Vilma ​doktorasszony 94% 222 csillagozás

Most is ugyanolyan élményt jelentett Kertész Erzsébettől olvasni, mint gyerekkoromban; lenyűgözött kifinomult stílusával, kedves történetvezetésével, mindenkori remek témaválasztásával.
Szeretek olyan elődeinkről olvasni, akiket egy-egy cél megvalósításában, kivívásában úttörőként emlegetnek, így Hugonnai Vilmáról, az első magyar orvosnőről is. Kertész Erzsébet művein érződik az alapos felkészültség, amivel belefogott az alkotásba, itt is számtalan példa támasztja ezt alá.
Történelmi események, dátumok és szereplők jelennek meg a cselekmény során, így nemcsak egy bátor, elszánt és kitartó hölgy alakja bontakozik ki, hanem a kor, amiben élt. A kor, amikor a lányok sorsa, jövője már születésük pillanatában eldőlt, egyetlen járható út maradt, a családalapítás: férjhez menni, gyereket szülni, és leginkább kiszolgáltatottan élni.
De akadtak, akik ennél többet szerettek volna elérni, nem feltétlenül ehelyett, hanem emellett, tanulni, művelődni, dolgozni, elérni valami mást is az életben. Hugonnai Vilma grófnő példátlan szorgalommal, kitartással és akaraterővel valósította meg gyermekkori álmát, gyógyíthassa a betegeket diplomás, egyetemet végzett, elismert orvosnőként.

Bevallom, a regény végén mélyen meghatódtam, mikor küzdelmes útját végre siker koronázta, kézbe vehette itthon is oklevelét, diplomáját.
Élete példaértékű!
Említésre méltó a kötet maga, igényes, szép megjelentetésért dicséret illeti a Móra Könyvkiadót, valamint Békés Rozi munkáját a gyönyörű illusztrációkért.

Regényileg 4,5, de a tartalom és az elismerésem miatt 5 csillag.
Már ezer éve el akartam olvasni, és most hogy beszorultunk az otthonunkba, úgy éreztem, erre van szükségem.
Mindig nehéz az úttörők élete, ki kell taposniuk az utat a többiek előtt. És ha ez még nem lenne elég, még a családjuk sem támogató.
Csak remélni merem, hogy én is meg tudtam volna ezt csinálni, ha akkor élek! De sajnos ez valószínűleg nem így lett volna….

Hugonnai Vilmát tizenhárom évesen ismerjük meg és végigkísérjük az életét egészen ötven éves koráig. Kapott ez a szegény nő hideget-meleget (de leginkább hideget) az élettől.
Kertész Erzsébet ebben a könyvében nem a pontos történelmi hűségre helyezte a hangsúlyt- ez igaz. Sokkal inkább egy 1870-es években élő grófkisasszonyt akart bemutatni, aki erős akaratú, célratörő, kitartó és akinek a tudásvágya csillapíthatatlan. Aki nőként az első orvos akart lenni Magyarországon és ezzel egyidejűleg kiharcolta, hogy a magyar nőknek is legyen joga felsőfokú iskolában tanulni illetve, hogy itthon is elismerjék és gyakorolhassák a külföldön megszerzett tudásukat.
Kertész Erzsébet jellemábrázolásával egy elképesztően nagyszerű asszonyt ismerhetünk meg Vilma doktornő személyében.
Annak ellenére, hogy ez egy ún. csíkos könyv, én mégis ajánlom (akár többszöri ) elolvasásra tizenhat év fölött minden korosztálynak. :-)

Micsoda kitartás, erő, eltökéltség, áldozatkészség, hivatástudat. Ez ma mind hiánycikk! Pedig értünk is tette Vilma, amit véghez vitt.
Köszönöm az írónőnek, hogy megismerhettem ennek a nagyszerű nőnek az életét. Példaértékű!!!

Olyan, de olyan régóta halogattam ezt a könyvet, de kár volt. Nagyon örülök, hogy elolvastam, mert ez egy bámulatos történet egy bámulatos nőről.
Nagyon jól felépített a könyv, egészen a gyermekkorától kezdve megismerhetjük az orvosnőt. Olyan szívszorítóak voltak a gyermekévei, aztán az első házasságában telt évek. Bámulatos, hogy mindezen családi sorsok mellett kitartott az elhatározása mellett és tanult. Elképesztő akarattal és kitartással bírt, és még az itthoni helyzetek ellenére sem adta fel a hivatását.
Csodálatos, hatalmas élmény volt róla olvasni.

