Nefelejcs (Nefelejcs 1.) 86% 388 csillagozás

– Ez azt jelenti, hogy most hivatalosan is őrültek vagyunk?
Quinn elnevette magát.
– Attól tartok, igen. De sokkal szórakoztatóbb, ha ketten vagyunk őrültek.

Muszáj azzal kezdenem az értékelést, hogy elmondjam, a könyv azért tudott megnyeri magának már a legelső pillanatban, mert emlékeztett az egyik legkedvencebb könyvemre, a Balladára. Nem tartalmilag, sokkal inkább hangulatát tekintve, valamint Quinn laza, jó dumás stílusa Jamesre emlékeztetett, a lehető legjobb értelemben.

Szóval beszippantott a történet. Érdekesnek ígérkezik ez az új világ, bár gyanítom, hogy még csak most fognak igazán beindulni az események.

Nagyon szerettem „kétszersültképű” Matilda és Quinn kapcsolatát, külön vigyorogtam Quinn japán gyökerein, hiszen rajongok az ázsiai kultúrákért, úgyhogy mindig öröm, ha ilyen származású karakterekről olvashatok. Kettejük kapcsolatának dinamikája egyfajta enemies to lovers felállással indít és azt kell, hogy mondjam, szerintem nagyon összepasszolnak: Matilda frappáns megjegyzései és tiszta szíve nem csoda, hogy vonzza Quinnt. spoiler

Nagyon kíváncsian várom a folytatást és köszönöm szépen a @Könyvmolyképző kiadónak, hogy olvashattam ezt a regényt!

Jó pár hónappal az olvasás után vettem észre, hogy elfelejtettem értékelést írni, szóval most pótolom ezt. :D
A borító gyönyörű, egyből felkeltette a figyelmemet, emiatt pedig hoztam is ki a könyvtárból rögtön. Szeretem Kerstin Gier stílusát, sosem csalódok a könyveiben.
A történet érdekes volt, a szereplőket könnyen megszerettem, leginkább Mathildát. A cselekmény hol beszippantott, hol akadozott, de mindenképpen elmondható, hogy izgalmas. A varázsvilág még sok titkot rejt, erről többet olvastam volna. Nem igazán tudom eldönteni, mit gondoljak arról, hogy az írónő a kliséket parodizálja többször is a fantasy könyvekben, de ettől függetlenül ugyanúgy felhasználja őket.
A kedvenc helyszínem a virágbolt volt, az valami varázslatos.
Ami miatt a csillagokból levontam, annak oka az, hogy a világról és annak társadalmáról viszonylag keveset tudtunk meg, lévén sorozatindító kötet, én többet igényeltem volna. Ettől függetlenül ígéretes kezdés volt.

Az első Kerstin Gier könyvem. Az időtlen szerelem sorozatot filmen láttam, a többi könyve pedig elkerült eddig. A borító nagyon tetszett, a sok apró színes grafikával. Mindegyik utal a történetre, de mégsem fejezi ki igazán azt.
A regény egy trilógia nyitókötete, bár önmagában is kerek történet, nem függővéges. A cselekmény ugyan nem teljes, valóban inkább felütésnek tűnik, de egy szakaszt le is zár ez a rész.
A Németországban játszódó urban fantasy két tizenévesről szól, és rejtetten ugyan, de teljesen felismerhetőek a „németes” jegyek a vallásosságban, családi kapcsolatokban, és a középiskolai élet bemutatásában is. A vallás külön is szót érdemel, hiszen a szerző több aspektusból is bemutatja az egyház és ember kapcsolatát. Van egy természetes út, amin a főszereplő Mathilda is jár, aztán egy bigott, amit a családja űz, és egy elkerülő, amit Quinn családjánál lehet megfigyelni. Ugyanakkor mindhárom esetben jelen van, ahogy tulajdonképpen mindannyiunk életében.
Mathilda nekem végtelenül aranyos lány volt, minden nehezítő körülmény ellenére is. A családja borzasztó, ő mégis kedves, egyszerű és természetes. Quinn épp fordítva. Bár a családja nagyon jópofa, ő az elején egyáltalán nem szimpatikus. Arrogáns, sőt egyenesen bunkó, kiközösítő és felsőbbrendű. Bár a történet igazából a fantasy világépítésre és a cselekményre összpontosít, mégis Quinn karakterfejlődése egészen látványos lett a végére.
Maga a történet nem nagyvolumenű, de az apró részletek a helyükön vannak. Teljesen hihetőnek tűnik, sőt egy sor olyan apró utalás van, ami igazán a felnőtteknek érdekes. (Pl. a filozófusok) Bár egyértelműen YA kategóriás, én nagyon élveztem az olvasást

