Makra 126 csillagozás

Kertész Ákos: Makra Kertész Ákos: Makra Kertész Ákos: Makra Kertész Ákos: Makra Kertész Ákos: Makra Kertész Ákos: Makra

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Nem ​csak az a kérdés foglalkoztatott, hogy Makrának, egy ilyen tisztességes, rendes pasinak miért kell meghalnia, hanem egy ennél sokkal fontosabb, sokkal általánosabb kérdés is: Miért van az, hogy az emberek ahelyett, hogy megpróbálnának a tömegből kiemelkedni, kiválni, jobban szeretnek elbújni a tömegben."(idézve Kertész Ákos utószavából.) Makra Ferenc lemezlakatos, akit külseje, tehetsége, érdeklődése egyaránt kiemel társai közül. Irtózik a "eltűnéstől” el szeretne bújni a tömegben, de ez éppúgy konfliktusba sodorja a környezetével, mint a „makra-ferencség” vállalása. Letagadja szerelmét, tehetségét, erejét. Mire felismeri tévedését – tíz év reménytelen küzdelem után – már nincs visszaút, nem lát más kiutat, és öngyilkosságba menekül. Kertész Ákos, aki eredetileg filmrendezőnek, operatőrnek készült, és sokat forgott a filmvilágban, mesterien bánik a drámai témával, láttatja az eseményeket, és a regény hömpölygő szövege mindvégig fenntartja a feszültséget. Ezt tolmácsolja… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1971

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szépirodalmi Zsebkönyvtár Szépirodalmi

>!
Kossuth, Budapest, 2014
206 oldal · ISBN: 9789630964036
>!
Titis, 2009
ISBN: 9789638809933 · Felolvasta: Vallai Péter
>!
Kossuth, Budapest, 2005
206 oldal · ISBN: 9630947374

5 további kiadás


Enciklopédia 13


Kedvencelte 30

Most olvassa 5

Várólistára tette 89

Kívánságlistára tette 33

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Kertész Ákos: Makra

Ha már egyszer elkövettem azt az unortodoxiát, hogy hagymázas képzelgésemben párhuzamot mertem vonni Seethaler alpesi és Williams ”stoneri” kisembersége, semmiből jött – sehová se tartó, kötött pályás/áramszedős kispolgári/parasztemberi semmi kis léte között, az egyszerűség felmagasztosulását hirdető alkotások között, akkor most bizony muszáj nekem szintet lépni. Ha lehet, talán éppen visszafelé… De csakazértis!
Makra élete (és halála) számomra nem azért egyedi és mégis maga a hétköznapi banalitás csimborasszója, mert szocreál magyarsága, korabeli közép-kelet-európai környezete, a behatárolt élettér törvényszerűségei azzá teszik. Jóval inkább pont azért, amiért a fent említett alkotások Eggere és Stonere a szürkeség héroszai lesznek és ettől a fülsiketítő csöndtől aztán az egyéni dráma, a személyes tragédia velőtrázó üvöltését halljuk a sorok közül. Ugyanez a zaj szüremlik át Kertész Ákos meghatározó regényének lapjain is.
Pedig Makra Ferkó, ez a hallgatag, szelíd óriás, ez a művészi érzékkel megáldott/megvert, aranykezű lemezlakatos, maga is kortünet, jelképes, emblematikus figurája a kora kádárkori tömeges hallucinációnak, az össznépi szereptévesztésnek. Élhetne bárhol, de ő ide született, ebbe a lángoktól öleltbe, ebbe az örök vesztesbe, azok közé, akiknek mindig csak Mohács kell. Oda, ahol abban az időben még nemigen volt sikk kitűnni, ahol elvárt, elfogadott és szabályszerű volt észrevétlen, boldog szürke ponttá válni, egynek lenni a tömegből és nyugodtan aludni a társadalom önálló akarat nélküli, moduláris alkotóelemeként. Ahol az asszony szűzen jött a házasságba, de a forróvérű, kültelki melóslányt azért csak partiba lehetett vágni, mert kell az a proli virtusnak. Ahol a cél az, hogy n + max. 3 éven belül az üzemi normát hozó jómunkásember kalákában megépítse a külvárosi kis kertest, cserépkályhával, meg apró konyhakerttel, ahol majd az asszony kapál, műszak után, az ember meg bütyköl a kisházba’, az udvar végibe’…

