Egy ​történet 47 csillagozás

Kertész Imre – Esterházy Péter: Egy történet Kertész Imre – Esterházy Péter: Egy történet Kertész Imre – Esterházy Péter: Egy történet

Ritka pillanat: egy fölkavaró novella (a Kertész Imréé) elkezdi élni a maga életét egy másik író novellájában (az Esterházyéban).
Játék? Kéznyújtás? Irodalom az életben? Vagy élet az irodalomban? Esetleg: a szellem hadüzenete a balkániságnak?
Két mű, kétféle tartószerkezet. Az egyik az önkínzásig önmagát állítja, a másik eljátssza, hogy ő a másik nélkül nem is létezne. Közben egymást hívják, értelmezik, igazolják, akaratlanul és akarattal.
Mindkét hangra, mindkét tudatra, mindkét lélekre, miképpen jobb és bal kezünkre, szükségünk van.
„Nincs bennem szeretet” – így szól az egyik kulcsmondat, megszólal mindkét novellában, s kitart, mint az orgonapont. De így együtt, ebben a könyvben ez a két írás mégis valami mást mond, talán éppen azt, hogy van, kell legyen bennünk szeretet.

Eredeti megjelenés éve: 1993

>!
Kossuth, Budapest, 2016
ISBN: 9789630983655
>!
Magvető, Budapest, 2004
74 oldal · ISBN: 9631423875
>!
Magvető, Budapest, 2002
74 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631423166

1 további kiadás


Enciklopédia 9


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
sophie P
Kertész Imre – Esterházy Péter: Egy történet

Előre bocsátom, hogy egyik szerzőnek sem vagyok sem beavatott ismerője, sem elkötelezett rajongója (nagy tisztelőjük azért mindenképp), és az a bizonyos kulcsmondat sem ragadott meg különösebben. Így történhetett, hogy nyugodtan morfondírozhattam Kertész Imre végletes sérültségén és sértettségén, és aztán félmosollyal szórakozhattam végig, ahogy Esterházy Péter bölcs megértéssel picit orra alá dörgöli, barátsággal megválaszolja, melléteszi a magáét.

Az volt, hogy egyszer eszébe jutott, amit Kertész Imre írt, sőt, mintha ugyanaz esett volna, ugyanolyan pillanat, csak a lefolyás más, és ezen csodálkoznivaló nincs. Egyik ilyen, másik olyan. Van okuk rá, plusz ez csak természetes. Olvasom, hogy kb két év telt el a két írás keletkezése között. Annál jobb. Az íróbarátok így beszélgetnek.

Zárójel: A Dubin megannyi élete az egyik kedvenc könyvem. Naná, hogy domborúbbak így az azt megidéző bekezdések. Zárójel bezárva. És jó, hogy megláttam ezt a kis kötetet az In memoriam Kertész Imre polcon a könyvtárban.

3 hozzászólás
>!
Biedermann_Izabella P
Kertész Imre – Esterházy Péter: Egy történet

Két írás, két szerző, egy történet.
A történet – gyaníthatóan – mindig egy. Mondjuk az élet, vagy kicsit bonyolultabban megközelítve; az utazás, a belénk oltott, bennünk lakó félelem, a szeretet és a szeretet hiánya, valami valóság és a mellé tett, hívjuk úgy, hozzáadott érték: saját emberségünk.
Két szerző, két stílus, de valami egy és oszthatatlan öröm, hogy volt akkora szerencsénk, hogy mindketten saját anyanyelvünkön írtak.
Egy délután el lehet olvasni, de sokáig magunkban lehet hordozni mindkét írást.
És Frank-nek mégis igaza van: Van bennünk szeretet. Gyakorlatilag csak az van már bennünk.

