Gályanapló 30 csillagozás

Kertész Imre: Gályanapló Kertész Imre: Gályanapló

A ​Gályanapló kivételes szellemi élmény, mert olyan napló, amelyben minden személyes és semmi sem esetleges, olyan írásmű, amelynek minden mondata arról tanúskodik, hogy mind a történelembe vetettség, mind a hétköznapi történések a legalkalmasabb formát jelentik a transzcendencia megélésére. Ez a könyv segít a nem-felejtésben. Segít, hogy ne felejtsük el túl hamar: diktatúrában éltünk. Egyetlen mondatában elfér negyven év tapasztalata: „Eddig a hazugság volt itt az igazság, de ma már a hazugság sem igaz.” (Temesi László) „Napló-regény: legszívesebben így definiálnám. Napló, mert harminc éve vezetett följegyzéseimből áll; és regény mert végül is egy megtett útról tanúskodik. Formája, tartalma az epika örök alapképlete: a hős kihajózik, vándorol, majd megérkezik valahová. A klasszikus minta szerint persze haza kellene érkeznie. Hősöm számára azonban ez a fogalom – akárcsak mind a többi – meglehetősen problematikussá vált.” (Kertész Imre) „Nekem ugyan nincsenek "identitásproblémáim”.… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1992

>!
Magvető, Budapest, 1999
360 oldal · ISBN: 9631421775
>!
Holnap, Budapest, 1992
240 oldal · ISBN: 9633450756

Enciklopédia 12


Kedvencelte 7

Most olvassa 4

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

melis>!
Kertész Imre: Gályanapló

A megértés, az önmegismerés szándéka fogja össze a mondatokat. Tömör, elvont gondolatok sora a szöveg, mindenik egy-egy eszmefuttatás eredménye, lecsapódása. A gondolathoz elvezető utat nem részletezi, nem fejti ki, mindegyre azon kaptam magam, hogy „visszafele olvasom”, a kijelentés értelmét úgy próbálom megfejteni, hogy az egyes szavaknak, kifejezéseknek támpontot keresek, előző ismeretet, utalást stb. Mert ez őszinte megnyilatkozás, ezt értenem kell. Ez nem okoskodás, kérkedő feltárulkozás, hanem a totalitással szembeszegülő személyiség megszólalása, a gondolkodó ember jajkiáltása, bár eljött az elnémulás ideje, a némaság az igazság. Nehezen megy, főként érzem a gondolatok mögötti embert, aki regényt ír, mert a minél élesebb fájdalmat keresi. Marad a képzelet. „…fészket rakni az üres levegőbe. Számot vetni a vihar lehetőségével, a zuhanással, de csak úgy vetni vele számot, ahogyan az ember a saját sikolyából a levegő rezgésének és a hang törvényszerűségeinek valamely új egyenletére következtet.”

remenant>!
Kertész Imre: Gályanapló

„Az öndokumentálás e gályapadmunkája.” Intellektuális napló, többszörös személyes credo és írói programnyilvánítás, a történelem feldolgozatlanságának nem múló bronchitise, számtalan idézet és felidézés, mű- és munkásságelemzések miniatűrjei. Nem vagyok benne biztos, hogy nekem ezt érdemes volt elolvasnom, vagy hogy egyáltalán ilyesmit lehet-e, kell-e kiadni, rendkívül hosszan olvastam, a fragmentált szerkezet ezt lehetővé is tette, a végső konklúzió azonban inkább érzés maradt, mintsem hogy megfogalmazódhatna. Klausztrofób érzés.

Frank_Spielmann I>!
Kertész Imre: Gályanapló

Eccer majd én is megírom a magam gályanaplóját. Vagy nem.

HTimi2>!
Kertész Imre: Gályanapló

E mű olvasása után egyet már biztosan tudok… NEM AZ ÉN MŰFAJOM! Sem maga ez a könyv, sem pedig az író. :( Én megpróbáltam igazán….. a Sorstalanság után belevágtam ebbe….nem kellett volna. Pedig imádom a filozofálásokat, szeretek elmerülni egy-egy adott gondolat mibenlétében. De ez az alkotás számomra követhetetlen. Nem mondom voltak benne igazán értékes meglátások, csak sajna töbségük elvesztek, ama túlcicomázott körmondatok között, minek se vége, se hossza. A Sorstalanságban is megtalálhatóak az író eme vonásai, de ott legalább egy történet rajzolódik ki ebből a végeláthatatlan kusza erdőből. Itt viszont azt a katarzist sem élhettem át, hogy van egy vége, egy lezárása, amitől érzem, hogy érdemes volt bíbelődnöm vele, mert kaptam egy sztorit, egy élményt cserébe a türelmemért. Hát nem ezzel sem/nem ajándékozott meg a szerző. Sajnálom, pedig nagyon reménykedtem…