A baj ott kezdődik, ha ez a kádári, szocreál Stoner, a makraferkó-jelenség kisembere egyszer csak öntudatra ébred. Ha kinyílik a szeme és rádöbben a kényszerű igazságra, miszerint létezik neki saját akarata, meg még önálló gondolata is, amit viszont meg ne lásson a külvilág, mert akkor mi lesz a konvenciók szabta keretekkel… Hazudjuk hát, amíg csak lehet, hogy jó ez így, mert gyávák vagyunk, hazudjunk hát, mert túl akarunk, de leginkább az elvárások szerint túl kell élni. Ha meg elfogy a türelem, az ember körül kiszivattyúzzák a levegőből az utolsó csepp oxigént is, akkor egyszer eljön majd a gáz, a kötél, vagy a hídavatás közhelyes, mégis felemelő, szabadító pillanata.
Habár „A döntés pillanata mindig fölkészületlenül éri az embert, ezért bukik bele, aki hamisan él, aki önmagával nem kerül egálba soha
Makra Ferkó, ez az anyai ágon rác gyökerű cigányherceg, ez az autodidakta lakatos fenomén, a tömegbe belesimuló, de onnan mégis kifelé vágyó, folyton menekülő, de sehová sem hazaérő melós, a maga semmitmondó kis történetével sokat (mindent) elmond a korról. Ha van ilyen fejezet a nemzeti pedagógiai kánonban, akkor NAT-ba vele, elvtársak…
Zseniális, olvasni kéne minél többeknek spoiler.

8 hozzászólás
balagesh I>!
Kertész Ákos: Makra

Nem emlékszem, hogy mikor olvastam olyan könyvet, ami a maga nemes egyszerűségével rávett, hogy kesztyűként fordítsam ki magam. (Igen, kedves @regulat, egyetértek értékelésed első mondatával link)
Nem úgy élek, hogy egy könyvet ne kelljen letennem néha, de az biztos, csak a legszükségesebbek erejéig tettem le.
Az első rész úgy kavart meg, hogy felváltva szűkölt és üvöltött a lelkem, fogcsikorgatásig és ökölszorító fehéredésig zajlott a helyzet- és önelemzés. Ehhez képest egy Csernus is csak bevezető kurzus.
Bár a 2/3-ánál látszatra tényleg kezd beszűkülni egy szerelmi drámává, nagyjából szokottnak nevezhető élethazugság-szenvedéssé, de teljesen biztos vagyok benne, hogy a szerző sem kívánta csak korrajzzá és szimplán egy első generációs értelmiség két szék közül a pad alá esésévé szűkíteni a történetét. Ez a szöveg szimpla közvetlenséggel kérdőjelez meg minden döntést a legapróbbtól a legnagyobbakig. Vizsgálat alá vonja az én határait, és a szándékok és ösztönök szétbogozásának olyan kényszerét teremti meg, aminek tényleg csak az önmegsemmisítés vethet véget, mert még Vali érvelésében és életformájában sem lehet figyelmen kívül hagyni a megalkuvásokat, és nem lehet tiszta lappal újrakezdeni. A nagy döntéseket sem elég egyszer meghozni – ez mekkora tévhit! –, nagyon sok olyan döntés van, amit minden egyes alkalommal meg kell erősíteni, újra és újra a kitartás vagy a változtatás mellett dönteni, és ami balról gyávaság, az jobbról bátorság, elölről megalkuvás, hátulról pedig a belső egyensúly demonstrációja. Mi a külső szabály, és mi a belső igény? Ó, ha csak Makra lennék, de én vagyok Vali, én vagyok Salgó, és még Magdus is én vagyok.