>!
n P
Kertész Imre – Esterházy Péter: Egy történet

A cím, mintegy kulcsmondat. Két ember egy története , egybe kulcsolódó szavakkal, fájdalommal. A hangulatuk mégis más. Kertész az örök szeretetnélküliségben szenvedő, aki lehet, akkor se hinné el, hogy szeretik, ha tényleg így lenne. Úgy kezdi, hogy bocsásd meg a mi vétkeinket – ha ugyan vétkesnek érzi magát valamiben is, aztán folytatja és mi is megbocsátunk… ez a nehezebb, ez az ő sarokköve. Kertész Imre olyan, mint az az ateista, aki folyamatosan perlekedik Istennel . –írja Techet Péter, Egy félbehagyott igazság gondolatsorában. Nincs bennem szeretet – így véli, de ezt csak az tudja , akiben van. Már megszokhattuk körülményeskedését, elfogadhattuk mindent átszövő kudarc érzését, láger-bánatát. Kertész utazása, egy magá(ny)ban utazás. Ő nem látja a tájat, kinézek, de nem látok, nem akarok látni semmit. És nem is látja, ezért szállít ez a vonat egy holttestet . Ezzel szemben (mellett) Esterházy életről és irodalomról beszél Kertész Imrének címezve, mintegy válaszként, könnyítésként. Nem megoldásként és nem feloldozásként. Azt ő nem teheti. Amit tehet, hogy szenvedését testi fájdalomként nyújtja át. A fájdalom nem szűnt, nem nőtt, nem csökkent, az örökkévalóságra emlékeztette az emlékezőt, ama közepes örökkévalóságra. Aztán ő is vonatra száll a Gangesz partjáról, s az ablakból ő még látja a folyót. A kérdés – hogy lehet-e egyenes gerinccel, nem a földig görnyedve járni, átutazóban lenni ezen a „vidéken”. A választ, a megoldást mindketten keresik, a maguk öniróniájával, cinizmusával és igen, én úgy érzem a maguk humorával. És valahol meg is találják. Ez vígasztaló, mert én nem tudom, lelkemre és becsületemre mondom, Kátya, nem tudom.

3 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I
Kertész Imre – Esterházy Péter: Egy történet

Nincs bennem szeretet.

Érdekesek ezek a nagy író barátságok (nemt'om hova kell itt tenni a kötőjelet), általában ha mindkettő nagy író, teljesen különböznek egymástól, stílusukban is, emberileg is. Persze pont ezek a szép barátságok, meg hát érdekesek is, ha nem különböznének, eléggé unalmas lenne – ugyanaz, mintha az ember egyedül lenne. És egyedül lenni mégiscsak jobb egyedül, mint valakivel együtt. (Kivéve ha az a valaki nő, de akkor meg az együtt is mást jelent, meg az egyedül is.)

Ilyen Kosztolányi és Karinthy (akik, mintha tréfából, ugyanúgy 51 évesen haltak meg), és ilyen Kertész meg EP. Nem tudnék két különböző embert (és írót) elképzelni: Kertész, aki üldözés esetén a zsidó szerepébe kényszerül, és Esterházy, akinek a felmenői a legnevesebb magyar arisztokraták voltak. (Ő már nem gróf, ahhoz kastély kell, stb.) Kertész, aki Kafkán és Camus-n nevelte pesszimizmusát és sötét, keserű humorát, és a világot, mint olyan útvesztőt képzeli el, amiből nincs kiút, ahol meg kell halni, de mégse szabad soha feladni a reményt, bár úgyis tudja az ember, hogy alaptalan a reménye. (Majdnem azt írtam: regénye). EP, aki saját bevallása szerint Ottlikon, Mészölyön és Kosztolányin nevelkedett, és aki főleg az olyan írókkal rokonítható, mint Rabelais, aki a humorban nem ismeri a tréfát, és szeret olyan könyveket írni, amikbe belelapozva is látható: ilyet még senki nem írt, akinek a világ és a regény egyaránt egy nagy kert, ahol naphosszat lehet bolyongani, süt a nap, lehet napozni is, de megvan a fák alatti hűs pad is, meg a kis vendéglő, ahol a pincér (aki egy Krúdy-regényből lépett ki) tudja, hogyan kell a sert mérni, és hogyan kell az ízlelőbimbóknak orgazmust csinálni, a patakparton meg egy nő mossa a ruháját és a testét (ez a nő Kertésznél is megvan, csak mint Ágnes asszony)…

Nos, ez a kis kötet erre az óriási különbségre épül, van két írásunk, a Kertészé és az Esterházyé, vannak közös mondatok, közös helyzet, egy vámvizsgálat, és persze a csoda. Ikernovella, ez a legkevesebb. (Ikerben Esterházy a jó, lásd Termelési-regény és HC. Útvesztőben és szerencsétlenkedésben Kertész, lásd bármelyik nem-esszéjében. Itt mindkettő van.)

