Harriet ​regénye 79% 34 csillagozás

Kétségkívül nem ez a szerző legjobb könyve, már ami a sikeres nőkről írt sorozatát illeti. Amellett, hogy részletesen megismerhetjük a Harriet Beecher Stowe: Tamás bátya kunyhója írójának életét, képet kaphatunk a korabeli amerikai politikai, társadalmi helyzetről, szóba kerül Mark Twain és családja, valamint Kossuth neve is többször megjelenik. Mindenesetre le a kalappal az író előtt, hogy ilyen részletességgel tárta fel előttünk az írónő életét. Nem semmi kutatómunka lehetett!

Nagyon jó könyv, olyan igazi Kertész Erzsébetes, bár nem ér fel az Elizabeth-tel (bár ő is szerepel egy pár sor erejéig), vagy a Teleki Blankával (bár van egy emigráns magyar 48-as katona is a szereplők között).
Talán azért tetszett kevésbé a fent említett két könyvnél, mert maga a környezet idegen számomra. Az 1800-as évek amerikai polgári (lelkész) családja, sok gyerekkel, a kicsit pipogya lelkész férj egy olyan világban, amit a férfiak kormányoztak, stb. Aztán hát persze az sem volt jó, hogy még nem olvastam a Tamás bátyát. De ettől függetlenül egy jó kis életrajz már megint.
Megismerjük benne Harriet fiatalkorát, látjuk fiatalasszonyként, hét gyermekes anyaként, lelkész feleségként, ünnepelt íróként (amin egyébként ő csodálkozott legjobban) Amerikában és Angliában, majd egész Európában, megismerjük a rabszolga felszabadításért folytatott küzdelmet, az Észak-Dél háborút, szóval szerintem nagyon informatív. Egy percig nem kételkedem, hogy az adatok helytállóak, gondolom, Kertész Erzsébet alapos kutatómunkát végzett előtte.

Harriet Beecher Stowe életregény egy kis extrával.
Nagyon rég olvastam már Harriet Beecher Stowe: Tamás bátya kunyhója-t, de lehet ezzel újraolvasom. Nem tudtam hogy ekkora hatása volt az emberekre, a „történelemre”
Nagyon örültem Alex-nek :)

Ez a könyv némileg különbözik Kertész Erzsébet általam eddig olvasott műveitől.
Egyrészt a hölgy, Harriet Beecher Stowe, akinek életregénye ez a könyv, nem kis hazánk szülötte, hanem ízig-vérig amerikai. off
Másrészt a világhíres írónő életét nem a megszokott módon ismerhettük meg, hanem egy újságírónőnek mesélte el, akit amúgy szintén Harrietnek hívnak és nem mellesleg ugyanazon a napon született, mint amikor a Tamás bátya kunyhója megjelent. Ő kedvelhető női karakter, aki először az erős, független , hajadon modern nő szerepét vállalta, majd nyilvánvalóan megtalálta ő is a szerelmet a Mrs. Stowe társaságában eltöltött teadélutánok mellett. Bevallom, az ő románca túlságosan gyors és erőltetett volt ahhoz, hogy érdekelni tudjon.spoiler
Ami magát Harriet Beecher -Stowe-t és az ő életét illeti, úgy éreztem túlságosan sokszor elhangzott a regényben, hogy milyen csodálatos anya, feleség, ragyogó, hibanélküli ember. Be kell vallanom, hogy a Teleki Blankánál ez még nem zavart annyira, de most már kicsit idegesíteni kezdett, hogy Kertész Erzsébet összes hősnője tökéletes.Ráadásul, nem olvastam még a Tamás bátya kunyhóját és ezért nehéz véleményt alkotnom az írónőről, ne tudom eldönteni, hogy valóban jó könyvet írt-e vagy nem. Bár nem mondhatnám, hogy az én tisztem lenne megítélni egy mű értékét, de azt hiszem észreveszem, ha kiváló, színvonalas művel hoz össze a sors. Utánaolvastam ugyanis Harriet Beecher-Stowe életének és munkásságának, így találkoztam olyan megállapításokkal, miszerint leghíresebb könyve sem nagy irodalmi alkotás, míg egyéb munkái egyenesen gyenge minőségűek.
Kicsit idegesített, hogy a könyvben végig úgy beszéltek, mintha a polgárháború kiváltó oka kizárólag az lett volna, hogy a Észak felháborítónak tartotta a rabszolgaságot, Dél viszont nem volt hajlandó eltörölni. Örültem, amikor Mrs.Stowe mégis megjegyezte, hogy az északiak és angolok is gazdasági érdekekből szemet hunytak a rabszolgatartás felett. Különösen értékeltem az írónő azon éleslátó kijelentését, miszerint az abolicionisták évekig ahrcoltak a négerekért, a háborúban életüket adták értük, szeretni mégsem tudták őket. Furcsa volt számomra, hogy a műben a fekete bőrűeket még azok sem tekintették hozzájuk hasonló embernek, akik értük harcoltak. Gyengédséggel bántak velük, úgy kezelték őket, mint a segítségre szoruló gyermekeket. Ennek ellenére tagadhatatlanul hősies dolog volt, amit az abolicionisták tettek a rabszolgaság megszüntetéséért, élükön Mrs. Stowe-val. Az a kicsiny asszony, aki a politikától próbálta távol tartani magát, mégis mennyiszer beleszólt és segített a világ fejlődésében.
Összességében szerintem ez egy aranyos, szép könyv, látszik az is, hogy Kertész Erzsébet alaposan utánanézett műve anyagának. Csakhogy nekem most ehhez a naiv, idealizált stílushoz nem volt hangulatom.