4 hozzászólás
Bla IP>!
Kertész Ákos: Makra

Kertész Ákos egyik legjobb regénye a sokak kedvenceként is számon tartott Makra (1971). Fő kérdése: sikerülhet-e egy egyszerű munkásembernek kiemelkednie környezetéből, s erre végül a szerző negatív választ ad. Pedig ez a történet individuális fejlődését, személyisége kibontásának lehetőségét villantja meg. A Makra címszereplője, Makra Ferenc képességei és vonzalmai ellenében végül mégis úgy dönt, hogy elhárítja a művészi pályát és a nonkonformista Vali szerelmét, de az általa választott munkáslét és a kispolgári otthon egyhangúsága, unalma oda vezet, hogy végül meghasonul önmagával. Az egyén tragédiájával együtt a ’70-es években ez a regény korrajzával, probléma-felvetésével szinte forradalmi volt. A munkáslétből munka melletti tanulmányai során az értelmiség körébe kerülő szerző kitűnő társadalmi érzékenysége kiemelkedő regényt eredményezett. Termékeny alkotó volt, s élete alkonyán másként gondolkodóként – saját döntése alapján – el kellett hagynia országunkat a XXI. században. Értitek ezt? A harmadik évezred Magyarországáról menekült! Gondolatait, műveit nem mindenki, s nem mindenkor értette meg. Nagyon elgondolkodtató, mikor egy 80 éves sikeres, Kossuth -Díjas író, alkotó hazájából emigrálni kényszerül.
De ez már a szerző sorsa, nem a regényé, amit sikeresen megfilmesítettek, s Juhász Jácint nagyot alakított benne!

Annamarie P>!
Kertész Ákos: Makra

Megdöbbentő, de az 1971-ben íródott könyv teljesen rabul ejtett és kedvenc lett.

Makra Ferenc lemezlakatos szeretne teljesen jelentéktelen lenni, eltűnni a nagy tömegben. De nem megy neki. Zsigerből meglépett tettei is ezt igazolják. Sokáig megjátszhatja magát az ember, de amikor hirtelen dönteni kell, akkor azt cselekszi, ami legbelülről jön. 8 hónapos terhes voltam, nem tudtam aludni éjszakánként, amikor be akart törni két suhanc egy földszinti lakásba, szemközt velünk. Én sem mérlegeltem, hanem egy másodperc tört része alatt cselekedtem. Addig soha nem tudtam magamról, mit csinálok kritikus helyzetben. Makra sem tudta, hogy amikor fellépett egy prostituált lány megerőszakolása ellen saját barátaival szemben, tulajdonképpen egész további életét meghatározta.

Kertész könyve lassú, aprólékos, részletező munka. Csak utólag olvastam, hogy operatőrnek készült. Lehet, hogy ezt éreztem írásában, ezt a pásztázó, mindent befogadó látásmódot.

5 hozzászólás
DaTa>!
Kertész Ákos: Makra

Néha azt éreztem, ez bizony annyira szocreál, hogy nekem ez sok, aztán meg már ez sem érdekelt, csak azt tudtam, kristálytisztán, ez egy piszkosul jó könyv. Mit tehet az ember, ha egy napon rádöbben, hogy tulajdonképpen, egészen egyszerűen, gyáva volt élni? Hogy gyáva volt megélni élete igaz szerelmét, hogy gyáva volt átadni magát a szenvedélynek, hogy elmenekült az igazi hivatása elől, hogy megalkudott, mindenben, egészen az elviselhetetlenségig? Mit tehet ilyenkor az ember? Ezt a kérdéskört boncolgatja Kertész Ákos gyönyörű regénye. Pazar!

