hogy ő is csak egy esendő ember.
27. oldal, Korrupcióval a hazáért (Kossuth Kiadó, 2013)
Ha Shakespeare makedónnak születik, akkor sem szűkölködött volna királydrámákhoz szükséges témákban. Aki a makedónok képzeletbeli krónikájának oldalait lapozza, az 5-4. század fordulójának történéseit olvasva már nem is azon lepődik meg, ha egy király meggyilkolásáról kap hírt, hanem az ellenkezőjén.
92. oldal Királygyilkosságok Makedóniában (Kossuth Kiadó, 2013)
Az arkadiai hős tehát a nagybátyja meggyilkolása miatt magára vett vérbűnt nem tetézte egy Oidipusz típusú vérfertőzéssel . Így megőrzött valamit a szalonképesség kritériumaiból, és ez később alkalmassá tette őt arra, hogy mitikus ősévé váljék a Teuthrainia területén kialakuló Pergamoni Királyság uralkodó dinasztiájának.
188. oldal, Közös feleség Pergamonban (Kossuth Kiadó, 2013.)
(Démétriosz) egyszer több napon át egyfolytában mulatozott, s azzal mentette ki magát, hogy „egy folyam” tartotta vissza. „Értem, mondta Antigonosz, de thaszoszi vagy khioszi borból volt-e az a folyam?” Más alkalommal Antigonosz arról értesült, hogy Démétriosz gyengélkedik, meglátogatására indult tehát, és az ajtóban egy csinos hölggyel találkozott. Bement, megtapogatta fia ütőerét, de Démétriosz megnyugtatta, hogy most hagyta el a láza. „Igazad van, drága fiam, az ajtóban találkoztam vele.”
158. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kákosy László: Ré fiai 96% ·
Összehasonlítás - Németh György: Görög-római szöveggyűjtemény 86% ·
Összehasonlítás - Nemere István: Rablott kincsek nyomában ·
Összehasonlítás - Tarjányi Béla: Keresztény emlékek az első három századból ·
Összehasonlítás - Fitz Jenő: Gorsium – Herculia – Tác ·
Összehasonlítás - Tóth Endre: Studia Valeriana ·
Összehasonlítás - Takács Ince: Nérótól Diokleciánig ·
Összehasonlítás - Fitz Jenő: Gorsium – Herculia ·
Összehasonlítás - Grüll Tibor: A Római Birodalom gazdasága ·
Összehasonlítás - Vásáry István: A régi Belső-Ázsia története 83% ·
Összehasonlítás