Kertész Erzsébetet imádom, és a Tamás bátya kunyhója fiatal korom meghatározó könyve volt, vagy 1000-szer olvastam, és most nagyon örülök annak, hogy az írójáról is többet megtudhattam Kertész E. tollából.

Kertész Erzsébet hozta a színvonalát, a párhuzam csavart rajta még egyet, minden benne van, ami egy életrajzi regényhez szükséges. Hogy őszinte legyek, számomra nem volt olyan nagyon szmpatikus az írónő Harriett, ám ez épp azt jelenti, hogy Kertész Erzsébet milyen nagyszerű, árnyalt alakokat tud megjeleníteni a regényeiben.

Regény a regényről. Meg még oly sok mindenről; a Tamás bátya kunyhója keletkezésének története köré szövött mű bemutatja az írónő, Harriet Beecher-Stowe életét és a regényt életrehívó társadalmi-politikai környezetet, valamint a megjelenése utáni történelmi következményeket.
Ötletes alaphelyzetben az idős Harriet egy fiatal újságírónőnek meséli el az életét és nagy sikerű regényének megalkotását (folyton az volt az érzésem hogy az újságírólány karakterét Kertész Erzsébet magáról mintázta és saját Beecher-Stowe-rajongását jeleníti meg általa).
Néhány adat a könyvből, mely érzékelteti annak megjelenéskori jelentőségét:
„Nos, az első három hét alatt húszezer példány kelt el! Három nyomda éjjel-nappal csak ezt a könyvet nyomta, vasárnap tartottak csak munkaszünetet, száz könyvkötő foglalkozott a kötéssel, három papírüzem ontotta a hozzá való papírt, és a kiadó még így sem tudott eleget tenni a megrendeléseknek.”
„egy év alatt csupán az Egyesült Államokban 305 000 példány fogyott el, s az egész világon körülbelül két és fél millióra becsülik az eladott könyvek számát.”
A történetszövés lassan csordogál, a fiatal újságírónő rajongása kissé eltúlzott és van néhány idegesítő mellékszereplő is de nálam minden még az élvezhetőség határain belül maradt (igaz, kicsit elfogult vagyok ha Kertész Erzsébet regényt olvasok, engem a Vilma doktorasszonnyal örökre megvett).
A regény erősen nőközpontú – ezt már más Kertész Erzsébet könyvnél is éreztem, ez sem zavaró még, de úgy érzem ez (is) hölgy olvasóknak szánt mű.
Nem ez lesz az írónőtől a kedvenc művem de szerintem a Tamás bátya kunyhóját követően érdemes elolvasni, így jobban érthető annak keletkezése, a társadalmi problémák amik életrehívták a regényt.