Fény ​Sebestyén (Fény Sebestyén 1.) 88% 63 csillagozás

Annyira tetszett, hogy most már végérvényesen Kertész Erzsi rajongó lettem! Szolgál tanulságokkal, nagyon-nagyon aranyos és mindezek mellé még vicces is.

Zsófival úgy tárgyaltuk meg, mintha egy felnőtt könyvet olvastunk volna, és jókat nevettünk rajta. Egyszerűen IMÁDTAM!

http://konyvutca.blogspot.hu/2017/07/gyerekeknek_26.html

Annyira szerethető volt a főszereplő, hogy elvitte a hátán az egész kötetet. Mert nem voltak nagy történetek vagy óriási poénok, de az egész annyira kellemes, bájos és aranyos volt, hogy úgy éreztem, bármeddig olvasnám még Sebestyén kalandjait.

És igen! Ismét egy határozottan érdekes, eredeti új hang a magyar sci-fi palettán!

A hard SF rajongói talán kissé húzni fogják a szájukat, de nem, én most kivételesen megelégedtem a tudományos és műszaki-technológiai leírások mennyiségével – nem volt belőlük sok, de azok a helyükön voltak, hitelesek, informatívak, a témában csak félig-meddig jártas olvasók által is befogadhatóak. spoiler
A kötet egyébként rengeteg, a kortárs SF-ben kurrens témát feszeget. Olvashatunk itt az idegen létformákkal való kommunikáció nehézségeiről (az Érkezésre még mindenki emlékszik, ugye?). Aztán az MI-k által felvetett problémákról, azok minden filozófiai és vallásos aspektusával (mert hiszen van-e Sebestyénnek* lelke? és az olvasónak? he?). A kötet végére valódi űroperai magasságokba merészkedünk, egyszerűen fantasztikusak azok a jelenetek, melyeket a különböző, nemcsak az ember, hanem egymás számára is tökéletesen idegen entitások közötti interakciók sikereinek és kudarcainak elemzésére szánt a szerző – a kötet csúcspontja nyilván a spoiler jelenet** , de az én személyes kedvencem a spoiler epizód – nem is tudom, a fergeteges humor vagy a mélységes eszmei mondanivaló csalta-e azokat a könnyeket a szemembe. És hát igen, mi különbözteti meg tőlem az MI-t? A földönkívülit? A másik embert? Az autistát?
Oldalakon át tudnám méltatni a szöveg erősségeit és súlypontjait*** de nem teszem – még utoljára méltatom csupán, mint főleg és legelső sorban társadalmi science fictiont. Sokat látott SF rajongóként mondom, hogy ilyen tűpontos, éleslátó, egészséges iróniával ilyen finoman árnyalt, általános szabályszerűségeket és a mi kis magyar hazánk jellegzetes vonásait is ötvöző művel már igen régen találkoztam. Bár lenne több ilyen alkotás a palettán, meggyőződésem, hogy sokkal jobb világban élhetnénk…

No, és hogy ki a célcsoport? Hát nagyon remélem, hogy az én hat éves Anna barátnőm beletartozik. :)

*Nem kell a teológiai áthallást magyaráznom, ugye?
**A regény egzisztencialista aspektusáról el is felejtettem külön megemlékezni, sajnos.
***A gender! A gender! Arról még annyit tudnék írni pedig, a kötet női karaktereiről!

Csatlakoznék @Zsófi_és_Bea-hoz a Kertész Erzsi rajongói klubban, pontosabban a kislányommal csatlakoznánk, akinek a nyaraláson való olvasás óta napjában többször kell elolvasnom egy-egy részt. Nagyon jókat derülünk rajta, többszöri olvasás után fedez fel benne újabb kedvenceket. Nagyon tetszett, és a végén a titkos írással írt szöveg, nagy ötlet!!! Bár nagyon remélem, hogy Sebestyén nem lopta el a könyvtárból azt a bizonyos 18 könyvet… (Hiába a könyvtáros szívem és eszem:)))Jelenlegi kedvenceink a könyvtáros, a zöldéges és a télapós rész, de gyorsan változnak a dolgok!!

Imádtam ezt a szeretetre méltó kutyakozmetikust, ezt a lekváros palacsinta imádó nem idevalósi lényt, imádtam Fény Sebestyént! Rémesen laza a szövege, pedig nem is tudja magáról, hogy mennyire vagány – és a Föld iránti szeretete…! Nagyon szerettem, hogy olvasás közben úgy éreztem, hogy a Föld, ahol élek, maga a nagybetűs CSODA, a legjobb hely az univerzumban.

Úgy gondolom, hogy több olyan könyv kéne, ami rádöbbenti erre az ember lányát.

