Rubinvörös (Időtlen szerelem 1.) 92% 3632 csillagozás

Pár használati útmutató.

Ne kezdj bele fáradtan, úgyse tudod letenni.
Ne kezdj bele akkor ha más dolgod van, úgyis elfelejted.
Ne próbáld meg beleolvasni a könyvesboltban, mert soványabb lesz a pénztárcád.

Ha megvan és felkészültél keres egy nyugodt napot, amikor semmi dolgod és olvasd ki, mert letenni úgyse tudod.

Mazsola_78 folyamodványa:
ne kezdj úgy hozzá, hogy nincs meg a folytatás, mert nem fogod kibírni a várakozást. :D

„– Tényleg olvas az ember gondolataiban?- suttogtam.
– A lakáj? – suttogta vissza Gideon. – Remélem, nem. Épp arra gondoltam, hogy egy menyétre hasonlít.
Csak nem egy leheletnyi humor fültanúja lehettem? Tényleg egy tréfa hagyta el Mr. Elazútból Fontosmissziót Teljesítek száját?”

Nincs ezzel kötettel igazából semmi bajom, csak azért négy csillag, mert nem tudtam felhőtlenül élvezni a történetet, valami mindig megzavart és volt egy rész amikor fonalat vesztettem.

Érdekesen alakult a viszonyom, ugyanis valami tévedés kapcsán anno megvettem a második és harmadik részét, de végül rájöttem ez az első hiányzik és sosem kezdtem bele az olvasásba.

Most sem saját példányt olvastam, hanem egy kedves barátom nálam felejtette, szegény ha tudná, voltam olyan pimasz és gyorsan kivégeztem. o.O

Maga a történet nagyon eredeti és a szereplők is viszonylag szerethetőek.
Picit értetlenül álltam, hogy tulajdonképpen hol is járunk a múltban és kinek kicsodája, de aztán valamennyire tisztult a kép és nem volt zavaró a számomra.

A vége kellően izgalmas maradt, és biztos tovább olvasom, de azt már a saját példányaimmal.

Nagyon régóta várt az olvasásomra, de kellemesen csalódtam végül.
Egy ültő helyemben olvastam el, letehetetlen történetről beszélünk. Végre egy olyan olvasmány amivel gördülékenyen tudtam haladni, és nem az oldalszámokat nézegettem. Izgalmas és kalandos volt, nem untam el magamat egyszer se. A szereplők közül Gwen-t és Leslie-t kedveltem meg leginkább. Viszont a Gwen és Gideon nagyon jó párost alkotott, hihetetlen viccesek, jókat derültem rajtuk. :)
Nem egy életmegváltoztató könyv, de ha kézbe veszed, akkor remek kikapcsolódást fog nyújtani neked ez az olvasmány!
Alig várom, hogy folytathassam!
Bővebb kritika: https://missreaders.com/books/details/15

Sejtettem, hogy nem lesz kedvenc, de a kíváncsiság… :)
Igazából nem volt rossz, gyorsan tudtam vele haladni. Maga a cselekmény biztosan érdekes lesz, ha egyszer beindul. Sajnos itt nem sok dolog történt. A sok folyosón mászkálás egy idő után nagyon unalmas volt. :/
Nem értettem Gwent sem. spoiler A butaságairól nem is beszélve… gondolom, ahogy az lenni szokott, majd megváltozik.
Gideon a szokásos szemétnek tűnő jófiú. Semmi extra. spoiler
Voltak benne számomra érthetetlen dolgok is…. spoiler
Nekem az a gyanúm, hogy spoiler
Nem igazán tudom hová tenni ezt a könyvet. Tetszett a stílus, a téma, de még sem fogott meg.

Igazán érdekes könyv volt, mégjobban megszerettem Kerstin stílusát. A szereplők szerethetőek, a történet izgalmas és csak úgy olvastatja magát! :) Kíváncsi vagyok a többi részre is, remélem azok is ennyire elnyerik tetszésemet.