Tudom, hogy nem tökéletes, mert kicsit lassabban indult be és néha menet közben is akadozott a történet, de én akkor is imádtam ezt a könyvet. Már maga a külseje elvarázsolt, és ez a gyönyörű élfestés, annyira jó volt a kezemben tartani. Matilda egy aranyos, kicsit kelekótya, de nagyon szerethető lány. Quinn, a lányok álma, a menő csávó, aki súlyos balesetet szenved, és át kell értékelnie az életét. Kettőjük kapcsolata elég viharosan alakul, közben megismerünk egy különleges világot is mágikus lényekkel. Nagyon várom a folytatást, remélem minél előbb érkezik és szintén ilyen szépséges kiadásban.

Szerintem, aki Kerstin Gier rajongó, annak ez a könyv is tetszeni fog. Nagyon aranyos, nagyon bohókás, igazi fantasy a javából. Tele van mindenféle különös lénnyel, titkos átjárókkal, veszéllyel és jóslattal, rég elhunyt történelmi személyekkel… szóval sokban emlékeztetett az Időtlen szerelem illetve a Silber trilógiára. Ez a könyv viszont nem volt annyira humoros, mint az előbb említettek, de ettől függetlenül is jó volt olvasni. Könnyen lekötött, egész végig érdekes volt, kíváncsian vártam, merre haladnak az események.
Quinn és Matilda szerintem szuper párost alkotnak. Tetszett a kis románcuk, ha a végén levő „szelep”-nek hinni lehet, akkor minden okés lesz közöttük :D …mondjuk amúgy se nagyon izgulok e téren, hisz az írónő mindig szépen alakítja a szerelmi szálakat. Nagyon bejött, hogy mindkét főszerepelő egyéni stílusú, mégis tökéletes passzolnak. Várom a további kalandokat a folytatásban.

„Ha hiszel a virágokban, akkor ki fognak nyílni.”

Ó, ez a könyv!
Atyaég!
Hah, csak vigyorok, mint a vadalma.

Először is, a legjobbkor került a kezembe, az utóbbi időben elég sok komor hangulatú disztópiát olvastam (Éhezők viadala könyvek, Legenda trilógia), szóval, annyira kellett most nekem ez a vicces, könnyed történet, mint egy falat kenyér.

Másodszor… imádtam minden sorát!

Elbűvölő, sziporkázóan humoros, ötletes, eredeti, egyszerűen végigvigyorogtam az olvasást.
Az összes szereplő, a helyszín, a történet, a szerelmi szál… csillagos ötös.

Kötelezően felírnám mindenkinek, aki komor hangulatban van. :)
Olvassátok és szeressétek, mert a vicces beszólások mögött sokkal több van, mint amit elsőre gondolnánk.

Annak ellenére, hogy nem én vagyok az írónő célközönsége elég szórakoztatóra sikerült ez a könyv.
Többször is nehezen vitt magával a könyv, aminek valószínűleg a fentebb említett kis apróság lehet az oka, de mindent egybevetve úgy gondolom jó kis történet kezdte el bontogatni a mondanivalóját.
Quinn és Matilda igazán remek kis párost alkotnak. Quinn a hitetlen, de alapvetően erős személyiség. Matilda pedig nyitott az egész világra. Ami pedig hatalmas teljesítmény tőle számításba véve, hogy milyen bigott, bibliaszakkörös áhítattal teli levegőben volt kénytelen felnőni. Nagyon szerettem a humoros kiszólásait. A titkuk abban rejlik, hogy más az erősségük.
Sok lehetőség rejlik még ebben a portál fantasyben és minden bizonnyal ki is fog majd bontakozni.