Chöpp >!
Kertész Ákos: Makra

„Én mindent tudok már, amit tudni lehet, csak éppen jóvátenni nem tudok semmit, ezért a tudásom szart se ér.”
Makra Ferenc története ott kezdődik el a számunkra, amikor az még a tökéletlen átalakulás első, önmagát nem értő, saját reakciójára félelemmel tekintő emberkezdeményeként menekülésbe kezd. Ezen menekülésnek leszünk tanúi, miközben kifejlett lényként saját történetének elszenvedőjévé válva szárnykezdeményei elszáradnak, majd visszacsökevényesednek, míg végre megszabadul közömbössé vált holtterhétől a világ.
Makra egy nagy, masszív, szerethető, ugyanakkor roppant visszahúzódó fickó, aki a végtelenségig tűr és csodálkozik azon, hogyha szeretik. Mert ő alkalmatlannak tartja magát nagyjából mindenre az életben. Áthatja az a „használhatatlan, korszerűtlen becsületesség”, ahogyan barátja fogalmazza, ami gúzsba köti ezen az átkozott, hazug világon. De nem tud más lenni, mint ami; őszinte, helyesen cselekvő – mindentől és mindenkitől – idegen. Egy örökké magát szégyellő, beilleszkedni képtelen, élhetetlen idegen – gondolja magáról.
„jó akart lenni, de nem jó volt, hanem hülye, és a béketűrése mindig bajt hozott arra, akiért lenyelte a sérelmeit, akit kímélni akart, mert mindig hagyta, hogy kicsorduljon a pohár, hogy eljussanak odáig a dolgok, mikor már csak ütni lehet: tiszta akart maradni, és nem vette észre, hogy percenként bemocskolja magát, mert sose került magával egálba…” Pedig ott volt Vali, és majdnem sikerült.
Nem tapasztaltam még a szerepek, sztereotípiák és hazugságok hálójának ilyen mértékű lebontását és tudat alatti újraépítését, mint Makra esetén. A szövet csak elvékonyodik, itt-ott felfeslik, megmutatva néhány magunknak okozott hazugság-zárványt, majd beheged, és összehúzódik, kemény és kérlelhetetlen lesz, a fájdalma csillapíthatatlan, míg végül el kell jönnie a közönynek. Mert a közöny a vég.
Számomra az igaz emberek önsorsrontásának példázata ez a regény a hazug, gyáva látszatvilágunk szenteskedő bábáskodása alatt.
„A döntés pillanata mindig fölkészületlenül éri az embert, ezért bukik bele, aki hamisan él, aki önmagával nem került egálba soha…”

B_Tünde P>!
Kertész Ákos: Makra

Van, amikor nincs választásunk – és ez volt Makra Ferenc tragédiája.
Magukkal sodorták az események, a vérmérséklete, egymással szemben álltak az ösztönei és a jól körülhatárolt elvei, és hiába próbálta magával elhitetni azt, hogy jól döntött, mégsem találta a helyét a világban. Miért, mert belekóstolt egy másik életbe? Rosszul döntött? Van egyáltalán jó döntés, sőt, van egyáltalán döntés, vagy a körülmények kényszerítő ereje mindent felülír? A neveltetés, a megfelelési kényszer a társadalomnak, a bevett szokásoknak, a vélt vagy valós elvárásoknak? És mire rááébredt, hogy mit kellett volna tennie, nem azért, mert az volt a helyes, vagy a járható úgy, hanem egyszerűen csak azért, mert azt szerette volna, már késő, minden visszafordíthatatlan.
Ezt pedig vagy elviseli valaki, és tovább él a döntés minden terhével és következményével együtt, vagy meghoz egy újabb, még rosszabb döntést – és Makra ezt választotta.