Van bennem szeretet.

1 hozzászólás
>!
Inpu
Kertész Imre – Esterházy Péter: Egy történet

A rossz mondatokat is be kell fejezni…

Történt, hogy 1991-ben Kertész Imre megjelentetett egy rövid írást Jegyzőkönyv címmel, melyre Esterházy Péter alig két év múlva az Élet és irodalom című művével felelt. Még 1993-ban megjelent a szövegpárost magában foglaló kötet, igaz, akkor még Jegyzőkönyv – Élet és irodalom volt olvasható a borítón; csak a 2002-es második kiadás látott napvilágot Egy történet cím alatt.

Nincs bennem szeretet.

Előre bocsátom, bár mindkét elbeszélés egy végtelenül banális történetre alapozott vallomás, valódi élvezetet azon olvasóknak nyújt majd, akik valamennyire járatosak a két nagyszerű író életművében. A két szöveg ugyanis nemcsak egymással, de együtt és külön-külön is szünet nélküli párbeszédet folytat Kertész és Esterházy ouvre-jével. Nemcsak az explicit, jelölt idézetek, de a visszatérő gondolatívek, jól felismerhető allúziók (pl. Dali naplója), satöbbi is kiveszik részüket abban, hogy az olvasó asztalára valódi irodalmi ínyencség kerüljön. Lehet csócsálni, nézegetni innen és onnan, morfondírozni és újraolvasni, azt vizsgálgatni, miként és mivel válaszol Esterházy a megalázottság és szeretetéhség keresztjét cipelő Kertész Imre önboncolgatására. Érdemes.

Kicsit bővebben olvashatsz a könyvről a blogomon:
http://hieratica.freeblog.hu/archives/2012/05/23/Satobb…

6 hozzászólás
>!
latinta SP
Kertész Imre – Esterházy Péter: Egy történet

     Az ember mindenképpen hibás egy kicsit.
    Továbbá:
     Nincs bennem szeretet.

    Dehogyis nincs. Már hogy is ne lenne?

    Amikor adva van itt két, nem, csak egy történet. És mindkét történet, nem, jobban mondva-írva örökké érvényes jegyzőkönyv az életről, azaz az irodalomról, azaz rólam-rólad-róla-rólunk-rólatok-róluk készült.

    A történetünk: ugyanaz. Megismételhetetlen, megmásíthatatlan, megunhatatlan. Akár olvasva, akár hallgatva, de mindenképpen folyamatosan, folyamatában élve és átélve.

    Fájdalom, hogy idén ott lehettem voltam, ott kellett lennem mindkettejük: Kertész Imre és Esterházy Péter temetésén.

     Nincs bennem szeretet?

    De van. Rám hagyták örökül.

>!
Annamarie P
Kertész Imre – Esterházy Péter: Egy történet

Nagyon nagy élmény volt ez a „Történet”. Millió gondolatom van, úgymint ugyanaz a szituáció-különböző interpretáció, írói barátságok, és ismét a játékosság, amit idén már megtapasztalhattam, (https://moly.hu/olvasasok/4550221) vagy a fájdalom, amit érez az ember, nemrég elhunyt magyar írókkal kapcsolatban, de mégis a rám gyakorolt hatása az, amit legjobban élveztem.
Köszönöm!

>!
szöszmösz I
Kertész Imre – Esterházy Péter: Egy történet

Nekem Kertész stílusa egyszerűen nem tetszik. Esterházyé viszont ezt kiegyenlíti. Kertész önsajnálatát nem tudom, hova tenni. Esterházy humorát, viszont imádom. Azt hiszem kicsit mind a kettővel elfogult vagyok…

>!
Viktoria_Agnes_Takacs P
Kertész Imre – Esterházy Péter: Egy történet

fantasztikus, ahogy Kertesz irasa ujra eletre kel, uj aspektusokkal bovul Esterhazynal. Remekul jelenitik meg azt a felelmet, ami sokaig engem is elkapott minden hataratlepesnel, pedig az en generaciom ezt mar csak gyerekfejjel tapasztalhatta meg. A szegyen, a hazugsag, a rajtakapas zsenialisan van megjelenitve az ikernovellakban.

