A ​néző 14 csillagozás

Feljegyzések 1991–2001
Kertész Imre: A néző

1991 régen volt, huszonöt évvel ezelőtt. Magyarország éppen túl volt a rendszerváltáson, kezdetét vette a többpárti parlamentáris demokrácia, elérhető közelségbe került a Nyugat. A korábban belső emigrációba vonult író immár szabadon utazhatott, szabadon tarthatott előadásokat és dolgozhatott külföldön is. A konok ön- és létértelmező Kertész számára a napló állandó útitárs, amelyben nemcsak az átmenetet dokumentálja és kommentálja, hanem művészetével és magánéletével kapcsolatos belső vívódásait is rögzíti. Ebben az időben veszítette el első feleségét, és találta meg új társát. Utazásai révén új szellemi horizontokra pillanthatott rá, és szembesülhetett megint hazája és szűkebb régiója sajátosságaival és lehetetlen lehetőségeivel.
Tíz év feljegyzéseinek válogatását adja most közre az író. Megrendítő és zavarba ejtő az a világérzékelés, amellyel A néző lapjain szembesülhetünk.

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Magvető, Budapest, 2016
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631433760
>!
Magvető, Budapest, 2016
320 oldal · ISBN: 9789631434101

Enciklopédia 23


Most olvassa 1

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

vargarockzsolt>!
Kertész Imre: A néző

Kertész Imre: A néző Feljegyzések 1991–2001

Krónika, mint önvizsgálat. Bűneim megváltathatatlanok. Tele vagyok élettel. – néhány kiragadott mondat az elejéről.
És a vége: Míg élsz, boldog légy, mert egyedül a boldogság méltó a léthez, vagy különben méltatlanul tengődsz.
Kertész Imre naplójában őszinte önmagával szemben, és kíméletlen a világgal szemben.
A legfőbb törvény: Igazságosnak kell lenni, mert az élet igazságtalan. Minden, ami morális, ami etikus, az élettörvény ellenében való – lázadás. „Minden, ami természetes, aljas.”
Radikálisan idealista, megveti, lenézi, gyűlöli az anyagi világ, a materializmus, a tudomány totalitariánus szellemét. (Ezt Amerikával azonosítja.) Ez a legfőbb gonosz, ehhez képest még a fasizmus és a kommunizmus is csak elvetélt lázadási kísérlet.
Az egoizmusig individualista, ugyanakkor másokra nem úgy néz, mintha azok is indivíduumok lennének, hanem csupán egy kollektív tudat megtestesítői. Ez alól csak a nagy művészek (Thomas Mann, Márai, Wittgenstein, Camus, Beethoven, Schubert) a kivételek, és persze néhány közvetlen családtagja. A feleségei. Ha róluk beszél, elérzékenyül.
Rendkívül taszító személyiség. Ugyanakkor nagyon okos. Érdemes párhuzamosan olvasni az ekkor írott esszéit, amelyeket A száműzött nyelv címmel adott közre. Azok az esszék metszően pontosak, és bár a gyökerüket meg lehet találni, azonosítani lehet ebben a naplóban, ki van belőlük gyomlálva minden igazán személyes, és minden ami vitatható. Az igazi énjét titkolta a világ elől.
A maga gondolkodási körén belül igazán mély és elgondolkodtató könyv, az pedig, hogy nem képes viszonylagos tárgyilagossággal reflektálni a világra, egy maga választotta korlát. A néző így látta. Én így láttam.

5 hozzászólás
n P>!
Kertész Imre: A néző

Kertész Imre: A néző Feljegyzések 1991–2001

Van néhány gondolat a könyv elején, ami nagyban meghatározta az olvasásomat, a 10 év naplójához való hozzáállásomat. A lényege az (számomra), hogy mindent ami vele történt, kívülállóként élt át. nem élem át eléggé, mintegy a nézője vagyok csak mindennek. Tegnap még nem és nem tudom, hogy holnap, de ma úgy gondolom, hogy még akár igazsága is lehet a szavainak. De én őt elfogultan olvasom. Ez azt jelenti, hogy nem feltétlenül akarom érteni, vagy megérteni amit mond, hanem (csak) ismerni szeretném, tudni szeretnék róla. Az igazságát pedig abban látom, vagy akarom látni, hogy ez a nézői helyzet akár védelemként is szolgálhatott (volna) az életében. De csak volna, hiszen minden írása a megtörténtekről szól, az átéltekről, megéltekről. Arról, hogy akin rajta volt a csillag, az sosem tudja azt levenni. Egy interjúban, ha jól emlékszem azt mondja, hogy nem látja értelmét, hogy ezt a naplót kiadják. Én meg azt gondolom, (igaz, sosem tudtam értékelést, véleményt írni a könyveiről), hogy minden könyve fontos könyv. Meg azt is gondolom, hogy néha tényleg jó, jó lenne a velünk történteket csak nézni, értetlenül, érdektelenül, érzéketlenül. Azt hiszem, most sem sikerült elmondanom, hogy mit is gondolok róla. Legyen a mentségem az, amit a Mentés másként kötetnél írtam: jobban megértem őt, mint ő értene engem és ezt is megértem. Valahogy így, még ha ellentmondásba is keveredek magammal.

