A Gályanapló kivételes szellemi élmény, mert olyan napló, amelyben minden személyes és semmi sem esetleges, olyan írásmű, amelynek minden mondata arról tanúskodik, hogy mind a történelembe vetettség, mind a hétköznapi történések a legalkalmasabb formát jelentik a transzcendencia megélésére. Ez a könyv segít a nem-felejtésben. Segít, hogy ne felejtsük el túl hamar: diktatúrában éltünk. Egyetlen mondatában elfér negyven év tapasztalata: „Eddig a hazugság volt itt az igazság, de ma már a hazugság sem igaz.” (Temesi László) „Napló-regény: legszívesebben így definiálnám. Napló, mert harminc éve vezetett följegyzéseimből áll; és regény mert végül is egy megtett útról tanúskodik. Formája, tartalma az epika örök alapképlete: a hős kihajózik, vándorol, majd megérkezik valahová. A klasszikus minta szerint persze haza kellene érkeznie. Hősöm számára azonban ez a fogalom – akárcsak mind a többi – meglehetősen problematikussá vált.” (Kertész Imre) "Nekem ugyan nincsenek „identitásproblémáim”.… (tovább)
Gályanapló 34 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1992
Fordítások
Imre Kertész: Dagboek van een galeislaaf · Imre Kertész: Galeerentagebuch · Imre Kertész: Diario dalla galeraEnciklopédia 32
Kedvencelte 11
Most olvassa 7
Várólistára tette 32
Kívánságlistára tette 16
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
A megértés, az önmegismerés szándéka fogja össze a mondatokat. Tömör, elvont gondolatok sora a szöveg, mindenik egy-egy eszmefuttatás eredménye, lecsapódása. A gondolathoz elvezető utat nem részletezi, nem fejti ki, mindegyre azon kaptam magam, hogy „visszafele olvasom”, a kijelentés értelmét úgy próbálom megfejteni, hogy az egyes szavaknak, kifejezéseknek támpontot keresek, előző ismeretet, utalást stb. Mert ez őszinte megnyilatkozás, ezt értenem kell. Ez nem okoskodás, kérkedő feltárulkozás, hanem a totalitással szembeszegülő személyiség megszólalása, a gondolkodó ember jajkiáltása, bár eljött az elnémulás ideje, a némaság az igazság. Nehezen megy, főként érzem a gondolatok mögötti embert, aki regényt ír, mert a minél élesebb fájdalmat keresi. Marad a képzelet. „…fészket rakni az üres levegőbe. Számot vetni a vihar lehetőségével, a zuhanással, de csak úgy vetni vele számot, ahogyan az ember a saját sikolyából a levegő rezgésének és a hang törvényszerűségeinek valamely új egyenletére következtet.”
„Az öndokumentálás e gályapadmunkája.” Intellektuális napló, többszörös személyes credo és írói programnyilvánítás, a történelem feldolgozatlanságának nem múló bronchitise, számtalan idézet és felidézés, mű- és munkásságelemzések miniatűrjei. Nem vagyok benne biztos, hogy nekem ezt érdemes volt elolvasnom, vagy hogy egyáltalán ilyesmit lehet-e, kell-e kiadni, rendkívül hosszan olvastam, a fragmentált szerkezet ezt lehetővé is tette, a végső konklúzió azonban inkább érzés maradt, mintsem hogy megfogalmazódhatna. Klausztrofób érzés.
Kertész Imre “feljegyzés”-kötetei közül A néző jobban tetszett ennél, de ebben is van sok értékes gondolat. Szinte mindegyik rövid gondolatsorban ott bújkál Kertész neurózisa, hogy idegenként él az emberek között. Kevés olyan íróval találkozni, aki annyira szigorú a szavakkal, mint ő. Minél többet olvasok tőle, annál inkább az az érzésem, hogy mély önismerete ellenére azt nem tudta, hogyan látják, hogyan olvassák mások.
Gályanapló.
Kertész Imre
Magvető Kiadó
1992.
