Teleki ​Blanka 91% 135 csillagozás

Nemrégen jártam az újra megnyílt Szépművészeti Múzeumban, ott láttam egy Teleki Blanka (egyiptomi témájú) rajzot. Meg is lepődtem, mert akkor még csak annyit tudtam róla, hogy a neveléssel kapcsolatosan tevékenykedett. Aztán elmentem a könyvtárba, és a szememet magához vonzotta Teleki Blanka élete. Nem csalódtam. Sőt. Kedvenc olvasmány lett.
Olyan kapcsolatrendszer bontakozott ki, amiből nemcsak az ő életét, de valamennyire nagynénje, Brunszvik Terézét is megismerhettem, illetve Leövey Kláráét, Vasvári Pálét, Beethovenét, a Telekiekét, és még sorolhatnám. Bár már jártam a martonvásári kastélyban és óvodamúzeumban, ha legközelebb megyek, más szemmel fogom nézni a kiállítást.
Aztán, hogy a kör bezáruljon, még az is kiderült, hogy Teleki Blankát Ferenczy István tanította szobrászatra, az a Ferenczy, aki annak idején megvásárolta Olaszországban a Szépművészetiben kiállított Leonardo lovasszobrot.

Egy könyvcserélős polcról hoztam haza, vadonatúj példány, még ki se nyitották előttem.

Olvastam már néhány történelmi életrajzot Kertész Erzsébettől, fiatal koromban is, mostanában is. Ez sem volt csalódás, nagy élvezettel olvastam. Érdekes volt a történelmi, nőnevelési rész is, de igazából a legjobban azok a részek tetszettek, ahol a korabeli életet mutatja be, akár a kastélyokban, akár a nevelőintézetben, akár a bújdosás és fogság idején.

Volt néha egy kis rózsaszín árnyalata, de hát istenem, végül is fiatal lányoknak íródott. Nem hiányozhatott belőle a szerelem (főleg a tragikus és viszonzatlan), de a megszépített hősök sem.

Külön örömmel olvastam a Martonvásárról szóló részleteket, szeretem azt a kastélyt és a kastély parkját, meg persze a régi Budapestről szóló részeket is.

Jó volt nosztalgiázni ezzel a lányregénnyel, tetszett.
Igaz nem az én korosztályomnak íródott, de nagyszerű asszonyról és izgalmas korszakról szólt.
Igen sokoldalú nő volt, sok mindenben részt vett, oktatásban, régészetben, szobrászatban. Nem is gondoltam, hogy abban a korban ennyi mindent megtehet egy arisztokrata hölgy a jótékonysági munka mellett.
Határozott egyéniség volt, igazán példaként szolgálhatott a kortársainak.

Miért így lett vége? Na hát ezzel nem vagyok kibékülve, egyáltalán nem!
Szeretem a Kertész Erzsébet könyveket, most sorozatban többet is olvastam. Ez a Teleki Blankáról szóló szerintem túl hosszú volt, és engem idegesített Teleki Blanka karaktere. Nyilván nem az írónő találta ki, de azért szerintem túl nagy szentet csinált belőle. Biztos mindenféle kutatásokat végzett, hogy milyen volt, de rengeteg apróságot hozzátett szerintem a saját szája íze szerint, és ez már így sok volt a jóból. Így egy idő után inkább volt olyan érzésem, hogy ez a nő egy mártírkodó balfék, már bocsánat. Na sebaj, átrágtam magam a könyvön, de egyszer elég is volt!

Ez a történet épp olyan szerteágazó, mint a Telekiek családfája. Bár Teleki Blankáról szól a regény, a közvetlen család és barátok életébe is betekintést nyerhetünk. Alapos munka, de valahogy nem áll össze az egész, nem lesz kerek történet. Sokszor vontatottnak éreztem, néhol untam a kitérőket és kevésnek találtam Blanka munkásságára vonatkozó részeket. De szerettem világot, amit Kertész Erzsébet olyan szépen tud ábrázolni, hogy elhiszem, magam is jelen vagyok.

Nagyon-nagyon tetszett. Kamaszkoromban már olvastam Kertész Erzsébet regényei közül néhányat, és már akkor is szerettem, ahogy a szavakkal bánik. Régóta terveztem is, hogy több könyvét el kellene olvasnom és örülök, hogy végre sort kerítettem rá.
Nem sokat tudtam Teleki Blankáról, csak annyit, hogy a nőnevelésben volt szerepe. Egy eszméletlenül érdekes, kalandos és értékes életnek lehettem tanúja a könyv elolvasásával. Nagyon szerettem a karaktereket, különösen Emmát és Terézt (Blankán kívül, persze). A könyvön keresztül nemcsak az ő életébe, hanem még sok más nagy ember, köztük például Brunszvik Teréz, Vasvári Pál sorsába is betekintést nyerhettünk. Nagyon olvasmányos, sokat lehet belőle tanulni. Biztos, hogy sorra veszem az írónő többi könyvét is.