dacecc>!
Kertész Imre: A néző

Kertész Imre: A néző Feljegyzések 1991–2001

Kertész könyvének több pontján éreztem úgy, hogy simán tanulmányokat lehetne írni a szövegekből, érdekes gondolatmagokkal vannak telehintve az oldalak. Nem ritkák benne a hangzatos és szellemes kijelentések, amelyek egy nem mindennapi gondolkodót sejtetnek a papírra vetett betűk mögött. A kötet címe tökéletesen illik Kertész személyiségéhez: csak néző, kívülálló volt a közügyeket illetően, borúsan tekintett a magyar közéletre, a magyar értelmiségiekre. Megrázó tapasztalni, hogy mennyire fontos és központi helyet foglalt el a gondolkodásában Auschwitz, és hogy milyen mély keserűséggel tekintett a társadalomra, amely nem fogja fel a Holokauszt jelentőségét, és nem dolgozta fel azóta sem ezt a történemi traumát. Mindezek mellett feljön a könyvben a közelgő halál kérdése, és az írásvágy is, amely jelentős mozgatóerő az alkotó életében. Fontos olvasmány.

Hollócska>!
Kertész Imre: A néző

Kertész Imre: A néző Feljegyzések 1991–2001

Az át nem élés könyve – igazán zavarba ejtő. Kertésznek valamilyen teljes és örökös identitásválsága lehetett. A legmegrendítőbb, amit a párkapcsolatairól, a párkapcsolataiban fel nem oldódásról ír.


Népszerű idézetek

Kuszma>!

Akárki akármiről beszéljen is, szavai elsősorban önmagára vetnek fényt, s legföljebb csak másodsorban magára a dologra, amiről beszél.

103. oldal

Kertész Imre: A néző Feljegyzések 1991–2001

2 hozzászólás
Kuszma>!

A magyar antiszemitizmus, tömören: a magyarok még mindig nem bocsátották meg a zsidóknak, hogy kiirtották őket.

202. oldal

Kertész Imre: A néző Feljegyzések 1991–2001

Kapcsolódó szócikkek: antiszemitizmus
23 hozzászólás
Archibald_Tatum>!

Úgy tűnik, az ország értelmiségének döntő többsége akarja az ideologikus diktatúrát. Hogy miért – ezt soha ilyen egyszerűnek, s ilyen tisztán nem láttam még. Az ideologikus diktatúra kontraszelekcióval működik, s minden középszerű, illetve a közepesnél alacsonyabb képességű egzisztencia számára biztos megélhetési feltételeket teremt. Ez a réteg, ha sokáig elkényeztetik, végül maga is azt hiszi, hogy a szabadságra vágyik: ha azonban tényleg fellazulnak a körülmények, a szabadságot bizonytalanságként tapasztalja meg. Ennyi az egész. Visszavágyik hazájába: a cenzúrába, a hazugságba, a jók elnyomásába és a rossz érvényesülésébe; és egy ideológiába, amely igazolja (jobb esetben), vagy amelyet gyűlölhet – lényegében mindegy, a fontos csak, hogy hermetikus világot teremtsen, amelyben megélhet.

38. oldal (Magvető, 2016)

Kertész Imre: A néző Feljegyzések 1991–2001

Kapcsolódó szócikkek: diktatúra
3 hozzászólás
vargarockzsolt>!

Én magam az öregségtől nem az öregség miatt félek, hanem éppen azért, amit Márai időskori naplójában látok: elhagyta őt az egzisztenciális izgalom. Nem aggódik többé a lelkéért, nem szorong a bűnei miatt, elérte őt a legszörnyűbb végzet: az öregkori bölcsesség.

135. oldal

Kertész Imre: A néző Feljegyzések 1991–2001

Kapcsolódó szócikkek: öregség
Kuszma>!

A kelet-európaiak úgy szabadultak fel, hogy szabadságukért ők maguk semmit se tettek. Ezt a véget mindenki kívánta, de senki sem akarta. A folytatás nem lehet más, mint az általános, nagy hazugság a személyek meg a nemzet múltjáról, a túlélők szokványos hazugsága. Nincs dráma, mert nem volt tett, ami felszabadított és megnemesített volna – ami tehát feltámadássá avatta volna ezt a nagy összeomlást.

