K. ​dosszié 85% 54 csillagozás

Nem is amiatt nagyon jó, amit itt elmond Kertész, mert újat nem mond – több alkalommal ő maga „lövi le” Hafner Zoltánt azzal, hogy már elmondta, leírta máshol a dolgot –, hanem azért jó, ahogy mondja. Úgy érzem, teljesebb képet kaptam Kertészről, a gondolkodásmódjáról és világképéről az alapján, ahogy kezeli a kérdéseket és a beszélgetés során felmerülő problémákat. Hafner gyakran sokkal hosszabban kérdez, mint ahogy az író válaszol, így kicsit mintha megfordulna a dialógus, Kertész nem mesélőkedvvel ül, hanem készre csiszolt válaszokkal a beszélgetőtárssal szemben. Egy olyan beszélgetőtárs ez, akinek felkészültsége és markáns stílusa a lehető legjobb dolog, ami a kötettel történhetett. Hafner nagyon toppon van, emiatt nem érzem redundánsnak a kötetet a youtube-on megtalálható életút-interjú után, ahol azért érzésem szerint sokkal alaposabban ki lett faggatva Kertész. Ott egy kíváncsi kérdező van, aki kívülálló, itt egy barát, aki van olyan viszonyban Kertésszel, hogy csípősebbeket is odakérdezhet.

Eddig még sosem volt kellő bátorságom, hogy Kertész Imrétől olvassak. Azt hiszem, még nem állok készen rá. Viszont a kíváncsiságom mégis győzött és ebbe a könyvbe bele mertem vágni; úgy éreztem, nem vállalok nagy kockázatot. Talán más élményt nyújtott volna, ha ismerem a műveit, de így is nagyon tanulságos volt. Már eleve a forma is különös volt számomra, hiszen itt egy párbeszédet folytat magával az író interjú formájában. Tetszett az őszintesége és érdekes volt látni, hogy hogyan jelenik meg az író a saját műveiben; hogy hogyan kapcsolódik össze a valóság és a fikció. Bár nem mindig értettem meg a gondolatmenetét, de amit igen, az szemléletformálóan hatott rám. Most már másképp félek a könyveitől.

Az is lehetne a könyv címe, hogy Használati utasítás Kertész Imre műveihez.
Eddig mindössze két könyvet olvastam tőle (Sorstalanság; Felszámolás), és mindkét alkalommal feltettem a kérdést, hogy vajon hogy veszi magának a bátorságot valaki, hogy ilyen formában nyúljon az 1930-as években történt gyalázathoz.
A K. dosszié után már tudom: neki lehet. És bizony a fekete soha nem lesz fehér. De a feketének is van nagyon sok árnyalata. Ezt láttatja Kertész. Még akkor is, ha a beszélgetés során néha talán modorosnak tűnik. De neki talán még ezt is lehet…

Mit lehetne mondani egy „mélyinterjúról”, amit akár regényként is olvashatunk? Kertész nagy szerzőnk, nyugodtan berakhatjuk őt a „Magyar irodalom klasszikusai” közé, ha nagyon sokat jelentene ez a megnevezés.

Zseniális ez a könyv! Kertész életéről, nehézségeiről, családjáról olvashatunk, amelyet egy mélyinterjú keretén belül mesél el a szerző.
Roppant tanulságos és olvasmányos mű!

Első Kertész, véletlenül. Lehet, hogy az ahogy hozzám került a könyv és ahogy az enyém lett, dobott rajta, de engem kíváncsivá tett. Eddig nem volt a listámon Kertész, de most feltette magát. Főleg a Kaddis érdekel és a Mentés másként. Nem tudom regényt hogy ír, de ebben a mélyinterjúban tetszett. Érdekes volt hátulról kezdeni.