Világvége ​alsó 76% 12 csillagozás

„Világvége alsó” című gyűjtemény, tizenegy kortárs magyar író népmesékről asszociált történetét gyűjti össze. Bár a mesék műfajilag nem tartoznak a klasszikus népmesei kategóriába, mégis azok hangulatát idézik meg. Aki tehát nyitni szeretne a népmesék, a klasszikusok világából a kortárs felé, most bátran megteheti. Aki nem ismeri az eredeti változatot, jólesően merítkezhet a mai mesék nyújtotta szabadságban, aki pedig igen, azt ismerős és mégis csupa új élmény várja. De maga a hatás nem lesz egységes. Mert ahány szerző, annyiféle mese bontakozik ki a könyvben. De mind tökéletes, mindegyiknek más-más az erőssége. Ráadásul a mesékből az egyik legfontosabb alkotórésze, a tanulság sem hiányzik. Irodalmi játéknak érdekes, kísérletnek tényleg tökéletes. Amikor ilyen „kísérleti” darabot vesz az olvasó a kezébe, akkor tudatosul benne, talán a gyerekeknek szóló könyvek a legkényesebbek mind között. Úgy gondolom, ezzel az antológiával egyetlen szülőnek sem kell számolnia a gyerekeik számára érdektelen történetekkel. Megjegyzem: a kötet nem elhanyagolható előnye, hogy szülő és gyerek számára egyaránt szórakoztató.

Merész vállalkozásról van szó, mert a mesék eredeti változata gyerekkorunkból visszhangzik, ezért óhatatlan az összehasonlítás. Ez egyébként nem baj, mert jó játék a végére járni, hogy mennyiben változott az eredetihez képest, de ha átengedjük magunkat a történeteknek, akkor az is kiderül, hogy igenis van létjogosultságuk ezeknek a modern meséknek.

Mert megnevettetnek, mint Varró Zsuzsa Senki malaca, megmutatják a naiv gyermeki lélekben lakozó bölcsességet, mint Molnár Krisztina Rita Három csipet sójában. Elgondolkodtatnak és beszélgetéseket generálnak, mint Gimesi Dóra dala a halhatatlanságról, vagy Elekes Dóra királykisasszonyáról, aki inkább elköltözik egy sárkányhoz, hogy csillagász lehessen.

Egyszóval nagyon működőképes mai népmesékről van szó, amik betöltik a történetekhez fűzött reményeinket. Visszatükrözik, közelebb hozzák, magyarázzák a minket körülvevő világot, alkalmat teremtenek arra, hogy feltöltekezzünk velük. Megtaláljuk bennük a nekünk szóló, minket megérintő mondandójukat és remélhetőleg okosabbak, talán bölcsebbek is leszünk. Várakozásaimnak megfelelően volt, ami elandalított és olyan is, ami felzaklatott.

Természetesen a történetek sokféleségéből adódóan nem lett mindegyik azonos mértékben sikeres, de az antológia egész ötlete és a kivitelezés nagyon színvonalas.

Bővebben: http://hintafa.blog.hu/2018/02/27/vilagvege_also_mai_nepmesek

Elég sajátságosak, és rendbontóak voltak a történetek, lévén, hogy a már ismert népmeséket írták át a szerzők modernné. Egyik-másik annyira mássá vált, hogy nem ismertem fel az eredetijét. Volt a könyvben egy pont aminél félre akartam tenni, mert azt éreztem, hogy ez a modernizálás nagyon nem jön be nekem. Aztán átlendülve ezen a holtponton, elkezdtem a meséket hellyel-közzel élvezettel olvasni. Bár nem lett ez a gyűjtemény a kedvencem, a Három csipet sót kimondottan szeretni tudtam, és tetszett a csillagász királykisasszony története is. Az illusztrációkat szívesen nézegettem.

Nagyon ritkán olvasok amolyan tipikus mesekönyvet – és igazából a Világvége alsó sem nevezhető tipikusnak –, így kissé bajban is vagyok az értékeléssel. A könyv koncepciója (népmesék újragondolva) egyébként szerintem zseniális, a könyv is igényesen van kivitelezve, néhány szuper illusztrációval gazdagítva, a mesék színvonala ugyanakkor eltérő.

És nem csupán a színvonala, hanem – tekintve, hogy mindegyik mese másik kortárs szerző tollából született – stílusa is igen különböző, egészen máshogy szólnak az olvasóhoz és mást is adnak. Ez alapvetően szerintem pozitívum, így valóban sokoldalú lesz a mesegyűjtemény, és bevallom, próbáltam előhívni gyermeki énemet, de még így is volt néhány történet, amely számomra kissé semmitmondóra vagy némileg erőltetettre sikerült – ugyanakkor néhány mese meglepően a szívemhez nőtt.

Bővebben itt: https://tizkicsikonyv.blogspot.com/2018/07/vilagvege-also.html

Jópofa mesekönyv, ami gyerekekkel is bátran olvasható, ilyen a kiadás maga is. Hiszen nagyméretű, nagyon színes, sok képpel. Ugyan gyerekkorom mesekönyveiből szebb képekre emlékszem, de ez még az a kategória, amivel ki vagyok békülve.
A mesék alapvetően két típusba sorolhatóak: vannak a klasszikus népmeséket megidéző, kissé kifacsart mesék, amelyekben nem kevés a humor. Ilyen a Senki malaca, amely a kiskakas gyémánt félkrajcárjának történetét eleveníti fel, csak itt éppen nem a kakas, hanem egy malac leli meg a krajcárt és szerzi azt vissza a töröktől. Vagy, a Mátyás király és a medve, ami humorosan közelíti meg azt a témát, hogy Mátyás más ruhájában, álcázva ismeri meg alattvalói életét. Ezek megállnak a saját lábukon, de izgalmassá teszi őket, ha az eredetit is ismerjük.
Vannak azok, amelyek a modern életet foglalják mesébe. Nagyon tetszett a számítógépes játékon lezajló királylány és kiskondás mese, de az is tanulságos, melyben a só kel életre egy mai család mindennapjaiban/életvezetésében.
Akad bennük tanulság, humor, kaland. Szeretnivaló gyűjtemény, amit könnyen a magunkának érezhetünk.

Kisfiam, aki nemsokára 6 éves lesz, mostanában nagyon rákapott a népmesékre, gondoltam, hogy a változatosság kedvéért nézzük meg őket modern változatban is. A 11 meséből hatot ítéltem számára felolvashatónak, a többit nagyon korainak érzem.
Kedvencek lettek a Senki malaca, (Varró Zsuzsa), Mátyás király és a medve (Lackfi János), Mese a királykisasszonyról, aki csillagász volt (Elekes Dóra) (itt a sűrűn előforduló"röhög" szót „nevet”-re cseréltem mondjuk, még egy modern királykisasszony se röhögjön szerintem).
A három csipet só fiamnak nagyon nem jött be, én sem igazán tudtam hova tenni.
A két kör borsöröcske és A halhatatlanság dala szerintem szuperek, de csak kb. 10 éves kortól.
A rókaríkatófű fiamnak tetszett, nekem kevésbé.
A paszulyos nem volt rossz.

Legeslegnagyobb kedvencem felolvasáshoz a Senki malaca, remélem, fogunk még Varró Zsuzsától olvasni!