203. oldal

Kertész Imre: A néző Feljegyzések 1991–2001

3 hozzászólás
dacecc>!

Vannak, akiket olvasok; Márait szeretem. Akkor is, ha nem mindent olvasok tőle szívesen. – Szeretem még: Thomas Mannt, Camus-t, Bernhardot; szeretnék szeretni valakit ma, magam körül, de nem szeretek senkit.

36. oldal

Kertész Imre: A néző Feljegyzések 1991–2001

Kapcsolódó szócikkek: Albert Camus · Márai Sándor · olvasás · Thomas Bernhard · Thomas Mann
vargarockzsolt>!

A végső kérdés, amit az életünknek felteszünk, mégiscsak az: hiábavaló volt-e? A világos válasz, amit emberi ésszel adhatunk, csakis igenlő lehet: hiábavaló volt. Az ember megsemmisül, és elfelejtik. Néhány alakot, néhány művet megőriz az emlékezet, a csodálkozás vagy a csodálat. Ez azonban ritka kivétel. S mégis, a szív, a legköznapibb férfi vagy női szív is tiltakozik e gondolat ellen; akárhogy él is, nem élhet úgy, mintha fölöslegesen, vagyis hiábavalóan élne. […] Egy misztikus tény (contradictio in adiecto) azonban nem tagadható: az embernek lelke van. Ámbár lelke egy madárnak is van, sőt, ahogy Thomas Mann mondja, mindennek van lelke.

79. oldal

Kertész Imre: A néző Feljegyzések 1991–2001

vargarockzsolt>!

Toynbee tanácsa jár az eszemben: „A zsidóságnak a nyugati kultúrát kell gazdagítania.” És ha magyar kultúra nem akar a nyugati része lenni? Fordításokban kell kimentsem a munkásságomat azok számára, akik „használni” tudják és akarják, akik gyönyörködni tudnak benne, s akiknek igazi gyümölcsöt jelent e termés. Végül is „ideiglenesen” Pesten tartózkodó nyugati író leszek? Lehangoló perspektíva.

49. oldal

Kertész Imre: A néző Feljegyzések 1991–2001

1 hozzászólás
vargarockzsolt>!

Mindössze azt kell világosan, mások számára megfogalmaznom, […] nem vagyok magyar író. Nos, választásaim és szellemi tevékenységem következményeként, egyszer csak azon kaptam magam rajta, hogy én a „Holocaust” (micsoda baromi kifejezés!), szóval a „Holocaust” írója vagyok; s ha nem éppen a Holocaustról írok, akkor is a Holocaust, illetve a sztálini rémvilág szelleme hatja át a szemléletemet. Márpedig Magyarországnak nincs kitapintható állásfoglalása (néhány politikai közhelyen kívül) a Holocausttal – de még saját szenvedéstörténetével szemben sem; nincs konszenzus e téren, az esemény nem jelenik meg a társadalom tudatában, így valójában nincs is magyar közönségem. Összefoglalólag: amíg tehát Magyarország, a szó legalacsonyabb s legmagasabb értelmében egyaránt nem „tud” és nem akar tudni a Holocaustról, addig én, a Holocaust írója, nem lehetek magyar író – azonban más dolog, ha egy nyilas akar kizárni a magyar irodalomból, s megint más, ha én teszem azt.

218-219. oldal

Kertész Imre: A néző Feljegyzések 1991–2001

Kapcsolódó szócikkek: állásfoglalás
5 hozzászólás
Kuszma>!

Ha Ciorannal együtt azt mondod: nem tartozol az emberiséghez (mert elfogadtad, hogy megtagadták a létjogosultságodat), ezzel – elviselhetetlenül – megsérted azokat, akik téged az emberiségből kirekesztettek: és épp azzal sérted őket halálra, hogy elfogadod a kirekesztettségedet (és ezzel kilépsz az ő értékrendjükből), részint, mert megvetést éreznek ki belőle, részint pedig, mert nem fogadhatnak vissza, hogy újra kijelölhessék a helyedet, ezúttal „az emberiség keretei közt” (mindjárt a legszélén, baloldalt, alul).

234. oldal

Kertész Imre: A néző Feljegyzések 1991–2001


Hasonló könyvek címkék alapján

Bihary Péter: A falka
Barak Dávid: Elásott igazság
Ács Margit: Kontárok ideje
Czakó Zsófia: Nagypénteken nem illik kertészkedni
Kántor Zoltán: A nemzet intézményesülése a rendszerváltás utáni Magyarországon
Kerékgyártó István: A rendszerváltó
Varga Gy. Brian: Két nap az élet
Tar Sándor: A mi utcánk
Csikós Zsolt: Életemet egy rozsdás roncsért
Tóth Edu: Kutatás az ébrenlétben