Dániel_drBéza P>!
Kertész Imre: Gályanapló

Gályanapló.
Kertész Imre
Magvető Kiadó
1992.
(negyedik kiadás)
Szeretem Kertész Imre munkáit. Műveinek nagy részét olvastam. Most az a tervem, hogy időrendben haladok előre és a foghíjakat olvasom el, vagyis azokat a műveit, legyen az regény, novella, vagy esszé (naplószerű írások), amelyeket eddig nem olvastam tőle. A Sorstalanság megvolt (első könyvem Kertésztől), az „A nyomkeresőt” nem rég olvastam, a Kudarcon is túl vagyok (bár ezt a Gályanapló élményével gazdagabban lehet, hogy újra fogom olvasni), „A Kaddis …” még vár rám, „Az angol lobogó”-n is túl vagyok és most olvastam a Gályanaplót.
Mi is a Gályanapló? Semmiképpen sem csak napló, sőt, a napló jelleg csak időnként bújik elő. Inkább gondolatok gyűjteménye. Gondolatforgácsok, ötletek, életből vett villanások, amelyeket talán az éppen készülő regényeiben fel lehet majd használni. Kertész ebben a könyvben mutatja meg könyvei születésének történetét, vívódásait, és gyötrelmeit, egészen a Gályanapló kiadásáig. A könyvben végig vezeti az olvasót azon a kínlódásokkal teli úton, amelyen íróvá vált. A könyv ezzel a két mondattal kezdődik:
„1961 Egy éve kezdtem a regényíráshoz.
Mindent el kell dobni.”
Ennek a könyvnek az elején magyarázza el, hogy mit ért sorstalanság alatt, (ami meghatározó művének a címe):
„Mit nevezek sorstalanságnak? Mindenesetre a tragédia lehetőségét. A külső determináció azonban, a stigma, amely életünket az adott totalitarizmus egy helyzetébe, egy képtelenségbe szorítja, meghiúsítja ezt: ha tehát a ránk kirótt determinációkat éljük végig valóságként, a saját – viszonylagos –szabadságunkból következő szükségszerűség helyett, ezt nevezem sorstalanságnak.”
Amikor tehát nem élhetjük meg szabadon saját sorsunkat, nem élhetjük át saját tragédiánkat, nem a saját életünket éljük, hanem egy ránk erőltetett sémában létezünk és ezt már magunk sem veszsük észre, sorstalanok vagyunk. A totalitarizmus elvette a sorsunkat.
Ugyan így ad kulcsot a Gályanapló a többi, addig megjelent könyvéhez is. Már csak ezért is érdemes elolvasni.
DE ha ez nem lenne elég, tudnunk kell, hogy Kertész ebben az időben műfordításból élt. Wittgensteint, Nietzschét, Kafkát, Hegelt fordított. Nos, idézetek tömegét olvashatjuk tőlük, csak úgy színesítésképpen, egy-egy gondolatsor között, amelyekhez sokszor saját megjegyzését is hozzáfűzi. Ez teszi számomra igazán értékessé a könyvet. Bár nehéz olvasmány, de sokat tanultam belőle.
Dr.Béza Dániel.
Budapest, 2017-01-15


Népszerű idézetek

eme P>!

Megélni az életet, azt, ami jutott, s úgy megélni, hogy a teljes jusson, ez az életfeladat, bárhol éljünk is.

300. oldal

2 hozzászólás
eme P>!

Ahol test és lélek teljesen egészséges, ott nem élnek szellemi életet, mondja Kafka.

238. oldal

2 hozzászólás
n P>!

Nem szükségszerű, hogy úgy írjak, ahogyan írok. Sartre észrevétele, hogy az ember a saját hangján beszél, de mindig a mások hangján ír. Igaz.

103. oldal

14 hozzászólás
eme P>!

Bármiben hiszel is, meghalsz; de ha semmiben sem hiszel, már élőnek is halott vagy.

301. oldal

n P>!

Max Brod Kafkáról: „le coeur triste – l’esprit gai”. Mélyen titkolta súlyos depresszióit, mindig kész volt egy nagyot nevetni.

233. oldal

n P>!

A hízelgő tekintetek végül elborulnak; lassan kirajzolódik bennük valódi tükörképem.

105. oldal

Zálog>!

A hagyomány fontossága. Nem elég nem tartozni valahová, lehetőleg pontosan tudni kell azt is, hogy hová nem tartozunk.

217. oldal

eme P>!

Mindenkinek igaza van, aki hisz az igazában; csak annak nincs igaza, aki semmiben sem hisz.

64. oldal

eme P>!

Az őszinte ember akkor is őszinte, amikor hazudik: őszintén hazudik.

107. oldal

1 hozzászólás
eme P>!

Az igazság törékeny dolog. Ha ezer ifjú, acélos, kaszárnyazsírral kent torok harsogja minden utcasarkon, még a legvitathatatlanabb igazság is tüstént hazugsággá, erőszakká, terrorrá és előbb-utóbb a gyilkosságot szolgáló ürüggyé válik.

54. oldal

Kapcsolódó szócikkek: erőszak · gyilkosság · hazugság · igazság · terror

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Závada Pál: Jadviga párnája
Konrád György: Vendégkönyv
Kornis Mihály: Napkönyv
Zsolt Béla: Kilenc koffer
Békés Pál: Csikágó
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Szabó Magda: Az ajtó
Krasznahorkai László: Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó
Krasznahorkai László: Sátántangó
Spiró György: Fogság