Bővebben:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2017/08/kertesz-er…

Gyerekkönyves élményeink között újdonság volt a gépgyerek kissé szögletes, érzelemmentes, távolságtartó rácsodálkozása az emberi világ furcsa egyenetlenségeire. (Például miért állítják a felnőtt horgászok, hogy a pecázás pihentető, amikor percenként felugranak és már-már aggasztó vehemenciával intézik a botok ügyeit.) Az, hogy Sebestyén szemén keresztül nézzük pár lépés távolságból a számunkra megszokott, hétköznapi jelenségeket, remek alkalom arra, hogy elgondolkodjunk és kicsit megkérdőjelezzük a rutinból eredő megszokásokat, vagy megmosolyogjunk néhány régi beidegződésünket, esetleg eljátsszunk a gondolattal, hogy mi lenne, ha másképp, „rendesen” működne. Például ha valaki megjavítaná a vidámparkban az űrhajós körhintát, ami nemcsak körbe-körbe repkedne, hanem fel is tudna szállni, ahogy azt kell.

Fény Sebestyén légies, könnyed a neve is szórakoztató kontraszt gépies gondolkodásmódjához képest. A kíváncsi felfedező a megfigyelő szemlélődésével követi a Kékbolygón történteket, de azt azért kénytelen elismerni, hogy az emberi világ érzelmei időnként veszélyesen túltöltik a rendszerét. Sőt, a végén még úgy tűnik a Kozmikus Magány fogadóban egy példátlan botrányt is sikerül elindítania mindössze egyetlen mondatával. Hiába a Kékbolygón tett látogatások nem múlhatnak el nyom nélkül. Orosz Annabella illusztrációi jól illenek a mesékhez, mert ezek a hűvös kékes-zöldes, árnyalatok nagyon stílszerűen tükrözik vissza Sebestyén távolságtartását. Bár kissé szokatlan volt a rajzok sötétebb tónusa. Az egész könyv hangulatát belengi az írónőtől megszokott kedvesség, humoros pillanatok, okos meglátások.
Folytatás itt: http://hintafa.blog.hu/2017/07/05/kertesz_erzsi_feny_sebestyen

Röviddel egymás után olvastam el három friss, 2017-es megjelenésű Kertész Erzsi könyvet. Ez egyrészt nagyon jó ötlet volt, mert az első kettő igazán üdítő, vidám olvasmány volt. Másrészt azonban a harmadiknál már nem voltam olyan elragadtatott. (Vajon ha más sorrendben olvasom, máshogy látnám?) Fény Sebestényhez érkezve ugyanis úgy éreztem, hogy a történet újdonságértéke, elevensége, eredetisége halovány a másik kettőhöz képest. Aranyos volt (például a horgászoknál vagy a Kozmikus Magány Fogadónál is jókat mosolyogtam), különleges illusztációkkal, de nem váltott ki belőlem különösebben mély érzéseket. Már-már untam. Érteni, felfedezni véltem azokat a jeleket a történetben, amelyek arra utalhatnak, hogy az élményeket érdemes elevenen, aktív szereplőként átélni, a dolgokat néha meglepő szemszögből szemügyre venni és szerintem volt egyfajta mindfulness-üzenete is a történetnek. (Azért az óvatóskodó feltételes mód, mert ezt lehet, hogy csak én láttam bele.) Az érzelmek tudatos megélése nem szégyen (még ha a galaktikus karbantartók ezt akár máshogy is gondolják, mert gyakrabban kell szervizelni az ufó-gépgyerekeket*), sőt profitálhatunk abból, ha tudatában vagyunk az érzelmeinknek. Mégis, valahogy kevés volt. Nem tudott igazán lekötni engem.

* Most akkor gépgyerek vagy ufógyerek Sebestyén? Ez nekem kicsit zavaros volt, még annak tudatában is, hogy ő egy műszaki téren fejlett civilizáció küldötte.

Nagyon élveztem Fény Sebestyén kalandjait itt a Földön! Érdekes volt egy Földönkívüli szempontból rálátni magunkra, szokásainkra, embervoltunk irracionális mivoltára. Közben jókat derültem a szellemes fordulatokon, megfejtettem a földönkívüli írást a könyv végén… és persze kedvem támadt lekváros palacsintát is enni! :-)

Régi toposz, hogy érkezik messziről valaki, aki miatt új szemszögből látjuk a már ismert közösség szokásait. Fény Sebestyén tökéletes erre a szerepre, mert egyrész tényleg jó messziről jön, az űrből, másrészt friss szemmel tud rácsodálkozni a dolgokra. Nagyon jól lehet vele azonosulni, szerethető. Főleg az érzelmi életet nem érti, de a történet mégsem csúszik el a nyálon, és nem kezdünk el túlzottan a család és a barátság fontosságán merengeni könnyes szemmel. A könyvtári könyvek lenyúlásáért majdnem levontam egy fél pontot, de aztán Sebestyén feltalál egy olyan kávégépet, ami mostantól a vágyálmom. Várom a következő részt!

Édes, aranyos, racionális Sebestyén! Nemcsak a lekváros palacsinta révén kerültél a Föld bűvkörébe, de mindenre kíváncsi vagy és mindent érteni akarsz. Még azt is, ami minden UFO számára abszolút értelmetlen, amit csak mi, emberek vélünk oly egyedülállóan emberinek, hogy a világért – de még egész galaxisokért – sem tudjuk és hagynánk elmagyarázni senkinek. Ezekből a gyönyörű irracionalitásokból építkezünk mi magunk is, és építjük fel évezredek óta a körülöttünk lévő világunkat. Nekünk tetszik, és úgy látszik, Fény Sebestyént sem hagyja hidegen.