Vilma ​doktorasszony 94% 165 csillagozás

Micsoda kitartás, erő, eltökéltség, áldozatkészség, hivatástudat. Ez ma mind hiánycikk! Pedig értünk is tette Vilma, amit véghez vitt.
Köszönöm az írónőnek, hogy megismerhettem ennek a nagyszerű nőnek az életét. Példaértékű!!!

Olyan, de olyan régóta halogattam ezt a könyvet, de kár volt. Nagyon örülök, hogy elolvastam, mert ez egy bámulatos történet egy bámulatos nőről.
Nagyon jól felépített a könyv, egészen a gyermekkorától kezdve megismerhetjük az orvosnőt. Olyan szívszorítóak voltak a gyermekévei, aztán az első házasságában telt évek. Bámulatos, hogy mindezen családi sorsok mellett kitartott az elhatározása mellett és tanult. Elképesztő akarattal és kitartással bírt, és még az itthoni helyzetek ellenére sem adta fel a hivatását.
Csodálatos, hatalmas élmény volt róla olvasni.

Óriási élmény volt olvasni!Sajnálom,hogy eddig soha nem futottam össze ezzel a könyvel,sokkal hamarabb kellett volna olvasnom,de így is elsöprő volt!Örülök,hogy olvastam erről a különleges nőről,még sok sok ilyen könyv kéne (a mai fiatalok kezébe is)!Remélem ez az óriási elhivatottság (vagy legalább egy része)még meg van a mostani orvospalántákban is!
Simán kötelezővé tenném a felvételi előtt,hogy lássák mennyivel könnyebb a dolguk mint anno…
Vilma:köszönöm,hogy véghez vitted,Erzsébet:köszönöm,hogy megírtad!

Megmártózás egy XIX. századvégi – cseppet sem átlagos – nő élettörténetében, és ez mögé „olvasva”, a kor egy szeletkéjébe. A férfi-női szerepkörök, az anya-gyermek kapcsolat, a külsőségektől való „függés” (szűklátókörűség) élesbe menő kitárulkozása.
Női orvosra „nincs precedens”, mondja ezt egy kultuszminiszter. Nos, az idő. Az valahogy mindig behozza az elmaradásokat. Vilma a precedens, és igen, neki (is) köszönheti az utána következő leánygenerációk sokasága, hogy egyetemi hallgató lehet, orvos. Úgy hiszem, nem kevés tisztelettel kéne (néha) emlékeznünk rá.
Igen, szeretem ezeket a bátorító, kitartó jellemeket, mint Vilmáé! Felráznak.

Jó, hogy vannak ilyen könyvek, amelyek amellett, hogy kalandosak és olvasmányosak, olyan emberekről szólnak, akik tényleg tiszteletet érdemelnek. Hugonnai Vilma orvos akart lenni, és kitartóan küzdött a céljáért: a földhözragadt gondolkodású férjével, a családjával, az ismerőseivel, a pénztelenséggel, és az egész társadalom felfogásával, amely szerint a nő egyetlen célja az életben az előnyös férjhezmenés és a gyerekszülés. A könyv végére lelkes kamaszként reménykedtem benne, hogy ennyi szenvedés és harc után Vilmának végre sikerül elismertenie a diplomáját, és talán a szerelem is rátalál.
Ha legközelebb Budapesten járok, nem mulasztok el egy szál virágot tenni a sírjára. Abban, hogy ma már nincs semmi akadálya annak, hogy egy nő orvos, mérnök vagy akár űrhajós legyen, Hugonnai Vilma bátorságának és kitartásának is szerepe volt.
Ha tizenöt évvel hamarabb került volna a kezembe, még nagyobb hatással lett volna rám, mint Kertész Erzsébet Florence Nightingale életéről szóló regénye, amelynek hatására eldöntöttem, hogy orvos leszek :)

Példakép.
Már nem először olvasom.. Valahányszor úgy érzem, nincs erőm ehhez a szakmához, újból előkerül Vilma doktorasszony élete.

Alig bírtam letenni ezt a könyvet! Kertész Erzsébetnek van egy olyan stílusa, ami egyszerűen a fotelbe szögezett, egy klasszikus mesélő stílus, amitől megszűnt körülöttem a világ. Vilma élettörténete is nagyon érdekes volt, az anyát nélkülöző nehéz gyerekkor után, egy rossz házasságból volt ereje kitörtni, hogy megvalósíthassa élete álmát. És miután sikerült elérni még hosszú évek harca következett, hogy dolgozni is tudjon. És soha nem adta fel. Szerintem ebből a regényből mindenki erőt tud meríteni aki elolvassa. Legyen bárkinek bármi a célja, kitartással és kemény munkával minden elérhető.

Első csíkos könyvem :) Jó volt. Csaknem ugyanúgy olvastatta magát e hölgyregény, mint annak idején, a fiúként falt karlmayok. Kerestem, mitől ifjúsági ez, hiszen igazi „nagylányos” témákat is felvállal, Vilma – szegény – szinte születésétől az élet sűrűjében bolyong. Nyilván az egyszerűbb jellemektől az, no meg, hogy a felszínen mozog mind az egyetemi élet, mind a korabeli orvoslás vagy a pesti laboratórium világában, ahol Zsolnayék számára készülne a forradalmian új kerámiamáz. Mindenesetre kíváncsi lettem Kertész Erzsébetre, itt-ott beválogatok egy-egy regényt tőle a kihívások szüneteiben. Szórakoztat, felüdít, s amire nagyon akar, arra meg is tanít :)

Annyira el tudtam merülni ebben a könyvben, hogy azt se tudtam, melyik bolygón vagyok éppen. Vilma modern nő, ambíció és kitartás terén manapság is példa lehet az élete. De a kapcsolatokat tekintve is nagyon mai a sztori, válás és házasság és aztán barátságok, az egész egy kusza szövet.
A zürichi rész különösen kedves volt a szívemnek, jártam ott többször és a város hangulata még ma is hasonló. De a birtokok leírása is szinte filmszerű, szinte éreztem ahogy az illatok szállnak a pándi kúria konyhájából és a kastélyt is el tudtam képzelni.
Egy dologra azért felfigyeltem, a nő 20 évesen már vénleánynak számított abban a korban (1800-as évek) és örültek, ha kiházasították (de inkább 16-17 évesen, ha egy mód volt rá), a férfi meg még 40 évesen is kelendő, ifjú embernek számított. Micsoda diszkrimináció, kérem. Mostanra nagyot fordult a világ, amit nem is bánok.
Vilma ilyen szempontból is különleges: elvált, majd újra férjhez ment és még gyereket is szült negyvenegynehány évesen, majd 50 évesen kezdte meg (újra) karrierének építését.
Nem tudom, ebben a regényben volt-e fikció, de egy biztos, nagyon mesésen, élvezhetően van megírva.

Igazi életrajzi regény. Egyszerűen nem tudtam letenni. Kitartás egy életen át és méghozzá mekkora. Hihetetlen erő kellett hozzá, hogy az akkori nézetekkel szemben menjen valaki. Átéli milyen ha a kornak megfelelően alkalmazkodik és milyen ha küzd mindamellett ami miatt feltette az életét. Igazi úttörő, csodálatos nő lehetett.