(negyedik kiadás)
Szeretem Kertész Imre munkáit. Műveinek nagy részét olvastam. Most az a tervem, hogy időrendben haladok előre és a foghíjakat olvasom el, vagyis azokat a műveit, legyen az regény, novella, vagy esszé (naplószerű írások), amelyeket eddig nem olvastam tőle. A Sorstalanság megvolt (első könyvem Kertésztől), az „A nyomkeresőt” nem rég olvastam, a Kudarcon is túl vagyok (bár ezt a Gályanapló élményével gazdagabban lehet, hogy újra fogom olvasni), „A Kaddis …” még vár rám, „Az angol lobogó”-n is túl vagyok és most olvastam a Gályanaplót.
Mi is a Gályanapló? Semmiképpen sem csak napló, sőt, a napló jelleg csak időnként bújik elő. Inkább gondolatok gyűjteménye. Gondolatforgácsok, ötletek, életből vett villanások, amelyeket talán az éppen készülő regényeiben fel lehet majd használni. Kertész ebben a könyvben mutatja meg könyvei születésének történetét, vívódásait, és gyötrelmeit, egészen a Gályanapló kiadásáig. A könyvben végig vezeti az olvasót azon a kínlódásokkal teli úton, amelyen íróvá vált. A könyv ezzel a két mondattal kezdődik:
„1961 Egy éve kezdtem a regényíráshoz.
Mindent el kell dobni.”
Ennek a könyvnek az elején magyarázza el, hogy mit ért sorstalanság alatt, (ami meghatározó művének a címe):
„Mit nevezek sorstalanságnak? Mindenesetre a tragédia lehetőségét. A külső determináció azonban, a stigma, amely életünket az adott totalitarizmus egy helyzetébe, egy képtelenségbe szorítja, meghiúsítja ezt: ha tehát a ránk kirótt determinációkat éljük végig valóságként, a saját – viszonylagos –szabadságunkból következő szükségszerűség helyett, ezt nevezem sorstalanságnak.”
Amikor tehát nem élhetjük meg szabadon saját sorsunkat, nem élhetjük át saját tragédiánkat, nem a saját életünket éljük, hanem egy ránk erőltetett sémában létezünk és ezt már magunk sem veszsük észre, sorstalanok vagyunk. A totalitarizmus elvette a sorsunkat.
Ugyan így ad kulcsot a Gályanapló a többi, addig megjelent könyvéhez is. Már csak ezért is érdemes elolvasni.
DE ha ez nem lenne elég, tudnunk kell, hogy Kertész ebben az időben műfordításból élt. Wittgensteint, Nietzschét, Kafkát, Hegelt fordított. Nos, idézetek tömegét olvashatjuk tőlük, csak úgy színesítésképpen, egy-egy gondolatsor között, amelyekhez sokszor saját megjegyzését is hozzáfűzi. Ez teszi számomra igazán értékessé a könyvet. Bár nehéz olvasmány, de sokat tanultam belőle.
Dr.Béza Dániel.
Budapest, 2017-01-15
Népszerű idézetek
Megélni az életet, azt, ami jutott, s úgy megélni, hogy a teljes jusson, ez az életfeladat, bárhol éljünk is.
300. oldal
Ahol test és lélek teljesen egészséges, ott nem élnek szellemi életet, mondja Kafka.
238. oldal
Nem szükségszerű, hogy úgy írjak, ahogyan írok. Sartre észrevétele, hogy az ember a saját hangján beszél, de mindig a mások hangján ír. Igaz.
103. oldal
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Konrád György: Vendégkönyv ·
Összehasonlítás - Závada Pál: Jadviga párnája 83% ·
Összehasonlítás - Ember Mária: Hajtűkanyar 82% ·
Összehasonlítás - Eötvös József: A karthauzi 77% ·
Összehasonlítás - Békés Pál: Csikágó 95% ·
Összehasonlítás - Konrád György: Elutazás és hazatérés 95% ·
Összehasonlítás - Gergely Ágnes: Őrizetlenek 96% ·
Összehasonlítás - Gion Nándor: Virágos katona 94% ·
Összehasonlítás - Závada Pál: Természetes fény 94% ·
Összehasonlítás - Galgóczi Erzsébet: Vidravas 93% ·
Összehasonlítás