Családi ​ház manzárddal 80% 14 csillagozás

A szocialista Miskin herceg kalandjai, kálváriája.
„Oda az ÜGY, amiért élni érdemes! És ő a vétkes, ő, aki elvakult gőgjében nem figyelt oda azokra, kikért harcba indult, és elpusztította a szerelmet, tönkretette a barátságot, kioltotta a szeretet lángját, hogy aztán mindent elborítson a féltékenység, a gyűlölet” (245.)
Hogy mi az ÜGY? El kell olvasni a könyvet. Érdemes. Kertész Ákos remek író.

Első olvasásom Kertész Ákostól, köszönöm @Emmi_Lotta molynak, Ő ajánlotta nekem elolvasásra – javíts ki, ha tévedek – és jól szórakoztam :)
Köszönöm még @Baba082 molynak, hogy elérhetővé tette számomra :)
Ez a sok szerelmi háromszög igencsak megmosolyogtatott, ráadásul Burián szaki elmélkedései, az igencsak fura nézetei a megcsalásról, az erkölcsről, a cigányságról…igen élménydús volt.
Ráadásul a nyelvezete igencsak különös, egyáltalán nem megszokott stílusban íródott:
„E ponton azonban úgy véli a krónikás, hogy ami ezután történt, az nem tartozik a nagy nyilvánosság elé, ezért az események további részletes ismertetésétől eltekint.”
Sokszor zavart, hogy nincsenek fejezetek, de ezt az egy hibát tudom felróni az írónak :)

Látszólag könnyű olvasmány, egy szerelmi háromszög tele humorral megírt története. Valójában azonban nem csak ennyi. Mély emberismerettel, bölcsességgel, sőt filozofikusan meséli el a sztorit Kertész Ákos.

Hát ezt nem láttam jönni!

Az első oldalak után az volt az érzésem, hogy egy klasszikus rendőrbikkfanyelven írott jegyzőkönyvet olvasok. Aztán amikor a huszadik kétoldalas, nyakatekert végtelen körmondatot Kertész egy teljesen oda nem illő, profán szóval zárta le, felröhögtem, és minden a helyére került. Szocialista erkölcsök, tomboló ösztönök, lobogó szenvedélyek az ÜGY-ért, vagy csak a másik nemért.

Ez a nyelvezet engem levett a lábamról. A bírósági határozatok körmönfontságával megalkotott többszörösen összetett, szinte véget nem érő mondatok a távolságtartást hivatottak sugallani (a történetmesélő szemszöge), de mégis nagy empátiával helyezi kontextusba az összes szereplő szokatlan (vagy épp sztereotip) viselkedését, remek humorral, végig parádésan ír az emberi érzelmek bonyolult kavalkádjáról.

Végig olyan érzésem volt, mintha levegővétel nélkül lett volna megírva és hasonló módon is kellene olvasnom.

A regény zömében a hetvenes években játszódik, amikor tizenéves voltam. Apám villanyszerelő volt, sokat beszélt a gyári körülményekről, így testközelből ismertem a szocialista brigád, üzemi háromszög, fusi, újítás szavak jelentését. Így ismerősek voltak a regény kulisszái.
Ami nem, az Burián szaki alakja, ilyen gondolkodású egyén nem szerepelt a gyári valóságban.
Ezért felemás nekem a regény világa: mivel Burián az abszolút főszereplő, minden szereplő a vele való viszonya szerint ábrázolt, így bem igazán hiteles a történet.
Viszont nosztalgikusan olvastam végig a művet az akkor még létező munkásosztály mindennapjairól.

Ez egy nagyon fura regény. Olyan érzés volt olvasni, mintha rádióközvetítést hallgatnék egy filmről. A témája viszont érdekes, tulajdonképpen arról szól, hogy hová vezethet, ha rosszul értelmezzük a szabadságot.