SteelCurtain>!
Kertész Ákos: Makra

1974 óta itt áll a polcomon. Egy nyomdász ismerősömtől kaptam ajándékba, aki „megmentette” a munkahelyéről. Nem keresek kifogásokat, hogy miért is nem olvastam el eddig. Valahogy így alakult. Néha aztán rádöbben az ember, hogy nem kellett volna négy évtizedet várni valamivel, amiről utóbb kiderül, hogy szeretjük. Nem csak ímmel-ámmal, hanem nagyon.
A regény első felében azon morfondíroztam, hogyan jelenhetett meg ez az írás a hetvenes években. Aztán a végén rádöbbentem, hogy ez a regény az első rész kemény kritikája ellenére nem valami rendszerkritika, hanem nagyon is emberi, egyéni. Aki engedélyezte a könyv kiadását, az nagyon is jól megértette ezt. Pontos látlelet ez arról, hogyan változnak öröknek hitt értékek. Az erkölcsi értékek sem lehetnek abszolútak. Ma már érthetetlen, vagy egyenesen nevetséges okokból vívtak egykor halálos párbajokat a becsület nevében. Makra Ferenc is szembe kerül azzal, hogy milyen értelmetlen, s milyen elviselhetetlen, a társadalomnak az az egykor megkérdőjelezhetetlen fundamentuma, hogy két ember kapcsolatában a pecsétes papír az összetartó erő, nem az érzelem. A társadalom egymás elviselését, nem pedig egymás szeretetét és megértését várja el a családok tagjaitól. Hazudj, mert ezt várják el tőled! És a társadalom, – az akkori, az azt megelőző, és a mai is egyaránt – azt várja el az egyéntől, hogy ne lógjon ki a sorból. Járj el misére, vagy párttaggyűlésre, bámuld a valóságshowkat és a reklámokat, tulajdonképpen egyre megy, az a lényeg, hogy ne akarj mást mint a többi szürke emberke. Felejtsd el, hogy te más vagy mint a többiek! A többiek már elfelejtették, pedig ők is másnak születtek! Mindenki másnak születik! Egyszer mindenkinek el kell számolnia önmagával. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy mindenkinek van gerince. Vannak a kaméleonok, akik bármikor képesek tükörbe nézni úgy, hogy nem köpik szembe magukat. És vannak a Makra Ferencek, akik egy idő után nem képesek úgy élni, hogy folyton igazodjanak. És ebbe nem a kaméleonok fognak belepusztulni.

regulat>!
Kertész Ákos: Makra

Illik, nem illik ilyet leírni, de ez odabasz.
Így egyszerűen.
Vártam valami korrajzot, a prolifiúról, az ötvenes, meg a hatvanas évekről, szőrmentén ötvenhatról… na jó, szőrmentén ’56, az volt.
De ez így… mondhatni fejlövés regény, az emberről, aki nem akart más lenni, csak egy tégla a falban, de valahogy mindig sikerült kilógnia a sorból. Még akkor is, amikor nem is lógott ki, akkor is úgy érezte…
A filmet nem láttam, de sejtem, hogy miért ez lett Juhász Jácint egyik meghatározó szerepformálása.

Ütött, mert valahol nagyon is érzem Makra kínját, kínlódását… a gyávaságát. Nincs ezen mit magyarázni. El kell olvasni.
Vagy csak ráhangolódásként bluest hallgatni…
Például ezt: https://www.youtube.com/watch…

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1972
346 oldal · puhatáblás
Stendhal>!
Kertész Ákos: Makra

Sajnálom, hogy nem írtam rögtön értékelést miután befejeztem, annyi mindent szerettem volna elmondani. Így hónapok elteltével már csak annyit tudok, hogy ez egy nagyon-nagyon jó könyv volt. Ahogy így hirtelen visszaemlékszem olvasmányaimra, férfi íróktól is inkább női sorsokról olvashatunk, pedig hát egy férfinak is meg kell küzdenie önmagával, az elvárásokkal, a léttel, a fejlődéssel, változással, az éllettel, aztán vagy kiegyezik önmagával és megleli a békét vagy, hát ugye nem…
Magával ragadó stílus, abszolut ismerős, minden misztikumot nélkülöző világ, csak az a fránya belső küzdelem, az az, amit Kertész Ákos olyan zseniálisan megfogalmaz és belefűz ebbe az egyébként sajnos szinte még ma is hétköznapi életbe.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Csabi >!