>!
Roni_olvas
Kertész Imre – Esterházy Péter: Egy történet

Második újraolvasás….Két novella egyetlen mondat köré szőve, két különböző megközelítésből, két különböző történettel…Fura, régen volt már, mikor először olvastam, most másodszor pedig nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e, melyik tetszik jobban, melyik kevésbé… Nekem túl sok Kertész Imre, Esterházyt pedig egyszerűen nem tudom hova tenni…
Tépelődöm rajta…


Népszerű idézetek

>!
Inpu

A Keleti pályaudvar, mintha hirtelen a Gangesz partjaira érkeznék, épp valamely hindu ünnep alkalmával. Üszkös lábú koldusok, üvöltő zsibárusok, alattomosan fürkész pillantású alkoholisták. Iszkolok köztük előre, kezemmel is óvom, szorítom a vállamon lógó válltáskát, nem merek megállni, nem adok senkinek semmit, nem veszek senkitől semmit, bizalmatlan vagyok, nincs bennem szeretet. Nincs bennem szeretet.

16. oldal

>!
Frank_Spielmann I

Nem csináltam napok óta semmit, fintorogtam, egy rossz és izgalmas amerikai regényt olvastam, folyamatosan bosszankodva, hogy ilyen könnyen beadom a derekam (ezt!) ennek az ambivalenciának, tudomásul veszem, hogy a könyv nem tetszik, de érdekel, nagyon nem tetszik, olcsó fogások nyikhaj nyelven, és nem nagyon érdekel, de annyira mégis, hogy újra meg újra továbbolvassam. Letehetetlen, magyarán.

48-49. oldal

4 hozzászólás
>!
Strange

Szeretek utazni, valójában kizárólag utazni szeretek. Én is mindig jó utazó és rossz megérkező vagyok, miként ezt Bernhard állítja magáról. Szeretek úton, azaz sehol sem lenni.

13. oldal

>!
danaida P

Utálok korán kelni, de ha már korán kell kelnem, akkor még korábban kelek.

>!
krlany I+SMP

Az alábbi jegyzőkönyv ama másik: mindenképpen hivatalosabb, ha másfelől korántsem hitelesebb jegyzőkönyvet lesz hivatott ellenjegyezni, amely jegyzőkönyv fel- és (nyilván) nyilvántartásba vétetett bizonyos helyen, bizonyos napon és bizonyos órában, mely részleteket azonban itt mellőzhetőnek tekintjük.

(első mondat)

11 hozzászólás
>!
danaida P

Öltözés közben Beethoven Hetedikje szólt, öltözéshez ideális, még az alsógatyámat is fenségesnek éreztem, de nem pökhendiskedni akarnék, azaz nem Beethovenről beszélek, hanem a jókedvűen fenséges alsóimról.

>!
latinta SP

    Öltözés közben Beethoven Hetedikje szólt, öltözéshez ideális, még az alsógatyámat is fenségesnek éreztem, de nem pökhendiskedni akarnék, azaz nem Beethovenről beszélek, hanem a jókedvűen fenséges alsóimról. Megéreztem egy király jókedvét, ami gondolom, a teremtés jókedvével azonos. Problematikus nyilván csak az alsógatya mint király. Sajnálom, ezen nem tudok segíteni. Az utolsó taktusokat grimaszolva együttvezényeltem. Vasárnap lévén mindenki aludt még, apró hortyogások kapcsolódtak Ludwighoz.

62. oldal, Esterházy Péter: Élet és irodalom (Magvető, 1993)


Hasonló könyvek címkék alapján

Alice Munro: Ifjúkori barátnőm
Mario Vargas Llosa: Kölykök
Alice Munro: Juliet
Alekszandr Szolzsenyicin: Húsvéti körmenet
Alice Munro: Egy jóravaló nő szerelme
Alice Munro: A boldog árnyak tánca
Alice Munro: Csend, vétkek, szenvedély
Tomas Tranströmer: Az emlékek látnak
Alice Munro: Drága élet
Alice Munro: Mennyi boldogság!