A ​nyomkereső 25 csillagozás

Kertész Imre: A nyomkereső Kertész Imre: A nyomkereső Kertész Imre: A nyomkereső

Sorstalanság című regénye után Kertész Imre új kisregénnyel jelentkezik. Műve most is arról tanúskodik, hogy a szerzőt a nagy történelmi konfliktusok, az egyén és a történelem összeütközése foglalkoztatja.
A nyomkeresőnek egy negyvenes éveiben járó férfi a hőse. Súlyos egyéni és kolletktív emlékek hordozója, a „küldött” történelmi bűncselekmények színterén ejti meg vizsgálatát. A kimondatlan – és immár kimondhatatlan – szorongató erejére és feszültségére hagyatkozva a regényben mítosz és valóság, konkrétumok és látomások elegyednek. A környezet, a cselekmény azonban mégsem elvont: a regény hőse olyan kalandokba és kapcsolatokba sodródik, amelyek – az ő egyéni törekvésein: a „nyomkeresésen” túl – a közösségi történelmi tudat állapotát tükrözik egy, még traumatikusan sajgó, ám a felületen mégiscsak gyógyultnak tetsző történelmi sérüléssel szemközt.
Az erőszak múltja a mai ember történelmi morálját, túlélési lehetőségeit és boldogság-erkölcsét vizsgálja és teszi próbára.

Eredeti megjelenés éve: 1977

>!
Magvető, Budapest, 2009
140 oldal · ISBN: 9789631427479
>!
Magvető, Budapest, 2009
ISBN: 9789631428131
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1977
218 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631508536

Enciklopédia 1


Kedvencelte 3

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

gb_>!
Kertész Imre: A nyomkereső

csak A nyomkeresőt olvastam, a Detektívtörténetet nem.


Népszerű idézetek

Kuszma>!

A turista olyan, akár a hangya: morzsánként, de szorgosan elhordja a dolgok jelentőségét, minden szóval, minden egyes fényképfelvétellel lekoptat valamit az őket körülvevő néma fontosságból…

Kapcsolódó szócikkek: turista
11 hozzászólás
latinta P>!

Egy percnyi csend támadt, szinte azt lehetne mondani, kínos csend. Ami azt illeti, és hogy teljesen őszinte legyen, mondta aztán Hermann, ő maga tulajdonképpen még nem fordult meg ott. Vagy úgy, mondta erre a vendég, akkor természetesen Hermann szíves elnézését kéri a tapintatlan közbevetésért. Szó sincs róla, tiltakozott Hermann, úgy érzi, inkább neki kell talán, bizonyos mértékig elnézést kérnie; nos, ha valóban így érzi, mondta a vendég, akkor Hermannt semmi esetre sem lehet következetlenséggel, legföljebb csak némi feledékenységgel vádolni; beismeri, mondta Hermann, hogy a látszat valóban e mellett szólhat, az igazság azonban mégis más, az tudniillik, hogy ő többször is tervezte már ezt a látogatást, azonban hol családi ügyek, hol meg hivatali kötelezettségek, vagyis rajta kívül álló okok miatt eddig még mindannyiszor el kellett halasztania. Remélhetően, tette hozzá, a kolléga úr megérti, hogy egy család és egy felelősségteljes hivatal terhei mellett a magunkfajta ember bizony nem mindig korlátlan ura az idejének. Hogyne, mondta a vendég, nagyon is megérti, hiszen mindnyájan így vagyunk ezzel: mellékes kötelességeink miatt folyton halogatjuk a valódiakat, gyakran egy életen át, és aztán zavarba jövünk, ha megkérdezzük magunktól, mit is végeztünk hát valójában.

20-21. oldal

latinta P>!

A házigazda – bonyolult családnevű egyén, a keresztneve szerint Hermann – gyanútlanul fecsegett: úgy látszik, még valóban csak egyszerű kollégát sejtett vendégében, s az most, a pipáját szívogatva (kényelmetlen, de alkalomadtán, meg kell hagyni, igencsak nélkülözhetetlen szerszám), csendesen az arcát tanulmányozta.

(első mondat)

latinta P>!

Hermann elgondolkodva nézett maga elé, mintha a vendég szavait mérlegelné:
– De hát – kérdezte aztán csodálkozva – milyen ellenfélről beszél voltaképpen? Biztosíthatom, hogy a mi környékünkön, már amennyiben beszélhetünk egyáltalán számba vehető ellenfélről… (a vendég itt fölnevetett) no jó, tegyük fel… akkor sem merészelne azonban olyasmit megkockáztatni, mint például a nyomok eltüntetése, és szavatolok érte, ha csak az idő nem…
– Az idő veszedelmes ellenfél – vágta el kurtán.

17-18. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Gárdonyi Géza: Aggyisten, Biri
Tersánszky Józsi Jenő: Legenda a nyúlpaprikásról
Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül
Galgóczi Erzsébet: A közös bűn
Mikszáth Kálmán: A vén gazember
Hajnóczy Péter: Hajnóczy Péter összegyűjtött írásai
Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja
Gárdonyi Géza: Julcsa kútja / Leánynézőben
Örkény István: Kisregények
Kosztolányi Dezső: A rossz orvos / Pacsirta