A Rubinvörös, Zafírkék és Smaragdzöld köteteket nagyon szerettem és Xemerius, a csodálatos és humoros kis vízköpő a kedvencem lett.
A Silber már zavarosabb volt, megosztó, még a Fellegszálló negatív érzéseket váltott ki belőlem és picit csalódásnak bizonyult.
Pontosan ezért óvatos voltam ezzel a kötettel, nem támasztottam felé túlzott elvárásokat, ám szerencsére nem kellett csalódnom. Közel sem volt tökletes, de inkább afelé hajlok, hogy tetszett és izgatottan várom a folytatást.
A Nefelejcs egy igazi, ízig-vérig fantasy, abból is az ifjúsági, pontosan azokkal az elemekkel, amitől Gier olyan különleges lesz és éppen ezért sokan szeretik a stílusát.
Vicces, fanyar humorral teli, nem mindig veszi komolyan önmagát és a szereplőit sem, miközben feltár egy olyan világot, amiről könyvekben eddig még talán nem is olvashattunk.
Itt viszont rögtön rá is térek arra, ami miatt néha nem tetszett.
Sokszor túlírtnak, zavarosnak tűnt. Kapkodtam a fejem a sok-sok információtól, ráadásul sokszor azt éreztem, hogy sokat akar, de mégis túl keveset fog.
A Perem magyarázata számomra követhetetlen volt, bonyolult és kissé kusza.
Az eleje lassan indult, nem igazán tudtam hová tenni a rengeteg karaktert és a még több rokoni szálat, aztán ahogy haladtam előre, szépen-lassan minden leülepedett, tisztázódott és akkor meg már teljesen elvarázsolt és magával ragadott.
Nálam egyértelműen Bax, vagyis Baximilian Grimm karaktere mentette meg ezt a regényt, egy újabb csodálatos vízköpődémon, aki legalább annyira szimpatikus már most, mint anno Xemerius. :)
Az a véleményem, hogy Kerstin Gier végre rájött arra, hogy nem kaptunk tőle egyértelmű válaszokat sem az Időtlen szerelem, sem pedig a Silber trilógiában, bőven maradtak megválaszolatlan kérdések, amik itt most végre-valahára tisztázásra kerültek.
Szinte egyetlen mondattal összefűzte ezeket a regényeket egyetlen univerzummá, legalábbis én így gondolom.
Kiknek ajánlom?
Elsősorban az írónő rajongóinak, másodsorban azoknak, akik hozzám hasonlóan azt érezték mind az Időtlen szerelem, mind a Silber, de mág talán a Fellegszálló esetében is, hogy itt bizony sok minden nem lett egyértelműen megmagyarázva, letisztázva.

Picit bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.com/2023/01/konyvkritik…

Szeretem Kerstin Gier könyveit, kicsit olyan mint On Sai YA regényei, ha valami könnyedre és szórakoztatóra vágyom, akkor biztos választás mind a kettőjük.
Igazán gyönyörű lett az élfestett kiadás (kivéve talán a cím tördelése a borítón) és szerencsére a történet maga is érdekel annyira, hogy így örömmel tartom meg.
Tudom, hogy ez egy sorozat (trilógia) kezdő kötete, mégis picit soknak éreztem a felvezetést és kevés volt az ízlésemnek az akció. A világ nagyon érdekesnek ígérkezik, és annak kifejezetten örülök, hogy a szerelmi szál nem nyomott el minden kalandot!

Kíváncsian várom a folytatást és remélem Kerstin nem fog minket sokáig váratni (:

Nagyon jól kezdődött, imádom Kerstin Gier gördülékeny, vicces stílusát, de aztán nekem egy kicsit tömény lett. Túl sok a romantika, túl bonyolult a fantasy-vonulat. Azért mindenképp elolvasom a következő részt is, mert vannak szimpatikus szereplők, meg persze nem szimpatikusak is, és kíváncsi vagyok a sorsukra. A vallásos család anomáliái nagyon tetszettek, meg a vízköpő is, ahogy a végén írja, neki több szerep jut a továbbiakban. Hát hajrá!:-)