Hihetetlen, de a végére egészen megbarátkoztam ezzel a könyvvel.
Pedig eleinte egyáltalán nem rajongtam érte, nem voltam túl jó véleménnyel sem a szereplőkről és a párbeszédeket is eléggé hm… bugyutának találtam.
Gwendolyn nem lett éppenséggel a szívem csücske, szerintem kicsit gyerekesen viselkedik, de mintha a könyv vége felé mutatott volna némi pozitív változást. A barátnője, Leslie sokkal kedvelhetőbb volt. Legalábbis neki értelmesebb megnyilvánulásai voltak. Gideonról nem igazán tudom mit gondoljak. Nyilván olyanra akarta teremteni az írónő, mint amilyen az összes könyves álompasi, aki eleinte bunkón viselkedik a főszereplővel, aztán meg spoiler, de ez most nálam nem érte el a kívánt hatást.
Igazából az időutazós szál volt az, ami úgymond tartotta bennem a lelket, mert azt igenis érdekesnek tartottam, és az is nagyon tetszett, hogy spoiler
Végeredményben nem volt olyan rossz könyv, és a folytatásra is kíváncsi lettem.
Az azonban elég gáz, hogy az epilógus 1912-ben játszódik, és azt írja, hogy két év múlva elkezdődik a második világháború..

Attól tartottam, hogy majd ki fog dobni a korhatár. Nem kellett volna ezen aggódnom, mert ez egy nagyon magával ragadó olvasmány volt. Azért valamiért picit többet vártam, de nem panaszkodom, mert meg tudom érteni, hogy miért ilyen népszerű ez a könyv, trilógia. A szereplők jól meg lettek alkotva, a történet gyorsan olvastatja magát, igazán kalandos, ráadásul kikapcsol és szórakoztat. Gwendolyn igazán bájos, sziporkázó fiatal hősnő. Gideon-t az elején nem tudtam hova tenni. A furcsa pálfordulatán kívül még a neve volt egy picit zavaró, de ahogy kezdett kibontakozni a karaktere, úgy kezdtem megkedvelni. Nagyon jó ötlet volt a szószedet/névjegyzék, hogy ki-kicsoda, többször is vissza kellett lapoznom, de nem hátráltatta az olvasást.
Nagyon bejött az időutazásos elképzelés. Ki ne lenne kíváncsi, hogy több 100 évvel ezelőtt kik lehettek a családtagjai? Kíváncsi vagyok a trilógia további részeire is.

Nagyon sokáig halogattam az olvasását, már nagyon rég a várólistámon volt, nem tudtam rávenni magam, mindig volt valami, ami jobban érdekelt, amit jobban akartam olvasni.
Erre azonban megérte várni. Nagyon érdekesnek találom az alaptörténetet, és a kivitelezés is nagyon tetszik, nagyon ötletes az egész, az egész világ annyira meggyőzően van felépítve, számomra legalábbis.
Gwendolyn karakterét először elég esetlennek és naivnak tartottam, aztán felfedeztem benne is az értékeket, ami miatt érdemes kedvelni őt.
Gideont egyelőre még nem sikerült teljesen megszeretnem, remélem, ez változni fog a folytatásban, de egyelőre elég arrogánsnak és nagyképűnek sikerült megismernem, ami számomra nem éppen a legtökéletesebb karakter jelleme.

A fantasy nagyon távol áll tőlem, így ha @kicsi_Coco nem ajánlotta volna, akkor szerintem nem vettem volna a kezembe a könyvet.

Pedig az első, ami rögtön megtetszett az a történet könnyed és titkokkal terhelt atmoszférája volt. A szereplők humorsak, szerethetőek és teljesen elégedett voltam a két főszereplő kapcsolatának az alakulásával. Mégis a fél csillagot amiatt vontam le, mert számomra egy kicsit lassan indult be a történet és túl hosszú volt a felvezető és a háttérsztori. Persze, ettől még kalandos volt, csak hiányzott a „csapjunk a lecsóba” történetvezetés.

Összeségében a fantasy még mindig nem az én világom, de a rengeteg dráma és tragédia tartalmú könyvek olvasása között nagyon üdítő volt olvasni egy ilyen kis limonádét.

Annyian nyaggattak már ezzel a könyvvel, hogy olvassam már el, mert annyira jó. Nagy nehezen neki kezdtem, de nem is tudom miért féltem én ettől a könyvtől. Semmi rossz nem volt benne. :)
Bár a romantikus szál nekem nem volt itt most valami erős, de remélem a következő részekben több lesz a romantika.
Eddig még nem olvastam időutazással kapcsolatos történetet, de úgy néz ki bejövős nekem ez a téma.