Hé, én azt hittem, nem szeretem az életrajzi regényeket!
Azt sem tudtam, hogy szeretem a Kertész Erzsébet-könyveket. (Rendben, eddig csak ezt az egyet olvastam.)
Annyira könnyűnek tűnik ehhez hasonlót írni! Értitek, adott karakterek, adott cselekmény, adott helyszínek, mindebbe nehéz belekötni. De ugyanakkor ott van a megfelelő szavak kiválasztása, bizonyos események kiemelése, megint mások kihagyása, a szereplők háttértörténetéről eldönteni, kiről mennyit, úgy pakolni egymás után az eseményeket, hogy ne legyen kusza, de unalmasan egysíkú se, szóval azért van vele munka. Nem tudom, ezek közül mit csinált jól vagy mit csinált a legjobban Kertész Erzsébet, de szerintem a végeredmény úgy nagyszerű, ahogy van.
Sokáig olvastam, mert apránként haladtam vele, és utólag örülök, hogy nem ültem neki azzal, hogy „na, akkor most egész nap csak téged olvaslak!”. Így jobban megmaradt az egész, nem mosódott össze a hosszúfalvi gyerekkor, az első pesti látogatás, a nagy utazások Terézzel és Emmával, az intézetalapítás, a forradalom és a többi.
Ráadásul szeretem műveltebbnek érezni magam egy-egy könyv elolvasása után, vagy legalábbis azzal a gondolattal becsukni egy könyvet, hogy „megérte”. Na ez, ez teljesen megérte. Magyar történelem egy olyan szemszögből, amit az iskolában nem tanítanak meg. Történelmi, híres személyek, helyszínek, események olyan részletesen, hogy ha legközelebb visszaköszönnek valahonnan, már van valami fogalmam róla, hogy kik/mik/milyenek lehettek. És ezen kívül „burkolt” tanítás az értékes életről.

Hmm, így az első száz oldalnál tartva, Teleki Blanka igencsak szomorú sorsú lány, remélem továbbiakban szebb élete lesz, hisz annyira kedves, vidám természetű. Most tudatosult bennem, hogy tulajdonképpen Kertész Erzsébet mindig ilyen leány sorsokról ír, akik börtönnek érzik a szülői házat. Szomorú ez, hogy régen egy fiatal lány nem választhatta a szerelmet, küzdenie kellett érte. Vagy a szüleinek engedelmeskedett vagy boldog életet élt (sokszor szegényen). Érdekes a Teleki-Bruszvik család jellemzése, azt hiszem én is szerettem volna Bruszvik Teréz nénit, aki ennyit tett a magyar oktatásért :).
Ó Blanka! Annyira hazafi, erős nő vagy te is. Míg Teréz ovódákat állított, még külföldön is!! Addig te azon fáradoztál, hogy magyar iskolát hozz létre nemes lányok számára, Debrecenben még polgári lányiskola alakult :)). A könyv második fele annyira aranyos lett az iskola és a fiatal süldő lányok személyétől. Azt hiszem Fejér tanár úr történelem óráit én is rajongással hallgattam volna, csodás férfi lehetett. Emma, Blanka testvére is egy nagyon erős, de érzelmes lány/asszony is volt, imádtam a szerelmi történetét is. Leövey Klárát nem is emlïtettem, aki mind a lányok oktatásáért, mind a szabadságharcért is küzdött, mindig hű társa maradt Blankának
A szabadságharc.. Talán ebben a.regényben jelenik meg legjobban a kezdeti lelkesedés, aztán a pusztítás és nyomor, hogy mindenki parasztként álcázva, hegyekben, falvakban bújkált :/. Jöttek az elfogatások.. Mind Blanka, mind Emma, mind Klára helyzete a végén.összeszorította a szívem. Ezek a nők páratlan szerepet töltöttek be a történelmünkben, ha ők nem volnának, akkor most mi nők nem tanulhatnánk..

A lányok szüleit becsülöm a lányaik támogatása miatt. A nagymama személyiségét is érdemes figyelni. Olyan jó hogy a könyvben fel fel bukkan Wesselényi, Kossuth, Deák, Jókai, Laborfalvi Róza, Petőfi stb :)).

Nagyon szeretem Kertész Erzsébetet, mert olyan szépen, olyan észrevétlenül vezet be minket a híres emberek, a híres nők életébe.
Valamikor fiatalkoromban óvónőként kezdtem, így különösen kedvesek azok a részek, ahol Brunszvik Teréz is részese a cseleményeknek.
A Martonvásári kastélyhoz egy olyan élményem kötődik, amely amikor így 15 év után eszembe jut, máris elindulnak kaparászni az apró kis lábacskák a mellkasomban, és mosolyra húzódnak az arcizmaim.
Mindent összevetve, ajánlanám Kertész Erzsébet köteteit akár kötelező olvasmánynak, de inkább mégis ajánlott olvasmánynak.
De el tudnék képzelni egy nyári Kertész Erzsébet tábort, ahol a fiatal lányok kibeszélhetnék a problémáikat, persze tudományokkal összekötve, és sokat-sokat olvasnának és beszélgetnének magáról-magától Kertész Erzsébettől is.

Kicsit vontatottnak találtam a könyvet, valószínűleg azért, mert nem az én korosztályomnak íródott.
Mindettől eltekintve egy igazán izgalmas, érdekes asszonyról és korszakról szól ez a könyv, tetszett Blanka erős, határozott karaktere, hogy mást is akart (és ezt meg is valósította) azon kívül, ami akkor számára kötelező lett volna.
Szerettem azt is a könyvben, hogy igyekeztt bemutatni a körülötte élő személyeket is, mint Leövey Klára, Brunszvik Teréz, Vasvári Pál és Ferenczy István, illetve igyekezett korhűen is ábrázolni a korabeli szokásokat, viselkedést is.