Patkány ​a táskában 79% 30 csillagozás

Kezdő olvasóknak megfelelő nyelvi szint, barátságos, nem túlbonyolított, emberközeli rajzok. Az én szememben mindig nagy pozitívum az, ha egy mese nem nyúl a természetfeletti, a fantasztikum eszközéhez az olvasók megszólítása érdekében, hiszen nem attól lesz egy gyermekkönyv gyermekbarát, hogy kitalált lények, csodák és varázslat van benne. Lám, lehet írni teljesen korrekt, komplex mesét bőröndben utazgató patkányról is.
A vége viszont egy kicsit befejezetlen, meg én személy szerint baromira tudom utálni, ha „megtréfálnak”, még ha az elkövetőben nincs is rossz szándék. Erre nem biztos, hogy buzdítani kellene a gyerekeket még akkor sem, ha az adott esetben végül jól sült el a dolog.

Lehet, hogy a kezdő olvasónak ez sikerélmény, de nekem nagy csalódás lett volna annak idején, mert a történet meg a nyelvi megvalósítás is sokkal kisebbeknek való szerintem. Viszont a képi része nagyon tetszik, úgyhogy inkább a lapozó piacon tudnám elképzelni.

Az van, hogy ezek között a „most tanulok olvasni” és variánsai kötetek között egy normális mese sincs. Nyilván értem, hogy a kezdő olvasók miatt egyszerű mesékre van szükség, kevésbé nagy szókinccsel és bonyolult szavakkal, de akkor legalább a vége legyen már meg a történetnek, ne pedig elfogytak a karakterek, itt kell befejezni, bármi lesz is.
Patkány erkölcsi hozzáállásával is van bajom. Nem feltétlenül arra kellene tanítani a gyereket, hogy lopni, csalni, tönkretenni vagány dolog… míg persze utazni, világot látni, sok mindent megismerni, nyitottnak lenni az újra, az.
Az illusztrációk bájosak, szerethetők.

Aranyos patkányos, utazós, varázslatos kötet szintén két történettel. A maga nemében nagyon kedves, cuki történetek voltak.
Az első történetben megismerhetjük főszereplőnket, a patkányt, aki utazgat mindenfelé, majd pedig véletlenül egy bűvész dobozába rágja be magát. Mivel én imádom a bűvészetet, emiatt nagyon szerettem ezt a történetet is, még akkor is, ha csak egy sematikus bűvészfigurát mutat meg. Itt az olvasó is tudja, hogy nincs varázslat, de mégis varázslatos, ahogy megviccelik a bűvészt.
A második történet számomra eléggé furcsa. Ez már a patkány álmáról szól, méghozzá arról, hogy repülőn is utazhasson. Én úgy éreztem, hogy a történetnek nincs meg igazán a ritmusa, én amikor olvastam mindig picit kizökkentem. A vége is olyan furcsa: felnőtt szemszögből is, meg számomra a történet befejezetlen. Nincs igazi „látványos” befejezés, csak van valami. Egyrészről érteni vélem, hogy azt próbálja megmutatni, hogy az út a fontos, nem pedig a megérkezés, de közben egy gyerek lehet hogy várja a lezárást (vagy a gyerek anyja. Vagy egy felnőtt, aki hobbiból gyerekkönyveket olvas. Csak találgatok).
Az illusztráció nagyon tetszett, ahogyan próbálja a kultúrákat, a helyeket sematikusan megjeleníteni, de közben mégis a fókusz a patkányon marad. Ez nagyon tetszett benne. Kicsit kiegészítette a történetet, hiszen a szövegben nem mindig van szó arról, merre járkál, a kép viszont ezt szépen kifejezi.
Minden hibája ellenére eszméletlenül cuki ez a könyvecske, és nagyon aranyosnak tartom. Ajánlom is alsósoknak, akár már egyéni olvasásra is.

@Caledonia_Valley mindent leírt, amit én leírtam volna, szóval nem ismételem. :-D

2020 a Patkány éve. Na, nem ezért olvastam, csak kezembe akadt ez a kis mesés könyvecske. Ugye, nem igazán kedveljük alapból a patkányokat, De ezt a kis csíkos pólós, bordó gatyóst igen. Miért? Azért, mert hihetetlen ötletes és vicces. Két történetet mond el, mellyel elvarázsolt. :)

Ha nem PATKÁNY lenne a főszereplő… (Vidéki ember szerintem nem írna patkányról egérről mesét, de bakker patkányról egy városi sem…)
Ha ezen túl tudok emelkedni, akkor egy semmi extra, alig szövegű, de elmegy mese. A képek is egész jók.

Megérdemelné az öt csillagot is, ugyanis ötletes, aranyos, az illusztrációk meg egyszerűen varázslatosak, Patkány sunyi, alamuszi nézése pedig mindent visz! *-* A két történet közül azonban a második sajnos egyáltalán nem életszagú, ezért levontam egy fél csillagot – a felnőtt észjárásom miatt. Ha elvonatkoztatok ötletes, és az illusztrációk azok, amik tökéletesen kiegészítik a rövid szöveget, és megalkotják Patkány varázslatos világát. Az első történet a bűvésszel szórakoztató, állítom, mindenkinek látnia kell Maros Krisztina alamuszi patkány tekintet alkotását, zseniális!

Patkány úr jófej.
Bírtam mind a két történetet.

Ezúttal kicsit más jellegű történeteket találtam a könyvben, mint az előző kötetekben. Most nincs helye a kritizálásnak a szöveget ill. cselekményszálat illetően, mely szerint nem a legjobb példa a gyerekeknek. Én megszerettem ezt a kalandokat kereső egeret, és biztosan a kezdő olvasók is szívesen kelnek vele útra az oldalakon.
Mindkét mese kedves, és tartalmaz némi vidámságot. Csak nekem mindkettő kissé befejezetlen maradt. Főleg a második. Vagy a következő kötetben folytatódik?
Az illusztrációk kedvesek, tetszettek. De azért hiányoltam Hanga Réka csodáit…