Megmártózás egy XIX. századvégi – cseppet sem átlagos – nő élettörténetében, és ez mögé „olvasva”, a kor egy szeletkéjébe. A férfi-női szerepkörök, az anya-gyermek kapcsolat, a külsőségektől való „függés” (szűklátókörűség) élesbe menő kitárulkozása.
Női orvosra „nincs precedens”, mondja ezt egy kultuszminiszter. Nos, az idő. Az valahogy mindig behozza az elmaradásokat. Vilma a precedens, és igen, neki (is) köszönheti az utána következő leánygenerációk sokasága, hogy egyetemi hallgató lehet, orvos. Úgy hiszem, nem kevés tisztelettel kéne (néha) emlékeznünk rá.
Igen, szeretem ezeket a bátorító, kitartó jellemeket, mint Vilmáé! Felráznak.

Ez a könyv olyan olvasmányélményt nyújtott, amilyet tinikoromban éltem át nagyon sokszor: mikor végtelen időm volt arra, hogy belemerüljek egy jó történetbe és hagyjam, hogy magával vigyen, messzire… A körülmények azóta megváltoztak, de az érzet valahogy ugyanaz volt most is. :)
Hugonnai Vilma életregénye igazi kellemes, sodró, belemerülős olvasmány. Egy történet az elhivatottságról, a kitartásról, a belső erőről. Remekül ábrázolja az 1800-as évekbeli világot, a nők lehetőségeit, korlátait, problémáit, és nem mellőzi a romantikát sem, de csak szolidan. Nagyszerű könyv. :)

Jó, hogy vannak ilyen könyvek, amelyek amellett, hogy kalandosak és olvasmányosak, olyan emberekről szólnak, akik tényleg tiszteletet érdemelnek. Hugonnai Vilma orvos akart lenni, és kitartóan küzdött a céljáért: a földhözragadt gondolkodású férjével, a családjával, az ismerőseivel, a pénztelenséggel, és az egész társadalom felfogásával, amely szerint a nő egyetlen célja az életben az előnyös férjhezmenés és a gyerekszülés. A könyv végére lelkes kamaszként reménykedtem benne, hogy ennyi szenvedés és harc után Vilmának végre sikerül elismertenie a diplomáját, és talán a szerelem is rátalál.
Ha legközelebb Budapesten járok, nem mulasztok el egy szál virágot tenni a sírjára. Abban, hogy ma már nincs semmi akadálya annak, hogy egy nő orvos, mérnök vagy akár űrhajós legyen, Hugonnai Vilma bátorságának és kitartásának is szerepe volt.
Ha tizenöt évvel hamarabb került volna a kezembe, még nagyobb hatással lett volna rám, mint Kertész Erzsébet Florence Nightingale életéről szóló regénye, amelynek hatására eldöntöttem, hogy orvos leszek :)

Óriási élmény volt olvasni!Sajnálom,hogy eddig soha nem futottam össze ezzel a könyvel,sokkal hamarabb kellett volna olvasnom,de így is elsöprő volt!Örülök,hogy olvastam erről a különleges nőről,még sok sok ilyen könyv kéne (a mai fiatalok kezébe is)!Remélem ez az óriási elhivatottság (vagy legalább egy része)még meg van a mostani orvospalántákban is!
Simán kötelezővé tenném a felvételi előtt,hogy lássák mennyivel könnyebb a dolguk mint anno…
Vilma:köszönöm,hogy véghez vitted,Erzsébet:köszönöm,hogy megírtad!

Annyira el tudtam merülni ebben a könyvben, hogy azt se tudtam, melyik bolygón vagyok éppen. Vilma modern nő, ambíció és kitartás terén manapság is példa lehet az élete. De a kapcsolatokat tekintve is nagyon mai a sztori, válás és házasság és aztán barátságok, az egész egy kusza szövet.
A zürichi rész különösen kedves volt a szívemnek, jártam ott többször és a város hangulata még ma is hasonló. De a birtokok leírása is szinte filmszerű, szinte éreztem ahogy az illatok szállnak a pándi kúria konyhájából és a kastélyt is el tudtam képzelni.
Egy dologra azért felfigyeltem, a nő 20 évesen már vénleánynak számított abban a korban (1800-as évek) és örültek, ha kiházasították (de inkább 16-17 évesen, ha egy mód volt rá), a férfi meg még 40 évesen is kelendő, ifjú embernek számított. Micsoda diszkrimináció, kérem. Mostanra nagyot fordult a világ, amit nem is bánok.
Vilma ilyen szempontból is különleges: elvált, majd újra férjhez ment és még gyereket is szült negyvenegynehány évesen, majd 50 évesen kezdte meg (újra) karrierének építését.
Nem tudom, ebben a regényben volt-e fikció, de egy biztos, nagyon mesésen, élvezhetően van megírva.