Makra fekete volt, vadul és tolakodóan fekete, sűrű, erős szálú haja, sötétkreol bőre miatt kisebb korában cigánynak csúfolták a pajtásai, amit a különben békés természetű szelíd gyerek dühkitörésekkel, sőt sírógörccsel fogadott, s minden áldozatra hajlandó lett volna, hogy elnyerje a szerencsés átlagos külsejű fiúk kegyeit, noha tudta, hogy semmi köze a cigányokhoz: anyai nagyapja Zsernica Milán crnagorác, azaz montenegrói születésű volt, aki a közös K. u. K. hadsereg katonájaként került Pestre, majd Lőrincen ragadt, s ő, a legidősebb fiúunoka, Zsernica nagyapára hasonlított, de ezzel sem védekezhetett, mert bár a cigányt lenézték és gúnyolták, mégis valahogy a hazai faunához tartozott, akár a megszokott bolha a szalmazsákban, senki sem érezte idegennek; a montenegrói Milán Zsernica unokáját azonban (ha származását meggondolatlanul hangoztatná), az idegennek kijáró tartózkodás venné körül, s ettől Makra jobban irtózott, mint a leplezetlen megvetéstől. Ez az állapot később, a zsidózások idején rosszabbodott; feltűnő, tehát idegenszerű külseje miatt attól tartott Makra, hogy egyszer még zsidónak nézi valaki, s félt, hogy nem volna képes védekezni ellene, mert előfordult már, hogy hazug váddal szemben nem tudta megvédeni magát (egyszer lopással vádolták, s tudta, hogy a tanító vallatás közben az arcát figyeli, hazudik-e; Makra ártatlan volt, de attól a tudattól, hogy gyanúsítják, és az arckifejezésétől függ, hisznek‑e neki, elvörösödött, szemét lesütötte, és dadogni kezdett), hiába mondaná, hogy nem vagyok zsidó, a szeme közé röhögnének, hazudsz, mondanák, zsidó vagy és kész, s ezért, ha társai zsidóztak, nem mert kedve szerint hallgatni sem, s mértéktartóan bár (nehogy a hangoskodás keverje gyanúba), velük zsidózott maga is.

Kapcsolódó szócikkek: cigány · rasszizmus · zsidók · zsidózó
2 hozzászólás
ppeva P>!

…rágódni csak azon érdemes, amit meg is változtathatok…

38. oldal

1 hozzászólás
eme>!

Ha az ember azt akarná, hogy annak nézzék, aki valójában, állandóan magyarázkodhatna.

7 hozzászólás
balagesh I>!

és akkor Makra tudta már, ha az isten mindenható, és minden az ő akarata szerint történik a földön, akkor az isten csak féktelenül gonosz lehet, és a krisztusi szeretetben nevelkedett Makra nem tűrhette egy gonosz isten uralmát maga fölött, és megfosztotta magát és a világot istentől, és attól kezdve Krisztust sem isten fiának, csak derék embernek tartotta, aki hiába nyíratta ki magát, mert senki sem fogadta meg a tanításait.

60–61. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Isten
4 hozzászólás
madárka>!

a törvény nem attól törvény, te szerencsétlen, hogy betartják, hanem attól, hogy nem vonják kétségbe

188. oldal

4 hozzászólás
madárka>!

– Jegyezd meg, fiam, hogy numero egy: az idő irreverzibilis folyamat, tehát ami egyszer megtörtént, azt nem lehet visszacsinálni többé, azon értelmes ember nem rágódik tovább, numero kettő: rágódni csak azon érdemes, amit meg is változtathatok, numero három: enni, inni, aludni, szeretkezni jó, aki ebben meg akar gátolni, az gazember, numero négy: ölni csak fontos dologban szabad. Ez a filozófiám, és aki velem akarja elcseszni a drága idejét, annak ajánlom, hogy tudomásul vegye.

33. oldal

zsakai_peter>!

két ember szerelme addig jogosult, amíg egyiküket sem húzza le. Amíg mindketten értékesebbek lesznek tőle, tisztább és igazabb emberek.

Chöpp >!

falu végén van egy kút,
oda minden út befut,
megfürödnek az utak,
azután tovább futnak,

146. oldal

1 hozzászólás
madárka>!

Azt hiszem, a legnagyobb tragédia, ha a gyerek akkor kapja meg a mackóját, amikor már bicikli kellene neki…

27. oldal

Chöpp >!

[…] (tudta ezt Vali magáról: az ember nem a rosszul sikerült dolgait titkolja; azt félti a profán tekintetektől, amiben hisz, mintha a bírálat, akár csak a félreértés is bepiszkolhatná, megtörhetné a varázst) […]

142. oldal

1 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Az ajtó
Babits Mihály: A gólyakalifa
Gion Nándor: Virágos katona
Wass Albert: A funtineli boszorkány
Márai Sándor: Az igazi
Fekete István: Tüskevár
Jókai Anna: Ne féljetek
Szathmári Sándor: Kazohinia
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága